Békés Megyei Népújság, 1970. április (25. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-26 / 97. szám

VILAGHIRADÓ Az ünnep és a hétköznapok Hétfő: A koalíciós tárgyalások kudarca Becsben. — Kisebb­ségi szocialista kormány alakul. Kedd: A Lenin-centenárium központi ünnepsége Moszkvá­ban. Nixon beszéde a vietnami csapatkivonásokról. Szerda: Ostromállapot Kolumbiában. Az Apollo—13 űrhajó- töröttéi nek sajtóértekezlete. Csütörtök: Feszültség Trinidad és Tobagóban. Salt-tárgyalás az osztrák fővárosban. Péntek: összetűzések a Szuezi-csatornánál. Szombat: Fokozódó harcok Kambodzsában. TASZSZ-nyilat­kozat. Az elmúlt hét nemcsak az új­ságírói, de az újságolvasói ké­pességeket is alaposan próbára tehette. A Lenin-centenárium felfelé ívelő eseménysorozata, el­érkezett ünnepségeinek csúcs­pontjához, s ez a történelmi mérlegkészítés természetesen fontos beszédekkel, nyilatkoza­tokkal, helyzetértékelésekkel járt együtt. A legnagyobb figyelem a Kreml kongresszusi palotája felé irányúit, s úgy hiszem, néhány számmal, így utólag, mégegy- szer érdemes kiemelni a moszk­vai seregszemle jelentőségét. Hetvennyolc kommunista és munkáspárt valamint huszonhat más haladó szervezet, nemzeti felszabadítási mozgalom küldte el delegációját a szovjet főváros­ba. A tizennégy szocialista or­szág közül tizenkettőt képviselt küldöttség a legmagasabb vagy igen magas színvonalon. (Kína és Albánia voltak a távolmara­dók, sajnálatos módon Peking­iben és Tiranában heves szovjet­ellenes kirohanásokra ragadtat­ták magukat, az évforduló kap­csán is). Helyénvaló emlékeztetni rá. hogy a tavaly nyáron Moszkvá­ban megtartott nagy tanácskozá­son felvetődött egy an ti imperia­lista világértekezlet összehívá­sának szükségessége. Az egység fontosságát sugalló évforduló e nemzetközi összefogás kialakítá­sának újabb állomása volt. Lenint ünnepeltük, s a hétköz­napokon gyakorlati tettekkel váltjuk valóra örökségét: ' ez nem utolsósorban a békés egy­más mellett élés érdekében ki­fejtett következetes tevékenysé­get jelenti. Egy kicsit magam is tanúja voltam a koegzisztencia műhelyének. Néhány napot Bécsben töltöttem, a szovjet— amerikai Salt-tárgyalások újra­kezdése alkalmából. Ismét egy adatsor — a leszerelési kérdé­sekben szakértő kollégámtól hal­lottam a bécsi Hofburg sajtó- központjában. A két szupemagy- hatalomnák becslések szerint, 1974—1975-ben összesen 73 ezer atom. és hidrogénbombája, 7500 interkontinentális rakétája, 5600 tengeralattjáróról kilőhető rakétája lesz. Mindezek csupán becslések, s a jelenlegi fegyver­kezési technikára alapozódnak. Amennyiben megkezdődik az el- lenrakéta-rendszerek. valamint az úgynevezett MIRV-ek (több gyújtófejjel ellátott rakáték) ki- fejlesztése. az atomfegyverkezési hajsza minden eddiginél veszé­lyesebb szakaszába léphet. ■ A Salt-párbeszéd egyelőre kor­látolt célokat tűzött maga elé: főként ezeket a születőben levő új fegyverkezési szisztémákat szeretné kikapcsolni. Ez a nuk­leáris „születésszabályozás” azonban elejét vehetné számos fenyegetésnek és jótékonyan hatna az atomleszerelés egészé­re. Ha valamikor, akkor ennél a megbeszéléssorozatnál türelem kell, mert a stratégiai tárgyalá­sok a „marathom műfajhoz” tar­toznak. A kéf-három hónapos bécsi forduló után, minden bi­zonnyal Helsinkiben folytatódik majd az eszmecsere. Bécsben járva, nemcsak az atomtanácskozás papírformájá­nak, hanem az osztrák belpoli­tikai meglepetésének is részese lehettem. Ötvennapos alkudozás után nem sikerült tető alá hozni a néppárti szocialista nagykoa­líciót Olyan egyszínű, kisebbségi kabinet alakult Kreisky szocia­lista pártelnök vezetésével, amely a 165 tagú parlamentből csupán 81 szavazattal rendelke­zik. A bukás elvi lehetősége te­hát könnyen fennáll, de gyakor­lati bekövetkezésére mégsem számítanak. Kiürült pártkasszák­kal, kifulladt hívekkel senki sem kockáztatja szívesen az új választásokat. Még azt sem tart­ják kizártnak, hogy a válás oszt­rák módra egy új „házasság” előkészítése, s az átmeneti sza­kítás jobb ’pozíciók kialakítását hivatott előmozdítani. A hét krónikája nem lenne teljes a délkelet-ázsiai fejlemé­nyek áttekintése nélkül Nagy várakozások előzték meg Nixon beszédét. Az elnök valóban fog­lalkozott a Vietnamból történő amerikai csapatkivonásokkal, s az expedíciós hadsereg mintegy harmadának, százötvenezer em­bernek hazaszállítását helyezte kilátásba. A határidőket tekint­ve, azonban meglehetősen „nagy­vonalú” volt: egyelőre tizenkét hónapot szabott meg, anélkül, hogy ez időtartamon belül rész­letezte volna a menetrendet. Emellett érzékeltette, hogy a tényleges csapatvisszavonások az indokínai helyzet további ala­kulásától függnek majd. Ez újabb kibúvót ad Nixon tétova ígéretei alól is. A nyil­vánvaló amerikai ösztönzéssel végrehajtott jobboldali állam­csíny nyomán Kambodzsában hallatlanul kiéleződött a helyzet. Az ország gyorsan sodródik a polgárháború felé, véres elnyo­mó és kegyetlenkedő kampány kezdődött a viszonylag nagyszá­mú vietnami kisebbség ellen. (Ez ellen tiltakozott egy TASZSZ- nyilakozat is). Az Egyesült Ál­lamoknak tehát új ürügyre van a maradásra, hiszen a Vietnam érdekék, s a laoszi befektetések mellett imár Kambodzsát is „védheti”. Elképzelhető, hogy Washington — a Nixon-doktrina szellemében — valamiféle ködös „ázsiai megoldást” igyekszik ke­resztülvinni, erre vallanak a ti­tokzatos fegyverszállítások Kam­bodzsába. (Az amerikaiak hiva­talosan nem nyújtanak katonai segítséget, de a saigoniak, és más USA-szövetségsek saját fegyverkészletükből adnak a kambodzsai puccsistáknak!) Ily- módon kezdődött Vietnamban is, azután az Egyesült Államok pillanatok alatt belesüllyedt a háború mocsarába. Aligha lesz más út Laoszban és Kambodzsá­ban, ha az amerikaiak ezt a po­litikát folytatják. A következő időszak Amerika döntéseinek te­hát különösen súlyos jelentősé­gük lesz a világnak ebben a tér­ségében. Az amerikai elnök bejelenté- ’ sej nem sok jóval kecsegtetnek. Nixon azt mondja: mennek. De láttunk m^r úgy jönni, mintha mennének... Tímár Mátyás fogadta Wolfgang Rauciifusst Budapestre érkezett Wolfgang Rauchfuss, az NDK minisztertanácsának elnökhelyettese, akit pénteken hivatalában fogadott Tímár Mátyás, a Minisztertanács elnökhelyettese. Képünkön: balra Tímár Mátyás, vele szemben Wolfgang Rauchfuss. (MTI-fotó) Nagyszabású szovjet— amerikai tanácskozás New Yorkban Nagyszabású szovjet—ameri- i kai tanácskozásra kerül sor a I hónap végén New Yorkban. Az | amerikai békealapítvány nevű szervezet rendezésében a két or­szág több közismert közéleti sze­mélyisége április 29-én egynapos konferencián vitatja meg a bé­kés együttélés néhány kérdését, így a leszerelés, a fegyverzet el­lenőrzése, a kelet-nyugati kap­csolatok problémáját. A vitában J szovjet részről többek között | Mihail Millioncsikov, a Tudo­mányos Akadémia alelnöke, Ar. Egyiptomi hatov akadémikus, az Egyesült Államokkal Foglalkozó Intézet igazgatója, Inozemcev profesz- szor, a világgazdasági és nem­zetközi kérdésekkel foglalkozó intézet igazgatója vesz részt. Az amerikai küldöttek között lesz John Galbraight professzor, volt nagykövet, Brzezinsky, a kül­ügyminisztérium volt tanácsadó­ja, Wíesner professzor, Kennedy elnök egykori tudományos ta­nácsadója, Vance volt hadügy­miniszterhelyettes és sokan má­sok. Felszólal a tanácskozáson Elliot Richardson, az amerikai külügyminiszter első helyettese is. A békealapítvány első ízben rendez ilyen tanácskozást. Lengyel hadgyakorlaf Varsó Lengyelországban territoriális védelmi gyakorlatokat tartottak. A hadgyakorlatokat Grzegorz Korczynski nemzetvédelmi mi­niszterhelyettes, a territoriális védelem főfelügyelője, Lengyel- ország védelmi bizottságának titkára irányította a tengermel- léki vajdasági pártbizottságok (a gdanski és a szczecini vajda­sági pártbizottság) első titkárá­nak részvételével. A territoriális védelmi gyakor­latok célja az ország védelmi rendszerének további tökélete­sítése volt. Tengerész láza tiás Unitiban légitámadás Egyiptomi bombázógépek szombatra virradó éjszaka izra­eli katonai táborokat és erődít­ményeket támadtak a Sínai-fél- sziget északi részén. Egy kairói katonai szóvivő szerint az egyiptomi gépek éjjel két óra körül több bevetésben | indultak támadásra a Musafak és El Arish között elhelyezkedő izraeli katonai állások ellen, il­letve El Arisch és Rafah között fekvő katonai táborok ellen. Az egyiptomi gépek a kijelölt katonai célpontokat megsemmi­sítették — közölte a szóvivő. A támadásról visszatérőben levő egyiptomi bombázók egyikét le­lőtték. Szombaton reggel a hírügy­nökségek gyorshírben jelentet­ték, hogy az éjszaka folyamán 45 000 Costa Rica-i diák megro­hamozta San Jóséban a parla­ment épületét, betörve az abla­kokat és az ajtókat. A hely­színre vezényelt rendőrséggel való összecsapás során emberek j százai sebesültek meg: a visz- j szavert tüntetők a város főút- I cáin végigvonulva gépkocsikat és üzleteket gyújtottak fel. Mint ismeretes, Costa Ricának 1948 óta nincs hadserege, rend- i őrsége mindössze 2700 főt szám- j Iái. A tüntetőkkel szemben a rendőrök könnyfakasztó gázt I Nyugati hírügynökségek Wa­shingtonból keltezett jelentései szerint pénteken a haiti partvé­delem három vagy négy ágyúna­szádjának legénysége fellázadt és tüzet nyitott a fővárosra, Port Au Prince-re. Lövedékek csapódtak be Duvalier elnök­diktátor rezidenciája környékén is. A Port Au Prinoe-i amerikai nagykövetség értesülése szerint a zendülés ellenére a kis karib- tengeri köztársaság fővárosában használtak, igy ideiglenesen si­került szétoszlatni a tömeget. Egy órával később azonban a parlament nyilvánosságra hoz­ta, hogy jóváhagyták az Alcoa amerikai vállalattal kötendő, Costa Rica alumíniumlelőhelyei­nek kiaknázását célzó szerző­dést. Az ország érdekeivel ellen­tétes üzlet megkötése újabb fel háborodást váltott ki a tüntetők között, akik a város főutcáin be­zúzták az ablakokat és a kira­katokat, kőzáport zúdítva a ren dór j árőrökre. A rendőrség 12 személyt letar­tóztatott és lezárta a város fő­utcáit. viszonylag nyugodt a helyzet, bár az üzleteket bezárták és es­te 7 órától reggel 5 óráig kijá­rási tilalmat rendeltek el. Arthur Bonhomme nagykövet szerint az elnöki palotát nem érte találat, de több környező ház megsérült. Bonhomme pén­teken délután kétszer is telefon- beszélgetést folytatott Duvalier- vel és ennek alapján azt állítot­ta, hogy a kormány teljes mér­tékben ura a helyzetnek. Egyéb­ként Duvailer légi támogatást kért az Egyesült Államoktól és sürgősen találkozni kíván Nixon elnökkel. A Pan American Légitársaság Puerto Rico-i irodájának értesü­lése szerint a Port Au Prince-i nemzetközi repülőteret lezár­ták. Duvalier elnök 1957 óta kor­mányozza az országot egy jól ki­épített tikosrendőri szolgálat se­gítségével, s köztudott, hogy nem válogat az eszközökben, amikor politikai ellenfeleivel akar elbánni. Duvalier életfogy­tiglani köztársasági elnöknek ki­áltotta ki magát. Hírügynökségek rámutatnak, hogy a diktátort nem érhette váratlanul a zendülés, hiszen ha­talomra jutása óta számos kísér­let történt megdöntésére. Palo­táját állandóan erős védőőrizet veszi körül. A kikötő-fővárost pedig állandóan készenlétben le- vó tüzérségi ütegek őrzik, A lá­zadó hajók elhallgattatására is ezek az ütegek nyitottak tüzet 105 mm-es ágyukból. Diákroham a Costa Rica-i parlament ellen

Next

/
Oldalképek
Tartalom