Békés Megyei Népújság, 1969. december (24. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-30 / 301 szám

1969. december 30. 4 Keil.! \ »Elmesélem, milyen volt Steinmets kapitány...” Steinmetz Miklós (1913—44) a szovjet hadsereg magyar harco­sa, a Hitlcr-fasiszták által orvul meggyilkolt parlamenter. Szülei 1919-ben Magyarországról a fehérterror elől Becsbe, később Dél- Amerikába emigráltak, ahonnan velük együtt 1932-ben a Szov jetunióba került. Részt vett a spanyol polgárháborúban, a Hit- ler-fasiszták Szovjetunió ellen indított agresszív támadása után jelentkezett a szovjet hadseregbe. A n. ukrán hadsereg cső port harcosaként részt vett a Magyarország felszabadításáért vívott harcokban. 1944. december 29-én mint parlamenter Vecsés határá­ban gépkocsin, a német vonalak felé tartott, amikor a fasiszták három társával együtt, orvul lelőtték. Hősi halála helyén emlék­mű áll. újból átkeltünk a Tiszán, Jász­Eszperantó-hírek Zamenhof-est A fénykép 25 éves — kopott, | szakadozott, megsárgult. Öt ka- j tona néz a lencsébe — német, román, magyar és szovjet tisz­tek. Az első sorban, jobbra Steinmetz kapitány. Markáns, szép tartású férfi, szakállal, bajusszal. Rajta az elmaradha­tatlan bő szárú csizma — abban tartotta az iratait. A képet egy gyömrői fény­képész csinálta 1944. decembe­rében. Megőrzött belőle egy példányt, Roczkó György a kép jobb felső sarkában áll. Egy hadosztályban harcolt Steinmetz kapitánnyal-— Még 1944. május 21-én, amikor Kolomeánál bevetették a magyar csapatot, átmentem a szovjetekhez. Tudtam oroszul, előzőleg egy évig a szovjet | fronton megtanultam. Akkor I Kartoskov őrnagy ezredébe ke- j rültem, a felderítő szakaszba. Két hónap múlva politikai kü­lönítményes lettem Janpolszki csapatkomiszámál. (ö áll a ké­pen Steinmetz mellett, a bal oldalon.) A 317-es hadosztály­hoz akkor került Steinmetz ka­pitány is. Ott ismerkedtem meg vele, s a kép felső sorában balra látható Walte német és a középső Gordon román társam­mal — Együtt harcoltunk a Kár­pátokban, aztán visszamentünk Munkács, Beregszász környéké­re, átkeltünk a Tiszán. Jöttünk Magyarország felé, Tiszalöknél apátin, Jászberényen keresztül. Gyomron két hétig állomásoz­tunk. Öt hónapig harcolt Roczkó György Steinmetz kapitánnyal. — Milyennek ismerte meg ez­alatt? — Nagyon közvetlennek és tisztánlátónak. Alig érkeztünk meg valahová, mindjárt térkép előtt magyarázta a hadálláso­kat. ö már a madridi felkelés után ment a Szovjetunióba. Pécsi születésű volt. Tökélete­sen beszélt vagy hat nyelvet, köztük magyarul, oroszul, né­metül, spanyolul. — Néha indu­latos volt, máskor meg barátsá­gos, jó kedvű. Szerette a ma­gyaros ételeket, ha megálltunk, azt kérte: húslevest főzzenek neki. A családjáról nem sokat mesélt, a feleségéről néha. Azt tudom, nagyon készült Buda­pestre. Azért hagyta meg a szakállát —, azt mondta: „majd Pesten borotválkozom”. — December 28-án hajnalban elfoglaltuk Rákoskeresztúrt. Ott letáboroztunk. Másnap vár­tuk a parancsot a további tá­madásra. Akkor hallottuk, Steinmetzet megölték. S kaptuk a parancsot, vonuljunk be Ve­[ esésre. A harcosok oda hozták | a holttestet. Alig akartunk hin­ni a szemünknek. Hát még ami­kor megtudtuk, hogy mi tör­tént, hogy fehér zászlóval in­dult, mint parlamenter és gálá­dul, álnokul ölték meg. Két ■ nap múlva Ecseren, a templomkertben eltemették. A bejárattól jobbra, a második sír az övé. — Az ecseri asztalos csinálta a koporsót, egy építkezésről sze­reztünk fát hozzá. A fej fára rá­mába Steinmetz kapitány fény­képét tettük. Négyen vittük a koporsót — Walter, Gordon, Bodnár elvtárs és én. Ugyan­akkor egy másik tisztet is te­mettünk. Több száz ember jött el, s hallgatta meg Muszátov gárdaezredes búcsúztatóját. — Gyömrőről, ahol a px>lgári lakosok közül sokan ismerték — akiknek a pártszervezésben adott tanácsot — átjöttek a te­metésre. — Hitetlenkedve, meg­döbbenve kérdezték — azt a szimpatikus, szép szál katonát temetik? Megölték volna — csak mi, katonák tudtuk, hogy mi történt. — Azóta sokszor gondolok rá. Sokat meséltem róla, amikor háborús élményeimről esett szó. őrzőm a fényképeket a te­metésről, és azt, amelyiken Aid életben maradt, Roczkó György. együtt álltunk a gép elé. Én még tovább harcoltam, Pozsony, Prága felszabadításánál is ott voltam. 1945. május 11-én jöt­tem haza Battonyára. Beléptem a kommunista pártba, amikor itt, Battonyán Púja Frigyes volt a párttitkár. Most a Dózsa Tsz brigádvezetője vagyok. Néha iskolákban, gyerekeknek elme­sélem, ki volt, milyen volt Ste­inmetz kapitány. (Tudósítónktól) A csanádapácai általános iskola I eszperantista úttörőd az MSZMP helyiségében rendezték meg nagy sikerű Zamenhof-emlékünnep>é- lyüket. Az ünnepségen 80 szülő és meghívott vendég, valamint 34 eszperantista úttörő vett részt. Az eszperantó mozgalom jelentőségé, ről és mai életünkben betöltött szerepéről Szőcs Ágnes nevelő mondott bevezetőt. A műsort az eszperantista úttörők adták: sza­valatok, dalok váltakoztak eszpe­rantó és magyar nyelven. Az ün­nepséget vidám hangulatú, jól si­került tea-est zárta. Jól működő nyelvtanfolyam Az eszperantó nyelv megterem­tőjének Zamenhof Lázárnak a születéséről Békéscsabán is meg­emlékeztek a megyei tanács esz­perantó szakcsoportjának nyelv- tanfolyamán, amely igen jól mű­ködik. A szakcsoport elnöke, Ko­vács Gyula méltatta a nagy hu­manista érdemeit és felhívta a Nem érte őket meglepetésként az ajándék, ök maguk, a lakosság többségét képező termelőszövet­kezeti tagok határozták el még 1968-ban: kerül, amibe kerül, épí­tenek maguknak egy kisvendég­lőt. A neki ragaszkodást sok min­den indokolta^ Elsősorban az, hogy az utóbbi években tízesével, húszasával bontották le tanyáikat és építettek korszerű, új családi házakat bent a faluban. A koro­sabbak és a fiatalok szórakozási igényét csak részben oldotta meg a néhány évvel ezelőtt épült kul­túrotthon és a növekvő számú te. levízió. A változatosság kedvéért szívesen beültek volna, különösen vasárnap és ünnepnapokon csalá­dostul együtt egy zenés kisven­déglőbe. Mivel ilyesmi Kamuttól csak elég távol, Mezőberényben, Békésen, Békéscsabán volt, kény­telenek voltak a helyi kis cuk­rászdával és a zsúfolt italbolttal megelégedni. Mondani sem kell, hogy ezekbe nem szívesen men­tek a lányok sem, hát még az asz- szonyok A férjek külön szórako­zása p>edig sok zsörtölődésre adott okot. Természetesen nemcsak a szó­rakozási vágy kielégítése miatt vállalta a Béke Tsz a kisvendéglő építésével, üzemeltetésével járó költségeket és gondokat, bár a fi­atalok otthontartásának ez is egyik feltétele. A legfőbb szem­pont az volt, hogy a nagy mun­kák idején Kamuton is igényel­ték az üzemi főzést. Annál is in­kább, mert a tagság 40 százalé­ka főként családos asszony. Ez­után mentesítve lesznek attól, hogy az egész napi fárasztó mun­ka után odaálljanak a tűzhely mellé főtt ételt készíteni. A szö­vetkezet mindhárom üzemegysé­gében létesítettek már egy-egy tágas ebédlőt, ahová naponta könnyűszerrel ki tudnak szállí­tani akár 150 vagy 200 ebédet is. A kisvendéglő ünnepélyes megnyitása és átadása alkalmá­val nemcsak a dolgok sima olda­láról beszélt Balogh Sándor, a szövetkezet elnöke. Egész sor gán- csoskodást és ellenvéleményt is felsorolt. Voltak, akik azt hangoz­tatták: jobb lenne a kisvendéglő helyett egy jövedelmező gazdasá­gi épületet építeni. Voltak, akik nagy összegű ráfizetést, a vezető­ség bukását jósolgatták. Lehetsé­ges, hogy később éppen az ellen­zők érzik majd legjobban magu­kat a kisvendéglőben. Csanádapácán tanfolyam résztvevőit, hogy kül­földi barátaikkal eszperantó nyel­ven történő levelezéseik során le­gyenek állandó és következetes harcosai a békemozgalomnak. Üdvözlet a harcoló vietnami eszperantistáknak A Magyar Eszperantó Szövetség Békés megyei Területi Bizottsága a megye 26 eszperantó csoportja és szakköre nevében üdvözlő leve. let küldött Hanoiba a Vietnami Békevédelmi Eszperantó Szövet­ségnek a Dél-vietnami Felszaba­dítás! Front megalakulásának év­fordulója alkalmából. Üdvözletük, ben együttérzésükről és támoga­tásukról biztosították a harcoló vietnami népet és annak a remé­nyüknek adtak kifejezést, hogy igazságos ügyük hamarosan győ­zelmet arat és hozzáfoghatnak boldog, békés életük megvalósí­tásához. Üdvözlő levelükhöz az úttörő eszperantisták Vietnammal kapesolatos jól sikerült rajzait is mellékelték. Gazdasági épülethez hasonló külsejével ellentétben ugyanis nagyon megkapó és otthonos a belseje. Ízléses a berendezése: a függönyök, csillárok, asztalok és székek megválasztása mögött gyakorlott tervezőt sejtettünk magunk is. Ám kiderült, hogy mindent a szövetkezet vezetői válogattak össze magas fokú íz­lésről tanúskodva. A függönyö­ket Balogh Sándomé, az elnök felesége szabta-varrta ötheti fá­radságos munkával. De afféle csináld magad moz­galomban készült az egész épület is. Ugyanis a szövetkezet kőmű­vesei építették, asztalosai készí­tették hozzá az ajtókat, ablako­kat és asztalokat. Kettő kivételé­vel termelőszövetkezeti tag a 12 szakács és felszolgáló is. A szö­vetkezet traktorosai, kőművesei, könyvelői közül került ki az ötta­gú zenekar is. A helyi utánpótlás- nevelés első lépéseként még az ősz folyamán leszerződtettek há­rom fiatalt felszolgáló- és pincér­tanulónak. Azt akár ne is említ­sük, hogy jórészt saját termékeik­ből biztosítják az ételekhez szük­séges húst, zöldséget és egy-két év múlva még a bor többségét is. — Miután hiába kértünk éve­kig kisvendéglőt a földművesszö­vetkezeti és állami vandéglátó- ipjartól — hangoztatta Balogh Sándor —, kénytelenek voltunk mi magunk felépítem. Itt a meg­nyitón részt vevő vendégek és azok előtt a tagjaink előtt, akik munkájukkal hozzá járultak az építkezéshez, kijelentem, hogy nem nyereségvágy hajtott és hajt bennünket Egyszerűen felismer­tük húszéves termelőszövetkeze­tünk növekvő jólétben élő tag­ságának ilyen irányú igényét s azt a lehető legjobban igyekszünk ki­elégíteni. A szemtanúk meggyőződésével állíthatjuk, hogy ez sikerült. Már előre látjuk a családapákat hit­veseik és felnőtt gyermekeik tár­saságában az ízlésesen berende­zett terem terített asztalainál ka­rácsonykor, szilveszterkor és a többi ünnepieken. Jóleső érzés ez, mert eddig egymagák álldo­gáltak a férfiak a füstös, zsúfolt italboltban azok nélkül, akik nemcsak vágytak szórakozásra, hanem szorgalmas munkájukkal rá is szolgáltak arra. A Dorogi Szénbányák Igazgatósága 18-45 év közötti férfiakat alkalmaz föld alatti bányamunkára, csillés munkakörbe JÖ KERESETI LEHETŐSÉG! 44 órás munkahét, nyáron szezonális munkarend. Ingyenes munkaruha és lábbeli. Családfenntartónak havi 5 mázsa szén. Hűségjutalom és nyereségrészesedés az előírt feltételek teljesítése esetén. Munkásszállás és étkezés kedvezményes térítés ellenében. Jelentkezés, bővebb felvilágosítás a járási és városi tanács munkaügyi osztályán a fogadónapokon és Dorogon a Dorogi Szénbányák Munkaügyi Osztályán szóban vagy írásban. Dorogi Szénbányák Igazgatósága »97 A régi fénykép, az első sorban jobbra: Steinmetz kapitány A kamutiak ajándéka Kádár Márta K. I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom