Békés Megyei Népújság, 1970. április (25. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-22 / 93. szám

(Tatff attáí at i. eMatrót) Leonyid Brezsnyev aláhúzta: az SZKP, mint születésénél fog. va proletár párt, a szocializmus győzelmével és azzal, hogy to­vábbra is elsősorban a munkás- osztályra támaszkodik, az egész szovjet nép élcsapata lett. Ma körülbelül minden 11.-ik 18 évesnél idősebb szovjet polgár a párt tagja. A 14 millió párttag­nak több mint fele munkás és kolhozparaszt. A párt soraiban van majdnem hatmillió mérnök, technikus, agronómus, pedagó­gus, orvos és más szakember, akik aktívan részt vesznek a kommunista építésben. _A párt tevékenységében a leg­főbb: a társadalom politikai irányítása — hangsúlyozta az SZKP Központi Bizottságának főtitkára. — Pártunkra jellemző, hogy nagy felelősséget érez a néppel szemben, mélységesen elvhű. A párt, Lenin idejében és Lenin után is, bátran és őszintén bí­rálta és most is bírálja a hibá­kat és a fogyatékosságokat. Szi­gorúan elítélte a személyi kul­tuszt, amely az állami és a párt­élet lenini normáinak, a szocia­lista törvényesség és demokrácia megsértéséhez vezetett. Hatá­rozottan visszautasította a szub­jektivizmust, amely a társadal­mi élet jelenségeinek tudomá­nyos szemléletét indokolatlan rögtönzéssel helyettesítette. A párt megmondja a népnek az igazat, legyen az bármilyen nyers is, — jelentette ki Leo- nyid Brezsnyev. — Lenin nagy jelentőséget tu­lajdonított a tömegek öntudata fejlesztésének. A tömegnevelő munka jelentősége különösen nagy most, amikor heves ideoló­giai harc folyik a szocializmus és a kapitalizmus között. Leonyid Breznyev megjegyezte: megen­gedhetetlen a burzsoá ideológia s revizionizmus veszélyének lebe­csülése. A tapasztalat azt mutat­ja, hogy az ilyen fajta lebecsü­lés talajából kelhetnék ki az esz­mei ingadozás, az ápolitikus ma­gatartás és az eivtelenség mér­gező csírái. — A rendkívül gyors fejlődés századában élünk. Növekszenek az ütemek, növekszenek a kom­munista építés méretei, növek­szik a tudomány, a marxista— leninista elmélet szerepe. Növeik- szik a szovjet állam nemzetközi szerepe és internacionalista fe­lelőssége. Mindez azt eredmé­nyezi, hogy a kommunista párt­nak, — a szovjet társadalom ve­zető erejének jelentősége nö­vekszik. Tények bizonyítják, hogy a kommunisták ott győznek, ahol a párt következetesen betölti a munkásosztály, a dolgozó töme­gek élcsapat-szerepét, ahol szi­gorúan betartják a pártélet le­nini normáit, ahol a párt meg­őrzi és szüntelenül szilárdítja politikai, szervezeti és eszmei egységét. A szónok a továbbiakban hangsúlyozta, hogy a szocialista világrendszer az emberiség tár­sadalmi fejlődésének élcsapata, Már negyedszázada annak, hogy a szocializmus kilépett egy or­szág kereteiből és internaciona­lista erővé vált. — A Szovjetunió a nagy Lenin végakaratához híven, továbbra is mindent elkövet, hogy a szo­cialista országok népei nyuga­lomban, békés feltételek között valósíthassák meg az új társa­dalom építésének nagy ügyét, hogy szüntelenül erősítsék a vi­lágszocializmus pozícióit, a szo­cialista államok szoros együtt­működését és harci összeforotit- ságát. — Mi a jövőben is aktívan sík- raszállunk a népeket elnyomo­rító fegyverkezési hajsza be­szüntetéséért, a leszerelésért, síkraszállunk amellett, hogy az államok közötti vitás kérdéseket az ésszerűség alapján, tárgyalá­sos módon oldják meg. A beszámoló rámutatott arra. hogy megvan a sajátossága min­den állam áttérésének a kapita­lizmusból a szocializmusra. — Mint a tapasztalatok bizo­nyítják, a különböző országok útját a szocializmusba olyan, mindannyiuk számára nagyfon- tosságú közös határkövek jelzik, mint a szocialista forradalom ebben vagy abban a formában, — beleértve a kizsákmányolók állami gépezetének szétzúzását, leváltását, a proletárdiktatúra Leonyid Brezsnyev beszéde ilyen vagy olyan formájának be­vezetését oly módon, hogy az szövetségre lép a dólgozók más rétegeivel, — a kizsákmányoló osztályok felszámolása; a terme­lési eszközök társadalmasítása, a szocialista termelés és egyéb társadalmi viszonyok megszilár­dítása városban és falun; a kul­túra értékeinek megnyitása a dolgozók széles tömegei számá­ra, vagyis kulturális forradalom e szavak lenini értelmében. — A szocializmusnak egész sor országban aratott győzelme lehetővé tette, hogy új típusú kapcsolatók jöjjenek létre ezen országok között: testvéri kapcso­latok, amelyek a szocialista in­ternacionalizmus elvein alapul­nak. Sajnos, vannak olyan ese­tek is, amikor a szocializmus országai közötti együttműködést a legsúlyosabb módon sértik meg. Ilyen például Kínának a Szovjetunióhoz és más szocia­lista országokhoz fűződő kapcso­latai jelenlegi állapota. Egészen világos, hogy ez a helyzet a kí­nai vezetés nacionalista politiká­jának következménye, eredmé­nye annak, hogy szakított a lenini örökségben foglalt élvekkel — mondotta. Természetesen, a Kína és a Szovjetunió, valamint a Kína és más szocialista országok közötti kapcsolatok jövendő fejlődésé­nek helyes perspektívája az, hogy „együtt menjünk a lenini úton, az imperialista reakció sö­tét erői ellen, a szocializmus és a kommunizmus szent ügyének győzelméért vívott harc újtán”. Az SZKP KB főtitkára hang­súlyozta: „Megteszünk és meg is fogunk tenni minden tőlünk tel­hetőt, hogy a szocialista államok politikai és gazdasági együttmű­ködése elmélyüljön, hogy növe­kedjék eszmei összeforrottsá- gunk”. Brezsnyev ezután így folytat­ta: „Az imperializmus nem om­lik össze magától, automatiku­san. Nem, az imperializmus még erős. Megdöntéséhez még szükség van az összes forradal­mi erők aktív és határozott tét. teire. Vannak ilyen erők. Harcuk frontja mind szélesebb és széle­sebb lesz”. A néptömegefenek az imperia­lizmusra mért csapásai sokasod­nak. „A kommunisták azonban józanul értékelik a helyzetet. Tudják, hogy a burzsoáziának még sikerül a tömegeknek, egye­bek között a munkásosztálynak is jelentős részét a reakciós és reformista ideológia fogságában tartania. A türelmetlenség azon­ban növekszik a jelenlegi rend­szerrel szemben, nemcsak a pro­letariátus élcsapatában, de a nép más rétegeiben is” — mon­dotta. s1 ért vívott harcban. Valameny- nyien jól tudjuk, hogy a kom­munisták az előttük álló fel­adatokat csak akkor képesek eredményesen megoldani, ha ők maguk egységesen összeforrott internacionalista erőként lépnek fel. A testvérpártok összefogá­sát célzó internacionalista poli­tika megvalósításának útjában még nem kevés akadály áll, — jegyezte meg Brezsnyev, ezután így folytatta: Az utóbbi évek­ben a kommunista mozgalom­ban bizonyos gyengeségek és nehézségek mutatkoztak, ame­lyek számos láncszemben meg­bontották az egységet, és akadá­lyozzák a kommunistákat abban, hogy teljességében hasznosítsák a forradalmi harc adta lehetősé­geket. A „balos” opportunisták, köztük a trockisták politikájá­ról van szó, akik a forradalmi mozgalom tudományosan meg­alapozott marxista-vonalát ka- landorsággal próbálják felcse­rélni. Karunkban, amikor a nemzetközi osztályharc különö­sen kiéleződött, a jobboldali és a „baloldali elhajlás, a „naciona­lizmus veszélye a kommunista mozgalomban érzékelhetőbbé vált, mint bármikor korábban, teihát, a jobboldali és a' „balol­dali” opportunizmus, nem lehet idényjellegű. — Az imperialisták intenzív aknamunkája megköveteli, hogy fokozzuk a kommunisták aktív támadó harcát a burzsoá ideoló­gia ellen és még aktívabb együtt­működését nemzetközi méretek­ben. — A világforradalmi folyamat feltartóztathatatlanul fejlődik. A 20. század történelmének megcáfolhatatlan tényei alapján már szemmé; látható a két rendszer egymás elleni harcának végső eredménye: a kommuniz­mus világméretű győzelme. — A szovjet emberek fárad­hatatlanul, hősi erőfeszítéssel építik azt az utat, amelyre előbb vagy utóbb rálépnek a vi­lág dolgozói. És minden eredmé­nyünk, minden győzelmünk kö­zelebb hozza azt az órát, ami­kor az egész emberiség szét­rombolja a múlt társadalmi és erkölcsi alapjait és belép az új világba: a kommunizmus vilá­gába — mondotta Leonyid Brezs­nyev. Brezsnyev beszámolója után Wladyslaiv Gomulka, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Wal­ter Ulbricht, a Német Szocialis­ta Egységpárt Központi Bizott­ságának első titkára, Le Hiúin, a Vietnami Dolgozok Pártja Központi Bizottságának első tit­kára, Jacques Duclos, a Francia Kommunista Párt Politikai Bi­zottságának tagja, Gustáv Hú­súk, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának el­ső titkára, majd Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első tit­kára mondott beszédet. Az ülésszak szerdán folytatja munkáját. (MTI) LENIN UTAT MUTATOTT Kádár János beszéde a moszkvai Lenin-ünnepségen Moszkva Tisztelt Ünnepi Ülés! Kedves Elvtársak! Születésének 100. évfordulóján az orosz nép nagy fiára, a nem­zetközi munkásosztály vezetőjé­re, századunk legnagyobb em­berére, Leninre emlékezünk. Ró­la emlékezik meg e napokban Moszkva és Leningrad, a nagy szovjet ország minden köztársa­ságának lakossága. Velük ünne­pelnek a szocialista országok né­pei, öt kontinens kommunista és munkáspártjai, a világ minden haladó embere. A Magyar Szo­cialista Munkáspárt, a magyar nép forrón köszönti ezen a nagy, közös ünnepen a Szovjetunió Kommunista Pártját, a nagy szovjet népet. Köszöntjük ez al­kalomból a nemzetközi mun­kásosztályt, a haladó országokat és népeket, mindazokat, akik követik Lenin halhatatlan taní­tásait, azokat, akik tisztélik em­lékét. A magyar kommunisták Vla­gyimir Iljics Lenin személyében á bolsevik párt megszervezőjét, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom vezetőjét, a szovjet állam megalapítóját, a szocializ­mus építésének teoretikusát és szervezőjét, a lánglelkű forradal­márt tisztelik. Leninben azt a kimagasló személyiséget tisztel­jük, aki felismerte a korszak lényegét és történelmi lehetősé­geit, az orosz és a nemzetközi proletariates életbevágó érde­keit képviselte, felismerte és tu­datosította a tömegekben az ér­lelődő forradalmat, és egész életét, rendkívüli képességeit ennek szolgálatába állította. Amikor Leninről szólunk, akkor a munkásokról, a parasztokról, a dolgozó százmilliókról szó­lunk, aMkkel egy volt, az ő vá­gyaikat, követeléseiket fogal­mazta meg, mindenki másnál jobban. Műve él, hatékony, gondolko­dásra ösztönöz ma ugyanúgy, mint keletkezése idején, mert a lenini elmélet nem dogma, ha­nem a cselekvés vezérfonala. Lenin, az ember már nincs kö­zöttünk, de szelleme, elévülhe­tetlen eszmei hagyatéka ma is tanít bennünket. Szilárd prole­tár osztályálláspontot, interna­cionalista magatartást, a nem­zeti sajátosságok és adottságok figyelembevételét, az elvekben soha meg nem alkuvó politikát, a gyakorlatban rugalmasságot kö­vetel tölünk. Lenin nemcsak a célt, hanem a hozzávezető utat is ismerte. Életművét, korunk marxizmusát tanulmányozni a kommunisták forradalmi köte­lessége. A lenini tanításoktól el­távolodni — zsákutca, kudarc. A lenini tanításokat követni, azok szellemében cselekedni, a ma kommunistái számára is a győzelem forrása. Kedves Elvtársak! A magyar munkásosztály Le­ninben a magyar proletár-forra­dalom bátorítóját, a magyar nép nagy barátját is tiszteli. Lenin­re, a szovjet forradalom 1917-es győzelmére emlékezve, mi az 1919-es Magyar Tanácsköztársa­ság hőseire, Kun Bélára, Lenin, számos akkori magyar követőjé­re, forradalmár elődeinkre is gondolunk. Lenin a magyar munkásokhoz küldött híres üze­netében a proletárforradalom számos, ma is időszerű kérdését érintette s útmutatásai nemze­dékeken át legfőbb eszmei fegy­vereink voltak és ma is azok. Két hete ünnepeltük hazánk, Magyarország negyedszázaddal ezelőtti felszabadulását a fasisz­ta iga alól. Számunkra Lenin, a Szovjetunió, a felszabadulás* szocialista jelenünk és jövőnk — egymástól elválaszthatatlan fo­galmak. Népünk számára a sza­badságot a Szovjetunió hős had­serege hozta el. Lenin eszméit követő pártunk vezetésével vív­ta ki népünk a hatalmat és épí­tette fel új, szocialista hazáját, a Magyar Népköztársaságot. Lenin nyomdokain haladva (Folytatás a 3. oldalon) „Napjainkban kulcsfontcssé- S gú szerepe van annak a lenini • tételnek, hogy az imperializmus ! korában egyre inkább közeled- : nek egymáshoz és egy közös | áramlatban egyesülnek a de- S mokráciáért és a szocializmusért E vívott harc feladatai. Éppen en_ 5 nek figyelembevételével dolgoz- j zák ki manapság a burzsoá or- E szágok kommunista pártjai a 5 demokratikus harc programját, S amelynek alapján összekovácsol- E hatók a néptömegek a munkás- 5 osztály körül és elvezethetök a ! következő szakaszhoz: a szocia- E lizmusért vívott harchoz”. — Az Imperailizmus cselszö- E véseivel ma már hatalmas népi 5 erők helyezkednek szembe. Ak- • tívan és bátran védelmezik igaz- j ságos ügyüket az arab népek. 5 Oldalukon áll a Szovjetunió más • szocialista országok, az egész vi- j Xág kommunista és demokratikus E mozgalma. Meggyőződéssel 5 mondhatjuk: az imperialisták ! ügye kudarcra van kárhoztatva, ! a népek szabadságának ügye le- ■ győzhetetlen! — A Szovjetunió, az SZKP • híven teljesíti Lenin végakara- « tát, hogy a népek felszabadító « mozgalmának adjanak meg min- ; den szükséges támogatást. A ■ nemzetközi helyzet alakulása i jelenlegi szakaszának fontos vo- ; nása, hogy manapság rendkí- ; vüli módon megnövekedett a \ nemzetközi kommunista mozga- í lom szerepe a népek életében, ; az egész emberiséget érintő * alapvető problémák megoldása- ! Lenin és az agráríorradalom Az első imperialista világhá­ború Oroszországban ismét for­radalmi válságot idézett elő. „Az imperialista háború az oroszországi forradalmi válságot egybekapcsolta az egyre fokozó­dó nyugati proletár, szocialista válsággal. Ez a kapcsolat any- nyira közvetlen, hogy a forra­dalmi feladatok külön megoldá­sa egyik vagy másik országban lehetetlen. Az oroszországi bur­zsoá demokratikus forradalom most már nemcsak a nyugati szocialista forradalom előjátéka, hanem annak elválaszthatatlan alkotórésze” — írja Lenin 1915- ben, a háború kellős közepén. Előre látta a forradalmi folya­mat fejlődését. Ugyanakkor, amikor az orosz forradalmat a világforradalom szerves részeként fogta fel. arra is rámutatott, hogy a kapitaliz­mus fejlődése gazdasági, politi­kai egyenlőtlenségének követ­keztében: „a szocializmus győ­zelme lehetséges eleinte egyné­hány, vagy akár egy, egymagá­ban vett kapitalista országban is”. Amikor ezt írta, már nem tartotta lehetetlennek, hogy ép­pen Oroszország lesz ez az or­szág. S valóban, 1917. február 27-én győzött Péterváron a polgári de­mokratikus forradalom. Erre az időszakra már teljesen megérle­lődött a bolsevikok álláspontja az agrárkérdésben. Amíg a kis­polgári pártok azt bizonygatták, hogy a parasztok várják meg az Alkotmányozó Gyűlés határoza­tait, addig ne nyúljanak a föld­höz — Leninnek az volt a véle­ménye, hogy a földesúri földet megváltás nélkül el kell koboz­ni; mozgósítani kell a paraszto­kat; ne várjanak az Alkotmá­nyozó Gyűlésre; kezdjék meg „önkényesen” a földfoglalást. Ugyanis ez a földfoglaló mozga­lom szabadítaná fel az Ideigle­nes Kormányban reménykedő parasztok forradalmi energiáit. A bolsevikok nagyon is tisztá­ban voltak azzal, hogy ez lesz a forradalom továbbhaladásának egyik fő kérdése. Lenin szerint ugyanis: „Aszerint, hogy sike­rül-e a városi proletariátusnak maga mögé sorakoztatni a falusi proletariátust, és csatlakozásra bírnia a falusi félproletár töme­geket — vagy pedig ezek a tö­megek a parasztburzsoáziát fog­ják követni, amely a kapitalis­tákkal és a földesurakkal való szövetség, s általában az ellen- forradalom felé hajlik —, asze­rint alakul majd az orosz for­radalom sorsa és kimenetele, ha­csak a meginduló európai prole­tárforradalom nem gyakorol majd közvetlen és nagyarányú befolyást országunkra”. E nézet alapján a katonák és parasztok közötti propaganda fő jelszavai a következők lettek: „A földesúri földeket azonnal el kell kobozni, ezek tulajdonát meg kell szüntetni, mégpedig megváltás nélkül! Oda kell hat_ ni, hogy a helybeli parasztok szervezetten, a többség határo­zata alapján vegyék birtokukba az elkobzott földet! A tulajdon­jogot a nép kezébe kell adni, azaz nacionalizálni kell!” Miként tudjuk, 1905-ben Le­nin még a Forradalmi Paraszt­bizottságok megalakítását java­solta. 1917-ben már továbbfej­lesztette ezt a követelést. Java­solta, hogy falun alakítsák meg a Parasztküldöttek Szovjetjeit. Ezek kizárólagos joga — a hi­vatalnoki bürokrácia mellőzésé­vel — a földdel való rendelke­zés. Figyelemre méltó továbbá

Next

/
Oldalképek
Tartalom