Békés Megyei Népújság, 1970. március (25. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-11 / 59. szám

ar Em Cikkünk róluk szól: kicsikről, de nem a legkisebbekről, a pó­lyából „kilépő”, mozgó, mászó, rágó, olykor meghökkentő kér­déseket feltevő apróságokról. Az óvodásokról. Mit jelent az óvoda? Felnőtteknek rendsze­rint gondot, mert a hullámzó, hói csökkenő, hol emelkedő nép- szaporulat ellenére ma is gyak­ran bosszúságot okoz, ha vala­mennyi óvoda betelt és éppen X vagy Y gyermeke az, akit a túlzsúfoltság miatt elutasítanak. Mit jelent az óvodásoknak? Válaszaik alapján, afféle má­sodik otthon, ahol anyuka, apu­ka, nagymama után rögtön az óvónénit szeretik legjobban; de egyben olyan kollektívát Is, ahol éppen olyan sérelmes az, ha valamelyik nagycsoportost kiscsoportosnak titulálják, mint bármelyik munkahelyen, ahol a főmérnököt egyszerű adminiszt­rátornak nézik... Szóval, a lát­szat ellenére bonyolult, • sajátos törvényekkel, szabályokkal ren­delkező világ a legkisebb em­berkék világa. Kövid, ismerkedő látogatásunk színhelyéül a békéscsabai Lut­her utcai óvodát választottuk. A legrégibb óvoda A Luther é6 a Lázár utca sarkán áll. Első pillantásra meg­állapítható; nem a legmoder­nebb épület, noha rendszeresen meszelik, festik, javítgatják. Egyes vélemények szerint az épület a századforduló táján épült, akad olyan nagymama, aki leánykáját, a most harminc- egynehány éves anyukát már ■ de hozta „megőrzésre”. A haj­dani óvodák ugyanis alig vál­lalkozhattak többre, mint az el­foglalt és dajkát fizetni nem tudó szülők gyermekeinek meg­őrzésére. A mostani óvoda tehát öreg épületben kapott otthont, de a növekvő követelmények­nek megfelelően fokozatosan korszerűsítették. A legjelentő­sebb felújításokat 1964-ben vé­gezték el, amikor a parkettázá­son, ajtó-ablak cseréken és fes­téseken kívül a vizet is bevezet­ők. Problémáink mindezek elle­nére akadnak A beiratkozott ; 120 gyerekre négy csoportszoba, j berkék egy konyha, egy mellékhelyiség és az óvónők részére egy iroda- helyiség jut. Ami a csoportszo­bákat illeti, akad olyan 13 férő­helyes is, amelyben 30 kicsit zsúfolnak össze, de nem sokkéi jobb az arány a többiben sem. Jellemző tehát az általános túl­zsúfoltság, amely pedig az egész­ségügyi feltételeken ront; a lég­köbméterek mennyisége dönti el ugyanis egy-egy szoba befogadó- képességét. Más vonatkozásban azonban a feltételek ki elégi tőek. Kató Istvánmé és Rafflay Jó­zsef né. óvónők: „Felszerelésünk jónak mondható, elegendő szem­léltetőeszközünk van, bár az utóbbinál annyiban hátrányban vagyunk, hogy amíg az általá­nos iskolák tanítónői gyárilag készült segédleteket használ­nak, addig mi magunk gondos­kodunk az elkészítésükről. Egy példa: ha a tíz szám tanításá­hoz egy-egy gyereknek 10 darab papírból kivágott virágra van szüksége, akkor egy 20—25 fős csoport esetében a 200—250 da­rab virágot ml rajzoljuk, fest­jük és vágjuk ki. Ugyanez ér­vényes az úgynevezet sík- és fa­kanál bábukra te..., bár a na­pokban olvastuk, hogy a já­tékgyárak olyan játékok gyár­tását tervezik, amelyek első­sorban óvodásoknak készülnek majd.” Ki a szeszélyesebb? Járjuk a szobákat. Miniatűr bútorok, törpe asztalkák és szé­kek, fényesen csillogó parkett­kockák; rend és tisztaság. A nagycsoportosok már végeztek, a közép- és kiscsoportosok most birkóznak az uzsonna maradvá­nyaival. A kérdésekre készsége­sen válászolgatnak, aztán vala­melyikük gondol egyet és szél­sebesen mászni kezd a krónikás lábszárán; vállához érve alapo­san megkapaszkodik és orrocs­káját közel dúgva, szuszogva közli, hogy ő a Tomika és leg­jobban az ővónénlt szereti. Kis idő múlva gondol egyet és le­mászik. Hasonló úton követi őt nagymamákra. Az óvoda és a szülök kapcsolata igen szoros; a napi konzultációkon kívül rend­szeresen találkoznak a külön­böző rendezvényeken te. Raffay Józsefné: „Télapó, és karácsonyi ünnepséget rende­zünk, de ugyanígy készülünk a különböző társadalmi ünnepek­re is, ezenkívül minden évben külön eseményszámba megy a „Nagymamák délutánja”. A ki­csinyek feldíszítik a termeket, a szülőkkel elkészíttetik a báli ruhákat és meghívják a nagy­mamákat. Minden csoport be­mutat valamilyen kollektív műsort, amelyen Ők legalább olyan jól szórakoznak, mint a nézők, majd egy léggömb dur­ranása és az óriási ováció jel­zi a bál kezdetét... Ahogy a lányok egymás „báli toalettjét” méregetik, az letagadhatatlanui női hiúságra vall.” Az óvónők szakmai tovább­képzése folyamatos (itt jegyez­zük meg, hogy a Luther utcai óvoda valamennyi óvónője ké­pesítéssel rendelkezik!), évente mintegy négy-öt alkalommal módszertani vitákat rendeznek a legfrissebb szakirodalom fel­használásával. A tanácskozások során egy-egy speciális terület, a testi nevelés, ének-zenetanu- lás, stb., gyakorlati alkalmazá­sának problematikájával foglal­koznak. Kató Istvánná: „Egyik fő cé­lunk, természetesen az iskolára való előkészítés; ennek megfe­lelően jó a kapcsolatunk az ál­talános iskolákkal, különös te­kintettel a hetes számúra. Vég­zett „öreg óvodásaink” a taní­tás után gyakran beugranak hozzánk egy-egy látogatás ere­jéig és mi is elmegyünk az is­kolába. Tudja..., amilyen ter­mészetes, olyan szomorú te, ami­kor már csak néhány percig fog­lalkoznak velünk, aztán futnak az új pótmamához, a tanító né­nihez.” B. Máté Halott az országúton Újra gyilkolt az ital Az elmúlt napokban egy gép­kocsivezető ittasain ült be a vo­lán mögé, és elütött egy embert az úton. Az előzményekhez tartozik, hogy Fehér Vilmos István gyu­lai lakos apósa gépkocsijával ..séfcakocsikázgatott” Gyulán és felkeresett egy presszót nem azért, hogy felfrissítse magát egy kávéval vagy hűsítővel, amint az az írott és íratlan sza­bályok előírják és követelik a gépkocsivezetőktől. Szeszt fo­gyasztott, majd barátaival át­ruccant Gyulaváriba, ahol be­vallása szerint mintegy másfél liter sört ivott meg. Így ült újra a kocsiba. Talán megelégelte már az italozást vagy máshova ment volna nem lehet tudni. Tény az, hogy szürkületkor a Gyulavári úton az ital hatása alatt nem vette észre a kocsi- úton előtte siető Náfrádi Ferenc gyulai lakost és elütötte. A sze­rencsétlenül járt emberen, bár rögtön kórházba szállította már nem tudtak segíteni az orvosok és néhány órával a baleset után belehalt sérülésébe. A növekedő gépkocsipark te. a sokat kifogásolt utak minősé­ge sem lehet mentség az egyre szaporodó tragikus közúti bal­esetekre. Nap mint nap hallani hasonló szerencsétlenségekről és úgy látszik ezek sem elég sú­lyos figyelmeztetések. Szomorú, hogy a balesetek túlnyomó­része ittas vezetés miatt követ­kezik be. Minden 2,5 lakosra egy gépkocsi Az Osztrák Közlekedést Miniszté­rium prognózisa szerint a jelenlegi egymilliós gépkocsi állomány rMÖ-ra megduplázódik. (2 millió személy- gépkocsival számolnak). A motori­záció« telítettség Ausztriában 1M0 és IMS között várható, amikor minden 2,5 lakosra Jut egy sze­mélykocsi, azaz több mint 3 millió gépkocsival számolnak. Tűzoltó készüléket minden gépkocsiba Az Általános Német Autóklub (ADAC) közlése szerint — éven­te 300 ember ég el autójában a Német Szövetségi Köztársaság területén. Sokan megmenekül­hetnének, ha tűzoltó készülék lenne a kezük ügyében. Mind­eddig azonban az autótulajdo­nosoknak csupán 9 százaléka rendelkezik ilyen felszereléssel. A klub ezért arra int: minden autóhoz szerezzenek be kézi ol­lót. Az 50 márka körüli ár áz elszenvedhető kárhoz képest elenyésző. Sok gépkocsivezető nem tudja, milyen gyorsan éq e\ egy autó. Váló, igaz, egyetlen kézi ol­tóval nem lehet nagyobb be zintüzet megfékezni. De, ha töb ien­öbh autós vesz részt az oltásban, nem reménytelen a helyzet. Meg kell jegyezni, hogy a nagy mo­tortűz nem keletkezik egyszer­re, a jármüégések fele része kis kábelelégéssel, vagy az autó más elektromos részének kigyulladá­sával kezdődik. Ilyen esetekben, vagy különösen a porlasztó ki- gyulladásánál teljesen elegendő egyetlen kézi oltó használata is. Az autós klub kísérleti úton megállapította, hogy a szokásos 1 kilogrammos készülék oltási ideje átlagosan mindössze 6 má­sodpercig tart. Ez igen rövid, sőt túl rövid idő. A klub ezért sürgősen 2 kilogrammos készü­lékek beszerzését tanácsolja «aaa*aaa*aaa«»B*«a#aaBaeaaBaaMirBaaaa«aB*i*a»aaMBaBaBBaaaBeeBBaaaaaBBaaaaBaaa#Baa»aa» «bbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbb* Lacika és Gabika: a helyzet : kezd aggasztóra fordulni, mert a ! középcsoportosok láthatóan : amolyan harci feladatnak tekJn- 5 tik az újságíró bácsi megmászá- 5 sát, amelyben szégyen lenne le­maradni. Kiscsoportosok. Veszélytele- • nebbek. Egészen szelídek. Kó- ] rusban köszönnek és apró, elé­gedett nyögésekkel folytatják a majszolást. Raffay Józsefné, óvónő: „Nehéz dolgokat kell el­sajátítaniuk; a kanál, villa he­lyes használatát és számos olyan : feladatot, amely bizony egy pó- : lyából nem Is olyan régen ki- S került csöppség számára óriási j probléma”. Kató Istvánné: „A nagyobbak ■ nehezebb feladatot kapnak. Szá- j molni, énekelni, szavalni, raj- s zotni és festeni egyaránt meg- : tanulnak. Az óvodából kike- ! riilt gyerekek az iskolában jobb S memóriáról, logikusabb gondol- ! kodásmódról tesznek tanúságot, ugyanakkor elevenebbek te, : mint hasonló korú, otthon ne- : velkedett társaik. Elevenebbek, j mert hozzászoktak a társas .élet- ! módhoz és magabiztosabbak, • bátrabbak.” Nagymamák délutánja Az óvodások nevelése nyíl- • vánvalóan nem egyetlen szinté- ■ ren, az óvodában zajlik. Fontos j feladat vár a szülőkre, vagy a { Április 12-e azok közé a napok közé tartozik, amelyekről Eisen­hower tábornok azt mondta, hogy soha az életben nem fe­lejti el. Hajnali sz.ürkületkor Patton tábornok főhadiszállását keresi fel. Együtt látogatják meg a frontot, s közben rábukkannak a helyre, ahol a nácik 800 méter mélyen a föld alatt, egy sóbá­nyában összerabolt kincseiket rejtegették. Eisenhower néhány kísérőjével leszáll az aknába, így számol be a látottakról: „Először a legkülönbözőbb pénznemekből álló bankjegy-kö- tegekkel teli ládákat fedeztük fel, közöttük sok dollárt és fontot. Egy másik bolthajtás alatt aranyrudak feküdtek. Szakértőink becslése szerint ér­tékük hozzávetőleg 250 millió dollár volt. A legértékesebb festmények százai hevertek sza- naszéjjel. Legtöbbjüket nem csomagolták be rendesen. Azon­nal biztonságba helyeztettem őket.” Délután Elsenhower tábornok. Goth közelében első ízben látott fasiszta koncentrációs tábort. Néhány órával előbb szabadult fel. Szörnyű kép tárult szemei elé. Kísérői közül többen képte­lenek voltak elviselni a csontig lesoványodott foglyok, a csont­halmazok, a megcsonkított holt­testek, a bitófák és a kínzóesz­közök látványát. A tábornok azonban, jóllehet erős felindult- sággal küzdött, mindent alapo­san megtekintett. Tanúja volt sok fogoly halálának, akik szá­mára már későn jött a felszaba­dulás. Késő éjszaka tért pihenőre. Patton tábornok, aki egy lakó­kocsiban kapott szállást, észre­vette, hogy órája megállt. Be­kapcsolta a rádiót, hogy meg­hallgassa az angol rádió pontos időjelzését. Ehelyett azonban az egész világot megrázó rendkí­vüli hírt közöltek: Franklin De­lano Roosevelt elnök elhunyt! Azonnal felkeltették Eísynho- wert, s a két tábornok helyzet­megbeszélést tartott. Arra a kö­vetkeztetésre jutottak, hogy Harry S. Truman, az Egyesült Államok új elnökének kormány­zása alatt változatlan ütemben történik majd a háború befeje­zése. Másképp zajlott le április 12-e Berlinben. Este a RAF (angol légierő) bombázói intéztek tá­madást a város ellen, Hitlert te rémületbe ejtve. Ezúttal találat érte a birodalmi kancellária épületét és égni kezdett. A Füh- rert 16 méter mélyen a föld alatt — nyolc méter vastag be­tonfödémmel a feje felett — nem fenyegette veszély, de a hangos robbanások az idegeit tépték. Megszakította „hadvezért tevékenységét”, és aggódva számlálta a becsapódásokat A harminchatodiknál erősítő in­jekciót kért. A bombázás után a már né­hány órája várakozó G. M. En­gel tábornok, hadosztálypa­rancsnokot fogadta. Engel vona­kodott kamaszokból, sebesül­tekből, lábadozókból, rosszul felfegyverzett gyalogosokból ál­ló maroknyi csoportját, Hitler parancsára, ellentámadásra be­vetni. Felkészült rá, hogy az en­gedelmesség megtagadása miatt agyonlövik. Hitler dühkitörése csak megerősítette aggodalmát: „Maga jellemtelen! Maga gyá­va! Maga becstelen tábornok! Tizenöt percen belül agyonlöve­tem!” Miközben Hitler tombolt, Otto Günsche, SS-számysegédje, táv­iratot nyújtott át a hírrel, hogy Roosevelt meghalt. Engel tábor­nok ebben a pillanatban meg­döbbentő színjáték tanúja lett: a Führer sírva fakadt. Néhány perc alatt összeszedte magát és kinyilatkoztatta: „Közbeszólt a gondviselés és döntött. Itt van a fordulat. Mindig igazam volt, íme a bizonyíték.”

Next

/
Oldalképek
Tartalom