Békés Megyei Népújság, 1970. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-01 / 1. szám
-* i T/HRäA HAS4B0K Vicc nélkül. ii HALLUCINÁCIÓ „Nincs értelme, hogy eljöjjek! — válaszol az orvos az aggódó telefonálónak. — Megnéztem a nagybátyja beteglapját, igazában nem is beteg, csak beképzeli.” Egy héttel később telefonál az orvos, hogy megkérdezze, helyes volt-e a diagnózisa. „Hogy van most a nagybátyja?” — kér- j dezi. „Sokkal rosszabbul — hangzik a lakonikus válasz — most azt képzeli be magának, hogy halott!” AZ ÖRÖK FÉRFI — NŐI ELLENTÉT" „Felbontottam az eljegyzésemet” — meséli egy fiatal lány barátnőjének. „De, miért?” „Túl sok frivol dalt ismert a vőlegényem”. „És ilyeneket énekelt neked?” „Azt nem, de állandóan azokat fütyülte!’ **• „A feleségem igazán mindent elkövet értem — meséli egy férfi a barátjának — most még az új titkárnőmet is ő válasz-1 tóttá ki.” „ Ó, megint új titkárnőd van? Müven? Szőke, barna?” „Ősz!” SKÓT VICC McBone skót származású em-1 bér Párizsba utazott egy barátja meglátogatására. Ez nagy öröm-' mel fogadja és meghívja őt ebédre egy előkelő étterembe. Az | ebéd után a két barát betér egy j trafikba. Vendéglátója megkér- j dezi Bonét? — Megkínálhatom egy szivarral? — Köszönöm — feleli a skót —, de nem dohányzom. Ha azonban olyan előzékeny, szükségem volna néhány bélyegre. MEGNYUGTATÓ Egy New York-i taxiban a következő felírás olvasható: „Üljön kényelmesen és nyugodtan! Elég bai. hogy én magam ideges vagyok.” BARÁTNŐK EGYMÁS KÖZÖTT A te férjed is gyakran eljár esténként hazulról? — Elég gyakran. Nem szeret odahaza egyedül üldögélni... TITOKTARTÖ — Mit gondolsz, elmondhatok Tibornak egy titkot? Tud hallgatni? — De mennyire! Négy évvel ezelőtt fizetésemelést kapott, de a felesége még ma sem tud róla! Sólyom Lászlót Ezerkilencszázhetvenet írunk Éjfélkor A házigazda a villanykapcsolóhoz osont, gyors mozdulattal lekattintotta és belerikoltot a sötétbe: Boldog új évet! Pillanatnyi áhítatos csönd után kitört a szokásos hangzavar: Éljen! Szabad a csók! Az egyéni megnyilvánulásoknak ebbe a kavargásába egyszer csak váratlanul közé recsegett kimérten, józanul Precíz Péter: — Engedelmet, hölgyeim és uraim, de még három perc hátra van! — Azon ne múljék! — Kicsire nem nézünk! így és hasonlóképp hurrogták le az okvetetlenkedőt a szellemes vendégek. — Engedelmet, mégis ... ! — erélyesedet* a lárma fölé Precíz hangja, s miközben gyufát lob- bantva a kapcsolóhoz lépett és újra fényt varázsolt a szobára, megállt ott, az ajtó mellett és fejét kicsit féloldalt hajtva, emígy szónokolt.: — Engedelmet kérek, de meg kell, hogy értsetek. Én ugyanis elhatározd "i. ennek a szép, kerek hetvenes évnek első pillanatában, vagyis pontban nulla óra nulla perckor új életet kezdek. Épp ezért nem közömbös számomra, hogy ide vagy oda két-három perc. Javasolom tehát, hogy hívjuk föl a pontos Időjelzést, s az ott elhangzott közlés szerint rögzítsük óránkat, majd... — Mire vártok? — jött át a másik szobából a házigazda hangja, majd utána személyesen ő ma. ga is. — Már rég elmúlt éjfél. Így járnak azok, akik nem nézik a televíziót! — Ez az én formán! — sóhajtott föl Precíz. — Ezért nem tudok én soha új életet kezdeni, mert mindig elmulasztom a nulla óra nulla percet. Éjfél után A házibuli után kis budai vendéglőben folytattuk az új év ünneplését néhányan a társaságból. Tekintve, hogy — relatíve — én voltam a legjózanabb, én vállaltam hajnal felé a számla kiegyen- litését. A főúr első kézemelésemre ott termett és bemondásom alapján sebesen írta a számokat a blokkra. Mikor végére értem vallomá, somnak, körülnézett az asztalon, váltott néhány bizalmas szót a pincérrel, majd szólott: — A nyolcadik palack Leányka bontatlan, úgyszintén érintetlen két kis üveg ásványvíz, s a halászléből, amit kettőben szervíroztunk, csupán egy adag. Olyan ellentmondást nem tűrő határozottsággal mondta ezeket és oly gyorsan kerekítette a közben összegezett számla végére a visszárukból nyert levonandókat, hogy nem is próbáltam vele vitat, kozni — Négyszázhatvanhét forint harmincöt fillér! — közölte és át. adta a számlát. Előkotortam öt darab pirosat, kezébe olvastam és biccentettem: ..köszönöm”. — De. uram! — háborodott rám sértődötten a főúr és az utolsó ötfilléresig elém számolta a visszajáró pénzt. — Mert smucig vagy! — súgta a fülembe Kocogi barátom és egy százast csúsztatott a főúr markába. — De. kérem — kapta el kezét a főúr, mintha tűz érte volna — ezerkilencszázhetvenet írunk, ha nem tetszene tudni! — Evvel hátat fordított és ott hagyott minket a megszégyenülésben. Kitámolyogtunk az utcára, ahol magukat kínálva sorakoztak a taxik, minik és maxik, Volgák és Fiatok. Kocogi barátommal kettesben egy Fiatba szálltunk. Előbb őt fuvaroztuk haza. s így megint rám maradt a fizetés. Kapunk előtt, amikor kiléptem a kocsiból, az óra harminchárom forintot mutatott. Elővettem két húszast, a sofőr kezébe nyomtam és „Boldog új évet!” mondván bevonultam a már nyitott kapun. » — Halló! — kiált utánam a so- égjj^ főr. Megtorpantam, megfordultam. Akkorra már ott állt előttem a huzatos kapualjban. — Uram, ha nem tudná, ezerkilencszázhetvenet írunk! — kiáltott rám fölháborodottan és markomba nyomta a visszajáró hét forintot. Bámultam a távozó sofőr után, s láttam, milyen nemes, büszke fej tartással száll kocsijába; egy dühös pillantást vet még felém, majd berántja a kocsi ajtaját, hogy csak úgy csattan. Erre a csattanásra ébredtem föl az új esztendő reggelén. PÁRIZS A szépen berendezett lakásban megszólal a telefon. Az asz- szony felveszi a kagylót, megértőén bólogat, majd halkan megszólal: — Igen, igen, értettem, rendben van —, s ezzel leteszi a kagylót. A férfi megkérdi: — Ki telefonált, szivecském? — A férjem — feleli a nő —, azt mondta, hogy ma később jön haza, mert veled van fontos megbeszélni valója... PRÄGA Sápadt arcú férfi panaszkodik orvosának: — Doktor úr. tíz éve vagyunk házasok és mégsincs gyermekünk. Mindent megpróbáltunk és hiába. Az orvos elkomorodlk: — Ha jól emlékszem, a múltkor a feleségének hathetes üdülést javasoltam a Tátrába — dünnyögl. A férfi megadóan tárja szét karjait: — El is mentünk, pontosan hat hetet töltöttünk ott! A doktor arca felderül: — Pedig én ezt az üdülést csak a feleségének ajánlottam— MOSZKVA Cseng a telefon. A nagymama felveszi a hallgatót: — Az unokám nincs idehaza ... — Legyen szíves, írja fél akkor, hogy Malov kereste őt. — Nem értem, leikecském... — Betűzöm: Mihail, Alekszej, Leonyid, Oleg, Vasálij. Tetszett érteni? — Igen. lelkecském, a keresztnevét értettem, de most legyen szíves betűzni a vezetéknevét is... NEW YORK Két hajótörött csónakját dobálják a hullámok. Semmi mást nem tudtak megmenteni a hajóról, csak egy tranzisztoros rádiót. Háromnapi hányódás után, végre egy kis szigetre vetődnek. A sziget kopár, lakatlan, sehol egy állat, amelyet elejthetnének, gyümölcs, amellyel csillapíthatnák kínzó éhségüket. z- Éhhalálra vagyunk ítélve — nvöszörgi az egyik, majd kimerültén mély álomba merül. Két óra múlva a társa felrázza: — Ébredj, Jim! Meg vagyunk mentve! — Miért? Mentőhajó közeledik? T kaleidoszkóp — Nem. Egy New York-i vendéglő reklámját hallottam most a rádión: ebédet, vacsorát, kívánságra házhoz szállítunk!... STOCKHOLM Műbíráló: — Ö, mester! Micsoda remekmű! ... Mennyi mondanivaló, milyen káprázatos színskála ...! A festő: — Gondolja? Csakhogy ez nem festmény, hanem az a vászondarab, amelyen kipróbálom a színeket... LIPCSE A Trabant hátsó ablakán hatalmas bernáthegyi kutya bámul kifelé. Körülötte tanakodnak a srácok: — Hű, de nagy kutya! Hogy' került ez vajon a kocsiba? — Biztosan kölyök korában oda ültették és most nem tud kijönni... BUDAPEST Szilveszterkor, hajnaltájban egy alaposan becsiccsentett férfiú megszólít az utcán égy másik dülöngélőt: — Mondja, uram, hukk, maga nem a Kvaszvicsek Közért- boltvezető testvére, a Tyukodi utcából? — Nem, uram. Én vagyok Kvaszvicsek, a boltvezető. — Mö-mö — most már értem, hukk, hogy miért hasonlít eny- nyire hozzá... BUKAREST — Ezt a darabot föltétien meg kell nézni — mondja a közönségszervező. — Felejthetetlen élmény, lenyűgöző rendezés, csodálatos színészi alakítás, ragyogó díszlet... — Szóval, nyugodtan ajánlja nékem? — Magának nem. De, ha volna egy ross*a>aróia ... MILANO A férj alaposan megkésve érkezik haza. — Hol voltál, Luigi? — támad rá a felesége. — Hát. kérlek, Antonella... jövök az úton, egyszer csak ész- reveszem, hogy az irodában felejtettem az ernyőmet. Luigi nyugtalanul figyeli az asszonyt, aztán homlokát töröl- getve: — Ha ismered, Antonella, szólj, hogy ne mondjam tovább ... BRÜSSZEL A hatalmas gyár igazgatója meséli otthon: — Felvettek egy titkárnőt mellém, aki olyan, mint egy hajas baba. Remekül gyors- és gépír, amellett helyes, csinos, szőke, nagy kék szemű, aranyhajú, pirospozsgás, egyszóval — hajas baba. Mire hatéves kislánya megkérdi : — £s, amikor lefekteted, lecsukja a szemét is?... BELGRAD Szilveszter éjszakáján a közlekedési rendőr megállít egy autót, mert az ifjú vezétő csak egyik kezével fogja a volánt — a másikkal csinos útitársnőjét öleli át: — Mondja, fiatalember — szólal meg a rendőr —, nem volna jobb. ha mind a két kezét használná? A vezető nagyot bólint a rendőrre : — Bizony, jobb lenne, de hát akkor, hogy vezessek? .. (r. t)
