Békés Megyei Népújság, 1970. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-17 / 14. szám
1970. január 17. Szombat Az anya nem engedi ei húszéves, önálló kereső lányát szombat esténként a vőlegényével táncolni, mert mit szólnak a szomszédok, ha meglátják, hogy éjjel későn jön haza? ** * A szülők szemében megdöbbenés és fájdalom. Az ő fiúk hogyan tehette? K. A. IV. gimnáziumi tanuló ellen a vád tiltott fegyverrejtegetés, erőszakoskodás, többrendbeli betöréses lopás. r Ervényes-e a tegnapi erkölcsi norma? Belfegor A címet — bevalljuk őszintén — a hatás kedvéért választottuk. Biztosan sok olvasónak szemet szúr majd, s nagyon reméljük, hogy Kovács Edit figyelmét sem kerüli el. A héten ugyanis kusza gyermekírással rótt levelet kaptunk: „Tisztelt Szerkesztőség. Ebben a levélben küldöm el a legsikerültebb Novellámat. Tizenkét éves múltam, már lassan egy éve foglalkozok novella, és versírással. Nagyon szeretek írni. Kovács Edit.” A bélyegző szerint a küldeményt Békéscsabán adták postára. Kár, hogy a fiatal írójelölt nem tüntette fel közelebbi címét, s így ezúton kérjük, hogy jelentkezzen. Akár személyesen is... Ami pedig Belfegort illeti... Edit két verset is csomagolt a novella mellé. Az egyik címe: Humoros vers Belfegorról. Hát innen a cím. — Igen, érvényes. , Az apád, a nagyapád, a generációk sora, mely Hozzád vezetett, elismerte és tisztelte azt. Nem félelemből, megalkuvásból vagy megszokásból, hanem egyszerűen természetesnek vette. Miért ne lenne hát maradéktalanul jó nektek is? Ti azt hiszitek magatokról, hogy teljesen mások vagytok, és mi nem értünk, nem érthetünk meg benneteket. Tévedtek. Minden fiatalság, minden „új nemzedék” hasonlít egymáshoz. Csak a körülmények és az ideálok változnak meg. Ma a shake, tegnap a charleston. Nektek Gagarin és Sophia Loren, nekünk Bleirot és Greta Garbo. Az új társadalmi rend, amiben éltek, másként kezel benneteket. Évezredes előítéletekkel szakított, szélesebb lehetőségeket tár elétek, felszítja igényeiteket, de hallgatólagosan átvette a tízparancsolatból azt, ami az emberekre vonatkozik. ^ Magasabb erkölcsi normákat akartok? De hisz még ezeknek sem tudtok mindig megfelelni! Színház az egész világ © Petőfi Sándor: „Shakespeare egymaga feie a teremtésnek 99 A két legismertebb közhely az 1600-as évek Angliájáról: Erzsébet királynő csúnya volt, s ekkor írta Shakespeare a Hamletet. A két dolog kapcsolódik is egymáshoz, hiszen a valóban nem túlságosan vonzó külsejű királynő szerette a szépet, támogatta a művészeteket. Részben az ő érdeme, hogy a színházi élet Londonban már Shakespeare fellépése előtt igen magas szintre emelkedett; a közönség egyre gyakrabban választotta az állatviadalok, véres kutya- és medvecirkuszok vagy a hivatásos birkózók küzdelmei helyett a színház élményét (igaz, hogy a színészek néha a legközönségesebb eszközöktől sem riadtak vissza, hogy nevetést keltsenek a nézőtéren, s igaz, hogy olykor a közönség evett, verekedett, vagy éppen szeretkezett az előadások alatt). Ebben a pezsgő, csupa-villódzás korban került a fővárosba William Shakespeare. Életéről nagyon keveset tudunk, leginkább az látszik valószínűnek, hogy igen rövid idő alatt lett színházi szolgából színész, rendező, majd színháztulajdonos. Színháza korabeli „típus-színház” volt, emeletes, gyűrű alakú épület, melynek belül körbefutó erkélyén, nyitott folyosóin foglalt helyettt a jobb módú közönség. A polgárok szegényebbje, s az utca, a kikötők népe a fedetlen, köves udvaron álldogált, három oldalról fogva körül az óriási asztalhoz hasonló színpadot. „Az előadások végsőkig leegyszerűsített díszletjelzések között folytak. Két leszúrt dárda csatamezőt jelentett, kis. feliratos tábla kastélyt vagy erdőt. Sokszor még ennyi „díszlet” sem volt, a szerzők a szereplőkkel mondatták j el a történés helyét, a cselekmény j idejét, a színészekkel „játszatták el” | ezenkívül a legkülönfélébb kelléke- két: égitesteket, kutyaugatást, faldarabot. Olykor a hasadékot is a falon (ha ezt a feladatot meg tudták oldani, ők voltak a világ legjobb színészei!). A színpad kopárságával szemben pompás jelmezek utaltak a kor fényűzési hajlamára. A színészek vagy főurak levetett ruháiban léptek közönség elé — nem sokat törődve azzal, hogy drágakövekkel kirakott köpenyben „jelenítik meg” a toprongyos bérgyilkost vagy sírásót —, vagy akkora összegért vá- j sároltak páncélt, sisakot, vadász- j ruhát, amint amekkorát a szerzők ; kaptak egy teljes dráma, olykor | halhatatlan remekmű megírásáért. Shakespeare sem harminchét drámájának, hanem színészi-színigazgatói tevékenységének köszönhette, hogy kortársai módos emberként em- j legették. A harminchét dráma „csak” a halhatatlanságot biztosította számára. Shakespeare titka: a kor színhá- ! zának valamennyi lehetőségét — tű- j zijátékot és szellemeket, prózát és ' zenét, sivár színpadot és dús fantáziájú költői képeket— felhasználva j mindig az emberről, a valóságról | szólt. És humanista módon szólt, j Komolyan vette a Hamletben megfogalmazott elveket: „a színjáték célja, hogy tükröt tartson a természetnek”. S ő ezt az elvet úgy tudta megvalósítani, hogs tükrében ma is magunkra ismerhetünk. Alacsonyabbakat ? Ez kiábrándultsághoz vezetne. Ne türelmetlenkedjetek. Nehogy szégyenkeznetek kelljen majd akkor, amikor már kicsit lehiggadva, megkomolyodva, gyermekeiteket a most „elavultnak” érzett erkölcsi normák szerint próbáljátok Ti is felnevelni. * Nem. Nem érvényesek. Olyan nemzedék vagyunk, amelynek önálló történelme van. Az új társadalmi renddel, új világkorszakkal születtünk együtt. Igaz, hogy létrejöttében minimális szerepünk sincs, de fejlődésének félelmetes tempóját, az emberrel szemben támasztott megnövekedett igényeit, ellentmondásait mi érezzük át legjobban. Rendhagyó kor ez, és kicsit ilyenekké nőttünk mi is. Megpróbálunk a saját magunk által, a magunkhoz alakított normák alapján élni. Ellentétben a régiekkel, akik mindig valaminek a „szent” voltára támaszkodtak. Mi .egyszerűen irtózunk ettől a szótól: készen kaptunk bálványokat, amelyeket először imádni kellett, aztán megvetni; csalhatatlannak vélt, elképzeléseket, amelyeken később csak nevetni lehetett. Közömbösek, cinikusok vagyunk? Valamivel védekeznünk kellett. Mert nekünk nincs és ne is legyen rutinunk a halál- félelemben. Az atomháború réme számunkra kettőzötten bénító borzalom. A mi ideáljaink —^ a jövőnkről alkotott elképzeléseink Miért lennének hát érvényesek számunkra a tegnapi erkölcsi normák? A tegnap lehetőségei a végtelenségig tágultak, önmagára alapozott normái lehetetlenné váltak, forradalmi elképzelései kézzelfogható valósággá. Mit kezdjünk ezeréves használati utasítással? A mi koruhkban, a mi nemzedékünknek csakis a ihi erkölcseink határolhatják az útját. Két vélemény — két véglet... P. A. Próbán Már javában folyik a próba. Mondatfoszlányok. A rendező és felesége oktatja a szereplőket: — Gyerekek, ezen még változtatni kell! Itt mintha gyengén menne. Próbáljátok meg még egyszer! És újra megindul a próba. Ha kell ötször, tízszer, ötvenszer ismételnek. A mezőberényi ifjúsági ház klubjában vagyunk. — Az irodalmi klubot szeptember elején hoztuk létre — mondja Fazekas András, a klub vezetője és egyben a műsorok rendezője. Létrehoztuk, mert úgy éreztük, hogy a fiatalok igénylik. AkA klub működése kettős célt szolgál. Egyik az, hogy minél több fiatal szeresse meg az irodalmat, a művészetet. Másik cél az önképzés. Ezzel szélesíteni szeretnénk a művészeti ismereteket. Mindenki tarthat előadást a klub tagjai közül, zenéről, festészetről, szobrászatról, irodalomból vagy bármely más témáról. Legutóbb például a beat-irodalomrói tartott az egyik fiatal előadást. Terveinkben szerepei egy „Kedvenc verseim” című műsor és egy önálló „szerzői” est. Ugyanis a klub tagjai között vannak olyanok, akik írogatnak és nem is kor még a lakásomon tartottuk | olyan rosszul. No persze, ez még az összejöveteleket. Októbertől vi- csű^ amolyan kezdeti stádium, szont már a község ifjúsági házá- \ De a jó rajt a biztos célbaérke- ban találkozunk. Itt bocsátott } zgs esélyével kecsegtet. S az idő, ^^z^^J^rmeLhjti | mindenképpen a klub létjogosult~ j ságát igazolja majd... ifj. Siklósi Ferenc egy alkalomra, a községi KISZ-1 vezetőség, amiért köszönettel tartozunk nekik. Á második nem Amikor „A második nem”, Beauvoir műve megjelent, napokig lehetett csak látni a könyvesboltok kirakataiban, aztán eltűnt. Példányszáma: 34 ezer, s hogy ez mit jelent, ahhoz elegendő annyit tudni, hogy a hazánkban megjelenő művek példányszáma (leszámítva persze Rejtőt, Berkesit és Szilvásit) általában 4—6 ezer darab. Beauvoir persze ismert szerző, „A körülmények hatalma”. „A kor hatalma’”, az „Érzékek és káprázatok” — hogy csak a legutóbb megjelenteket soroljuk —, egyaránt nagy sikert arattak. Szóval, a siker nem véletlen. Csakhogy „A második nem” tanulmány és nem regény, olvasmányos ugyan, de elég komoly filozófiai és pszichológiai ismereteket feltételez; témája dacára korántsem klasszikus bestseller. Miről szól? A címben benne van: a szerelemről, beleértve annak fiziológiai, biológiai és lélektani kérdéseit. Az olvasó bizonyára emlékszik, hogy magazinunkban folytatásos riportsorozatot szenteltünk mi is a témának, jól- rosszul azt boncolgatva, hogy napjainkban az ifjabb korosztály számára mit jelent ez a szó, szerelem? Most, utólag bevalljuk, korántsem bizonyult olyan köny- nyű feladatnak, mint azt a sorozat kezdetekor hittük, s jó néhány problémakört érintetlenül hagytunk. Beauvoir válaszol. Mindenre válaszol. Számára nincs ismeretlen probléma. Azért, mert nő? No de Fritz Kahn „A szerelem iskolája” című tankönyvében ugyancsak hagy jó néhány fehérfoltot, elsősorban a szexualitás etikai területén. Nem beszélve arról, hogy Kahn gyalázatosán férfi-centrikus, Beauvoir nem. Noha a nők, a második nem szemszögéből vizsgálja az örökzöld témákat, a gyermekkor, a lánykor szexuális jelenségeit, olyan kényes témákat, a szexuális beavatatás fizikai és lélektani folyamatát. Mit jelent a szüzesség, annak elvesztése, közösülés, mi a gyönyör stb. Simone de Beauvoir, a neves írónő, Jean Paul Sartre, a filozófus, esztéta, író felesége mindenre választ ad. Alapos tárgy ismerete, szenvedélyessége, lélektani megfigyeléseinek mélysége rendkívül szuggesztív alkotássá teszi „A második nem”et. Bütyök légi bravúrja Daniss Győző
