Békés Megyei Népújság, 1970. április (25. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-03 / 78. szám

Jubileumi ünnepi ülés Békéscsabán (Folytatás az 1 oldalról) rasztság tömeges áramlása a szövetkezetekbe. A kisparaszti gazdaságok rengetegén létrejöt­tek a szocialista mezőgazdasá­gi nagyüzemek, a termelőszö­vetkezetek. Az elmúlt tíz év­ben — a szocialista átszervezés és az agrotechnika szélesebb körű alkalmazása következté­ben — jelentősen nőttek a ter­mésátlagok. Az országban a háború előtti években búzából 14 mázsa, kukoricából 19,9 má­zsa, cukorrépából 204 mázsa volt a hektáronkénti termésát­lag. Az utóbbi esztendőkben már búzából és kukoricából több mint 10 mázsával, cukor­répából közel 130 mázsával volt magasabb a termésátlag. A megyében pedig duplájára növekedtek a terméshozamok. Ebben jelentős szerepe van an­nak. hogy a háború előttihez képest a traktorok száma or­szágosan csaknem megtízszere­ződött — a megyében 590-ről 4971-re szaporodott A műtrá­gyafelhasználás kereken hat­vanszorosára nőtt az említett időszakban. Az állattenyésztés­ben is nőttek a hozamok. A vágóállat-teiVnelés 1969-ben 74 százalékkal haladta meg a há­ború előttit. A falu életét, társadalmi, gazdasági átalakulását az em­lítettekkel párhuzamosan je­lentősen befolyásolta az iparo­sítás, munkásosztályunk állan­dó és hatékony támogatása. Így vált lehetőv^, hogy országunk­ban a mezőgazdaság termelése 1968-ban 34 százalékkal volt magasabb az 1938. évi szint­nél. Az új gazdasági viszonyok létrejötte, a termelőerők folya­matos fejlődése megteremtette az alapját népünk anyagi jó­létének és kulturális színvona­lának állandó emelésére. Meg­szűnt a munkanélküliség. Az ipari munkások többsége heti 44 órás munkaidőben dolgozik. A munkalehetőségek gyors nö­vekedése következtében jelen­tősen — az elmúlt 20 évben két és félszeresére — emelke­dett az aktív keresők száma, amely a lakosság anyagi élet- körülményeit kedvezően befo­lyásolta. Negyedszázad alatt népünk jövedelmi viszonyai nagymértékben javultak. 1969- ben a munkások és alkalma­zottak nominális átlagkeresete több mint háromszorosan, a reálbérek mintegy 90 százalék­kal haladták meg az i950. évi színvonalat. A reáljövedelem mintegy két és félszeresére nö­vekedett. A paraszti jövedel­mek színvonala — főként ami­óta az agrárpolitika kiegyensú­lyozott — ma már eléri a mun­kásokét. Érthető tehát, hogy a jöve­delmek növekedése számotte­vően megváltoztatta a lakos­ság fogyasztását, s mind töb­bet fordíthatnak élvezeti és tartós fogyasztási cikkek vá­sárlására. Ezt mutatja az is, hogy amíg 1960-ban csak 212 hűtőszekrényt, 3543 mosógépet, 99 személygépkocsit vásárol­tak, addig 1968-ban 3463 hűtő- szekrény, 8386 mosógép és 680 személygépkocsi került megvé­telre megyénkben. A lakosság jövedelmi viszo­nyain kívül jelentős tényezője az életszínvonalnak a lakás- helyzet. Bár e téren még sok a tennivalón^, mégis figyelem­re méltó, hogy 1949 és 1989 kö­zött hazánkban több mint egy­millió lakás épült. S talán még annyit: országunkban a közsé­gek villamosítását 1888-ban kezdték eh de 1945-ben a tele­pülések 39 százalékában volt csak villany. A felszabadulás után, 18 év alatt befejeződött a falu villamosítása s 1963-ban az utolsó községben is kigyul­ladt a villany. A háztartások villamosenergia-fogyasztása pe­dig kilencszerese -az 1952. évi­nek. Emellett nőtt a háztartások gázfogyasztása is. Vezetékes gázfogyasztás az utóbbi 17 év alatt négyszeresére, a propán­bután gázfelhasználás az el­múlt 9 évben több mint ki­lencszeresére nőtt. Jóleső érzéssel nyugtázhatjuk: sikerre vittük a kulturális for­radalmat. A megújhodás útját olyan mérföldkövek jelzik, mint az iskolák államosítása, a szocialista oktatáspolitika meg­teremtése, a tömegméretű köz- művelődés erőteljes hálózat- rendszerének kiépítése. Amit e két és fél évtized alatt tettünk, az az emberi sorsok millióit formálta, vezérelte. A munkás- és parasztfiatalok sokaságát emelte képessége szerinti posz­tokra, juttatta a lebukott társa­dalmi rendszerben soha nem re­mélt érvényesülés útjara. Mind a szervezett iskolai oktatásban, mind a felnőtt lakosság általá­nos és szakmai műveltségének emelésében lényeges a szellemi fejlődés. Amíg 1937—1938-ban a középiskolai tanulók száma 52 ezer, az egyetemi és főiskolai hallgatók száma 12 ezer volt, addig az 1969—1970-es iskolai évadban 337 ezer középiskolai tanuló és 79 ezer egyetemi és főiskolai tanuló végzi tanulmá­nyait. S ezek 85 százaléka ösz­töndíjat és egyéb rendszeres juttatást kap. A szakmunkásta­nulók száma 65 ezerről 224 ezer­re emelkedett. A kulturális érdeklődés növe­kedése tükröződik abban is, hogy a felszabadulás óta évről évre emelkedik a kiadott könyvek, s más kulturális szolgáltatások igénybevétele Magyarországon 1938-ban 9,2 millió példány­számban került könyv kiadás­ra, 1969-ben pedig 48 millió. A. könyvtárak olvasótábora meg­duplázódott, a színházlátogatók száma megsokszorozódott A művelődést; és hasznos szórako­zást nyújtó rádió- és televízió- előfizetők számát össze sem le­het hasonlítani a múlttal. Ma minden negyedik lakosra jut egy rádióelőfizető, és minden nyol­cadik emberre egy televízió-elő­fizető. ELVTARSAK! Folytathatnánk fejlődésünk, emberi felemelkedésünk szám­bavételét Mindaz, amit hu­szonöt év alatt létre­hoztunk, pártunk vezetésé­nek, egész népünk összefogásá­nak, harcának eredménye. Tud­juk, hogy harcunk, munkánk nem volt hibamentes. Az elmúlt 25 esztendőnek volt olyan idő­szaka, amikor egy helytelen, kö­vetkezetlen politika folytán szo­cialista építésünket beárnyékol­ták fogyatékosságok, s amelye­ket a nemzetközi imperializmus támogatásával a hazai reakciós erők igyekeztek a maguk javára kihasználni. 1956-ban ezek az erők megkísérelték a proletár­hatalom megsemmisítését. Gaz­dasági romlás, anarchia szakadt dolgozó népünk nyakába. De a Szovjetunió fegyveres segítségé­vel, a kommunisták mögé fel­sorakozott — a szabadságért és szocializmusért elkötelezett — munkások, parasztok és értelmi­ségiek együttesen leverték az el­lenforradalmat. Még folytak a harcok, amikor a párt levonta a szükséges tanulságokat A Ma­gyar Szocialista Munkáspárt következetes politikájával kon­szolidálta a7 egész politikai, tár­sadalmi, gazdasági életet, siker­re vezette a szocializmus alap­jainak lerakását és rendíthetet­lenül vezeti népünket a szocia­lizmus teljes felépítésének útján. S e politika talaján növekszik munkásosztályunk szervezettsé­ge és osztályöntudata. Fokoza­tosan változik a szövetkezeti pa­rasztok gondolkodásmódja. A társadalom gazdasági alapja egyneművé vált, megszűntek az osztályok közötti ellentétek, s egész népünkben erősödik a szocialista tudatosság. Megszi­lárdult a proletárdiktatúra po­litikai alapja, a munkás-paraszt szövetség. Népünk szocialista nemzeti egysége tovább erősö­dik. és fejlődik a szocialista de­mokrácia. KEDVES ELVTARSAK! Népünk nagy történelmi tettet vitt véghez az elmúlt negyedszá­zadban, de nagyok a jövő fel­adatai is. Szerteágazó feladata­ink között most első helyen a gazdasági építőmunkánk tovább­fejlesztése áll, amelynek eszkö­ze és módszere az immár átfogó, gyakorlattá érett gazdaságirá­nyítási rendszerünk. A munká­sok, parasztok országa saját be­látásból, tapasztalatait elemezve vizsgálta felül a gazdaságirá­nyítás korábbi rendszerét, ami­kor a benne rejlő tartalékok már kimerülőben voltak. Ebből következik, hogy a gazdaságirá­nyítás 1968 előtt érvényes rend­szere a fejlődés bizonyos szaka­szában nemcsak kedvező, de nélkülözhetetlen is volt. Később, a gyors ütemű előrehaladással fokozatosan megszűntek a tar­talékok. Most már nem mind­egy, hogy milyen korszerű, mi­lyen minőségű árut állítunk elő és milyen áron. A jelenlegi gaz­daságirányítási rendszer a to­vábblépés nagy lehetőségeit nyitotta meg népgazdaságunk előtt Az a feladatunk, hogy jobban éljünk ezekkel a lehető­ségekkel, tegyük hatékonyabbá, jövedelmezőbbé egész gazdálko­dásunkat Erősítsük tovább a szocializmus termelőerőit, a szocialista társadalmi viszonyo­kat, s ki-ki saját tehetsége, tu­dása szerint, szorgalmas munká­jával segítse, támogassa új ren­dünk felépítését Ez minden be­csületes magyar állampolgár ügye és személyes érdeke! TISZTELT ÜNNEPI ÜLÉS! A negyedszázad alatt nemcsak hazánkban, hanem a nemzetközi életben is alapvetóek a változá­sok. A fejlődés szemmel látha­tóan bizonyítja korunk legfőbb tendenciáját; a szocializmus irá­nyába változik a világ! E folya­matot megállítani senkinek nem lehet sem atombombával, sem fegyverkezési hajszával, sem pusztító, véres háborúval. Nem felejthetjük azonban, hogy napjainkban is vannak számottevő imperialista erők, akik nem mondtak le a szocia­lizmus, a béke elleni támadás­ról, nem tanultak a hitleri fa­siszták súlyos és szégyenteljes vereségéből. A világ imperialis­tái — az Amerikai Egyesült Ál­lamok vezérletével — újabb vi­lágégésbe akarják taszítani az emberiséget, veszélyeztetik a békét. Az Egyesült Államok szoldateszkája mindenütt meg­jelenik, ahol veszélyben forog, felborulással fenyeget az erő­egyensúly. Az utóbbi 25 év alatt a helyi háborúk sorozatát provokálták az emberiségre. Napjainkban a vietnami nép' el­leni irtóhadjárattal és az izra­eli agresszió melengetésével szítják a tüzet. Am a Nixon-kormány téved, ha eszkaláaós politikájának győzelmében reménykedik, s ha folytatja az agressziót, nem vár­hat más sors rája, mint ami­lyenben a hitlerista hordák ré­szesültek. A szabadságukért, a felmelkedésükért, a szocializ­musért és a békéért küzdő né­peket — benne a hős vietnami népet — nem lehet legyőzni! E népek legfőbb támasza és segí­tője a Szovjetunió, a szocialista országok hatalmas tábora. Hazánk együtt halad a szocia­lista országok közösségével, s in­ternacionalista kötelességének tartja a haladás, a szocializmus, a béke ügyének támogatását Elítéli az imperialista erők fel­forgató tevékenységét, bűnös és kalandorpolitikáját, háborús mesterkedését. Következetesen síkra száll az európai béke és biztonság megteremtéséért, a közel-keleti helyzetnek az ENSZ Biztonsági Tanácsa határozata alapján történő rendezéséért és minden módon segíti a vietna­mi nép hősies harcát az ameri­kai imperialisták és lakájaik ét­ién. KEDVES ELVTARSAK! Népünk 25 év óta szoros és elszakíthatatlan barátságban éL, közös célokat követ a Szovjet­unióval. Ez a barátság vérrel pecsételődött meg. Hazánk dolgozóinak a félsz»- haditok iránti mély tiszteletét és érzelmeit vetette sorokba a köl­tő, Fodor József, amikor így énekelt: Jítt alusznak, íme, torba leüt, A hős parancsteljesítők, Mint a néma, hű jóakarat, Ügy jöttek, menteni, ók. Sírjukat őrizze kegyelet. Emléküket az idők“. Sa felszabadító szovjet hősök emlékművei és sírjai szerte az országban; városokban és fal­vakban hirdetik dicső tetteiket, őrzik emléküket. Dolgozóink so­ha el nem múló hálával és tisz­telettel adóznak a szovjet hősök­nek, minden szovjet embernek felszabadulásunkért, szocialista építőmunkánkhoz nyújtott ál­landó támogatásukért. Megtisztelő számunkra, hogy e hős néppel, a Szovjetunió egyik megyéjével — Penza me­gyével — létesíthettünk testvéri kapcsolatokat, amely tovább erő­síti a dolgozóink közötti barátsá­got, a proletárinternacionaliz- must. Rajta leszünk, hogy mél­tók legyünk e megtiszteltetésre és kapcsolataink gyümölcsözőek legyenek. Mi jól tudjuk, hogy a Szovjet­unió milyen hatalmas áldozato­kat hozott a világ haladásáért, benne országunk felszabadításá­ért Ezért ápoljuk, erősítjük szüntelenül a magyar—szovjet barátságot. Ezért voltunk, va­gyunk és maradunk hűek a le­nini eszmékhez, s a leninizmus útján haladó szovjet néphez. E legnagyobb nemzeti ünne­pünkön emlékezünk a világ munkásosztályának nagy géniu­szára és tanítójára, VLAGYI­MIR ILJICS LENIN születésé­nek századik évfordulójára. Az ő eszméi, tanításai vezérlik ma a szocializmus útjára lépett és a még szabadságukért küzdő népeket. Biztosak vagyunk ab­ban. hogy a Lenin által kijelölt út elvezet az egész világ embe­riségének felszabadulásához, a (Folytatás a 3, oldalon) Az Ünnepi ülé6 résztvevőinek egy csoportja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom