Békés Megyei Népújság, 1970. április (25. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-14 / 86. szám
A bortosmselt — a sárga ha|ű lány — és a többiek Egy üéSeSfitt a munkaügyi csoportnál Az árkádos folyosón ajtók, ablakok. Az egyik ablakban aranyozott betűiekéi tábla: Munkaügyi csoport. Félfogadás: hétfő. szerda, péntek 8—12-ig. Az egyik ablak és ajtó között hirdetőtábla sűrűn teleírt papírlapokkal, amelynél a nap bármely szakában lehet látni kíváncsiskodókat. Van, aki egészen Közéi hajolva figyeli a kiírt munkahelyeket, címeket. A Békéscsabai Városi Tanács Munkaügyi Csoportja, lényegében nem is csoport, hiszen az egész ügyfélforgalmat Kuttich Józsefné főelőadó bonyolítja le. De hát mindennek meg kell adni a hivatalos formát. Szerda van, éppen félfogadás. Meghúzódunk az egyik öblös fo. felban és várjuk az ügyfeleket. —Ilyenkor piaci napon később jönnék az emberek. Először bevásárolnak. Amíg várakozunk, a főelőadó vaskos dossziét vesz elő a szekrényből. — Van bőven munkahely — mondja, és sorolja az adatokat. — Az elmúlt három hónapban 706 férfit és 407 nőt kerestek a békéscsabai üzemek, vállalatok, intézmények különböző állásokba, de csak 227 férfi és 102 nő helyezkedett el. — Válogatnak az emberek? — Bonyolult dolog ez. Nem hiszem, hogy egyértelműen lehetne erre válaszolni. Mindenütt egyre jobb munkakörülményeket biztosítanák a vállalatok, üzemek. A fizetéseknél sincsenek nagy eltérések. Érezhető bizonyos szívóhatása annak is, hogy a mezőgazdasági üzemek évről évre erősödnek és többet tudnak fizetni maholnap, mint egyes „jólmenő” vállalatok. — A városban mely’ üzemek — Sok van. Ilyen a lakatos ktsz, a posta-műszak, a kötöttárugyár, a hűtőház, a téglagyár, a felvonógyár, a DÄV, a tatarozó, a vegyesipari ktsz, a Kertészeti Vállalat és sorolhatnám a többieket is. — Mely szakmákban van a legnagyobb kereslet? — Az is változatos. Lakatos, esztergályos, ács, kőműves, hegesztő és mindenkor éjjeliőr, segédmunkás, gépírónő, takarítónő. Alig keresnek viszont szobafestőt, asztalost és villanyszerelőt. A vállalatoknak különös kívánságaik is vannak Egyre többen kérnek olyan kocsikísérőket, akiknek jogosítványuk van. S volt egy olyan üzem is, ahová jogosítvánnyal bíró éj. jeliőrt kértek. Hogy ez mire kellett? Hát, hogy éjszakánként ki- és beálljon a kocsikkal a garázsba, vagy éppen kocsit mosson. Félbeszakad a beszélgetés, mert ügyfél érkezik. Középkorú nő. — Jó napot kívánok! Tessék mondani, betöltötték már az állást a szlovák kollégiumban? Igen? És az új szállodában? Oda elmennék takarítani. És amikor egy másik állást kínál a főelőadó, a nő felfor- tyan: — Oda nem megyek. Keveset fizetnek. Tessék mondani, olvastam, hogy egy budakeszi üdülőbe is keresnek egy takarítónőt. Az is jó lenne. A beszélgetés végén megegyeznek. — Tessék már felírni a vendéglátó vállalat meg a szlovák kollégium címét, elmegyek oda. Újra kihasználjuk a néhány rekedés a vége, és újra bevonulhat néhány hónapra. Ügy látszik, ma nőnap van. Ojra egy asszony kopogtat az ajtón, kap két címet, és elmegy. Majd egy sárga hajú kislány tipeg be. Gondosan selyempapírba csomagolt oklevelet vesz elő. Az érettségi bizonyítványa. — Munkakönyvét szeretnék váltani. — Eddig hol volt? — Ipari tanuló. Fodrász. — A szerződést már felbontotta? — Még nem. — Addig, sajnos, nem kaphat munkakönyvét Miért hagyja ott a szakmatanulást? A kislány válasz helyett megmutatja a két kezét. Ekcémás. Cseng a telefon. Csak félszavakat lehet hallani. — Egy éjjeliőr, öt nő... 1100 forint... héttől négyig. — Jó, megpróbálom. Fiatalember lép be. — Hogy fizetnek most a bányában? Oda szeretnék menni. Voltam én már kérem Pécsen, katonakoromibain. Akkor megvolt a kettő és fél ezer forint is. Néhány jótanács, legkésőbb péntekre Dorogon kell lennie, mert általában a szombat ott is szabad. Nemcsak a városba keresik a munkaerőt. Jönnek még Dunántúlról is a békési munkáskezekért. A régi aranycsapat tagja, Buzánszki Jenő, a Dorogi Központi Felvételi Iroda vezetője már többször megfordult itt. Elmúlt dél. Kint a folyosón; nők, férfiak jegyezgetik a tábláról a címeket. Hová menjenek? Lehet válogatni. Béla Ottó A két véglet vizsgálata — Következtetések Elnökség előtt a Dél-Békés megyei termelőszövetkezetek 1969. évi gazdálkodása A napokban tartotta elnökségi ülését a Dél-Békés megyei Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége. Az 1969. évi gazdálkodás eredményét értékelték. Horváth Pál, a tsz-szövetség titkára ezzel kapcsolatban arról tájékoztatta szerkesztőségünket, hogy a szövetség közgazdasági munkacsoportja a zárszámadási jelentésiek alapján tanulmányozta a tag-tsz-ek gazdálkodásának eredményét Erről összesítő je- jélentést készített, melyet következtetések levonására az elnökség elé terjesztettek. A hozzászólásokból érződött, hogy az elnökség tagjai milyen fontosnak tartják a gazdálkodásban elért eredmények elemzését. Többen indítványozták: a területi’ szövetség vizsgálja meg a leggyengébb és legjobb eredményt felmutató gazdaságok működését. A legjobbak módszereiből vonjanak le következtetéseket, tegyenek ajánlásokat, hogy ezzel is csökkenthessék a gyenge kategóriába jutó gazdaságok számát. Erőnket arra szeretnénk összpontosítani — mondotta Horváth elvtárs —, hogy kerüljük el az olyan esetek ismétlődését, mint amilyen az orosházi Vörös Csillag Tszszel történt. Ez az egyetlen gazdaság, melyet az 1969. évi hiányos gazdálkodása alapján szar nálni szükséges. A tsz-szövetség intézkedéseket is tett az üzemi elemző munka színvonalának javítására. Az elnökség elé terjesztették azt az elemzési munkát is, melyet megküldenek majd valameny- nyi tag-tsz-nek, hogy ezek alapján értékeljék a gazdálkodásban elért pozícióikat. Ezenkívül ösz- szeállították a szövetséghez tartozó tsz-ek felsorolását a bruttóbevétel alakulásának alapján. Vizsgálták továbbá az árbevételek alakuláséit, különös tekintettel az állattenyésztés gyorsütemű fejlesztésének előkészítésére. Az elnökségi ülésen ott volt Csatári Béla, a megyei tanács vb-elnökhelyettese és Tóth P. Adorján, a párt megyei bizottságának munkatársa is. Hogyan segítik a hátrányos helyzetű tanulókat a szarvasi járásban? Az elmúlt héten a járási tar nács végrehajtó bizottságának ülésén Szarvasion a hátrányos helyzetű tanulók segítését, ez eddig tett intézkedéseket vitatták meg egyik napirendi pontként. A jelenlegi helyzetről Szu- romi József, művelődésügyi osztályvezető tájékoztatta a vb tagjait Beszámolójából kiderült, hogy 1961 óta a járás területén 21 iskolai egységet körzetesítet- tek, s így ez idő alatt mintegy 420 tanulót vontak be a szak- rendszerű oktatásba. A közeljövőben tervezik, hogy további hat tanyai iskolát körzetesítenek. Az ülésen szó volt arról is, hogyan segítik a hátrányos helyzetű tanulókat tanulmányaik javításában és a tehetséges fiatalok előbbrejut ásóban. A hét általános iskolai tanulószobában 197 gyermek tanul, s különösem nagy gondot fordítanak a fizikai dolgozók pályaválasztásának segítésére. A jobb képességű gyermekeket elsősorban a gimnáziumokba igyekeznek irányítani. A feladatokról szólva többen javasolták, hogy a tanácsok, az üzemek ösztöndíjak létesítésével segítsék a kiváló eredményeket elérő gyermekek továbbtanulását. Ezénkivül sok kérdés megoldásában társadalmi összefogásra lenne szükség. Például az elhelyezkedési lehetőségek biztosítása, diákotthoni férőhelyek növelése, anyagi feltételek javítása, Az ülésen a további munkával kapcsolatban határozatokat fogadtak el. H. J. az állandó „felvevőhelyek”? Befejeződő!! a veszteséges termelőszövetkezetekben a szanálási eljárás A megyei termelőszövetkezeti szanálási bizottságok országszerte befejezték munkájukat: ősz- szesen 65 tsz-ben folytatták le a szanálási eljárást. Megállapították, hogy a veszteségek nagy része nem a tsz-ék számára általában jól sikerült 1969. évben, hanem már korábban képződött. A veszteségeket azonban az elmúlt években készített mér. legekben — szabályiamul! — nem mutatták ki. Az elmúlt hónapok hatósági vizsgálatai azonban már javulást tapasztaltak: a tsz-ekben a bizonylati fegyelem megszilárdult és lényegesen kisebb a valószínűsége annak, hogy az esetleges veszteségek most is rejtve maradtak. A veszteségek rendezését a MÉM és a PM — a megyei tanácsok szakigazgatási szervének javaslatára — a fennálló előírások szerint hagyja jóvá. A tsz- ek egy része szanálási hitelt kap és esetleg dotációval segítik a gazdaságok talpraállását. Több megyében máris összesen 30 millió forintos állami támogatást utaltak ki és további 25 millió fo. forintos szanálási hitelt kaptak a rászoruló gazdaságok. A dotáció túlnyomó részét a megyei tartai- léűsalapokból fedezik. perces szünetet: — A most végzős nyolcadikosokat milyen munkahelyek várják? — Aránylag kevés a számuk azoknak, akik a nyolc osztály után dolgozni jelentkeznek. Pedig nagy szükség lenne rájuk, különösen a téglagyárban. Nincs sohasem elég rámásuk. Emiatt a szalagon dolgozóknak kell elvégezni a rámázást is, ami legalább egy órát vesz el a termelésből. Fiatalasszony érkezik, a munkakönyvé iránt érdeklődik. — Tessék pénteken jönni, addigra biztosan megérkezik. GORKIJ Gumicsizmás, svájcisapkás férfi kopogtat be illedelmesen. Amikor belép az ajtón, sapkáját zsebébe gyűri. — II munkakönyvemért jöttem — Megint maszek fuvaroshoz megy dolgozni? Kap ott enni? — Azt mondták. — Miért nem megy üzembe. Nem mai gyerek már. Ott csak kényelmesebb lenne, mint a bakon. A férfi felvonja a vállát. Amikor elmegy, a főelőadó megjegyzi: — Most szabadult nemrégiben. Mindig maszek fuvaroshoz megy dolgozni, pedig tanulhatott volna már. összejön a have, rokkal a kocsmában, aztán ve10. Persze a szakemberek egy részének sorozatos alávaló kártevései után meg kellett változtatnom — és meg is változtattam — a tudomány és technika dolgozóiról alkotott felfogásomat. Ilyen vélemény változtatás nem könnyű, különösen öregkorban. A nép becsületes vezéreinek feladata emberfelettien nehéz. Hiszen a Lenin által vezetett forradalom elleni harcot is nagyszabású és nagy erővel szervezték. Ráadásul figyelembe kell venni, hogy a „civilizáció” fejlődésével az emberi élet szemlátomást csökken, amit vitathatatlanul tanúsít az, hogy a mai Európában kialakult az emberirtás technikája és kedvtelése. De mondják meg tiszta lélki- ismerettel: mennyire helyénvaló és nem nagyon is visszataszító-e azoknak a „moralistáknak” a képmutatása, akik az orosz forradalom vérszomjárói beszélnek mindazok után, hogy ők maguk a szégyenletes európai mészárlás négy esztendeje alatt nemcsak, hogy nem sajnálják a kiirtott emberek millióit, hanem minden úton-módon uszítottak a förtelmes háború „teljes győzelméig” való folytatására? Jelenleg a „kultúrnemzetek” vereséget szenvedtek, kimerültek, elvadultak, és győzött az általános emberi, kispolgári butaság; szoros hurkai mai napig is foly- togatják az embereket. Sokat írtak és beszéltek Lenin kegyetlenségéről. Természetesen én nem engedhettem meg magamnak azt a nevetséges tapintatlanságot. hogy megvédjem őt a hazugságtól és rágalomtól. Tudom, hogy a rágalom és a hazugság a kispolgári politika törvényerőre emelt módszere, az ellenség elleni küzdelem megszokott fogása. E világ nagy emberei közt alig akad egyetlenegy is, akit ne próbáltak volna sárral beken™. Ez köztudomású. Ezenkívül mindenkiben megvan az a törekvés, hogy ne csak a saját felfogásának színvonalára süllyessze le a kiváló embert, hanem a lába alá igyekezzék tiporni amazt, abba a nyúlós, mérgezett sárba, amelyet ezek az emberek, miután megteremtették, „mindennapi életnek” neveztek dL Élesen emlékezetembe vésődött az alábbi visszataszító eset. 1919-ben Pótervárott tartották a „szegényparasztok” kongresz- szusát, Oroszország északi kormányzóságaiból eljött péhány ezer paraszt, s közülük több százat a Romianovok Téli Palotájában szállásolták éL Amikor a kongresszus véget ért, és ezek az emberek elutaztak, kiderült, hogy nemcsak a palota minden fürdőkádját, hanem az igen értékes sévres-i meisseni és kínai vázák tömegét is összerondították, éjjeliedénynek használták. Erre pedig nem a szükség kényszerítette őket, hiszen a palota illemhelyei rendben voltak, a vízvezeték működött. Nem, ez a gazemberség azt a vágyat juttatta kifejezésre, hogy elrontsák, beszennyezzék a szép dolgokat. A két forradalom és a háború alatt százszor is megfigyelhettem az emberekben a szép dolgok összetörésének, megcsonkításának, kigúnyolásának, tönkretevésének ezt a sötét, acsarkodó vágyát. Ne gondolják, hogy a „szegényparasztok” viselkedését azért emeltem ki, mert szkeptikus
