Békés Megyei Népújság, 1970. január (25. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-08 / 6. szám

1970. Január 8. 4 Csütörtök Ha késik a vonat9 a busznak is késnie kell? ..Azoknak a .janiinai dolgozók­nak a nevében kérek segítséget, akik reggel a hatórás műszakra járnak a különböző vállalatokhoz. Társaimmal együtt szinte nap mint nap elkésem a munkából mert a busznak igen sokat kell várakoznia a Sziklai Sándor utat megelőző vasúti sorompónál, ugyanis az Orosháza felől érke­ző vonat miatt már 5 órakor le­zárják a sorompót. Ez rendben is volna, ha nem kellene az uta­sokkal* tömött autóbusznak a vo­nat gyakori késése miatt félórá­kat vesztegelnie, s nekünk emiatt gyakran késnünk” — írja Szabó Jánosné békéscsabai olvasónk. Az Orosháza felől érkező vonat­nak hivatalosan 5 óra 12-kor kell beérkeznie a békéscsabai vasúti állomásra, a vasúti sorompónál körülbelül 5,08 órakor halad át, ezért zárják le időben, 5 óra kö­rül az átjárót — közölték a MÁV illetékesei. A MAVAET-állomás személyforgalmi részlegének tájé­koztatása szerint a Kossuth térről 4.45 órakor induló körjárati busz, amely a Szarvasi úton át, Jami- nán keresztül érkezik vissza a Kossuth térre, 5 óra előtt 3—4 perccel érkezik a vasúti sorompó­hoz, amit igen gyakran zárva ta­lál. Menetideje szerint, 5.15 óra­kor már ismét a Kossuth téren kellene lennie, azonban a vonat esetleges késése, illetve a nagy­számú felszálló utas miatt, gyak­ran késik. Megértjük olvasónkat és dol­gozótársait, hogy az önhibájukon kívül előforduló késések kellemet­lenek számukra, s hátráltatják a munkakezdést is. Véleményünk szerint addig, amíg felüljáró nem épül a közúti forgalom lebonyolí­tására, előfordulhatnak hasonló panaszok. Viszont — azt el tud­nánk képzelni '— mivel a sorom­pókezelőt a forgalmi szolgálattevő értesíti a vonat késéséről, igazítsa ahhoz a vasúti átjárói lezárását. Dicséret a vendéglátóiparnak M. A. jelzéssel egy MÁV mű­szaki főintéző keresett fel ben­nünket levelezésével, kérve, hogy adjunk egy kis helyet a lapban írásának és tolmácsoljuk köszö­netét, amiért kellemes perceket szereztek Gyulán a vendéglátó- ipar 52-es egységében, ahol a minap vacsorára tért be. „Amint a vacsorát megkaptam — írja levelében — és nekifog­tam az elfogyasztásához, már es­te kilenc óra elmúlt s a sze­mélyzet egyik fehér köpenyes tagja néhány lámpát eloltva, be­jelentette, hogy záróra van. És most jön a meglepetés: Pár perc múlva ketten is szóltak: Tessék csak nyugodtan megvacsorázni, megvárjuk, nem kell sietni. Megköszöntem ezt a kedves fi­gyelmességet, mely nagyon jól­esett. Olyan ritkán találkozik az ember ilyesmivel. Valahogy ed­dig is szerettem Gyulát, de most különösen. Boldog város lehet az, ahol ilyen dolgozók vannak.” Fog’y az oxigén Meddig kapunk levegőt, Szórakozás némi mellékzöngével Kecs-kés Katalin magyarbánhegyesi i olvasónk többek nevében írja leve­lét s kéri, tegyük szóvá lapunkban. j Többek között azt írja, hogy a ma- gyarbánhegyesieknek nincs különö­sebb szórakozási lehetőségük, csak a helyi vendéglőbe járhatnak. Pedig sok a fiatal és szeretnék kulturált körülmények között eltölteni szabad óráikat. Így történt a karácsonyi ün­nepeken is. Sokan akartak táncolni, s mivel más hely nem lévén, a ven­déglőbe mentek. Igen ám, de ott műsor volt, amiért 12 forint belépőt kellett fizetni. Maga és még vele együtt jó néhányan nem igényelték ezt a műsort, mert tapasztalatból tudják, hogy nem színvonalas. Még­is elmentek, mert táncolni akartak. Mindez nem lett volna baj, viszont kellemetlenségük bőven akadt. Ter­mészetesen műsor közben nem tán­colhattak, sőt, ha beszélgettek, a „művészek” rájuk szóltak és a ren­dezőség is. Ráadásul nem gondos­kodtak a rendezők megfelelő ülő­helyről és így mindkét estén egy-egy pár harisnya ment tönkre a rossz székek miatt, melyek kiálló szögeibe akadtak. Drága mulatság volt ez, különösen azért, mert például a he­lyi ruházati boltban harisnyanadrá­got nem is lehet kapni. Afct kérdezi olvasónk levele végén, miért kény­szerülnek a magyarbánhegyesiek ilyen műsorokon részt venni, és mi­ért nem hozatják rendbe a vendég­lő berendezését, legalább az ünnepek tiszteletére? Olvasónkkal együtt reméljük, hogy az ÁFÉSZ korrigálja ezeket a hibá­kat. íme a tej Varga István battonyai olvasónk. Ír­ja: sokan nem vagyunk tisztában a tej jetvásárlási árával. A kétfajta ár téveszt meg bennünket leginkább. Magam és társaim nevében kérem a szerkesztőséget, közölje a tej felvá­sárlási alapárat télen és nyáron váltó* zatban a zsírszázalék alapján. A tehéntej 197Q. évi rögzített (fix) hatósági ára 1969-ben az 1041-es számú kormányhatározatban jelent meg. Ezt a Magyar Mezőgazdaság című hetila­punk információk melléklete a követ­kezőkben tartalmazza. A tehéntej fizikai tisztaságának szempontjából első és másodosztályú minőségi fokozatot állítottak fel. Téli idényben, december 1-től április 30-ig az első osztályú tej hatósági ára (fel- vásárlási) az első minőségi fokozat­ban 3,75, a másodikban pedig 3,65 fo­rint. Nyári idényben, május 1-től no­vember 30-ig az első osztályú minősé­gű tejért 3,35, a második osztálynak megfelelő minőségért pedig literen­ként 3,25 forintot fizetnek. A felvásárlási ár 3,6 zsírtartalmú és a szabvány egyéb minőségi előírásai­nak megfelelő tejre vonatkozik. A 3,6 százaléknál magasabb zsírtartalmú tejért zsírkilogrammonként 70 forint­tal magasabb árat, az ennél alacso­nyabb zsírtartalmú tejért pedig zsír- kilogrammonként 70 forinttal alacso­nyabb árat kell fizetni. A tejszín rögzített (fix) felvásárlási hatósági ára szabványban előírt mi­nőségű tejszín esetében egész évben egységes, mégpedig zsírkilogrammon- ként 70 forint. A mezőgazdasági üzemek által át­adott tej (tejszín) után az alapáron fe­lül felárat kell fizetni. A felár mérté­ke 3,6 százalékos zsírtartalmú tejre vonatkoztatva literenként 30 fülér, teji színre tejzsir-kilogrammonként 8 fo­rint. A felvásárlási áron és a feláron fe­lül a gümőkórmentes tehenészetekből származó 3,6 százalékos tej után lite­renként 0,3 forintot, tejszín után pe­dig tejzsír-kilogrammonként 8 forint felárat kell fizetni — fejeződik be az ezzel kapcsolatos kormányhatározat. Előfordulhat, hogy az emberiség egy szép napon nem kap annyi levegőt, hogy lélegezni tudjon; vajon az oxigén, amely a földön a leggyakrabban előforduló vegyi elem, hiánycikk lesz? A kérdés első pillantásra irreálisnak tűnik, hiszen az oxigén nem tűnik el csak úgy egyszerűen. Árú sok más elemmel egyesülhet, aminek kö­vetkeztében már nem áll rendel­kezésünkre, mint tiszta gáz és a levegő legfontosabb alkatrésze. Erre a veszélyre hívják fel a fi­gyelmet a szakemberek, nemrég dr. C. Cole LaMont professzor az ithakai Cornell egyetem tanára nyíltan beszélt egy esetleg fellépő oxigénválságról. Ha oxigénről beszélünk, akkor nemcsak arra gondolunk, hogy a légkör 23 százalékát teszi ki, ha­nem. arra is, hogy a tengerek víz- mennyiségéhez 85 százalékban já­rul hozzá, továbbá, hogy a föld szilárd kémiai vegyületeit^en 47 százalék oxigént találunk. Már ezek a különböző számok is mu­tatják, hogy oxigén és oxigén kö­zött különbség van, ha az életről és a lélegzésről van szó. Mert pél­dául a kőzetekben, oxidókban és savakban kötött oxigén nem hasz­nálható. Másrészt a vegyileg kö­tetlen oxigén csak viszonylag rit­kán fordul elő. Az oxigén teljes mennyiségét körülbelül egytrillió kilogrammra becsülik — ez elkép­zelhetetlenül sok, ha a mindenna­pi dimenziókra gondolunk, de ke­vés földünk és légkörének óriási méreteihez képest. Éppen ezért kell arra gondol­nunk, hogy minden gyufaszál, amelyet valahol meggyúj tanaik, az oxigén parányi tömegét elhasznál­ja, és az égésnél keletkező szén­dioxid kötődik meg. Itt rej­lik a probléma. Hogyan gondosko­dott a természet anyagcsere-cir­kulációja az oxigén-mérleg ki- egyenlítéséről? Bár az egyensúly ma is fennáll, időközben bizony­talanná válik, hogy vajon a ter­mészetes kapacitás elégséges lesz-e ahhoz, hogy a jövőben meg­felelő oxigénutánpótlásról gondos­kodhassunk. Az ember minden­esetre már most elég merész lé­péseket tesz, hogy e termelési tar­talékokat megteremtse. Világosságot kérnek „Nap mint nap sokszáz utas jár be vonattal Elekről Békés­csabára dolgozni. Most már tudjuk, hogy nem sokáig, mert meg­szűnik Elek .és Békéscsaba között a vonatközlekedés. Jelenleg még egy m—28-as Diesel-mozdony közlekedik három kocsival nap mint nap. A három kocsi közül egyben van világítás, de kettőben már hosszú hónapok óta csak nagyritkán ég a lámpa. Az utazóközön­séget bosszantja, hogy esténként a sötét kocsikban keresni kell a pénztárcába eltett jegyet, de nem irigylésre méltó az itt dolgozó kalauzok helyzete sem, akik kis kézilámpájukkal kénytelenek va- koskodni a sötét kocsikban. Kérjük a szerkesztőséget, segítsenek bennünket abban, hogy végleg legyen világosság ezen a halálra­ítélt szakaszon közlekedő kocsikban”. — írja Tóth András eleki olvasónk. . , . , , A Békéscsabai Fűtőház főnökhelyettese, íulop Imre, akit fel­kerestünk a panaszos levéllel, elmondotta, hogy az akkumuláto­rokat amelyeket világításra használnak, hetenként kétszer cseré­lik ki az említett vonalon. Közben kiderült, hogy a nagy igény- bevétel miatt hamarabb kimerülnek, mint az várható. Az eleki utasok kérése jogos és intézkednek, hogy hetenként háromszor cseréljék az akkumulátorokat. KÜRTI ANDRÁS 0 budai villa titka Váltott a gép, egy keskeny utcácskát mutatott be, valahol a budai hegyekben, talán túlzás is az utca szó, inkább dűlőt, a dűlő végén egy magányos kis villát. Előbb a homlokzati rész volt látható, a főbejárat, majd a hátsó front a verandával, aztán az élőkért, a kis gyümölcsös a villa mögött, a magas*vaskerítés, részletesen minden... — Ez az épület — hangzott fel a kommentátor hangja — Amb- rózy apai öröksége, itt lakik. Három szoba, személyzeti szoba, mellékhelyiségek, garázs, man­zárd lakótér és pince. A pro­fesszor általában otthon vacso­rázik. Háztartását egy Horváth - né nevű idős asszony vezeti, Ambrózy valamikori dajkája. Eltűnt a villa, egy nagy épü­let udvarát vetítette a gép a fal­ra. Ismét Ambrózy bukkant elő, ezúttal fehér köpenyben, amint óvatosan valami hosszúkás, rendkívül mozgékony és harcias állatkát emel ki egy ládából. A kép ismét megmerevedett. — Ez a Biokémiai Kutató In­tézet udvara, a professzor egy monguzt tart a kezében. Itt mindössze az a feltűnő, hogy erre a fajta állatra a folyamat­ban levő kísérleteknél eddig nem volt szükség. A felvél el időpontja — március huszon­nyolc. Április elején Ambrózy felmentést kért és kapott igaz­gató-helyettesi funkciója alól, ugyanakkor lemondta előadá­sait az egyetemen/ és egyévi időtartamra felfüggesztette gya­korlati munkáját abban a kol­lektívában is, amelyben az ő irányítása alatt több mint tíz esztendeje folyik a nukleinsavval kapcsolatos kutatás, a Magyar Tudományos Akadémiai távlati programja alapján. Az okok, az előzmények nem ismeretesek. Ambrózy visszavonulása a mi­nisztérium, személyesen Gilicz miniszterhelyettes hozzájárulá­sával történt. És az is, hogy a professzor az intézet tulajdonát képező különböző műszereket és egyéb laboratóriumi felszerelési tárgyat vitetett az előbb bemu­tatott Málinkó utcai villájába és annak manzárdján laborató­riumot létesített. Ugyanakkor a pincét különféle kis állatok tar­tására rendezte be, ide került a már említett monguz is. A kert egy részében kifutókat is építte­tett részükre. A villa mögötti gyümölcsös egy részlete jelent meg a falon. Drótfonatos kerítésekkel, elkü­lönített, homokkal felszórt kifu­tók, etetők, itatok... — A belső létesítményekről — folytatódott a magyarázat — mind ez ideig nem sikerült felvé. telt készítenünk. Egyébként a Bármilyen nagynak tűnik is az a felület, amelyet a földön zöld növényzet borít, a vegetációnak az a képessége, hogy a napfény hatá­sára a széndioxidot feldolgozza és oxigént bocsásson ki, korlátozott. Legalábbis senki sem várhatja, hogy ilyen módon az oxigént, amelyet az ember a légkörből kap, bármely mennyiségben pótolhatja. Az a kérdés, hol van a határ. Ennek kapcsán az emberiség által a légzéshez igényelt oxigénmeny- nyiség bizonyára a legkisebb sze­repet játssza. Ez körülbelül a nö­vényekből visszanyert oxigén egy százaléka lehet. Ami ezzei szem­ben komoly gondokat okoz, az a fosszilis tüzelőanyagok (szén, ás­ványolaj) egyre növekvő elégeté­se, ami köztudomás szerint óriási oxigénfelhasználással jár. Természetesen nem könnyű fel­becsülni a nagyságrendeket, ame­lyekről itt szó van. Ha azonban az j Egyesült Államokkal kapcsolat­ban megadott számértékek ponto­sak, úgy a helyzet lassanként máris riasztóvá válik. Az Egyesült Államokban 1966-ban kitermelt szén és ásványolaj eltüzelésénél kb. 2 milliárd tonna oxigén hasz­nálódott el. A többi tüzelőanyag­gal együtt az Egyesült Államok­ban csupán 1966-ban 4,5 milliárd tonna oxigént tüzeltek el. Ameri­ka földterületén azonban a zöld növények anyagcseréjéből egy év alatt mindössze kb. 2,6 milliárd tonna oxigén keletkezik. A mérleg világos: az Egyesült Államok már ma matematikai oxigéndeficitet tüntet fel, amely csak azért nem érzékelhető, mert a légkör állandó mozgásban van és „felesleg területeiről” egyelőre pótolni tudja azt, ami a szükség­leti súlypontokon hiányzik. Való­színűleg hasonló a helyzet a töb- bj erősen fejlett ipari országban is. Ha azonban a jövőben az ed­dig féjletiennek számító népek a mai ipari nemzetek gazdasági színvonalára emelkednek, úgy LaMont professzor és több más szakember véleménye szerint oxigénválság léphet fel, ami ma­gát az iparfejlesztést teheti kér­désessé. így a látszólag parttalan fejlődésnek a végén mégis a ter­mészet szabna határt. professzor április közepe óta jó­formán állandóan otthonában tartózkodik, legfeljebb havonta egyszer megy le a városba, szín­házba vagy hangversenyre és esténként félórát fut a villa környékén. Ettől eltekintve min­den idejét a laboratóriumban, illetve a kis állatok között f ölti. összes külföldi meghívását le­mondta. Érdekes továbbá, hogy egyetlen segítőtársát sem az In­tézetből, korábbi munkatársai közül választotta ki, hanem asszisztensként Kocsis Andreát az Állatorvosi Főiskola fiatal, kutatómunkában teljesen járat­lan, tudományos fokozattal nem rendelkező tanársegédjét vette maga mellé. Az asszisztensnő rendszerint kora reggel érkezik, gyakran csak késő éjszaka tá­vozik. Ilyenkor a professzor Volkswagenjét veszi igénybe. A kommentátor itt rövid szü­netet tartott, majd szárazon igy fejezte be ismertetőjét: — Informátorunk szerint az egész szeparációnak az a magya­rázata, hogy Ambrózy profesz- szor a nukleinsavval való alap­kutatások során rendkívüli horderejű felfedezés birtokába jutott. A hang elhallgatott, a fiatal­ember felgyújtotta a csillárt, ki­kapcsolta a vetítőt, a könyvszek­rényen helyére csúsztatta a re­keszt, aztán várakozóan tekin­tett a karosszékben üldögélő Palmerra. — Hm — jelentette ki az öregúr, de ez volt aztán minden. — Igen — mondta a pakom- partos vendég gyorsan —, ne ve­gye szerénytelenségnek, de ne-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom