Békés Megyei Népújság, 1969. december (24. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-21 / 296 szám
1969. december 21. e Vasárnap Qleni élüeiek nutzdkaAzá nélkül Móricz Zslgmond vigjátéka a lókai Színházban Pénteken este mutatta be Békéscsabán színházunk Móricz Zsigmond Nem élhetek muzsikaszó nélkül című vígjátékát, melyet romániai turnéján is nagy sikerrel játszott. A vígjátékot Sík Ferenc, a Pécsi Nemzeti Színház rendezője rendezte vendégként, ötletesen és hangulatosan. A bemutató közönsége jól szórakozott és az elismerő taps jogosan köszöntötte az előadás szereplőit. Képeink a bemutató három jelenetét idézik. Dáridó Balázs úréknál. Középen Gálffy László Balázs alakítója és Felkay Eszter. Zsani néni és Pólifca — Cse'esnyés Rózsa, Korompay Vali. Csak egy kislány van a világon... Balázs érkezik. Korompay Vali, Romváry Gizi és Dénes Piroska. (Fotó: Demény) Népfront-hírek Békésről A Hazafias Népfront Békési Járási Bizottsága értekezletet tartott, amelyen a népfrontbizottságok és a tanácsok közösen végzett munkájáról számolt be Berta József, a HNF járási titkára. A járási tanács részéről Kutyik Mátyás vb-el- nökhelyettes ismertette a tanácsok jelenlegi tevékenységét. Beszélt a békési járás fejlesztésével kapcsolatos feladatról, bejelentette, hogy a járás fejlesztési alapja 1970-ben mintegy 25 millió forint. * * * A napokban a HNF községi bizottsága és a községi nőta- nács együttes ülést tartott. Az értekezlet előadója Pető Mátyás, az MSZMP községi titkára volt. Békés községnek a fejlesztési lehetőségéről számolt be a jelenlevőknek. A szolgáltatások hiányosságáról is szó volt a gyűlésen. A helyi vegyesipari ktsz egyik vezető tagja bejelentette, hogy a szolgáltatásokban javulás áll be, mert a jövő évben mintegy 1 millió 300 ezer forintot‘fog a ktsz beruházni. A népművelés nyomora? Erős ez a cím, érzem, most azonnal, ahogy leírtam. Mégsem törlőm ki, maradjon csak, mert azért némi igazságot is rejt magában. Nem is némit, elég sokat. Orosházáról van szó, és a luca- székét sokszorosan fölülmúló orosházi kultúrház építéséről. Lassan már adomák és kevésbé humoros történetek születnek arról, hogy a megye második városában műemlékké nyilvánítják a még fel sem épített palotát. Palota. Nincs kizárva, hogy ott kezdődött minden hiba. Hogy palotát akartak és nem szerényebb, a célnak sokkal jobban megfelelő kultúrházat. Amelyikben nincs külön színházterem és külön hang- versenyterem, de van benne jócskán szakköri szoba, klubhelyiség, könyvtári olvasóterem, kölcsönző és raktár, meg iroda is kellő számú, hogy ne egymás hegyén-há- tán tervezzék és szervezzék az orosháziak a népművelést, mint teszik már évtizedek óta. Tizenhatmillió forint körül volt az induló összeg, az elfogadott terv kivitelezési költsége. 1965 volt, amikor a régi kultúrház, valaha Polgári Olvasókör és nagyterem — leégett. A következő évben már bontottak, alapoztak, úgy látszott, megy minden, mint az a bizonyos Ünnepi kiadványok, bes ise!kerek; úileírások. •. A sok nagy sikert megért könyvet útjára bocsátó Gondolat Könyvkiadó 1970 éves tervei a megszokott sokoldalúságot mutatják. Felszabadulásunk 25 éves évfordulójára jelenik meg Blasko- vics János—Kiss György Gondolatok az első negyedszázadról című monográfiája és egy riportkötet, a „Hazai történetek”. Az Ünnepi Könyvhétre hat kiadványt adnak az olvasók kezébe, köztük Benedek Marcelltől az Olvasás művészetét és Kon- rád Lorenz világhírű pszichológus Salamon király gyűrűje című kötetét. Számos olyan könyv kerül jövőre magyar kiadásbán az olvasók elé, amelyek már külföldön jó néhány kiadást megértek. Ilyen Szó fka Dolgorukava, az emigráns orosz hercegnő naplója és a tv-bol ismert Francois Vidocq emlékiratai, továbbá az Albert Shweitzer műveiből készült válogatás és Stefan Zweig Sorsdöntő órák című elbeszélésgyűjteménye. Az útleírások kiválasztásában a kiadó nagy változatosságra törekedett. Sir Francis Chichster Vitorlással a világ körül, Nansen Utazás az úszó jégen és Ipper Pál A másik Amerika című kötete érzékeltetik a széles skálát A jól bevált kézikönyvek sorában ígéri a kiadó a Fizikai kisenciklopédiát, az Állatvilág két újabb kötetét, A világ nyelvei című összefoglalót, A római irodalom történetét és még sok más érdekes kiadványt Természettudományos könyvek közül szenzáció számba megy Szentgyörgyi Albert professzor Így biológus gondolatai és James Dewey Watson könyve, az évtized nagy tudományos riportja: A kettős spirál, mely a DNS, az öröklési kódot .magába foglaló anyag szerkezetének felfedezéstörténete. Társadalomtudományi, irodalmi, esztétikai és művészeti könyvek gazdag sora zárja a Gondolat Kiadó 1970 évi programját, melyben még számos olyan kötet is szerepel, amelyek az idén nem kerülhettek még az üzletekbe, mint például Schődinger Válogatott tanulmányai, vagy Sándor Pál: Mi az ideológia? című műve. Levéltári mazsolák A levéltári iratokból érdekes adatok kerültek elő a megye autóbuszközlekedésére vonatkozóan is. Megállapították, hogy Békés megyében 1908-ban indult az első autóbuszjárat Szarvas—Békés- szén tanórás—Öcsöd—Kunszent- márton között. Egy évtized múlva pedig már a Mezőberény—Bé. kés—Békéscsaba—Gyula útvonalon is megindult a buszközlekedés. Az autóbuszhálózat kiszélesedése az 1920-as évekre tehető. Ugyancsak ezekben az években jelenték meg — nagyobb számban — a kerékpárok is a megyében. * * * A Békés megyei Levéltár felkutatta a régi megyebeli újságokra vonatkozó adatokat. Az egykori statisztikák és feljegyzésék szerint a* laoa-Ho*, rtvuián kiadott első megyei újság, a „Békés” 1911-ben hetenként egyszer 780, 1925-ben hetenként két alkalommal, összesen 2000 példányszámban jelent meg. Az 1911-ben megjelenő 14 megyebeli sajtótermék közül az 1200 példányszámú „Szeghalom Vidéki Újság” volt a listavezető, ezt követte 1100 példányszámmal a Békéscsabán kiadott „Békésmegyei Közlöny”. Az 1925-ös adatok szerint a megyei lapok száma már 24-re emelkedett. Közülük az „Orosházi Friss Újság” naponta 4000 példányban jelent meg, a békéscsabai „Körösvidék” pedig hétköznap 2000, vasárnap 3000 példányban került az olvasókhoz. A korabeli sport- rajongókat három megyei sportláp is tájékoztatta a különböző karikacsapás. Ennek négy éve, és most a nem létező kultúrház igazgatója, Feldmann József rezignál- tan csak azt mondja, hogy ami Orosházán van, az lassan a népművelés nyomora lesz. Tíz-tizenhárom helyen húzzák meg magukat a szakkörök, klubok és tanfolyamok, ezeket nemhogy rendszeresen ellenőrizni, de még irányítani sem lehet. Most, télvíz idején olyan is előfordul, hogy a kultúr- házi hivatalsegéd a kerékpárja kormányára akaszt egy vödör szenet, elfuvarozza az ötödik utcába és ott begyújt, hogy ne fázzanak a messzire szakadt szakköri tagok. Visszatérve a tizenhatmillióra, a kultúrház vezetőinek tudomása szerint a kivitelezés költsége már húszmillió körül mozoghat, ha nem több. Oka: emelkedett az építési anyagok ára, és az elhúzódás sem éppen ingyenes. Ha ehhez még azt is hozzávesszük hogy két éve a növekvő költségek miatt áttervezték az épületet (a kultúrház vezetőinek véleményét meg sem hallgatták!), akkor ez már úgy tűnik, mintha annak a bizonyos elveszett fejszének a nyelét keresnék. , És mit hozott az áttervezés? Nyolc szakköri szoba helyett marad négy, helyet kap egy szak- szervezeti klubkönyvtár, (eredetileg a járásit akarták itt elhelyezni, de a megfelelő alapterület elve nem volt biztosítva), lesz egy (!) iroda, ha csak az öltözőkből el nem vesznek hozzá még egyet, hogy a ház vezetői ne folytassák a több évtizedes zsúfolódást, lesz színházterem és hangversenyterem is — egyszóval valamiféle régimódi nagytermes-népművelést elkezdhetnek. Mrirt a négy kis szobában hogyan is helyezik el megfelelően a szakköröket, klubokat, tanfolyamokat? Sorban állással az ajtó előtt, vagy megint hol itt, hol ott lesznek albérletben? Változtatni ezen már nem sokat lehet, most már az lenne végre a jó, mondják Feldmannék, ha az építőipari vállalat valamivel gyorsabban dolgozna. Megszámoltuk, mondják, egyszer huszonhét emberből hét dolgozott. A többi nézte. Miért? Anyaghiány? Az is lehet. De az ellenkezője is igaz. Feld- mann: Egyszer azt mondták, az áthidaló vasszerkezetekre várnak, amíg nincs, nem megy a munka. A város vezetői telefonáltak, intézkedtek. A vasszerkezetek megérkeztek. Mi történt? Ott hevertek hosszú ideig. Sorolnák tovább, de úgy érzik, olyan lényegtelen. Három éve épül a város központjában ez a palota, felvonulási épületek csúfítják a főutcát, nem is az a baj, hogy ott vannak, hanem az, hogy senki sem tudja, meddig? Féldmann: Az első határidő 1969. május 31 volt. Aztán augusztus 20. Már a munkatervet is elkészítettük, a városi tanács vb elfogadta. Csak a kultúrház nem készült el hozzá. Most talán január 31 az újabb határidő, de ez már csak olyan dátum. Van, de nincs sok értelme. Egyszerűen lehetelen, hogy elkészüljön. Nézze meg akárki, ezt mondja. Talán április 4-re? Vagy jövő őszre? Hirtelen kifogyunk a témából. Ez az egész dolog már annyira fárasztó és szinte reménytelen, hogy a bosszúságaikat, hogy nem tudnak úgy dolgozni, ahogy szeretnének, nem is mondják. Arról beszélünk, hogy tegnap milyen szépen esett a hó. Fehér karácsony lesz. Aztán elsétálok a kultúrházhoz. Három ember vakolgat a falán valamit, és körülöttük akkora a sár, hogy azon gondolkozom: hogyan tudnak kijönni onnan, ha lejár a munkaidő? Sass Ervin
