Békés Megyei Népújság, 1970. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-31 / 26. szám
Miniszteri utasítás a muzeális emlékhelyekről Most jelent meg a művelődésügyi miniszter utasítása, amellyel meghatározza az egyes kiemelkedő jelentőségű személyekre vagy jelente« történelmi eseményekre vonatkozó emlék- anyagot őrző és bemutató muzeális emlékhelyek célját, feladatait, létesítésük és elhelyezésük körülményeit Ezek az emlékhelyek önálló gyűjtő- és fel* dolgozó munkát általában nem végeznek, hanem mint muzeális közgyűjtemények állandó kiállítóhelyek műkődnek. Jellegük szerint, emlékmúzemok, emlékházak és emlékszobák. Az emlékmúzeumok anyagaikat a kiemelkedő személyhez vagy történelmi eseményhez leginkább kapcsolódó helyen, teljességre törekedve mutatják be. ahol nem adottak a múzeummá nyilvánítás feltételei, ott a muzeális emlékhelyet a Művelődésügyi Minisztérium emlékházzá, illetőleg emlékszobává nyilvánítja. Az ilyen emlékhelyek létesítéséhez a Művelődésügyi Minisztérium előzetes hozzájárulása szükséges. Ennek birtokában az emlékhely létesítését szolgáló intézkedések és munkálatok végeztével az emlékmúzeummá, emlékházzá, illetőleg emlékszobává nyilvánítást a művelődésügyi minisztertől kell kérni. Akkor, «ssetött húsz évvel • nagy gazdák tele szájjal gúnyolódtak. AZ a szólás-mondá» járta Dombegyházán, hogy „a Petőfiben az elnök a kocsis meg a ló is”. Azok hangoztatták ezt, akik ellene voltak a társulásnak, a szövetkezésnek. Mi ragadás, voltak egynéhányan. Azóta már... de ne vágjunk a dolgok elé. Hogyan Is kezdődött? Erre keresők válaszokat a dombegy- házd Petőfi Termelőszövetkezetben. Az elnök. Kerék István nem sóikat gondolkodik, hanem már sorolja ja a neveket. — Sokat tud magának mondani Laukó István, Albu György, Vajda Pál, id. Fülöp József, Fódor István, áz öreg Tapasztó István és az unokaöccse, az ugyancsak Tapasztó István, őket keresse. A csajkarendszerrel ijesztgettek Szemüveges ember Laukó István. Jelenleg az állami gaz- daság személyzeti vezetője, ak- j kor, 1948—49-ben pártmunkás . volt. Egy ideig elgondolkodik, | aztán megfontoltan beszélni kezd. Néha-néha megáll a visz- ! szaemlékezósben. mert ahogy mondja: — Nem szeretnék valótlant mondani, és bizony húsz év nagy idő. Egyszóval már 1948 őszén kezdődött Sokszor beszélgetönkéntesek találkozója Endrődön Hazánk felszabadulásának 25. évfordulója alkalmából, Endrődön a helyi pártbizottság és a tanács bajtársi találkozót rendez azoknak a tiszteletére, akik 1945 márciusában a Magyar Kommunista Párt felhívására önként jelentkeztek a fasiszta német hadsereg elleni harcra. A baráti találkozót március második felében Endrődön rendezik meg A helyi pártbizottság kéri a volt önkénteseket, hogy levélben közöljék nevüket és lakóhelyüket. Cím: Endréd. MSZMP községi bizottság 35 millió pár • W9 cipó A cipőipar ez évi termelési programja szerint a minisztérium és a tanácsok felügyeletével működő vállalatok, valamint a szövetkezetek együttesen a tavaly előállított 32,8 millió párral szemben ez évben 35 millió pár cipő gyártására készülnek fel. Miközben a cipőgyártás ebben az évben 6,7 százalékkal növekszik, a tavalyinál 22,1 százalékkal több cipőt bocsátanak belkereskedelem rendelkezésére. • iMiUMnns(nnamfnMSfmmn«ai*uia*i*a»*MHi lenessége semmi jót nem ígér a kínai népnek. Az élet arra tanít, hogy azokra, akik “lárulják a marxizmus—leninizmus és a proletárintemacionalizmus elveit, csak kudarcok és vereségek sorozata vár.” A szovjet sajtó a vuagsajtó ** jelentéseit idézve beszámol arról, hogy Kínában miként fokozódnak a háborús előkészületek. Pekingben, Sanghai ban, Kantonban lázas ütemben építik a légoltalmi óvóhelyeket A munkában asszonyok és gyermekek is részt vesznek. Különösen aktívan folyik a háborús felkészülés a Szovjetunióval határos kínai tartományokban. Az itt állomásozó katonai egységeket újabb és újabb csapatokkal erősítik meg egyre inkább hadivágányra állítják át a kínai gazdasági életet — írja „Totális militarizálás” — a maoisták irányvonala” címmel a Lityera- ttimaja Gazeta. A szovjet hetilap nyomatékosan hangsúlyozza: „Miközben a maoista propaganda soviniszta hangulatkeltés céljából, valamint azért, hogy a kínai népet a Szovjetunió ellen uszítsa, olyan rágalmazó kifejezéseket alkalmaz, mint „új cárok”, „revizionisták” „szociálimperialis- ták”, a kínai vezetők nagyon jól tudják, hogy a Szovjetunió sohasem fenyegetőzött háború, val és senkit sem készül megtámadni. Ami pedig a kínai háborús előkészületeket illeti, a .külső fenyegetést madáríjesz- ; tője a nadrágszíj még szóró- ; sabbra húzása arra kell, hogy a * tömegek figyelmét eltereljék a: nehézségekről. Bármennyire: igyekszik Peking a katonai elő- : készületeket „védelemnek” fel-: tüntetni, mindenki előtt vilá- j gos; ilyen irányú és jellegű in- : tézkedések csak fokozzák a ! nemzetközi feszültséget; ezek az ■ intézkedések provokációs jelle- ■ gűek és lényegükben készülő-; dést jeleznek agresszió elköve- : tésére.” A szovjet hetilap cikke ezek- : ” kel a szavakkal zárul: [ „Mit akar Mao és csoportja? — : Megijeszteni, megfélemlíteni j szomszédait? Nyomást gyakorol- j ni rájuk és ily módon megváló- j sítani a nagyhatalmi terveket?... » A szó igazi és átvitt értelmében ! nyomorúságos eszközökkel foly- ■ tatott kísérlet ez”. A helyzetkép • teljességéhez hozzátartozik, hogy • újra megkezdődtek Varsóban az • amerikai—kínai tárgyalások. A ; The Times már január 3-án : foglalkozott ennek jelentőségé- ; vei ,A nagy háromszög” című : cikkében: „Rogers amerikai kül- j ügyminiszter karácsony előtt j elég helytállóan fejezte ki az új- : ságíróknak, hogy az Egyesült ! Államok Kínával szemben el- ■ foglalt álláspontja alapvetően * nem változott meg. de néhány ■ kisebb lépés történt, amelyekre • a kínaiak a következő hónapok- • ban remélhetően reagálni fog- • nak”. ; Húsz éve kezdték Jubileumi zárszámadó közgyűlés a dombegyházi tünk a néhai zsellérekkel, nap- • számosokkal, részes munkások- I kai arról, hogy meg kellene alakítani a tszcs-t. ősszel aztán, ha jól emlékszem 15—16 csálád össze is állt. A földterület akkor még nem volt egyben, szétszórtan művelték. — Mit mondott a falu lakos- ! sága a csoportosulásra? — vetem közbe. Mosolyog, úgy finoman a bajusza alatt. — Ha emlékszik a csajkáé ; jesztgetéere, nem kell sokat magyaráznom. Azt mondták — főleg a módos gazdák —, nem ember az, aki a kolhozba belép, mért ott csajkarendszér lesz. A szegényebbek között pedig nem egy akadt, aki azért húzódott a , közöstől, mert attól félt, hogy a nagy gazdák nem veszik fel részes aratónak. — Hány holdon gazdálkodtak akkor? — Ha jól emlékszem, úgy 300 j katasztrális hold volt az állami tartaléktőiddel, együtt, amit a földosztáskor juttatotthoz kaptak. Nehéz kezdet volt. Se vetőmag, se iga, de jószáguk sem volt. „A Petőfiben az elnök a kocsis meg a ló is" Jói benne jár már a kodban a másik ember, akivel a kezdetről beszélek. Ősz hajú, fáradt szemű, munkában megtört szikkadt férfi Vajda Pál. Erőlteti emlékezőtehetségét, de bizony kevés kép maradt meg a húsz év előtti napokról az ősz hajjal borított fejben. — Egyszer úgy ősszel jöttek a járástól az elvtársiak. Már nem tudnám megmondani, kik voltak név szerint, de az biztos, ők javasolták, hogy közösen sokkai könnyebb lesz. Hát így kezdtük a szervezést. Felderül Vajda Pál arca, amikor az ajtóban megjelenik id. Fülöp József. — Na, majd a Jóska többié emlékszik, kérdezze csak őt. A megismerkedés után a mindig vidám, cserzett arcú, öreg parasztember úgy mondja a tsz ■ történetét, mint gyermekkorom kukoricafosztókéin a mesét, legendát az idős emberek. Tudom, nem mese, amit hallok. — A felszabadulás előrtt cseléd voltam Gulyás Mátyás nagy- gazdánál. Négy családom volt Földosztáskor hat holdat kaptam. Amikor aztán 1949 szép- i temberében szervezni kezdték a | közöst, én is jelentkeztem. Meg- j választottak elnöknek. Vetni ] kellett volna már azon az őszön, \ de se vetőmagunk, se igánk nem volt Szerencsére a gépállomás felszántotta a 620 hold közös egy részét. — Hogyan volt azzal a traktorral; Józsi bácsi? Meg a vetőmag-kiszállítással? — kérdezem a tsz első elnökétől. — Arra gondol, amikor a Ja- kabffy-féle területen az öreg Hoff er nem bírta az emelkedőt? Bizony volt ilyen. Csak pöfögött a szegény árva, a traktoros káromkodott, de a masina nem j haladt. Mondom aztán az emLv raknék: „No, emberek, nyomjuk meg!” Csüngött rólunk az izzadtság, de ha hiszi, ha nem, senkinek sem volt egyetlen ross7 szava sem. A vetőmagot valahogy összeszedtük. Mindenki adott, amennyit tudott. Akkor már volt négy lovunk és vetógépünk is. Sürgetett bennünket az Idő. A lovakkal vetettünk meg persze kézzel is. Hogy i a fogatot ne kelljen kivenni a : vetésből, itt bent a faluban fel- j Petőfi Tsz-ben raktuk a zsákokat a vetőmaggal | és befogtuk magunkat a hámba. 1 Emlékszem, Tapasztó Pista ott húzta mellettem, aztán egymást biztattuk, viccelődve, dé bizony j a fogunkat csikorgattuk közben ! kínlódásunkon. Így ragadt fánk, J hogy: „A Petőfiben az elnök a kocsis meg a ló is.” Gúnyoltak bennünket, de nem törődtünk | mi azzal. Embernyuvasztó mun- ! ka volt, de megérte. Most már j nyugdíjban vágyok. A nyugdíj? A7 bizony kévés. Ma úri dolguk van A község utolsó utcájában, az Árpád utcában alacsony kis ház. Fodoc István tsz-nyugdíjas tulajdona. A gazda mankóra támaszkodva fogad bennünket. Tönkrementek a lábai, de az emlékezőtehetsége friss. *~ Augusztusban vagy szeptemberben lehetett 1949-ben, amikor jött egy Bugár nevezetű elvtárs. Azt mondta, hogy meg kell alakítani a szövetkezetét. Nem volt ott sok beszélnivaló, mert a magunkfajta érezte, hogy egyszál magában úgysem boldogul. Hatvankét család jött ősz- J sze. Sokan nem élnek már közülük. Hogy hogy dolgoztunk? Ügy, mint az igás barom. Ma úri dolguk van a termelőszövetkezeti tagoknak. Hej, csak bírná a lábam! — sóhajt nagyot, ! miközben nehezen bicegve ki- kisér. Jószágokat vettünk A tsz-irodában két ember vár. A hetvenhárom éves Tapasztó István nyugdíjas ás az unokaöccse, az ugyancsak Tapasztó István, jelenleg a községi tanács vb-elnoke, akkor, a tsz megalakulása idején a közös első párt- J titkára. Az idősebb Tapasztó j , fűzi a szót: —- Községi bírónak neveztek ki. Amikor a Petőfi megalakult, én is beléptem. Nem szerettem az irodát, jobban éreztem magam a határban, ahol felnőttem. Ott dolgoztam a többiekkel együtt Emlékszem, 49-ben építettünk egy dohánypajtát, amikor aztán a dohány kiment belőle, körberaktuk trágyával meg kukoricaszárral. Így lett istálló, mert akkor már jószágunk is volt Hogy miként tettek sz«“t jószágra, arról már a fiatalabb Tapasztó István beszél. — önálló pártszervezetet alapítottunk a tsz-ben, ha jól emlékszem, 35 taggal. Minden este vitatkoztunk, beszéltük a dolgainkat. Amikor aztán az államtól pénzt kaptunk, jó néhányszor begyalogoltunk a harminc kilométerre levő Medgyes- re. Lovat akartunk vásárolni. Nagy nehezen sikerült is megvennünk négyet. A volt uradalmi ispánlakást bontottuk le, abból csináltunk istállót a lovaknak, mert úgy vigyáztunk arra a négy jószágra, mint a szemünk fényére. Mit kaptunk az építésért? Semmit. Társadalmi munkában csináltuk azt is, mint annyi mást. Később vettünk még húsz anyakocát és húsz tehenet. Ez volt jószágállományunk alapja. így volt hát húsz évvel ezelőtt, amikor a dombegyházi volt zsellérek, napszámosok, szolgalegé- | nyék összefogtak, hogy közösen műveljék a földet. Hogy a húsz év alatt meddig jutottak, arr^1 a termelőszövetkezet mostan elnöke, Kerék István, beszél. Nem volt hiábavaló — Szóval arra kíváncsi, ho- j gyan áll jelenleg a Petőfi, amelynek bölcsőjét oly keservesen ringatták az alapító ta- j gók? Szívósén és őrömmel beszélek evt6\. Ha egri kicsit $ok lesz a számadat abban, amit mondok, nem tehetek róla, mert úgy hiszem, csak így tehetem érthetővé azt az utat, amelyet tagságunk a húsz év alatt megtett Földterületünk m* 7100 ka- tasztrális hold Taglétszámunk 1247. amelyből 312 nyugdíjas. Szó ésett áz alapító tagok elbeszélésében arról, hogyan tettek szert az első jószágállományra. Ma 599 szarvasmarhánk. 2264 sertésünk, 647 brikánk van. Baromfiállományunk is jelentős. Tavaly 126 ezer vágóbaromfit adtunk el. Az állattenyésztés 1669-bén esszééért 15 millió forintot jövedelmezett. Az az istálló, amelyet olyan keservesen építettek meg húsz évvel ezelőtt, még megvan, természetesen korszerűsítve. De nemcsak a7 van, hanem egy korszerű, gépesített szarvasmarha-kombinátunk is. Sertésállományunkat az utóbbi két év alatt teljesen lecseréltük. Ebben az évben 27 millió forintos beruházással megkezdjük a sertéskombinát építését 06 két év múlva mér betelepítjük. A traktorok ma nem akadnak el azon a bizonyos emelkedőn, ötvenhat erőgépünk, öt tehergépkocsink, tizenkét kombájnunk és sok munkagépünk van. Tavaly csaknem három és fél millió forintért vásároltunk gépeket. Termelőszövetkezetünk tiszta vagyona 43 millió forint. Ebből a tavalyi növekedés 10,3 millió. Kiosztásra 18 millió 890 ezer forintot terveztünk. Ezzel szemben 19 millió 80 ezer forintot osztunk. Egy munkanapra 90 forintot, illetve egy munkaegységre 53 forintot fizetünk. Beszélhetnék még sokáig eredményeinkről és arról is, hogy ezek nem hulltak áz ölünkbe, de úgy hiszem, elég, amit mondtam. Büszkén állhatunk a jubileumi zárszámadó közgyűlésen azok elé, akik húsz évvel ezelőtt megteremtették szövetkezetünk alapjait. Nincs szégyenkezni valónk. Nem volt hiábavaló az a fáradságos munka, amelyet 1949-ben megkezdték. Botyánszki János Jó kereseti lehetőség mellett anyagmozgatókat, egy raktárost és egy gépírónál azonnali belépéssel felvesz A „CSABA” SZŐNYEGSZÖVŐ HTSZ Gépíróitól, varrónőket, varrógépmüszerészt telveszünk Jó kereseti lehetőség, szabad szombat, 750 Ft-os textilutalvány. FÉRFIFEHÉRNEMÜGYÁR Békéscsaba V
