Békés Megyei Népújság, 1970. április (25. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-03 / 78. szám
» A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS mo. Április 3., péntek Ara 1 forint Világ proletárjait XXV. ÉVFOLYAM, 78. SZÁM MA: AHOL FEL VIRRADT SZABADSAGUNK HAJNALA (5. oldal) FÖLDALATTIN A FEHÉR ÜTTOL a deák térig (1. oldal) Hűek voltunk, vagyunk és maradunk a lenini eszmékhez, a szovjet néphez Jubileumi ünnepi ülés Békéscsabán Az MSZMP Békés megyei Bizottsága, a Békés megyei Tanács és a Hazafias Népfront megyei bizottsága tegnap, csütörtökön délelőtt 10 órai kezdettel Békéscsabán, a városi tanács dísztermében hazánk felszabadulásának 25. évfordulója tiszteletére együttes jubileumi ünnepi ülést tartott. Az ünnepi ülésen részt vettek: Szatucsin Sz. Sz., a Szovjetunió magyarországi nagykövetségének tanácsosa; az ünnepségre megyénkbe érkezett a szovjetunióbeli Penza megye küldöttsége Lev Boriszovics Jerminnek, az SZKP Területi Bizottsága első titkárának vezetésével. A magyar és a szovjet himnusz elhangzása után az ünnepi ülést Nyári Sándor, a Hazafias Népfront Békés megyei Bizottságának titkára nyitotta meg, ezt követően Frank Ferenc elvtárs, az MSZMP Békés megyei Bizottságának első titkára tartott ünnepi megemlékezést hazánk felszabadulásának 25. évfordulója alkalmából. Frank Ferenc elvtárs ünnepi beszéde Kedves Vendégeink! Kedves Elvtársak! Tisztelt Ünnepi Ülés? Történelmi mérföldkőhöz érkeztünk. Ünnepeljük drága hazánk felszabadulásának jubileumi, negyedszázados évfordulóját. A 25. évfordulón annak a történelmi eseménynek tisztelgünk, amely a szabadságot jelentette nemzetünknek, népünknek. Felidézzük benne azokat az eseményeket, amelyek nagy küzdelmek, véres áldozatok árán nemzeti újjászületésünket, felemelkedésünket jelentették. E szabad haza népével együtt ünnepelnek osztálytestvéreink, a már felszabadult barátaink és a még szabadságukért küzdő elnyomottak is. Huszonöt esztendővel ezelőtt lezárult egy olyan korszak, amikor egyik oldalon a jólét, a dőzsölés, a gazdagság, másik oldalon az éhség, a nyomor, a szegénység uralkodott és halmozódott fel. A népek kockája fordult. A forradalom — a „történelem mozdonya” — elsöpörte az elnyomókat, a „gaz bitangokat” és végleg hatalomra juttatta a dolgozó népet Amiért elődeink, nagyapáink, apáink küzdöttek — gyakran I vállalva a megaláztatást, a börtönt s a halált is — az most visszavonhatatlanul valóság lett. Országunkban örökre megszűnt a tőkések, földbirtokosok és bankárok luralma s vele együtt a kizsákmányoló osztály népellenes politikája és rendszere. Amit a dicsőséges Tanácsköztársaság elkezdett, azt most népünk folytatja, megvalósítja és továbbfejleszti. Amikor népünknek e dicsőséges sorsfordulójára emlékezünk, a megemlékezés első gondolata azoké a harcosoké, akik hazájuktól, feleségüktől és gyermekeiktől távol küzdöttek szabadságunkért. Népünk szívében örökké él a hála és a megemlékezés azok iránt a szovjet és román harcosok iránt, akik a legdrágábbat, az életüket adták és vérükkel áztatták földünket, hogy virágozzék rajta népünk szent szabadsága. A Viharsarok elnyomottal örömmel várták a felszabadítókat. Tudták, hogy a szovjet fegyverek történelmi győzelme teszi lehetővé, hogy végérvényesen lerázhassák az önkény, a teljes kiszolgáltatottság évezredes jármát A szovjet hadsereg hősi harcokhan kiűzte hazánkból, és legyőzte a történelem leggyalázatosabb, legvérengzőbb fenevadát a hitleri fasisztákat, magyarországi bérenceikkel együtt. 1944. október 6-án megyénkben és 1945. április 4-én az egész országban összeomlott a Horthy-tőkések, földbirtokosok rendőrcsendőr uralma, s örökre felszabadult hazánk. A Horthy-rendszer arai körömszakadtáig kitartottak a hitleri örüiet mellett, s a még lehetséges lépést is — a németek elleni fordulást — megtagadták, átjátszottak a hatalmat azoknak, akjjj a nemzet hátába döfték a tőrt; a nyilasoknak. Nekik nem volt drága a haza. Az 6 lelkükön szárad, hogy országunk lerombolt, kifosztott országgá lett az esztelen és kilátástalan háborúban. Mit számított nekik, hogy a háború, a német megszállás óriási anyagi károkat és emberéletet követelt. A népet földönfutóvá tették, öt esztendő teljes nemzeti jövedelmét és 600 ezer ember életét dobták oda koncul a nácizmusnak. Bűnös politikájuk miatt szinte teljes csődbe jutott az ipar és a mezőgazdaság s megbénult a közlekedés. A gyáripar üzemeinek 90 százaléka károsodott, s emiatt kapacitásának körülbelül fele megsemmisült A foglalkoztatottak száma a háború előttinek háromnegyedére, az ipari termelés egy harmadára csökkent A vasúti fővonalak több mint fele, a vasúti jármű állományának 80—90 százaléka, a gépkocsik és autóbuszok mintegy 90 százaléka tönkrement vagy megrongálódott. Elhurcolták, illetve elpusztították az ország jelentős állatállományát s a gabonafélékből mintegy 30 millió mázsa ment veszendőbe. Ezt hagyták örökségbe a Horthy-rendszer urai és kiszolgálói. A magyar proletariátus saé- les körei hitték és tudták, hogy a 25 éves ellenforradalom végérvényesen vereséget szenved s eljön a történelmi pillanat a cselekvésre, 1919 örökségének folytatására. S ahogy a felszabadulás hulláma elért egy-egy országrészt, az étet nemcsak feltámadt, hanem megváltozott. A társadalom demokratikus erői életre kaptak, a kommunisták vezetésével végrehajtották az agrárforradalmat, államosították az üzemeket és bankokat, s mindennek betetőzéseként munkásosztályunk kivívta a hatalmat, a proletariátus diktatúráját. A magyar nép gazdájává vált országának, a munkások, a parasztok, az értelmiségiek, a dolgozó kisemberek igazi hazát teremtettek itt maguknak. ELVT ARS AK! A nagy évforduló nemcsak visszaemlékezésre, de számvetésre is ösztönöz. Hol tartunk? Mit értünk el? Mi az. amiért még dolgozni ke?T? Az éltéit 25 év már olyan idő, amelynek számvetése alkalmas arra, hogy a változások legmélyebb lényegére jussunk. A gazdasági fejlődést alapvetően jellemző nemzeti jövedelem évi átlagos növekedésének üteme a két világháború között a két százalékot sem érte el. 1950—1969 között majd., nem 6 százalékkal nőtt, gyorsabban, mint a fejlett tőkés országok többségében. S amíg a felszabadulás előtt a nemzeti jövedelemnek csupán 5 százalékát fordították felhalmozásra, addig az elmúlt időszakban 20—25 százaléka került a termelés bővítésére. A beruházási tevékenység eredményeként hazánk termelő és nem termelő létesítményeinek volumene több mint kétszeresére nőtt s most az állóeszköz-állomány értéke jóval meghaladja a 900 milliárd forintot Megyénkben pedig az utóbbi 14 esztendő alatt a szocialista szektor beruházása megközelítette a 13 milliárd forintot. Ki gondolta volna negyedszázaddal ezelőtt, hogy egy elcsigázott ország ilyen rövid ide alatt az üzemek, vállalatok szá. zait, ezreit építi meg? Ki hitte volna akkor, hogy a magyar ipar termelése a háború előttinek több mint hét és félszeresére, az egy foglalkoztatottra jutó termelés pedig az 1938. évinek 3,2-szeresére növekszik Ezt a rohamos ipari fejlődést látjuk megyénkben is. Az elmúlt 25 évben közel négyszerié több üzemet alapítottunk megyénkben, mint a felszabadulást megélői» 85 esztendőben. Az iparban foglalkoztatottaik száma a háború előttinek több mint három és félszeresére emelkedett. S miután pártunk kijavította az agrárpolitikában tevő hibákat és megerősítette a parasztsághoz fűződő kapcsolatát, e politika, nyomán megkezdődött az 1960-as évek végén a pa- (Folytatás a 2. oldalon)
