Békés Megyei Népújság, 1970. április (25. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-22 / 93. szám
lar Interjú a 2000. esztendő-:»1 A szerkesztő arra kért, hogy készítsek riportot a kétezredik esztendőből. Tekintettel anyagi helyzetemre, miután megegyeztünk a felemelt honoráriumban és — a téma jellege, valamint az odautazás viszontagságai miatt — a veszélyességi pótlékban, fölkapaszkodtam egy 12-es autóbuszra s fölkerestem Budán Ml L.-t, a professzionista világ- megváltót és hivatásos álmodozót. ÉN: A kétezredik esztendőről, ha nem esik nehezére.» M. L.: Nem esik. Habár szerfölött kockázatos. És nem is teljesen egyértelmű a kép: harminc év múlva még távolról sem egyenlítődtek ki a gazdasági, kulturális és egyéb különbségek a világ különféle fertályai között. Sőt, bizonyos fokig elmélyülnek. ÉN: Gondolom, mégsem a földnek azzal az egy-két kis zugával kellene most foglalkozni, ahol a réz- és vaskori kultúra maradványai élnek tovább. M. I*: Természetes. Annál is kevésbé, mert nem ezek lesznek jellemzők a földre, hanem a hi- per-városok. Kétezerben a föld hótmilliárd lakosának jó része így él majd. Persze azok a váró. sok nem igen hasonlítanák a harminc évvel korábbiakra. Lé- lekszám ötven-hatvammillió körül. így élünk kétezerben, mi hétmilliárdnyian. ÉN: Elnézést, miért beszél úgy, mintha már ott is lennénk? M. L.: Mert már ott is vagyunk. Nem vette észre, amikor bejött a lakásba? Nincsenek köz- falák, lég- és hőfüggönyök osztják meg a teret, tökéletes szigetelés biztosítva a helyiségek között, amelyeket csak különböző ; színű bútorzatuk és különböző | klímájuk választ el egymástól, i És a bútorok... ÉN: Egyelőre nemigen veszem j észre. M. L.: Azt sem vette észre,. micsoda automatika bocsátotta1 be? Körülbelül tizenöt éve, 1985 tájékán megjelentek a háztartási; robotgépek a lakásban. Mindent; ezek az ügyes masinák csinál- j nak. Persze nem hasonlítanak | azokra a régi elképzelésekre, S amelyek gépbábúnak ábrázolták j a robotot. Ezek a mieink ügyes célgépek. Viszont bizonyos mértékig gondolkodnak: az elektro- i nikus számítógép 2000-ben olyan j közkeletű, mint 1970-ben a te-! lefon vagy az írógép volt, csak! éppen sokkal több van belőle. | Kis kompjuterek vannak a háztartási gépekben is, az automata konyhából a mosógépen át, a fényképezőgépig. Ezek a kis számítógépek irányítják a háztartási robotgépeket a beprogramozott utasítás-sorozatok végrehajtásában, ha kell önállóan mérlegelnek, döntenek közben. Minden villanyra jár, persze... Egész kényelmesen élünk ezekkel a masinákkal, amióta összeszoktunk. ÉN: Csak olyankor tetszenek izzadni, amikor a villanyszámlát hozzák. M. L.: Ne vicceljen. Kétezerben a villamos energia majdnem ingyenes. Körülbelül mint harminc éve a vízszolgáltatás volt. Csak kevesebb fennakadással. ÉN: Ez kissé merész volt, nem gondolja? Ml L.: Az elmúlt század hatvanas éveiben minden emberre 0,1 kilowatt kiépített kapacitás jutott, maga még ezt szokta meg. De azóta... A villamos energia termelését részben az erőművek hatásfokának javításával és új energiaforrások feltárásával fokoztuk. Az üzemanyagként kőolajjal vagy kőszénnel működő energiacellák például a vegyi energia villamos energiává való átalakítását közel 100 százalékos hatásfokkal végzik. A kilencvenes évekre sikerült megvalósítani a fúziós atommagenergia-ter. melést. Csupán egyetlen tényező korlátozza az energiatermelést: a ; föld felszínének és a légkörnek a termonukleáris reakció során | fölszabaduló hő hatására beállói fölmelegedóse. Ha ugyanis az így adódó hőmennyiség elérné a földet érő napenergia ,10 százalékát, a földi középhőmérséklet néhány fokkal emelkedne. Ez az északi és déli sarkvidék hő_ és jégmezőinek rohamos olvadásához vezetne; ezek a változások érzékenyen befolyásolnák a tenger szintjét, a tengerparti sávok lakhatóságát, a párolgást, az általános csapadékviszonyokat, stb. Szóval erre vigyázni kell. De még ha biztonsággal ez alatt a nívó alatt maradunk is: az 1900- as éveik közepéhez viszonyítva minden veszély nélkül nyugodtan néhány ezerszeresére emelhettük a földi elektoromoseneir- gia-termelést. És vannak egyéb lehetőségek is. ÉN: Például? M. L.: A Földet érő napbesugárzás közvetlen átalakítása pl. Vagy ott az eső. Becslések szerint 435 000 köbkilométer eső hullik egy év alatt a földre. Kiszámították, hogy ha ezt egy kilométer magasban elhelyezett tartályban felfognák, mintegy százezer millió kilowattóra energiát lehetne nyerni. Van olyan elképzelés' is, hogy a forgó mozgást végző Földgolyó mágneses terét is föl lehetne használni, s ekként megcsapolni a pörgés energiáját. Persze ezek fantasz, tikus regények. Legalábbis egye. lőre. A termonukleáris energia- termelés nyersanyaga korlátlan. Szegény ember vízzel főz, mondták volt régen. A mai gazdag ember viszont vízből főz. És nemcsak főz. de süt, fűt, világít, közlekedik. Apropó: maga mivel jött él ide hozzám? ÉN: Tizenkettes busszal. M. L.: Kétezerben? ÉN: Pardon. Saját kocsimmal, természetesen, M. L.: Saját kocsijával? Ember. a gépkocsikat már 1980 körül kitiltották a városokból, jobb helyeken, öt évvel később az országútakon is korlátozzák forgalmukat, annak ellenére, hogy... ÉN: Helyesbítek. A saját helikopteremmel jöttem. M. L„: Naiv fickó. Mit képzel, micsoda szúnyoginvázió lenne itt, ha az ilyesfajta megalopoli- szoknak mind az ötvenmillió lakosa csak úgy össze-vissza röp- dösne... A városi ember persze útál gyalogolni, hát majd a járda megy helyette. A rövidebb távolságok megtételéire használatos szállítószalagok sebessége 10—16 km/óra, kapacitásuk 40 000 személy óránként. A mozgó járdák üzeme megbízható, automatikus, gazdaságos és szinte zajtalan. A 2—15 kilométeres szakaszokon a hagyományos földalatti csak az 5 milliónál kisebb lélekszámú kisvárosokban maradt meg. Földalatti persze kell, automatikus, non-stop földalatti, 30—40 kilométeres óránkénti sebességgel mozog a biztonságos föl-leszállást a mozgó járdákhoz csatlakozó ún. integrálsorok, egymás mellett mind nagyobb sebességgel mozgó szalagok teszik lehetővé. ÉN: Kéz- és lábtörés mindenkinek biztosítva. Ml L.: Amennyivel biztonságosabb ez, mint az a primitív közlekedési káosz volt 1970-ben. A forgalomirányításba is belépett az automatizálás, a komp- juter-technika. Az országútakon is, ahol négy-hat sávon közlekednék a gépjárművek mindkét irányban. Milyen sebességgel? Egyes szalag: 106 km/óra, kettes szalag: 185 km/óra, a szállító- kocsik és öt évnél régebbi személykocsik számára; hármas szalag 210 km/óra, hagyományos autók számára; négyes szalag 240 km/óra, gyors és sportkocsik részére. Balesetmentes vezetésükről automatikus rendszer gondoskodik. A zömük tüzelőanyagcellás és akkumulátoros kocsikból áll, mert a benzin- és olajgőzt lehetőség szerint kitiltják a világból. A kerék helyett jön a légpárna, a... ÉN: Köszönöm elég. M. L.: Nincs vége. A vidéket minden felé hatalmas, átlátszó műanyagcsövek hálózzák be, bennük pneumatikus rendszerrel és óránként minimálisan 800 kilométeres sebességgel légpárnás személy- és teherszállító járművek közlekednek. A vonatok sebessége az 1970-esekének két- háromszorosa. A tengeren a ke. vésbé értékes árukat hatalmas, atomenergiával hajtott és mindössze 8 főnyi kezelőszemélyzetet igénylő hajóóriások szállítják, az értékesebb árut légpárnán sikló hajók viszik. A repülőgép azonban a hajó nagy riválisa itt is: a légi úton szállított teher- áruforgalom az 1965-ös évi 4 milliárd tonnakilométerről már 1985-re évi 320 milliárd tonna- kilométerre emelkedett, ezer tonnás, számítógép-vezérlésű lé. gi teherszállítók működnek. ÉN: Bocsásson meg, mester, mivel foglalkozik ön 2000-ben? Előadó lesz valamelyik közlekedési minisztériumban? M. L. Fenét. Biológus kutató leszek. ÉN: Meglepő. A múlt század hetvenes éveiig főképp zabhe- gyezéssel és lírai költemények írásával foglalkozott. M. L. Nem tesz semmit. A huszadik század utolsó harmadában hozzászoktunk, hogy mindenkinek többször is szakmát kell cserélnie életében, ha lépést akar tartani a világgal. Miért legyek én kivétel? Kétezerben hetvenéves vagyok, alkotóerőm teljében. ÉN: De miért pont biológus? M, L.: Mert szeretek ott lenni, ahol a történelem alakul. És kétezer körül az élettani laboratóriumban zajlanak a legizgalmasabb dolgok. ÉN:? M. L.: Az elmúlt harminc évben, mint említettem, közkeletű, vé lett az elektronikus számítógép. Ügy használják az élet minden területén, mint régebben a ceruzát-papírt, enélkül nem lehet dolgozni sehol. ÉN: Mi köze ennek a biológiához? M. ti.: Várjon. Kialakult tehát egy bizonyos szimbiózis a dolgozó ember és az elektronikus számítógép között. Ugyanakkor a tudományos kutatás egyre kö. zelebb került az emberi ideg- rendszer működési mechanizmu. sának megfejtéséhez. M tiltja — elvben — e két különböző működésű, de egyaránt elektromos impulzusok keltésével, továbbításával tárolásával, feldolgozásával működő rendszer összekötését? ÉN: Köszönöm a beszélgetési, mester. M. L.: Hogy-hogy? Ez csak a bevezetés volt. Nem beszéltünk a világűrről, az időjárás szabályozásáról, a ... és főleg nem beszéltünk a legizgalmasabbról: magáról az emberi, életről: mit kezdünk vele és magunkkal, ha egyszer... ÉN: Köszönöm, nekem ennyi is bőven elég volt. Irigylem az optimizmusát, egészében és részleteiben. Hogy olyan biztos benne: kétezerben él még, hetven éves lesz és alkotóereje teljében... M. L.: Miért ne bíznék benne? Jó, tudom, mire gondol. Hogy ha itt időközben bizonyos uraik agyát elönti a vérhullám s megnyomnák bizonyos gombokat, akkor én, ha netán megmaradnék is, kétezerben legföljebb azzal foglalkozhatom majd, hogy a hamuvá nem porladt emberi sípcsontokból tűinkét faragok, s ha nem félek a radioaktivitástól és a számba merem venni, emlékezetből megpróbálhatom fel. idézni a régi dallamokat... Persze, ez is előfordulhat. De kicsi a sansza, mert a múló idő nekünk dolgozik. És nézze, már csak néhány évtizedet kell kihúzni, aimíg el nem készülnek azok a bizonyos intelligencia-növelő pasztillák. Akkor aztán nagyot lélegezhetünk, s azt a néhány fogyatékos értelmű embert, akiket különben még a pasztilla sem lenne képes eljuttatni oda, hogy felismerjék: a nukleáris korban a háború végképp alkalmatlan eszköz a emberi konfliktusok eldöntésére, azokat a meg. okosvilt többség vérképp bedugja majd oda, ahová már ma is valók. Az elmegyógyintézet rácsa mögé. Maroti Lajos A kipufogó-gázok elviselhetetlenné válnak Az Egyesült Államokban a levegő szennyeződését 60 százalékban a gépkocsik „állítják elő”. Ez az arányszám egyre nő abban a mértékben, ahogyan mind több gépkocsi rója az amerikai utakat. Az egyes államok vezetői a napilapokkal együtt most arra ösztönzik a detroiti gépkocsi- konstruktőröket, hogy „nemszennyező” gépkocsikat hozzanak forgalomba. A szennyeződés veszélyét legsúlyosabban megsinylő California állam új törvényjavaslatot tanulmányoz, amely 1975-ben lépne életbe: a gépkocsi akkor mérföldenkint csak egy gramm széndioxidot pufogtathat ki, a mai 2,2 grammal szemben. Az egészségügyi miniszter azt állítja, hogy ez a rendelkezés már magában véve is elegendő lenne. De 24 szenátor törvény- javaslatot nyújtott be, amely azt kívánja, hogy a szövetségi kormány a saját használatára csak „tiszta” gépkocsikat vásá. roljon, akkor is, ha ezek többe kerülnek. De, persze, előbb még meg kellene találni a szükséges műszaki megoldást. Mindenféléket kitaláltak már, a gőzmotortól a turbinás motorig, de még egyik sem tökéletes. n gépkocsik élettartama A svéd Statisztikai Hivatal vizsgálat alá vette az 1968-as főbb európai autómodelleket. Kiderült, hogy a gépkocsik általában tartósabbak, mint ahogy ezt sokan hiszik. Emellett, élettartamuk növekvő tendenciát mutat a jobb és gondosabb karbantartás, valamint az eredményesebb korrózióellenes védekezés következtében. A svéd vizsgálatok szerint az egyes modellek élettartama a következőképpen alakul: Volvo — 13,1 év, Volkswagen — 12,4 év, Mercedes — 11,3, Porsche — 11,3, Opel — 10,4, Peugeot — 10,2, Saab — 10,2, Ford — 9,9, Citro- I en — 9,4, Simca — 8,7, Renault — 8,5, BMW — 8,4, Skoda — i 6,7, Moszkvics — 6,1. Hiába van a zebra? A KRESZ szerint a „zebrán” mindig a gyalogos „az úr”. Nem ezt tapasztalni Békéscsabán, a GELKA és a Megyei Rendőr- kapitányság közötti zebrán, ahol, mint képünkön is látható, a gyalogosok majdnem az út közepén járnak, de a gépkocsi ezzel mit sem törődve száguld át. üutóssarok: Mit tegyünk as első túra előtt? A téli havazások, esőzések útviszonyai sok gépkocsit arra kényszerítettek, hogy a garázsban, felbakolva várják a késön érkező tavaszt. A hosszú, téli pihenő után felvetődik a kérdés: mi legyen a teendőnk az első indítás vagy az első túra előtt? Első lépésként tanácsoljuk a motor (négyütemű) erőátviteli egységek, a sebességváltó és a differenciálmű olajszintjének ellenőrzését, esetleges utántöltését. Győződjünk meg a kormányházban levő olaj, a fékolajtartályban és a tengelykapcsoló működéséhez szükséges olajtartályban levő olaj megfelelő mennyiségéről. Természetesen, ha az említett helyeken az olaj szintmagassága az előírt nívó alatt van, abban az esetben töltsünk utána. Nagyon fontos meggyőződni a motor indításához, egyéb elektromos berendezések működtetéséhez és az elektromos fogyasztók üzemeltetéséhez szükséges energiatárolóról, az akI kumlátor állapotáról. Az akkumulátor celláiban a savszint olyan legyen, hogy a lemezeket, vagy a lemezeket elválasztó lapok felső, éleit 10 milliméterrel elfedje. Ha ez a savszint nincs meg, úgy desztillált (!) vízzel pótoljuk a hiányt. A kébelsaru- kat erősítsük fel a kivezető csapokra, és kenjük be, vékonyan savmentes zsírral. A savmentes zsír meggátolja a fémrészeken a só kicsapódását. A forgalomban való részvétel biztonsági feltétele a jó világítás. Ellenőrizzük le az irányjelzők, féklámpák, szélességjelzők, rendszámmegvilágító lámpa. országúti és tompított fényvetők állapotát, illetve működését. Ne feledkezzünk meg a dinamót hajtó ékszíj feszességéről sem, mert csak így biztosított a dinamó megfelelő töltése, hirtelen fordulatszámváltozások esetén. Ezután nyugodtan hajthatunk ki az országúira, elindulhatunk az első túrára. Zentai György oki mérnök
