Békés Megyei Népújság, 1969. december (24. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-30 / 301 szám
190». december 30. 3 Kedd — Ünnep ufán — ünnep előtt r Ugye, karácsony a szeretet ünnepe? Ezt tanultam szüleimtől, erről beszéltek annak idején tanáraim. Mindig úgy képzeltem el, hogy ilyenkor az ember nem ismeri a haragot. A szeretet ünnepére készültek Békéscsabán is... — Kérem, legyenek egy kis türelemmel — rimánkodott az ABC eladója az egymást tipró embereknek —, mindenkire sor kerül. Állok a tömegben. Karácsonyi forgalom — emberi indulatokkal. Szitkozódás, lökdösés, rimán- kodás. A megyei tanács büféjében: — Kis türelemmel legyenek. Elsősorban a tanács dolgozóit kell kiszolgálnunk. — Mi dögöljünk éhen? Nekünk is kell kenyér! — indulatos szavak, hangzavar. — Ez nem közért,' ez munkahelyi büfé — de hiábavaló a kérő szó. Kossuth utcai háztartási bolt: — Másszon le a hátamról, nénikém, mert bátyustól kivágom. Hát igen. A szeretet ünnepére készültünk... Az új év még előttünk van. Ha a karácsony a szereteté, az újév a vidámságé. Szilveszter napján is ~ünnepre készülünk. De nagyon kérem, 'ne Szitkozódva és ne haraggal. Becsüljük meg jobban egymást. Nemcsak magunknak, másnak is ünnep van. J. L; A tatarozó vállalat dolgozói levélben fordultak hozzánk, melyben többek között közlik, hogy Békéscsabán a Kétegyházl úton szinte nem lehet közlekedni. I vagyis a gyalogosok sokszor bokáig érő sárban járnak. Szívesen vennénk egy helikoptert, de erre nincs lehetőségük, viszont a járdán egyébként közlekedni igen körülményes. A körgát utáni részen ugyanis már nem egy üzem épült, itt van a hűtőház, sertéshizlaló, építőipari vállalat és nemrég kiköltözött az építőipari ktsz is. A kérdéses szakaszon van járda, csakhogy a vállalatok nem sokat törődnek annak tisztán tartásával. Az építőipari ktsz például a járda és a kövesút között tárolja a kavicsot, a homokot, s igy a víz, a hóié pocsolya formájában a járdára folyik. Csináltatott két kocsibejárót is, de csak félig. Ezt úgy kell érteni, hogy a kocsik be tudnak menni, de a gyalogosok csak bokáig érő pocsolyában gázolhatnak át azon a részen, ahol valamikor járda lehetett. Olvasóinknak jogos a felháborodásuk és a kérdésük is. Vajon a vállalatokat miért nem kötelezik a járdák tisztán tartására, jó lenne annak a határozatnak érvényt szerezni, amely erre vonatkozik, hiszen a város belső utcáin rendszeresen ellenőrzik, hogy betartják-e a rendelkezést. Időnként a város peremén is szigorúbban kellene figyelmeztetni] azokat, akik nem gondoskodnak a járdák tisztán tartásáról. Reméljük olvasóink kérése j rövidesen teljesül, s tovább nem lesz okuk a sok-sok bosszúságra. | információ, oh! Szeretnénk, ha a MÁVAUT il- | Szóval egy kissé átvágtak benn tinletékesei felülvizsgálnák informá-1 két dós szolgálatukat Pontosabban: megbízhatóvá tennék azt A következő eset történt: December 24-én (szerdán) délután Battonyára szerettünk volna utazni, mégpedig nagyravágyóan, nem vonattal, hanem közvetlen buszjárattal. Mivel a busz indulási időpontját nem tudtuk, aznap délelőtt a békéscsabai MÁVAUT-pá- lyaudvar információsától megérdeklődtük — személyesen —, hogy mikor indul és mikor ér oda a busz. Azt a választ kaptuk, hogy 13 óra 20 perckor indul Csabáról és körülbelül másfél óra alatt ér oda, az utazási költség pedig körülbelül huszonegynéhány forint. Annak rendje és módja szerint 13 óra 10 perckor ott voltunk a pályaudvaron. Akkor derült csak ki, hogy a buszunk mindenféle informárió ellenére nem 13,20-kor, hanem már 13,00 órakor elindult Reklamációnknál a forgalmi tiszt közölte, hogy nincs baj, mert igaz, hogy Battonyára csak egy közvetlen járat van naponta, de 14 óra 10 perckor indul egy busz Dombegyházára, s onnan van közvetlen buszcsatlakozás Batto- nya felé, nyugodtan utazhatunk azzal is. Fölszállva a buszra, furcsa érzéssel vettük észre a kalauz döbbenetét, amikor Dombegyházára kértünk két jegyet De szó nélkül leszakította, s közölte velünk, hogy 72 forintot fizetünk. Mikor felocsúdtunk, ismertette velünk a busz útvonalát íme: Békéscsaba—Doboz—Gyula — Kétegyháza —Med gyesegyháza — Nagykamarás — Magyardombegyháza — Dombegyháza, a kis községeket nem írtuk le. Szóval a fél megyét átszőtte ez a buszvonal. S ami a legrosszabb volt számunkra: fél 6-kor érkeztünk Dombegyházára és onnan csak fél 8-kor volt busz Battonyára. összegezésképpen: a két „nagyszerű, pontos és megbízható” információ azt eredményezte számunkra, hogy 60 kilométeres utat déli 1 órától este 8 óráig voltunk kénytelenek megtenni. No, de mi voltunk a hibásak: miért akartunk Battonyára egyszerűen és gyorsan élj ütni?" Mi lesz veled, áruház? Több tótkomlóst lakos nevében írt tevelet címünkre egy magát megnevezni nem kívánó alvasó. Levelének tómór tartalma a címben szereplő kérdés, de idézzük talán a panaszost: — Tótkomlóson hozzákezdtek egy / áruház építéséhez, s amit eddig csináltak, az az egész lakosságot felháborította. Ugyanis a minap tető alá hoztak égy felvonulást épületet, de az december 27-én, szombaton reggelre egyszerűen ósszedólt. Már előre félek az újonnan épülő árnház mellett elmenni, hátba az la hasonló sorsra Jut. A levélíró ezután Így kesereg: — Mégiscsak bosszantó, hogy olyan emberekre bíznak egy több milliós beruházást, akiknek még a saját épületük ia a fejükre szakad. Kérem, hogy jöjjenek, és nézzék meg a Komló Étterem mögötti romhalmazt, megérne egy cikket. A kívánság teljesült, ■ cikk megjelent, hiszen egyetértünk a levélíróval: Jogosan félti Tótkomlós új áruházát a hanyag, kontár munkától. Hogy miért történhetett meg mindez, a hogy ki a felelős érte, arra a választ a Békés megyei Tanácsi Építőipari és Tatarozó Vállalattól kérdezzük. Blr—KL Megszűnik a zug italmérés Még november 12-i számunkban e rovat hasábjain válaszoltunk egyik névtelen magyarb ánhegyesi olvasónkrmk, hogy mivel bejelentése közérdekű és szabályellenes dolgokról tájékoztatott bennünket, levelét továbbítottuk az Állami Kereskedelmi Felügyelőségnek, kivizsgálás végett. Ígértük, hogy a vizsgálat Ingyenes szolgáltatás Ili '• AWWmWttStWWVVVWVt VWWVWWWVVVWWWtMUW „Nem akarom a cikk íróját megsérteni* A Szerkesszen velünk című rovatban jelent meg november 27- én „Segítőkész ismeretlenek/’ címmel Papp Istvánná olvasónk bejelentése, aki azt sérelmezte, hogy, amikor névnapi táviratot akart feladni a postán, a szolgálatot teljesítő tisztviselő nem töltötte ki blankettáját. A panaszra válaszolt Frankó Ilona, az ügy egyik szereplője, a békéscsabai postahivatal dolgozója. Levelében megírta, hogy a kérdéses napon nagy tumultus volt ablakánál és egy távirat feladása sok adminisztrációval jár. Éppen ezért nem tudott foglalkozni Papp Istvánná táviratával. „Egyébként is a felvevő csak akkor állíthatja ki a táviratlapot. ha az a munka menetét nem akadályozza” — határozza meg a postahivatal munkarendje. Nem tudom mit szólt volna Papp Istvánná, ha ő esetleg a sor végén állt volna és én táviratok szövegezésével töltöttem volna el időmet. Vagy talán akkor az lett volna a panasz, hogy ilyen sok munka mellett a postáskisasszony miért a táviratlap kiállításával foglalkozik? Ismételten hangsúlyozom, nem akarom a cikk íróját megsérteni, de nem gondoláé arra, hogy mi is épp olyan emberek vagyunk, mint a többiek és nekünk naponta sok száz emberrel kell foglalkozni, akik között nagyon sokféle természetű akad. Ettől eltekintve, ha nem lettek volna annyian, biztosan megcsináltam volna — fejezi be levelét Frankó Ilona. Folyik vagy nem folyik? Egyik békéscsabai olvasónk az olajkályha-tulajdonosok nevében emelt szót. Közölte, hogy hasznos dolognak tartja, hogy a Bartók Béla úti üzemanyagtöltő állomáson Is vásárolhatnak az olajkályhákhoz is fűtőanyagot. Azonban sokszor nagy bosszúságot okoz, hogy ha megrakodva olaj kannákkal a vásárlók idejönnek. Ugyanis, a töltőállomás fűtőolaj tároló kútja a legtöbbször rossz. Ilyenkor azután kénytelenek hosszú távokat gyalogolni, kerékpározni a legközelebbi árusító helyre. A sok bosszúságtól kímélné meg a vásárlókat az ÁFOR, ha gondoskodna a kút megfelelő karbantartásáról és rendbe hozásáról. Olvasónk javaslatával mi is egyetértünk. eredményéről a Szerkesszen velünk rovatban írunk. Az ÄKF ellenőrei a levél nyomán jártak Magyarbánhegyesen, a kérdéses címen, t megállapították, hogy a közölt dolgok megfelelnek a valóságnak. A levélben arról volt szó, hogy az egyik házban engedély nélkül Italt mérnek, a férjek, családapák sokszor a késő éjszakákig tartózkodnak e zugkocsmában. Az AKF, mivel ez már szabálysértés, ax ügyet átadta az illetékes szabálysértési hatóságnak. A zugkocsma ezek szerint megszűnik vagy legalábbis merjük remélni, hogy intézkedés történik olvasónk megnyugtatására. Megjegyezni kívánjuk, hogy — mint már korábban is közöltük — egyes esetek, ügyek hosszabb kivizsgálást igényelnek, így olvasóink bejelentéseit, írásait nem mindig tudjuk rövid idő alatt közölni. Járjunk hosszú hajjal? Ha ez így megy tovább, Beatles- vagy hippi-utánzatként járkálunk az utcán — kereste fel szerkesztőségünket elkeseredett hangulatban N. N. szabadkígyós! olvasónk. Elkeseredésének oka, hogy immár másfél hónapja nincs férfifodrász a községben. A Fenyötolvaj Tisztelt Szerkesztőség! Talán nem Is annyira a méreg, inkább a keserűség az, ami miatt felkeresem Önöket levelemmel. Sajnos, ilyen is előfordul. Karácsony napján, amikor az emberek családjuk körében boldogan díszítik a fenyőfát, valaki fűrésszel kezében elindul, hogy a házak körül levő fenyőből levágjon egyet. Helyszín a Vilim 2. Igen. Délután a lakók megkönnyebbülve nézték, talán megmarad mind. Reggel keserűen vették észre, hogy az egyik ketté van fűrészelve. Sajnos idejutott az illető. Az egész ház társadalmi munkában összefogott, hogy gyorsan el legyenek ültetve. Tavaly egy. most megint egy. Gondolom bármelyik lakó szívesen adott volna 20 forintot a tolvajnak, hiszen Igazán olcsó volt az idén. Vajon nem érzett semmi szégyent a lopott karácsonyfa elé állni? Nem bántotta a lelktis- meret? Kérem önöket, amennyiben lehetséges és egy kis helyet tudnának adni az újságban, szíveskedjenek leírni úgy. ahogy Önök jónak látják. Hátha, hátha elolvasás után az illető magára ismer és máskor jobban meggondolja a dolgot. Maradok tisztelettel) Sz. M. ■ bezárt üzlet dolgozója jelenleg gyermek gondozási szabadságon van helyettese szülési szabadságon. A Békés megyei Szolgáltató Vállalat személyzeti előadóját, Dobra Sándort kerestük fel olvasónk panaszával. Mint elmondotta, már többször foglalkoztak az üggyel, de egyetlen próbálkozásuk sem járt sikerrel, dolgozóik közül senki sem vállalja ennek az ideiglenes munkakörnek a betöltését. Bonyolítja a helyzetet az is, hogy a férfi-, női fodrászrészleg mindkét szakmához értő szakmunkás beállítását igényli. A Gyulai Járási Tanács ipari osztálya a közelmúltban levélben kereste fel vállalatunkat ezzel a problémával — mondotta az előadó —, s azt kérték, ha nem sikerül Szabadkígyósra munlta- erőt találnunk, válaszlevélben tájékoztassuk őket, s majd önerőből oldják meg a problémát. A nemleges választ elküldtük az illetékes osztálynak. Reméljük, a szabadkígyősiak lassan két hónap óta húzódó jogos panasza rövidesen rendeződik. De az is lehet, hogy az új • évi jó kívánságok mellett a sza- badkígyósi barátok és ismerősök majd azt kívánják egymásnak, hogy mielőbb találkozhassanak — a férfifodrászatban. Tulajdonképpen jelentéktelen ügy. De éppen ezért bosszantó, hogy ilyen sokáig húzódik a megoldása. És valljuk be mi sem szívesen vonatoznánk a téli hidegben csupán I azért, mert hosszúra nőtt ». ha- ! junk.
