Békés Megyei Népújság, 1969. december (24. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-08 / 284 szám

1961. december 1. 10 Vasárnap T * ^ * K. ® c/L — (2? • * I& * K ° c7^ *MwwmMMnutxmmu*wwiwww»>w»w%wHMHwwww%MWH»ww»wi%HWMmiw»mmn /vwwwwmwvwwmtwwwwwww Kedvet. Olvasóink! Tekintettel arra. hogy kedvünk ellenére mindenki nem lehetett jelen sajtó napi ünnepségünkön, az aláb­biakban egy-két szemelvénnyel szolgálunk tarka-oldalunkon előadott műsorunkból. Zseb színház Gugyerák II Gyulus és a közvéleménykutatás (Gugyerák II bejön, taps fogad­ja ismert figuráját. Elégedetten fordul az interjúvoló riporterhez.) Gugyerák II: Látja, ha nem lennék egy kicsit tyűket, akkor biztosan nem örülnének ennyi­re. Mondja, maga jól hall? Riporter: Hát...?!?., ami azt illeti... Gugyerák II: Akkor menjen fül­orvoshoz! Riporter: Kedves Gyulus, egy éve nem találkoztunk. Azóta már biztos előfizetett lapunkra is! Gugyerák II: Még nem, de a ked­di, szombati és a vasárnapi szá­mokat már megveszem! Riporter: Nyilván azért, mert ezekben sok olvasnivalót talál? Gugyerák II: Dehogy! Több ben­nük a papír (mutatja). Riporter: Hogy lehet, hogy még nem előfizetője lapunknak, hi­szen tavaly óta rendszeresen kapcsolata van szerkesztősé­günkkel, jól megismert bennün­ket...? ! Gugyerák II: Éppen azért! Riporter: Mondja, érez vadami változást a múlt évhez viszo­nyítva? Gugyerák II: De még mennyire! Riporter: És milyent? Gugyerák II: Tavaly azt akarták elhitetni, hogy a főszerkesztő tyűket! Az idén pedig mindig többéit hallom, hogy én vagyok az! Riporter: Biztosan összetévesztik valakivel. Gugyerák II: Nagy a rokonság! Riporter: Csak nem a pesti rokon­ságra gondol? Gugyerák II: Nem. A tyüketségre! Riporter: Ügy gondolja, hogy másokat is érint ez a betegség? Gugyerák II: ?!? He? Riporter: Talán másoknak is baj van a hallásával? Gugyerák II: Sok a légköri zavar. Riporter: Csak nem a magas lég­körre gondol? (mutatja) Gugyerák II: De igen! (Az ivást mutatja). Mondja, nem tud egy kis protekciót szerezni? Riporter: Sajnos, nem. Gugyerák II: Kár! Riporter: Most egy komoly do­logra szeretnék rátérni! Ez az év nálunk, a szerkesztőségben a közvéleménykutatás jegyeben zajlott le. Gugyerák II: Álljunk meg egy szóra. Mi az, hogy közvéle­ménykutatás? Riporter: Azért, hogy jobb újsá­got csináljunk, kérdőívet küld­tünk minden olvasónknak és megkérdeztük, hogy mi a véle­ménye rólunk? Gugyerák II: (röhög) Miért? Ma­guk ezt nem tudják? Riporter: Nem. Gugyerák II: Nem is sejtik? Riporter: Nem. Gugyerák II: S most, hogy tudják azt a közvéleményt, jobb újsá­got csinálnak? Riporter: Igen. Gugyerák II: Képzelem, miket írhattak! Riporter: Közvéleménykutatásunk jelszava: Szerkesszen velünk volt. S most megkérem magát is, Gyulus, hogy szerkesszen ve­lünk s válaszoljon kérdőívünk kérdéseire. Gugyerák II: Nagyon jó! Ügy is nagyon szeretnék szerkeszteni! Mondja, nem tud egy kis pro­tekciót szerezni? Ili porter- 'Tem Gugyerák li; liár. Riporter: Első kérdésünk: Elége­dett-e lapunk hírszolgálatával? Gugyerák II: Ha az, hogy Ktsz, egy új ifjúsági szervezet, akkor igen! Riporter: Hogyhogy? Gugyerák II: Két hete azt Írták az újságban, hogy KISZ-hírek, és két ktsz-ről írtak. Gondol­tam, új ifjúsági szervezet ala­kult. Mondja, cserkészek is lesz­nek? Riporter: Maga mindig másról be­szél, nézzük inkább a második kérdést. Véleménye szerint megfelelően tükröződnek-e a lapban az ország belpolitikai életének hírei? Gugyerák II: Nézze, én nem tu­dom mi az, hogy belpolitika. Csak azt tudom, mi az a belgyó­gyászat! De az tükröződik. Riporter: Segíti-e önt munkájá­ban a Népújság? Gugyerák II: Engem nagyon! Mert munka nélkül vagyok. Szerezzen már nekem is egy kis protekciót. Riporter: Hagyja már azt a pro­tekciót. Elégedett-e a lap bírá­ló tevékenységével? Gugyerák II: Én mindig olvasom a zsebszínházat! Riporter: Ezt nem értem. Miért? Gugyerák II: Mert csak ott mer. nek kritizálni. Apropos. Tudja, miért zsebszínház? Riporter: Miért? Gugyerák II: Mert olyan hosszú, hogy valakinek biztos zsebíe megy (zsebére üt). Riporter: Ha újságíróval talál­kozna, mit javasolna sürgős megírásra? Gugyerák II: Nem járok kocsmá­ba. Riporter: Mit kérne, ha újságíró­val találkozna? Gugyerák II: Protekciót! Riporter: Mondtam, hogy hagyja már azt a protekciót. Én art kérdeztem, milyen témát java­solna. ha egy újságíróval talál­kozna? Gugyerák II: Nehéz! Riporter: Ügy érzi, hogy nehéz té­ma? •ugyerák II: Nem! Nehéz egy „újságíróval” találkozni! ftinnrter: Miért? Nem járnak az életbe? Gugyerák II: Mondom: egy „új­ságíróval” nehéz találkozni. Riporter: Mit olvas legszíveseb­ben lapunkból? Gugyerák II: A Köröstájat! Riporter: Miért? Gugyerák II: Népművelés! Ankét! Csak ott nem sört szerveznek, hanem fácánt meg szürkebará­tot! Riporter: Miért éppen szürke­barátot? Gugyerák II: Mert így hátha ha­marabb megbarátkoznak a Kö­röstájjal. Riporter: És mit olvas még szí­vesen? Gugyerák II: A faluriportot! Fel­megyünk a toronyba! Lenézünk a toronyból! Nagy riport — nagy pénz! A többit a vak is látja. Riporter: Egyéb észrevétele? Gugyerák II: Miért? Amit eddig észrevettem, az nem elég? Ha maguk a felét észreveszik, 10 ezerre! több újságot adnak el. Riporter: Javaslata? Gugyerák II: Szerezzen egy kis protekciót! Riporter: Mondja Gyulus, tulaj- donképnen minek magának a p^ytí&áó? Gugyerák II: Nézze, én magát nagyon megkedveltem Maga nagyon unszimpatikus nekem! Magának elárulom: én is újság­író szeretnék lenni. Riporter: De Gyulus, hát a hallá­sa?!? Gugyerák II: Tudja hány nagy ember volt tyűket, hogy arról a Beethovenről ne js beszéljek! Riporter: De hát maga nem tud újságot írni! Gugyerák II: De én úgy szeret­nék újságíró lenni! Majd meg­tanulok írni én is! Riporter: No de Gyulus, hát a lég­nyomás? Gugyerák II: Hált már az is aka­dály? —ény. Sajnos, a Köröstáj oldalairól — nem a nívója! miatt —, ha­nem egyéb, egyelőre felderí­tetlen okból kifolyóan, kima­radtak ezek a versek. Ezért a sajtónavon kerülnek felolvasás­ra! Legszebb verseimből Magamról, nektek Mi volna, ha én nem volnék? Nektek ha nem sóderoinék? Meddővé válnának a lányok, S termővé a szikes talaj, S nem nőne többé ki a paraj. Szómat bár nem érdcmlitek, Büntetésből e verklimet Hallgassátok: fiúk, lányok, S egyéb kerge délibábok. Váz vagyok, vagy mi Az emberiség testalkatreszelnek Váza vagyok, Álarcot viselek, háromhúszért, Nem drágát, de nagyot, Hogy keressetek, de ne lássatok. Nyár Első strófa: Te nap! Az élet ki­rálya! Ha sugaraidat elküldöd hoz­zánk, Vígak az emberek, minden oly más. Második strófa: Vígak az embe­rek, fák, tengerek, hobók, tinéd­zserek s nem fáj fejem, nyakam. Boldog vagyok magam, óh, lang- lelkű magam! Harmadik strófa: A tenger, ahol a múltkor jártam, békésen tűri a hajó súlyát, Az ember bemártja meleg testét a vizében és vidáman fickándozík, mint hal a vízben. Negyedik strófa: Ilyen a nyár. Varga Dezső Amikor harcias a feleség — Szóltál valamit, drágám?! (A Wochenpresse karikatúrája) Egyes helyi eseményről az alábbi stílusban íródnak tudó­sításaink Hiteles MTI-tudósítás a nemrég felavatott nemzetközi madárszállóról Kedves hallgatóim! Tudósítá­somat innen, a viharbugrai vad- vizország kellős közepéről, a nemzetközi madárszálló egyik nemrég újonnan felavatott ete­tőjéből küldöm önöknek, ahol negyven tájnyelven perfektül csivitelnek egymással a füstös cankák, a kerti füzérek és más homoki papagályok. A tudósí­tást az teszi szerfelett aktuális­sá, hogy időszámításom szerint fél óra múlva innen indulnak világkörüli útra, melegebb tá­jakra a kecsketőgyű vadgúná­rok, amikből hosszú idő óta csupán egyet látott kitömetlen állapotban a madarak szerel­mese, ennek a végeláthatatlan nádrengetegnek talpig ősz őre. Gatyás Flórián. Meg is kérdez­zük mindjárt az öreg Gatyást: — Kedves Flórt bátyánk! Hogy hatott magára ennek a kecskeszőrű madárállatnak az első megjelenése? — Hát bizony, ösztönösen. De azonnal felismertem, hogy ilyet még nem láttam azelőtt — fe­leli megdöbbentő hitelességgel az öreg Gatyás. Feltesszük ne­ki a következő kérdést: — A fecskeszőrű kanlúddal együtt milyen más vándorok kelnek útra ezen a zimankós délutánon, hogy pár héttel ké­sőbb beleszárnyaljanak valahol délen a forró kánikulába. — Hát bizony, beleszámyal- nak abba a milyen kulábtf, ott valahol a zimankós délen, nem­sokára. Ja, hogy milyen vere­bek? Hát a parti szöcske, aztán a briós-szárnyú madrigál, meg aztán a púposlinka, aztán a begyeskelevény, utána a cenke, majd még az a pántlikás zsi­ráfmadár. meg még az orros- begy is útrakél, ha nem marad abba a hideg. No, én ezt nem fenyegetésbül mondom, de bizon én is itthagyom ezt a viskót, ha az igazgatóság nem küldi idejében a szenet. Mert miért? Ugye, ebbe x a demokráciába nemcsak a madaraknak lehet vándorolni. Megállítom a vén Gatyás szó­áradatát. mert már elindult a tóról az első madárkaraváh, élén a csapatot vezető kecske- körmú búvárral s egy tisztelet­kört írnak le a fejem felett, mi­előtt irányba veszik valahol az Északi és a Déli Sark között elterülő kánikulák Utána a többi, tájnyelven csivitelő ál­latmadár: a partilepke, a ka­csacsőrű emlős, a csíkos madri­gál. a füstöseanka, a pettyes- kelevény, a sánta dinka meg a sarki fűszeres. A vén Gatyás mélabúsan néz utánuk. — A rosebb egye őket, el­mentek. Legalább nem pusztít­ják tovább a halat — mondja kedvszegetten s én arra gon­dolok, jövőre talán kitömött ál­lapotban szállnak vissza ebbe a nemzetközi madárszállóba, hogy a vén Ga tvásnak megspórol iák a preparátumot. V. D.

Next

/
Oldalképek
Tartalom