Békés Megyei Népújság, 1970. április (25. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-22 / 93. szám

Utazás a Nap túlsó oldalára Nem biztos, hogy jó film lesz ábbol, amelyet kiváló rendező rendez magasan az átlag felett, de ennék a fordítottja is igaz: nem biztos, hogy jó film lesz ab­ból, amj kiváló forgatókönyv ön alapul, de gyenge rendezőt kap. Az „Utazás a Nap túlsó olda­lára” című angol film pompásan igazolja ezt a megállapítást. Ren­dezője nagyszerű dolgoikat mű­vel, kiváló színészei szinte ön­magukat múlják félül, de mit sem ér a nagy erőfeszítés, ha az egész sztory nem több egy villa­nó ötletnél, és az is az áltudo­mányosság egyáltalán nem szim­patikus régióiba süllyed. Az ember ül a moziban, és va­lami izgalmas sci-fi-t vár. Ügy is indul a dolog, hogy megkapja. Az ötlet tényleg jó, és meghök­kentő, fantasztikumról lévén szó, még hihető is. Miiért ne lehetne — legalább filmen — a Földnek egy tökéletesen azonos, de fordí­tott megfelelője a Nap túlsó ol­dalán, melyet innen, a Földről soha nem láthatunk? A kutató­rakéták korában teljesen elfo­gadható a „felfedezés”: a Nap túlsó oldalán, pontosan a Nap- Föld távolságnak megfelelően, bolygó rója örök útját! N06, mi a teendő? Teszik fel a kérdést az Európai Űrkutató Központ­ban, expedíciót kell küldeni az új bolygó felderítésére! A vál­lalkozás jelentősége politikailag, katonailag és sok más szem­pontból szinte beláthatatlan. Az EÜK főnöke televíziós ülést tart: ki mennyit hajlandó áldozni erre az utazásra? A pénz nehezen gyűlik, (a jövő évtizedekben sem dobálja ki az anyagi eszközöket az ablakon) és csak az ameri­kaiak 1 milliárdja húzza ki az expedíciót a csávából. Innen már minden oké a két űrhajós — egy amerikai és egy angol — lázasan készülődik a repülésre. A néző átadja magát a fantasztikumnak, a rendező, Robert Parrish nagy elhitető erejének köszönhető, hogy tényleg hisszük, legalábbis úgy érezzük, hogy hinni kell: ami most a vásznon történik, az a valóságban is megtörténhetne. Az űrhajót fellövik, utasaik há­romhetes álomba merülnek, majd felébredve megpillantják az ismeretlen bolygót... Megpró­bálkoznak a leszállással ez azon­ban balul üt ki, a leszálló raké­ta-repülőgép sziklának ütközik, felrobban, elég. A két asztro­nauta csodával határos módon menekül meg az égő szerkezet­ből. Titokzatos Tnentő-bolygóla- kő jelenik meg, arca emberi, is­meri a földi nyelvéket is; most aztán az izgalom centrumába keveredtünk! A néző mozdulatlanul lesi a vásznat, és két perc múlva meg­döbben, nem érti, amit lát. Az ügyesen indított és kibontakozó ötlet szétrobban, zagyva értel­metlenségbe torkollik, zavaros feltételezések sarát halljuk-látjuk a Föld antitestvéréről, ahol min­den földi dolgok fordítottja lé­tezik, tehát a főhősök alteregója ugyanúgy, de az is lehet, hogy nem is azok az űrhajósok jöttek vissza a Földre, akik elindultak, hanem az idegen bolygón élő megfelelőik... Míg ezen meditál­nak az űrkutató központ főnö­kei, az egyik űrhajós belehal égési sebeibe, a másik pedig az őrület határán újra útnak in­dul, hogy a mindent bizonyító amyaűrhajót, amely a Föld körül kering, visszahozza. A vállalko­zás nem sikerül, az űrhajó le­zuhan és felrobbantja az egész központot... A slusszpoén pedig: az űrközpont főnökét látjuk, akiről az utolsó képsorban derül ki, hogy lázálmokkal terhelt idegbeteg, az ő torz agyában született meg az egész történet, melyet még az ápolója sem hisz el. Ebből csináltak filmet, lenyű­göző technikai bravúrok soroza­tát felvonultatva, a színes tech­nika csúcsán, és mégis, nem több mint bosszantó, suta, ügyetlen buborék. Mégcsak nem is fan­tasztikus film, mert a fantaszti­kum és a valóságtól teljesen el­szakított agyrém, beteges láto­más nem azonos. Nincs jobb sci-fi. ha már mi sem tudunk ilyet csinálni? S. E. Éjszakai ellenőrzésen: Kék fénnyel a „Kék fénybe 99 „Sétáló csizmák'* — Mert barna vagyok? — „Dráma az országúton' Jtazzia.H1 Valaki valamit a lámpához vágott és a kocsmára olyan sö­tétség borult, mint amikor a sivatag felett a számum száguld át. A zene egy pillanatra elhallgatott és a csendben tisztán le­hetett hallani a mocskos asztalok felett a sikolyt: — Razzia! Amikor világos lett, már csak néhány békésen öreg beduin volt a kocsmában. Mélységesein csalódtam P. Ho- wardtoan, vagyis Rejtő Jenőben, a razziákat illetően. Ugyanis for­rásmunkaként „műveit” tanul­mányoztam, mielőtt elindultam volna a Békés megyei Rendőr-fő- kapitányság és a Gyula városi­járási rendőrkapitányság gyer­mek- és ifjúságvédelmi csoport­jával éjszakai ellenőrzésre Az áttanulmányozott forrásmun­kák ismeretében valahogy ilyen­re számítottam én is. Mennyire más a valóság. Kiadós nyári zápor után este 8-kor indultunk Eleikre. A ven- déglátóipari vállalat nemrég megnyílt presszója volt utunk első állomása. Fiatalokkal volt tömve, amire abból is következ­tetni lehetett, hogy szinte egyip­tomi sötétség borult a helyiség­re. Az asztalok roskadoztak a sörösüvegektől, de idősebbeket csak itt-ott lehetett látni. A ze­nekar éppen a „Sétáló csizmá­kat” játszotta érzelmesen. Ez persze nem érzékenyitefcte el Miklós Sándor őrnagyot, aki az Üzletvezető által világosságot te­remtve nézett körül a helyiség­ben. Hunyorgó szemek és jó né­hány olyan fiatal, aki éppen- hogy betöltötte a 18. évét. Itt szerencsére nem kellett In­tézkedni. Dübörgő. dobhártyarepesztő í után elnézést kérünk a „kislány­tól”, mert kiderül, hogy 19 éves. Jól álcázta magét. Több „szerencsénk” volt az eleki kisvendéglőben. A sarok­ban, a kis asztalnál két lány, két szunnyadó ■ fm, igazoltatás. Kiderül, hogy az egyik fiú katona, szabadságon van. A lányok előtt bonbon- meggy, a fiúknál sör. A lányok­nál nincs igazolvány, bevallásuk szerint az együ 15, a másik 16 éves. Kilenc óra. Az igazoltatás láttán többen veszik a kabátot, majdnem kiürül a terem. Az üzletvezető zavartan ma­gyarázkodik: — Nem együtt jöttek... A fi­beat, kellemes félhomály foga- | úk^vitték ki az italt... Nem tud- dott az ÁFÉSZ eleki presszója- ban. Az egyik asztalnál látható­an jókedvű társaság szórakozott. Egy fiatalember két kislánnyal. A lányok közül az egyiket 10—12 évesnek néztem. — Szabad a személyi igazolvá­nyokat? — Miért? — csattant fel a fi­atalember. Mert barna vagyok én nem ülhetek itt? Csak hosszas magyarázkodás után érti meg, hogy nem azért. Az igazolványok megvizsgálása Szabadság Expresszel a Szovjetunióba Tájékoztató a VOLÁN Utazási Irodánál Április hetedikén indult el | Budapestről Kijevbe az az első, j menetrend szerinti autóbuszjá-1 rat, amelyet a felszabadulási ( évforduló tiszteletére Szabadság Expressznek neveznek. — Milyen program várja az expressz-busz utasait — érdek- ’ődtünk Petrovszki Páltól, a bé- béscsabai VOLÁN Utazási Iro­da vezetőjétől. —■ A Szabadság Expressz min­den héten kedden és pénteken indul Budapestről és három nap j alatt érkezik Kijevbe. Az uta­sok áthaladnak többek között j Gyöngyösön, Nyíregyházán, Zá. ; honvon, Ungváron, Ivovon, s az utóbbi két helyen szállás várja őket. tarn... Neve bekerül a noteszba. Nem lesz olcsó mulatság. Az utcán kis csoportokban 14—15 éves lányok. Láthatóan azt várják, hogy eltűnjünk. Az­tán majd beülnek valahova. Gyulán, a Park-étteremben nem sok dolga akad a csoport­nak. • SZOT-üdülők szórakoznak, a zenekar szolidan játszik és a MEDOSZ labdarúgói ünnepük itt első győzelmüket. Irány Sarkad. AUg hagyjuk eQ a remetei er­dőt, a gépkocsi reflektorának fénykévéjében Sarkad felé gya­logló csinos kislány kerül. — Sarkadra? Jöjjön, elvisszük. Hogy-hogy ilyen késő este és gyalog? — Gyulán voltam, lekéstem a vonatot. Egy ismerős fiú felaján­lotta. hogy hazavisz motorke­rékpárjával. Aztán az egyik ös­vénynél befordult az erdőbe. Csodálkozva kérdeztem: — Na, mi van? — Elszívunk egy cigarettát. — Jó — mondtam —, de az­tán elkezdett szemtelenkedni. — Fogtam magam és elindultam. Utánam jött és azt mondta, fe­lejtsük el, üljek vissza. Másodszor is átvert. Gyula felé kezdett hajtani, le­ugrottam. A harisnyám is kisza­kadt. Nézzék meg. Napsugár presszó, Sarkad. A zongorista nagyon jól játszik. Bár ki lehetett volna tenni a „Megtelt” táblát, mégsem volt hangoskodás és egyetlen fiatal­korú sem. Elsöprő csabai társastáncsiker Szénádén Az április 19-én, vasájmap Sze­geden megrendezett országos te­rületi ,,B” osztályos társastánc­versenyen nagy sikerrel szere­peltek a békéscsabai táncosok. A versenyen 16 pár indult, s a ha­tos döntőbe két szegedi és egy szentesi pár mellett három bé­késcsabai táncospár jutott be. Középdöntőbe került rajtuk kí­vül még egy-egy csabai és oros­házi pár is, nekik azonban nem sikerült a továbbjutás. A Tisza-szálló hangverseny- termében megtartott versenyt a békéscsabai Mlegyei Művelődési Központ társastánc-klubjának párosa, a Kokavecz Mátyás— Németh Krisztina kettős nyerte, s ezzel felsőbb osztályba léptek; Békéscsaba tehát újabb „A” osz­tályos párral rendelkezik. ‘A Hi- di András—Krajcsovics Márta kettős is kitűnően szerepelt, megszerezte a harmadik helyet. A Szécsi Ferenc—Szécsi Mária testvérpár a hatodik helyen vég­zett, s ezzel nekik is sikerült ki­harcolni a részvételt a májusi szombathelyi Nemzetközi Sava. ria Társastáncversenyre. A csabai táncosok vezetőjük, Nyíri Lajos irányításával az el­következő hetekben kemény munkával készülnek fel az újabb erőpróbára. A továbbiakban megtudtuk, hogy lehetőség nyílik a kijevi utazásra egy tíznapos túra kere­tében, amikor a visszaút is a Szabadság Expresszel történik. Ám a VOLÁN az Inturiszt és más utazási irodák Kijevből ki­indulva számos kirándulást szer­veznek, így Szocsiba, Jaltába, Odesszába, Leningrádba, Moszk­vába. Akik részt vesznek ilyen kirándulásokon, elmondhatják, nagy távolságot utaztak be, hi­szen „csupán” a Szabadság Ex­pressz Budapesttől Kijevig 1219 kilométert tesz meg. A Békés megyei utazók szá­mára a VOLÁN-iroda biztosít A JÓ2Sef Művelődési helyet &z expresszre, a csopor- Házban uralkodó állapotok már tos jelentkezés esetén autóbusz- kissé ^^0^ Rejt6 oráni Honvédelmi napok általános iskolásoknak Hétfőn, április 20-án Békés­csabán megkezdődtek az általá­nos iskolás honvédelmi napok. A diákok a KISZ-táborban aka­dályversenyen vesznek részt, ahol az egyes állomásokon az is­kolában tanult honvédelmi is­meretekből vizsgáznak. A 15 is­kola tanulói szakemberek veze­tésével lőgyakorlaton is részt vesznék. Ma, szerdán a 3-as szá­mú iskola tanulói mérik össze tudásukat. szál viszi őket Budapestre vagy a Szabadság Expressz egyik ál­lomására, Nyíregyházára. Teg­nap, április 21-én egyébként bé­késcsabai AKÖV és MÁV szoci­alista brigádtagok indultak Ki­jevbe. — A tavalyi VOLÁN-napokat követően ez évben lesz-e majd hasonló esemény? — Igen. Erre a rendezvényre az idén kerül sor másodszor, augusztus 8-án és 9-én Szegeden. Ekkor tartják a közlekedési dol­gozók országos találkozóját, szakmai programokkal, tapasz­talatcserékkel. A Szegedi Sza­badtéri Játékok Háry János elő­adására ez alkalommal társas- utazást szervezünk. — Milyen további utazásokra kerül sor a közeli napokban? — A Békéscsabai Hűtőház Tyereskova szocialista brigád­ja Debrecenbe, Miskolcra uta­zik. A 34 résztvevő háromnapos útján tapasztalatcsere-látogatás­ra is megy a Debreceni Kon­zervgyárba. Petrovszki elvtárs . elmondta még, hogy északmagyarországi autóbuszkirándulást is tesz egy csoport, s más utazások között május 8-án ötnapos tanulmányi kirándulásra indul Pécsre és a Mecsekbe a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium II/c. osztá­lya. V. Z. kocsmáira. A sűrű füstben még egy balta is megállt volna, nem­hogy a kés. Elég rossz hírű helynek ismerik és gyakran for­dult elő már verekedés is. Amint odaértünk, éppen véget vetettek a zenének, mert elromlott az erősítő. A kultúrház folyosóján ládahegyek, üres sörösüvegek­kel. Kint az utcáin két méhkeré­ki fiatalember a beat iránti ra­jongásukat másokkal is meg akarták osztani. Bömbölt a kis zsebrádió éjjel 12-kor. Sokba ke­rült nekik az éjszakai beat-elő- adás. Innen Gyulára,, a „Kék fény” néven ismert máriafalvi presz- szóba mentünk. Már éjfél el­múlt. A zenészek láthatóan ál­mosan verték a dobot és a zon­gorát, de az idő múlását nem akarták észrevenni azok a fia­tal lányok, akik jóval innen vol­tak még a 18-on. Az ő nevük és lovagjaiké is bekerült a notesz­ba. Az üzletvezető rövid ismer­tetőt kap az idevonatkozó ren­deletről. Éjfélen jóval túl járunk. A Komló-étteremből halkan szűrő­dik ki a zene. Fiatalember tá­masztja az ajtó előtti lámpa­oszlopot. Nehéz a feje. Három lány karonfogva megáll egy pil­lanatra az ajtóban, majd tovább megy. Vajon hová? Béla Ottó

Next

/
Oldalképek
Tartalom