Békés Megyei Népújság, 1970. március (25. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-15 / 63. szám
Egy á tizenegy közül: nelmi esemény: Csorváson 1906 és 1907-ben megismétlődő aratósztrájk volt. A mezőgazdasági cselédek magasabb bért követeltek, vezetőjük: Szász Pál, Gab- nai Ádám és Pleva Pál voltak. 1920-ban, a Tanácsköztársaság bukása után 126 ember ellen indítottak eljárást a Horthy-vész- törvényszékek, A mártírok lenak kanyarították ka, az első házhelyet Dohányos Pál kapta. És így sorakozott tovább több mint 700 csillád. Hétezerötszáz kataszteri hold tőidet osztottak ki. Az öröm nem volt hiábavaló. Az eltelt 25 esztendő végképp kitörölte a nyomor minden emlékét* így győződtem meg ottságunk és valamennyi keresettel bír. Ebből 960 a nyugdíjas. A négy termelőszövetkezetben 1491-en dolgoznak. Van még 1200 diákunk is. Alig lehet beszélni olyanokról, akiknek nincs kereseti lehetőségük. Persze gondunk is van bőven. Csaknem 1200-an járnak el dolgozni Békéscsabára. Orosházára. Több Zsiga János, a nagyközség I tanácselnöke Ne gondoljon senki olyan városiasodó helységre, ahol toronyházak és emeletes épületek sorakoznak. Annál inkább sorakoznak a szépen rendezett kétszobás, kertes házak. Aztán van szép fákkal díszített utcájuk; nagyon szeretik szép környezetüket. Erről és még sok mindenről beszélgettünk Zsiga Jánossal, a nagyközség tanácselnökével. Fásított utcarész, sok ember kezemunkája Nevét 1217-ben említi először a váradi regestrum. Földesura német nemzetiségű lehetett, mert ezt jegyezték fel róla: „A csorvási németnek Baghia (Ba- gya) nevű jobbágya a tüzesvas és forró vízkezelő törvényszék elébe állíttatván bűnösnek találtatott.” Mennyi jobbágy, nincstelen paraszt és munkás „találtatott bűnösnek” az urak, a Haruc- kem bárók, grófok uralma alatt az azóta eltelt 728 év alatt, — ide értve Horthy hárommilliós kaldúsországát is. Több községről írtam már, melyek megkapták a nagyközségi rangot, most is csak megismételhetem e rang fogadását: várták, dolgoztak és dolgoznak érte. És hadd kapcsolódjak itt a fentebb említett megállapításhoz: szorgalmas nép lakja e települést. Ezt a tanácselnök így summázza: — Hétezren felüli lelket számláló nagyközség vagyunk. Mindenki dolgozni szeret és akar. ötezer négyszáz a felnőtt lakosNegyven férőhelyes bölcsődét akarunk építeni. Aztán szeretnénk beépítve látni azt a 250 értékesítésre váró telket is a sok új ház mellett... És még sok mindent akarunk, persze csak annyit, amennyit erőnk elbír. Cseppet sem dicsekedik, cseppet sem aggódik, hiszen egyikre sincs oka. Az önálló gazdálkodás nem csodaszer, mely egy-két rendelkezéssel létrehozza a városiasodást. Szorgalmas munka vár továbbra is a csorvásiakra: a közös tevékenység. Ennek meg is van az alapja. Rocskár János származottai ezekről már csak hallásból tudnak. Sajnos mínd- ezeikről az eseményekről keveset beszélnek nemcsak Csorváson, de másutt is. Mintha ez nem illene bele az új presszók, cukrászdák, vendéglők vagy éppen a családi összejövetelek légkörébe. Mintegy emlékeztetőül megjegyzem, hogy közvetlenül a fel- szabadulás előtt, 1944-ben még öt grófi nagybirtok fojtogatta Csorvás gazdasági életét Száz kataszteri holdon felül nyolc úri birtok volt, ugyanakkor 1200 nincstelen agrárproletár várta a földosztást A község 15 ezer Vége a munkának, vár az otthon jártamkor. Am, ha ott sem lettem volna, most, legutóbb, akkor is tudnám: jól élnek a csor- vásiak. Sokukkal együt utazom nap mint nap az orosházi vonaton Békéscsabára és vissza. Beszélgetnek, fontolgatják jelenüket, jövőjüket. Többször látom barátaim, ismerőseim arcán és öltözetén, hogy már régen a városias emberek életét élik. A női bundák, a férfiöltözékek, a miniszoknyák és a vasalt pantallók. csakúgy, mint a kék ove- rálok, ámelyekben járják napi útjukat, erről győztek meg. A rádióban hallottakról, a tv-ben látottakról ahogyan beszélget, nek, még inkább ezt erősítik bennem. éve ez így megy. Az ő gondjukat aligha tudjuk megoldani. Üzemünk csak a HÓDIKÖT részlege. örülünk ennek is, 160 nő kapott itt munkát. Azt gondoltuk, hogy az eljárók közül többen itt helyezkednek el. Nem így történt. Mindössze 6—8 személyt hozott haza az üzem létesítése. Ez azonban cseppet sem jelenti azt, hogy véglegesen el. között kutatott választ, így elmélkedtem: Egy cseppet sem csodálom az ingajáratot, hiszen a több éves munka- és a baráti viszonyt senki sem hagyja ott szívesen. A közlekedés jó, akár vonaton, akár autóbuszon. Elejét venni a további ingázásnak sem lehet, mert annyiféle munkakörben dolgoznak a naponta utazók, hogy elhelyezésük belátható időn belül megoldhatatlan helyben. Az otthonukat azonban mégis otthonuknak tartják Ezt így példázta az elnök: — A vb még 1964-ben hozott határozatot az utcák fásítására, parkosítására. Meg is kezdődött és ez év végéig be is fejeződik. Nagy összegbe kerül, de olcsóbbá teszi a társadalmi munka. Az eljáróknak sem megy el a kedTerepszemle a tsz-ben (Fotó: Demény Gyula) A nők kedvelt munkahelye, a HÓDIKÖT-üzemrész. A legnagyobb kizsákmányolás erre enyhe kifejezés. De nem célom olyan távoli időkről bővebben szólni, csupán érzékeltet, ni kívántam az első bekezdéssel és az alábbi néhány eseménnyel, hogy a kisemmizettek örökké forrongtak a szabadságukért, a nagyobb kenyérért. Tanúskodjon énről néhány kiragadott törtéholdas szántóterületéből mindössze 14 százalék jutott a kis- és középparasztoknak. Nem véletlen tehát, hogy az 1945. március 15-i földosztás után április 17-én a községháza előtt fölvonultak a földhöz juttatottak. A községben általános örömtüntetés volt. Az első földdarabot az úri birtokból Németh JánosAz új egés&>cgház vándorolnak a községből. Ezt igazolja, hogy évenként 20—25 telekigényt jelentenek be nálunk és a lakosság száma is növekvő. Amíg Zsiga János elvtárs a következő kérdésemre a papírok vük, ha felkérjük utcájuk szépítésére. Nemrégiben 13 ezer különböző facsemetét ültettek ki. Tervünk? Most kezdjük a kenyérgyár építését, a törpevízmű létesítése is indokolt. Kevésnek bizonyultak a fúrott kutak. A fürdőszobák is „kérik” a vizet. A mosógépekbe is víz kell, meg a kerteket, virágokat is csak locsol gat ják... Csorvás nagyközség
