Békés Megyei Népújság, 1970. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-01 / 1. szám
1969. december 31, 12 Szerda IM IW[ini agazin & — -i „Az iskolai öltözködés legyen egyszerű, tiszta, ízléses. Kék munkaköpeny viselése kötelező. Ünnepélyes alkalmakkor a lányok matrózblúzban és sötét szoknyában, a fiúk sötét öltönyben, fehér ingben, nyakkendővel jelenjenek meg. Ékszer viselése (egyszerű fülbevalón kívül) szükségtelen. Haj, köröm, szem festése, az ízléstelen, ápolatlan hajviselet nem megengedhető... A házirenddel nem a tanulói szabadságot akarjuk korlátozni...” Kocc! Ilyen hangot ad két pohár, ha összeütik. Akárhogy húzzuk, halasztják, vége az évnek. A mostani szil- veszteri órakondülást abban a tudatban várhatjuk, hogy kereken 30 év múlva, ugyanezekben a napokban a század- és ezredfordulóra készülhetünk. És ilyet valóban csak minden száz vagy ezer évben ér meg az ember. Ami az ilyenkor szokásos esztendő végi számvetést illeti, attól nyugodtan eltekinthetünk. A Mini Magazin heti egy alkalommal adott helyet, fórumot a viharsarki fiataloknak, s több-kevesebb sikerrel próbált szócsöve lenni a tizen- és huszonévesek véleményének. Jövőre is szeretnénk ezt folytatni; vitatkozni, új ismereteket adni. Kérjük a fiatal és a kevésbé fiatal olvasót, kísérje figyelemmel a Mini Magazin heti produkcióit és a pezsgő-durrogtató szilveszteri éjszakán gondoljon ránk egy koccintás erejéig. Szóval ... kocc! Legutóbbi számunkban kommentár nélkül adtuk közre a Békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium KISZ Bizottsága aláírással szerkesztőségünk címére írt levelet. A levél a Mini Magazin december 13-i számában megjelent Ki húzza a rövideb- bet? című írás válaszaként készült. A mi véleményünkkel ellentétes tartalmú feljegyzést a demokratikus vita jegyében jelentettük meg, nem mondva le arról, hogy továbbra is kitartsunk álláspontunk mellett. A vita, minden felhang ellenére is, lényegében egyetlen kérdésre korlátozható. Egyértelműen helyes-e, hogy egy nagyszabású iskolai bálon a lányok matrózblúzban kötelesek megjelenni? Válaszunk: Nem. Még akkor is, ha — amint az a levélből is kiderült — „a matrózblúz kötelezővé tétele nem a tantestülettől ered, mert a döntés joga az ifjúságé és a szülőké volt”. Engedtessék meg egy kajánkodó észrevétel: vajon egy teenager-korú lány szívesebben shakel-e matrózblúzban, mint más ruhában? Komolyra fordítva a szót, a december 13-án megjelent cikkünk egy szülő által írt levél kommentálása volt. A levélíró Színház az egész világ o A napfény színháza Nehéx elképzelni, hogy m Népstadion betonkaréjának egyik felében negyvenezren várják feszülten néhány színész megjelenését, akik a kapu és a tizenhatos vonala között szép j komor szavakat fognak elmondani az ember szerencsés vagy szörnyű sorsáról, csaknem egy teljes napon át. A több mint kétezer esztendővel ezelőtti görögök számára semmiféle nehézséget nem okozott volna egy ilyen eszme... hiszen valóságosan is volt — félkörű kőpadsorait valamilyen természetes combhajlat ívébe illesztő — négyezer—tízezer embert befogadó szabadtéri színházuk. fis mellette a sok kisebb, ahol már hat-, nyolcezer néző esetén ki lehetett volna tenni a „Minden jegy elkelt!** táblát (mai színházigazgatók csalóka álmaiban jelenhetnek meg hasonló számok). S ez még akkor is imponáló, ha tudjuk, hogy a görög színházművészet egy korszakában a színházjegyek ingyenesek voltak, sőt a nézők az államtól még napidíjat is kaptak... amiért a világirodalom páratlan remekeit élvezték. (Nevezett igazgatók ilyenkor forognak legnyugtalanab- bul párnájukon.) A görögség legnagyobb ünnepein folytak az előadások. Reggeltől estig három — azonos szerzőtől származó és összefüggő cselekményű — tragédiát és utána egy vidám, úgynevezett szatírjátékot láthattak a városállamok polgárai. Ezekkel neveztek be a költők a drámai versenyekre. A győztes „hivatalos” díja egy babérkoszorú volt csupán — akár az ókori olimpiák bajnokaié... de Szofoklészt az Antigonéval aratott győzelméért hadvezérükké választották az athéniek. Hasonló népszerűség övezte versenytársait, Aiszkhüloszt és Euripidészt, valamint a komédiaíró Arisztofa- nészt. Az előadások során egyszerre három színésznél több sohasem volt a színen, mellettük 12, 15 vagy 24 tagú kórus vett részt a játékban. Előbbiek játszották a főbb szerepeket — királyokat, hadvezéreket, félisteneket —, utóbbiak képviselték a görög népet. Hogy a hatalmas nézősereg a legmagasabban fekvő sorokból is jól lássa őket, mindannyian magasított lábbelit s az emberi arcnál nagyobb, komor vagy vidám, „síró** vagy „nevető** arckifejezésű álarcot hordtak. Azóta is ezek a jelképei a színházművészetnek. A darabok pedig felülmúlhatatlan remekei a világ drámairodalmának. Shakespeare mellett Aiszk- h ül ősz volt Marx kedvenc dráma- költője... minden esztendőben újraolvasta tragédiáit. S görög drámaíró nevéhez fűződik a történelem egyik legtöbbet idézett mondata: „Sok minden van a földön, ami csodálatos, de az embernél nincs semmi csodálatosabb*’. Kevesen tudják, hogy Szofoklész szavait másképpen is lehet hitelesen fordítani: „Sok minden van a földön, ami szörnyűséges, de az embernél nincs semmi szörnyűségesebb**. A megírás óta eltelt idő eseményei mindkét értelmezést indokolttá tették. Mindig az embereken múlt, hogy egy korban melyik volt iga- zabb. S ez 1969-ben sincs másképp... Daniss Győző Blúz — blues éppen azért emelt kifogást az egyenruha ellen, mert azt — ugyanúgy, mint a belépődíjat — a bálon való részvétel egyik kritériumaként határozták meg. A gimnáziumból kapott feljegyzés kísérőlevelében Medo- varszki János nevelési igazgató- helyettes írja: „A cikkben közölteket ránk nézve sértőnek tartjuk, s követeljük, hogy bármilyen közlést előzzön meg egy minimális tájékozódás.” A sértő szándék távol állt tőlünk, s nagyon sajnáljuk, ha az igazgató- helyettes sértésnek vette kritikánkat, és az iskola belügyébe való illetéktelen beavatkozásnak minősítette cikkünket. Ami pedig a „minimális tájékozódás”-! illeti — már engedtessék meg —, ez a mi belügyiünk, hiszen nem egyetlen munkatárs dönt a megjelenésről s mindegyikünk legjobb belátása szerint ítéli meg hogy mennyi az a minimális ismeret, amely elengedhetetlenül szükséges egy téma publikálásához, Az információszerzés helye különben sem szűkíthető le csak a tanári szobára... Mindezek mellett köszönettel vettük a levelet (meg is jelentettük) és köszönjük azt a házirendet is, amelyet levélírónk mellékelt. Feltehetően a gyengébbek kedvéért aláhúzással jelöltek meg két sort (lásd fönt). Azzal teljes mértékben egyetértünk, hogy az iskolai öltözködés legyen egyszerű, tiszta, ízléses. De nem látjuk be, hogy adott esetben (például egy iskolai bálon) egy kiskosztüm miért nem egyszerű, tiszta és ízléses viselet. És ez a megállapítás még a minimális tájékozódás vélt hiányában sem lehet sértő. B. I. A fog ász tévedése Amikor az egyik cirkuszi előadáson egy bizonyos Breitbart nevű artista vastag pénzérméket harapott ketté, egy fogász így kiáltott fel: — Csalás! Ez lehetetlenség. Másnap Breitbart megjelent ennél a fogorvosnál, leült a székbe és így szólt: — Húzza ki! — De hát ez teljesen ép fog! És egyáltalán mit jelentsen ez? — Húzza ki! — rivalt rá az orvosra az erömüvész. — Én fizetek, tehát követelem. A megrémült orvos vette a fogót, nekirugaszkodott egyszer, kétszer, háromszor — de a fog meg sem moccant. Breitbart ekkor váratlanul összeharapta fogait, valami reccsent és a kettéharapott fogó a földre hullott. — Visszavonja amit tegnap mondott? — Igen — hebegte az elképedt fogász. Koedukáció Az UNESCO 105 országban végzett vizsgálatai alapján megállapították, hogy mindjobban terjed a fiú- és leánygyermekek együttes oktatása. A számok arányában a koedukáció a Szovjetunióban 100, Európában 35, Afrikában mindössze 7 százalékos. A koedukáció térhódítása azt bizonyítja, hogy a különnemű gyermekek együttes oktatása, nevelése eredményesebb. De nem így van ez a felnőtteknél is...?! A jövő század divatja Mindenkit érdekel a jelen és a jövő évad divatja. Azzal azonban vajmi kevéssé törődünk — legalábbis mi, egyszerű divatkedvelők —, hogy milyen lesz a jövő század ruha- viselete. Nem így a divattervezők, akiket már most élénken foglalkoztat a jövő ruhadivatja. Egy kíváncsi újságíró kérdésére L. Tyelegina szovjet divattervezőnő a következőket válaszolta: Tapasztalhattuk, hogy a divat alakulása közvetlenül összefügg a tudományos és műszaki vívmányokkal. Az első űrrepülés után például a világ divatszalonjai rendre „A’la Cosmos” estélyi ruhákat mutattak be. A XXI. században az űrutazás már megszokott dolog - lesz, a varrást elektronikus automaták végzik majd. Űj anyagfajták jönnek divatba, a gyorsuló életritmus vékony „repülő” szöveteket igényel. Egyéniség. Ez lesz a legfőbb. Minden egyes modell önálló kollekció lesz, s elkövetkezik az az idő, amikor a divatszalonokban nem szabók, hanem divattervező művészek fogadják a klienseket.
