Békés Megyei Népújság, 1970. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-01 / 1. szám
1*7*. január 1. 11 Csütörtök Házastárs komputerrel... j Csenget a népszámláló Fáiét keresek... Társaság hiányában... Lakással rendelkező férfi feleségül venne... Csinos, jó megjelenésű nő... Házasság céljából megismerkednék... Komoly, jó megjelenésű... éves... és hasonló hirdetésekkel vannak tele a lapok. Férjet, feleséget keresők, társtalanok, húszegynéhány évesek és nyolcvan fölöttiek, rendezett anyagiakkal és lakással rendelkezők, özvegyek, elváltak, egy vagy két gyerekkel. „Csinosnak mondott, reprezentatív, házias, nyugdíjas, értelmiségi, jó keresetű, szerény, komoly...” A jeligék: Rossz egyedül... Komoly •szándék... Kalandorok kíméljenek... Optimista.« Diszkrét... Jobb kettesben™ Csupa magányos, társtalan ember. Csupa társat kereső. Sok férfi és még több nő, Mert hol és hogyan lehet ismerkedni, komoly szándékú társat keresni, találni? Hirdetnek az újságok házasság-rovatában, beiratkoznak a magányosok klubjába. Az egyre nagyobb erővel jelentkező társadalmi igények kielégítésére született meg hosz- szas előkészületek után a Négy Évszak Házastárskereső Szolgálat. A költői elnevezés nagyon is racionális módszereket takar. A párkeresésihez a tudományt hívják segítségül; a pszichológiát, számítástechnikát — hogy személyiségük jellemzői és élethelyzetük alapján egymáshoz illő ügyfeleket összeismertessenek. Levélben vagy személyesein kereshetik fel az ügyfelek a „Négy Évszak”-ot. A jelentkezés és a havi átlagjövedelemtől függő összeg befizetése után időpontot beszélnek meg, amikor a pszichológus fogadja ügyfelét. Például Ön ügyfél lehet a Négy Évszak-nál, ha betöltötte a 18. életévét, törvényes családi állapota nőtlen, hajadon, özvegy vagy elvált és írásbeli megbízást ad a személyével kapcsolatos párkereső munka elvégzésére. A hangulatosan berendezett budai villában a pszichológus hosszan beszélget ügyfelével. „Feltérképezi” személy iség-jegyeit, részletes információt szerez külső adottságairól, műveltségéről, iskolázottságáról, időtöltéséről, érdeklődési területéről, kedvéit szórakozásairól. Ezek alapján 100—120 kérdést tartalmazó ívet tölt ki és fényképet csatol az ív mellé. Se fényképet, se kitöltött „személyi-lapot” nem láthattam. A Négy Évszak-ban a legteljesebb titoktartással kezelik a megszerzett adatokat. A-nak megfelel C, D, E A kérdőív alapján adatlap készül az ügyfélről, amely tartalmazza elválásait is jövendőbelijéről. A adatlapok komputerbe kerülnek. A számítógép kikeresi például, hogy A-nak megfelel C, D, E ügyfél. Akkor egyeztetik, hogy C, D, E elvárásainak megfelelnek-e A-tulajdonságai ? Marad mondjuk az A—C, E viszonylat. Ezután újból a pszichológus lép színire. Tanulmányozza A, C, E kérdőívét, személyiségük összeillőségét. Behívja A-t és rövid információt ad C-ről és E- ről, megmutatja fényképüket. „A”, az aktív párválasztó kiválaszthatja a neki legjobban tetszőt, mondjuk C-t. Ezt az ügyfelet is behívják, informálják A~ ról. És összeismertetik őket. Megkezdődik A és C között az együttjárás. (Gyakorlatilag minden ügyfél aktív párválasztó lehet. Ez any- nyit jelent, hogy két vagy több javasolt partner közül — fényképük alapján — kiválasztja a neki legjobban tetszőt. Ilyen esetben az összeismertetés díját az aktív választónak kell fizetnie, a passzív választott számára az ismerkedés ingyenes). Egyhónapos együttjárás után — vagy előbb — a felek jelzik, hogy megfelelő voit-e a választás, vagy nem. Amennyiben nem, úgy újabb kísérleteket tesznek az összeismertetésre. (A Négy Évszak az ügyfél megbízása alapján hat hónapon át keres házastársat számára. Ez idő alatt legalább egyszer és legfeljebb ötször ismerteti össze a feleket. Ha az első hat hónap nem hozza meg a kívánt eredményt, a megbízatás további hat hónapra meghosszabbítható). A férfi — hiánycikk? Az alig egy hónapja működő házastárskeresó-szolgálatot máris kétezren keresték fel, levélben, személyesen. Hatvan— negyven százalékos arányban budapestiek és vidékiek. A napokban viszik az első 100 ügyfelet komputeres kiválasztásra. Már az első napokban kiderült, több a magányos nő, mint a férfi. A házasulandók közül korban a 35 és 55 év közöttiek vezetnék. De sok egészen fiatal és idős, nyugdíjas is igénybe veszi a Négy Évszak szolgáltatásait. Dekoratív jó megjelenésű fiatal emberek és nők. elváltak és özvegyek, hajadonok és nőtlenek. Az eddig érkezett kétezer érdeklődés mutatja — jogos társadalmi igény hívta életre a Négy Évszak-ott. Kádár Mária Éjféltől lieiienkedlietünk Különleges évet zártunk Szilveszter éjjelén. Nemcsak azért, mert az esztendővel együtt, mindjárt az évtizedtől is búcsúztunk (ehhez már hovatovább hozzáedződik az ember), de azért is, mert furcsa ítéletien folytán az elmúlt év kezdete és vége igencsak hasonlított egymáshoz. 1 Mivei kezdődött az óév? Nagy pusmogással a nyereségrészesedés új rendszeréről. Mivel végződik? Ugyanezzel. Tavaly bejöttek a kategóriák, az idén kimentek. Ami engem illet, szeretném sjetve leszögezni, én helyeslem a nyereségrészesedés új rendszerét. Tavaly is helyeseltem az új rendszert. Vagyis véleményem egy jottányit sem változott. Szó, ami szó. az idei új sokkal népszerűbb, mint a tavalyi volt. mindazonáltal nem mindenki előtt. Aki alól az idén kicsúszott a tavalyi kategória, az csalódott. Az is csalódott, aki a tavalyi magas kategóriájával kalkulálva telket, házat vásárolt részletre. Még inkább csalódott az a bizonyos hölgy, akinek a kezét egy férfiú csupán akkor bátorkodott megkérni, amikor a hölgy megkapta a csillagászati összegű nyereségrészesedést. Ki is tűzték az esküvő napját az év végére, de amikor az új rendelet megjelent, a vőlegény visz- szakérte a gyűrűt. Persze a menyasszony telekürtölte a felvilágot: „Piszkos hozományvadász! Csak a kategóriámért szeretett!” Annyi minden örvendetes történt az óesztendőben, hogy hamarjában el sem tudom sorolni. Sőt. nemcsak az volt örvendetes, ami történt, de az is, ami nem történt. Hiszen tudják, mire gondolok: amiről az év vége felé suttogtak, hogy január elsejétől ennyi lesz az ára ennek, meg menyi lesz az ára annak. No és mennyi lett? Ugyanannyi, mint volt. Vagyis, nem kell okvetlenül árleszállítás ahhoz, hogy boldoggá tegyük az embereket. Megteszi egy áremelés is — ha elmarad. Amikor búcsúzunk az óesztendőtől, lehetetlen nem megemlékezni arról: ez volt az az év, amelyben végső csapást mértünk a munkanélküliségre. Egész esztendőben tele voltak a lapok üdítő olvasmányokkal: a segéd_ és betanított munkásokat, a takarítónőket stb. valósággal gyönyöröket ígérve csábítgatták a gyárak — ingyenes üdülés kül- és belföldön, munkásszállás, kedvezményes utazás. klub, négyfogásos étkezés és így tovább. Lám, ez is bizonyítja, hogy nálunk csak az egyszerű munkásnak van becsülete, kutya Se keresett főmérnököt, főosztályvezetőt. Legalábbis így vélekedtem sokáig, de azután arról kezdtek cikkezni a lapok, hogy azért támogat ják a gyárak az olcsó munkaerőt, mert nem akarnak beruházni, gépidet vásárolni. Még mindig jobban járnak, ha felvesznek mondjuk ötven anyagmozgatót, mintha megvásárolnak egy drága szállítószalagot. A mezőgazdaság is örvendetesen fejlődött az elmúlt esztendőben, Nagyüzemi gazdaságunk immár olyan erős, hogy nemcsak az aszállyal vagy a jégveréssel tud megküzdeni, de — mint az idén láttuk — még a rekordterméssel is. A kereskedelmet is csak dicsérni lehet. Megérkeztek például a? üzletekbe a hónapos pulóverek. így nevezte el őket a nép, mert egyhónapi fizetésért már meg is lehetett venni azokat. A közönség eleinte haragudott ezekre a drága cikkekre, azt kérdezték: ugyan kinek van erre pénze? És kérem, az áru elkelt. Attól kezdve azt kérdezték: ugyan, honnan van ezeknek erre pénzük. Ilyen és hasonló események tartottak izgalomban bennünket az 1969-es esztendőben. Mindez azonban semmiség volt. Nem arra gondolok, hogy leszavaztak egy minisztert a parlamentben, bár ez sem mindennap fordul elő. Hanem arra, hogy megbukott egy egész vezető testület. A 4:1 után az MLSZ elnöksége felajánlotta lemondását. (Pontosan nem tudom, kinek ajánlotta fel, de felajánlotta). Immár három• gyászos M betű szerepel történelmünkben. Muhi puszta, Mohács, Marseille ... És sajnos, hiányzik a negyedik M: Mexikó ... Sokan hibáztatják a fiúkat is. Nem volna szgbad ennyire kétségbe esnünk. Szegény Szepesi is annyira elkeseredett, hogy még a bírót is elfelejtette szidni. Ehelyett arról beszélt, hogy legszívesebben bezáratná magát If várába. (Megjegyzem, van esze, mert éppen most olvastam, hogy a franciák If várában pazar luxusszállót akarnak berendezni). És még mennyi furcsaság történt az óévben...! Elszaporodtak a sztriptizlokálok és megindult a házastárskereső szolgálat, Egy teve megharapott egy embert a Nyugatinál és megindult az agárügetés a Keletinél. Az autók egymás után belementek a Duna vizébe, a benzinkutaknál viszont a ví? ment bele az autókba. Az ember először jutott el a Holdba — másodszor jutottak el az útépítők az M7-es út V. Rövidebb lett a miniszoknya — hosszabb lett a szülési szabadság. Hát erre az elmúlt, eseményekben gazdag esztendőre igyunk most. S a remélhetőleg még boldogabb új évre ... Novobáczky Sándor K ijelölték a számlálókörzeteket, megrajzolták a térképeket, összeállították a címjegyzékeket, az elektronikus számítógépek várják a milliárdnyi információ betáplálását, a lyukkár- tya-hegyek készen állnak a lyukasztásra, a kérdőívek kitöltésre, s a számlálóbiztosok munkájuk megkezdésére. Tanfolyamok, értekezletek, eligazítások sokasága és egy próbanépszámlálás előzte meg a tízévenként ismétlődő nagyszabású munkát, amely valaha nyelvünkben a népszámlálás elnevezést kapta, valójában mindig több volt annál. A hivatalos statisztikai apparátus először száz évvel ezelőtt végzett Magyarországon nép- számlálást és ez a mostani — figyelembe véve az osztrák köz- igazgatás egykori összeírásait is — a 14. a sorban. A felszabadulást követően hazánkban harmadszor indulnak útjukra a népszámlálók, 1970. január 2-án, hogy az összeírt adatok alapján a statisztikusok minél eljesebb, pontosabb képet állíthassanak össze az ország lakosságának pillanatnyi helyzetéről, körűimé, nyeiről. E sajátos nemzeti méretű „fényképezésnek” törvényesen előírt pillanata, a nép- számlálás úgynevezett eszmei időpontja 1969. december 31. és 1970. január 1. napja közötti éjfél. Ekkor képzeletben egy szemvillanásra megállítjuk az időt és az ezt követő napokban megjelenő számlálóbiztosok ebben az időpontban fennállott állapotot rögzítik, adatok formájában, kérdőíveikre. a zt mondjuk — népszámlálás és értjük alatta a népesség összetételében, helyzetében, körülményeiben "történt változások megfigyelését, számvételét, összegezését. Valójában, tehát nem a lakosság megszámo- lása a feladat, hiszen arról, hogy hány ember ól az országban, folyamatosan rendelkezésre állnak kellő pontosságú adatok. Annál fontosabb és izgalmasabb felmérni, hogyan alakultak, milyen mértékben változtak a népünk életét jellemző feltételek, viszonyok tíz év alatt. Bepillanthatunk községenként, városonként, sőt az ezekben kialakított körzetenként a nagy országos átlagszámok mögé, amelyek alkalmasak ugyan a fejlődés, a változás globális jelzésére, de nem tükrözhetik a szükséges részletességgel és sokszínűséggel az átlagtól eltérő viszonyokat, körülményeket. T udjuk például azt. hogy Magyarországon 1960. óta 1 millió 400 ezren születtek, hogy ebben az évtizedben közel 700 ezer lakás épült hazánkban, hogy erre az időszakra tehetjük a mezőgazdaság történelmi átalakulását, a televízió általános elterjedését. Ez alatt az idő alatt községek szűntek meg, városok alakultak az országban. Háromszázezer, rel csökkent a tanyákon, külterületeken élők száma, közel 400 ezerrel nőtt az iparban dolgozók száma, s mintegy félmillióval csökkent a mezőgazda- sági dolgozóké. Viszont arról még megközelítő adataink sincsenek, hogy az évtizedben született közel másfél milliónyi új honpolgárból hányán élnek új, egészséges, jól felszerelt lakásban és hányán élnek még ma is földes padozatú, vár- lyogfalú, szalma vagy nádtetős viskóban, villany, víz és gáz nélküli lakásban. És nincsenek megfelelő ismereteink arról sem, hogyan alakult lakóházaink és más építményeink életkora, műszaki állapota, hány ember él a fiatalabb, jól karbantartott, még évtizedeknek is ellenálló épületekben és hányán laknak olyan lakásokban, amelyeket már a közeli években indokolt lebontani. A Központi Statisztikai Hivatal rendszeresen közli megfigyeléseit az ipari és mezőgazdasági termelés alakulásáról, a kiskereskedelmi forgalomról, a különböző iskolákban tanulók, és szakképzettséget szerzettek számáról, de arra a kérdésre például, hogy a mezőgazdaság idei, kimagasló termelési eredményeit hány munkáskéznek köszönhetjük, majd csak a népszámlálás nyomán lehet megbízható pontossággal felelni. Az összeíróívek adataiból kiderül majd az is,, hogy miként áll a lakosság iskolázottsága, szakképzettsége. Azt, azonban máris tudjuk, hogy nem szerepel többé az összeíróíveken az a kérdés, amely az állampolgárok írni—olvasni tudására vonatkozna. Hazánkban az analfabéták száma ma már olyan minimális, hogy a népszámlálókat nyugodt szívvel felmenthetjük ennek a kérdésnek vizsgálatától. Ugyanakkor életbevágóan fontos minél gyorsabban választ kapni arra a kérdésre, hogy jelenleg hány lakatos, esztergályos, villany- szerelő, kőműves, stb., szakképzettségű lakosa van az országnak, hány diplomás mérnökkel, agronómussal, tanárral, technikussal, stb. számolhatunk a közeli és távoli terveinkben. S okat tudunk ma is önmagunkról, az évtizedek során hazánkban bekövetkezett változásokról. De számos tény, jellemző folyamat változásra utaló körülmény rejtőzik társadalmunk mindennapi életének mélyén, felkutatására, számbavételre és felhasználásra várva. Ősi közmondás: „Aki másokat ismer: okos, aki önmagát ismeri: bölcs”. A népszámlálás révén az ország szerez kellő önismeretet, jelenének, jövőjének, formálásához elengedhetetlen bölcsességet. Minél pontosabban, sokoldalúbban ismeri a helyi és országos kormányzat a lakosság, az ország valódi helyzetét, annál biztosabb kézzel jelölheti ki a közelebbi és távolabbi célokat, a haladás irányát és ütemét, s a - lehetőségek mérlegelésével dolgozhatja ki az össznemzeti cselekvés programját. Temérdek munkát, sok fáradságot emésztettek fel már eddig is népszámlálási előkészületek. De az egésznek a legnehezebb, a legfelelősségtelje- sebb része, az adatok összegyűjtése, rendszerezése és feldolgozása még ezután következik. A tanácsok közreműködésével, a Központi Statisztikai Hivatal szakirányításával mintegy 60 ezren végzik a nép- számlálással kapcsolatos adatgyűjtő és ellenőrző munkát. A derékhad pedagógusokból áll. Közülük kerül ki a számláló- biztosok többsége, akik két héten át erejüket nem kímélve, fáradságot nem ismerve, útta- lan utakat, lépcsők ezreit járva kopogtatnak, csöngetnek be valamennyi család otthonába, hogy a kérdéseikre kapott korrekt, igaz válaszokkal tölthessék ki az összeíróíveket. B árhová lépnek be hivatalos minőségben a népszámlálók, megértést, türelmet, tapintatot visznek magukkal, s ugyanezt joggal remélik a lakosságtól maguk is. Számítanak az emberek állampolgári felelősségérzetére, komolyságára és segítőkészségére, hogy kötelességüket, pontosan, szépen teljesíthessék. Munkájukat törvényes előírás szerint végzik, kérdéseikre tehát mindenki köteles őszinte, valósághű választ adni. de ugyanez a törvényerő védi az állampolgárok jogait, érdekeit is, amikor úgy rendelkezik, hogy nép- számlálás során összeírt adatokat szolgálati titokként kell kezelni, és azokat kizárólag statisztikai célra szabad felhasználni.
