Békés Megyei Népújság, 1970. február (25. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-04 / 29. szám
A Központi Statisztikai Hivatal jelenti (Folytatás az 1 oldalról) szak elején megkezdődött. Az 1968 elején bevezetett gazdaság- irányítási rendszer amellett, hogy biztosította a termelés és a forgalom, valamint az életszínvonal-emelkedés folyamatosságát, néhány vonatkozásban már az eddig eltelt viszonylag rövid idő alatt is új kedvező eredméyeket hozott. A gazdálkodás egyik fontos új vonása, amely már 1968 második felében, különösen pedig 1969-ben érvényesült, hogy fokozódott az igények, a kereslet hatása a termelésre. Megkezdődött a termelés ágazati és gyártmány-összetételének — a szükségletekhez igazodó — módosítása. A termelő-ágazatok értékesítése ugyanolyan, vagy nagyobb mértékben nőtt, mint termelésük, ennek folytán a készletfelhalmozódás 1969-ben a korábbi éveknél mérsékeltebb volt. 1969-ben a népgazdaság külső egyensúlya lényegesen javult. A különböző, ideiglenes és tartós tényezők együttes eredményeként a kivitel értéke mind a szocialista, mind a tőkés viszonylatban meghaladta a behozatalét, az 1969. évi külkereskedelmi forgalom jelentős aktívummal zárult. (Az 1968. évi egyenleg is kedvezőbb volt a korábbinál.) A tapasztalatok azt bizonyították, hogy a gazdaságirányítási rendszer eredményesen működik. Igazolódtak azok a fel- tételezések is, hogy az új irányítási rendszer teljes kibontakoztatásához és zavartalan érvényesüléséhez hosszabb idő szükséges. A gazdasági szabályozó eszközök gyakorlati alkalmazása során megmutatkozott, hogy azok működése elősegíti, a központi célok megvalósítását, de egyeseket közülük tökéletesíteni kell. Az ötéves terv első négy évének, ezen belül az új mechanizmus bevezetése óta eltelt két évnek az eredményei egészében kedvezőek. Szerves részét képezik a felszabadult ország 25 éves társadalmi és gazdasági fejlődésének és egyben szilárd bázist jelentenek a további növekedés számára. 1970. január 1-én az ország lakossága 10,3 millió fő volt, mintegy 340 000 fővel, 3 százalékkal több, mint 1960. január 1-én. (A népszámlálás részletesebb adatairól a Központi Statisztikai Hivatal néhány napon belül külön jelentést ad ki.) Az aktív keresők száma — I a folyamatos munkaerőnyil! vántartások szerint — 1970. január 1-én 5,1 millió volt, kereken 400 000 fővel több, mint tíz évvel ezelőtt. A 100 keresőre jutó eltartottak és inaktív keresők (pl. nyugdíjasok) száma tíz év alatt 112-ről 104-re csökkent. A foglalkoztatottak száma az utolsó két évben gyorsabban nőtt, mint a megelőző időszakban. A munkaerő iránti kereslet fokozódásában több tényezőnek volt szerepe. Közülük jelentős volt, hogy az iparban és az építőiparban, ahol az összes foglalkoztatottak mintegy 40 százaléka dolgozik, a munkaidőcsökkentésre vonatkozó társadalompolitikai célkitűzés a tervezettnél korábban megvalósult, és ez két év alatt 5—6 százalékkal csökkentette az egy. főre jutó munkaidőalapot. A gyermekgondozási segély bevezetése, ill. az azt igénybevevő nők számának emelkedése nyomán is szükségessé vált bizonyos pótlólagos létszámnövekedés. Mindezek mellett a vállalatok termelésük növelését jelentős részben létszámnöveléssel fedezték. A munkaerő iránt igényeket elsősorban az által lehetett kielégíteni, hogy ezekben az években jóval több fiatal érte el a munkaképes kort és vállalt munkát, mint korábban. A foglalkoztatottak számának emelkedésében, különösein 1969- ben nőtt a szerepük a nem teljes munkaidőben dolgozóknak, elsősorban a nyugdíjasoknak. A mezőgazdasági népesség elvándorlása korábban a többi ágazat számára jelentős munkaerőforrást képviselt. Az utóbbi két évben az átáramlás lelassult, sőt helyenként visz- szaáramlás is volt. A létszámnövekedés mind 1968-ban, mind 1969-ben az építőiparban és a kereskedelemben volt a legnagyobb (7— 9 százalék). Az iparban 1968- ban 4 százalékkal, 1969-ben további 3 százalékkal nőtt a foglalkoztatottak száma. A többi ágazatban (mezőgazdaság, közlekedés, szolgáltató ágazatok) csak kis mértékben változott a létszám. 1968-ban és 1969-ben fokozódott a munkahely-változtatás. Ebben szerepe volt annak, hogy a kilépésnek a munkavállalóra hátrányos következményei jelentősén enyhültek. A munkahely-változtatások többsége a dolgozók kezdeményezésére következett be. Részletek a Központi Statisztikai Hivatal jelentéséből. A Békés megyei Állami Építőipari Vállalat az 1970—71 oktatási évre az alábbi szakmákban hirdet felvételt iparita n u ló-k épzésre: BÉKÉSCSABA: központifűtés-szerelő, víz-, gázvezeték-szerelő, ács, állványozó, kőműves, szobafestő-mázoló, épületlakatos, épületasztalos, építőgépész. OROSHÁZÁN: ács, állványozó, kőműves, szobafestő-mázoló. GYULÁN: kőműves, ács, állványozó. SZARVASON: kőműves, ács, állványozó. Jelentkezés: a vállalat személyzeti osztályán, Békéscsaba, II., Kazinczy u. 4. illetve a fenti városok iparitanuló-intézeteinél. Idén a tengerparton nyaralunk,. • Középiskolai szintű szakmunkásképzés — Kabinetrendszerű oktatás — Diák 2500 forintos keresettel hathónapos tanfolyamon specialis szaktárgyakkal lehet kiegészíteni az eddig tanultakat”. Hogy milyen életkorú fiatalok jelentkezhetnek a Kétegy- házi Szakmunkásképző Intézetbe? Az első percekben, amíg végigbaktat a látogató a magas fenyők porhavat szitáló ágernyői alatt, aligha • tudatosul benne, hogy szakrriunkásképző intézetben jár. Afféle parkhoz hasonlít inkább; ódon, műemlékké nyilvánított árkádos és boltíves épületszárnyaival, csikorgóra taposott havas ösvényeivel a hajdani Almássy- grófok rezidenciájának téli napjait idézi. A sokfelé ágazó épület csakugyan a grófi család tulajdona volt. közben Arad vármegye munkástanácsának és direktóriumának szálláshelye is. 1952 óta szakmunkásképző intézet, ahol kezdetben felnőtt- oktatás folyt. Jelenleg? Nem titkoljuk, látogatásunkat olyan időpontra időzítettül;:' amikoi az újonnan hozott szakmunkás- tanuló törvény értelmében az eddigi szakmunkásképző iskolák a továbbiakban középiskolai ranggal működnek majd Hogy ez 'mit jelent? Apró Attilával, a kétegyházi szakmunkásképző intézet igazgatójával és helyettesével, Pálfi György- gyel folytatott beszélgetésünk erre ad választ. Apró Attila: „Növénytermesztő gépész szakmát oktatunk, ez pedig három, öntözéses növénytermesztő gépész, növényvédő gépész és a régi értelemben vett szántóföldi növény- termesztő gépész szakmákat foglalja magában. Az itteni oktatási időszak végeztével, néhány éves gyakorlat után a vésztői felnőttképző szakiskolában „Nyolc általánost végzett fiatalokra számítunk, felvételi vizsgáink gyakorlatilag nincsenek; az úgynevezett „elbeszélgetésen” a leendő hallgatók általános intelligenciájáról, érdeklődési területéről akarunk meggyőződni. Az intézet tanulói teljes ellátásban részesülnek, ösztöndíjuk pedig a tanulmányi eredménytől függően emelkedik. A harmadévesek valamelyik vállalatnál, illetve termelőszövetkezetnél szakmai gyakorlaton vesznek részt, itt teljesítménybér alapján fizetik őket (közbevetőleg jegyezzük meg. hogy a harmadévesek fizetési kartonját nézegetve. 2000—2500 forintos fizetéseket is láttunk!), a gyakorlat befejezése után pedig államvizsgát tesznek és oklevelet kapnak.” Ennyit tehát a lehetőségekről. Azaz, valamivel több. Pálfi György: „Elméleti és gyakorlati képzés egymástól elválasztva elképzelhetetlen, ezért egész képzésünket átalakítottuk: egy- egy szaktárgyat a speciálisan felszerelt kabinetekben oktatunk, ahol szemléltető eszközök alkatrészeit muGubis Mihály oktató az arató-cséplőgépek tatja be. Papjp Ida tanárnő a növény- és állattani szakköri foglalkozásokon egy emlős csontvázát ismerteti Gólya Lajos, Farkas József és Bálint András hallgatókkal. (Fotó: Demény) egész sora segíti a nevelőt és a hallgatókat.” Az intézet oktatási szintjére jellemző, hogy a Szakina Kiváló Tanulója országos verseny első helyezettje immár második alkalommal a kétegyháziak közül került ki, és a számos sportköri rendezvény eredményes munkája nyomán, tavasz- szal a Szakmunkásképző Intézetek Országos Spartakiádját is itt rendezik. Rövid látogatásunk végén Apró Attila igazgató jegyezte meg: „Igyekszünk minden lehetőséget biztosítani a lehető legjobb eredmény eléréséhez, ezért vettük fel a kapcsolatot bolgár, csehszlovák és lengyel testvériskolákkal is. Ezen a nyáron jó néhány tanulónk már a Feketetenger mellett nyaral... szóval, mindezek azt a célt szolgálják, hogy hallgatóink minél előbb érjék el azt a képzettséget, amelyre ezentúl a középiskolai rang kötelez.” au.
