Békés Megyei Népújság, 1969. december (24. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-01 / 279 szám
19C9. december 2. 4 K«M ÚTON A VILÁGHÍRŰ GYERMEKKÓRUSSAL Az elmúlt héten megyénkben vendégszerepeit a Magyar Rádió világhírű gyermekkórusa. Körösladánytól Bat- tonyáig számos városban és községben adtak műsort, s reméljük, hogy nemcsak hallgatói, de a kórus fiatal tagjai is jó szívvel emlékeznek majd ezekre a közös programokra. Csütörtökön, az utolsó fellépési napon Békéscsabáról indult a rádió kék színű Ikarus autóbusza, hogy a délután első állomására, Orosházára vigyen bennünket. Útközben Csá- nyi László karnagy elmondotta, hogy ebben az évben valószínűleg ez a Békés megyei turné lesz az utolsó vidéki vendégszereplés. Közeleg a téli szünet, a „félévi hajrá” az iskolában. A gyerekek mindnyájan egy általános iskolába járnak. A kórus teljes létszáma 350, de egyszerre csak kisebb csoport utazik hangversenykörútra. Kizárólag jó és jeles tanulók vehetnek részt a közös munkában, közülük is csak a legjobbak utaznak. Nem is csoda, hiszen egy 52 napos turné Japánban nem kis megtiszteltetés. Legutóbbi amerikai vendégszereplésük előtt még felkereste őket Kodály Zoltán is, akinek emlékét nagy szeretettel őrzik a gyerekek. Mondhatni, 'hogy az európai országokban már régi ismerősökként érkeznék a magyar kórusművészetnek ezek az ifjú diplomatái. Az orosházi pajtások is nagy érdeklődéssel várták, hogy személyesen tanúi lehessenek a rádióból ismert gyerekek műsorának. Az előadás sikeréhez nagyban hozzájárul Fasang Árpád, aki I olyan kedves, közvetlen hangon I beszélt a fiatal hallgatókhoz, hogy rövid idő alatt feloldódott a várakozás feszültsége. Fasang tanár úr a Budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola igazgatója, de hosszú évekig tanított megyénkben, így szinte hazaérkezett Orosházára is. — Odakinn esik a hó, de mi most a tavaszt varázsoljuk ebbe a terembe — mondotta. — A kórus olyan dalokat ad elő, amelyeket ti is könnyen megtanulhattok, bizonyára sokat ismertek is. És valóban, Botka Valéria karnagy finom lénye, Csányi László humora és természetesen a kórus mindenkinek szóló éneke rövid idő alatt hatalmába kerítette a hallgatóidat. A juhásznak jól van dolga című népdalt már két szólamban, közösen énekelte az orosházi és a budapesti kórus. A reneszánsz muzsikától Bartókig és Kodályig szinte valameny- nyi korból, minden hangulatból kaptunk egy kis ízelítőt. Közben bemutatták a világjáró utakról hozott műveket, észt, japán, olasz dalokat is, aztán nagy sikere volt Szokolai Sándor Hüvelyk Matyi című zongoraművének, amelyet a kórus fiatal szólistája, Kusnyár Judit adott elő. A műsor -végén a gyerekek nagy szeretettel vették körül az előadáson megjelent Szokolai Bálintot, az Orosházáról származó kiváló zeneszerző édesapját. — Mit tetszik üzenni Sanyi bácsinak? — kérdezték többen is. Sajnos, kevés idő maradt a beszélgetésre, mert már indulni kellett tovább, vár Nagyszénás a következő állomás. Útközben a gyerekek azért izgultak, milyen jó volna, ha megmaradna a hó, nagy hóakadályok lennének, és nem tudnának visz- szaérkezni az iskolába. Kezdhetnék élőiről a Békés megyei turnét. Ismét meglátogatnák Szarvast, újra elmennének a kondorosi csárdába, még azt sérti bánnák, ha naponta kétszer kapnának ebédet, mert az is megesett velük. Persze a hangulattal nem volt különösebb baj Nagyszénáson sem, ahol a kultúrotthon kamarakórusa énekkel köszöntötte a kedves vendégeket. Az étterem zsúfolásig megtöltött helyiségében a fiatalokból álló lelkes publikum többször is visszatapsolta a legszebb számokat. Itt is együtt dalolt az egész hallgatóság a budapesti gyerekekkel. Amikor a turné végső állomása, Gádoros felé közeledtünk, már teljesen besötétedett. A hosszú, kalandos utazásban elfáradtak a gyerekek, és csak az villanyozta fel a társaságot, amikor az esti Gádoros utcáin néhány tisztelet- kört írt le az autóbusz. A sofőr ugyanis eltévesztette az utat, és sokáig tartott, amíg megtaláltuk a kultúrotthon épületét. Nehéz volna szavakban elmondani, milyen nagyot változnak az előbb még fáradt vagy éppen vir- gonckodó gyerekek, amikor a pódiumon felhangzik a dal. Az átszellemült kis arcok csak előre, Vali nénire figyelnek. OOOOOOQQCHXSOOOOOQOOOOOOQOOCCOOOOGOQOQQOOOCSÜOOOCW Kettős öröm Az utolsó fellépés után a gádoráéi étteremben volt a búqsú- vacsora. A nagyszerű vendéglátás, a finom disznótoros vacsorák után valóságos kikapcsolódást jelentettek a gyerekeknek a gádo- rosi étteremben felszolgált mini- adagok. (Nem akarunk ünnepron- tók lenni, de nem olyan gyakran jár Gádoroson ilyen nagy hírű együttes, hogy ne lehetett vo'iia egy kicsit gavallérosabban megvendégelni őket). Amikor Békéscsaba felé utaztunk, Gild Antalné vezető, a kórus népszerű Erzsi nénije abban reménykedett, hogy talán ez az éjszaka nyugodtabb lesz. Hiszen előző nap még éjfélkor is csillopítani kellett a Csaba-szállóban ádáz pámacsatákat vívó ifjú énekművészeket. A vezetőnő reményei aligha váltak valóra, hiszen még Csorvás határában megszólalt Bucsi Pista, az együttes mókamestere és egész úton nem fogyott ki a jobbnál jobb viccekből. Vidám hanAz Úttörő Határőr Szakasz parancsnoka fogadalmat tesz. A csöndben szinte hallani lehetett a kis gyermekszívek dobogását, amikor Csentes Mihály őriskola felől az öröm és elragadtatás hangja. V. J. h. ales. gulatban, szép élményekkel gazdagodva búcsúztunk el tőlük. Reméljük, rövidesen ismét viszontláthatjuk őket. Andódy Tibor nagy pár közvetlen szóban elmondta, hogy rá esett az a kedves megbízatás, hogy az Orosházi Határőrség nevében átadja a Mezőhegyes 47-es majori iskolának az ajándék-televíziót és az Úttörő Halárőr Szakasz részére a működési oklevelet. Megható volt az a komolyság, ahogyan fogadalmat tettek a működési oklevél átvételekor. A „majori” felnőttek nevében a szülői munkaközösség vezetője mondott köszönetét. Az iskolások, az úttörők pedig szavalatokkal, félórás rögtönzött műsorral viszonozták a felnőttek gondoskodását. Mikorra mindez véget ért, akkorára már a televízió „vételre” készen, beszerelve várta aprócska közönségét, a „tulajdonosokat”, a 47-es majori iskola tanulóit. Az „átadók” már messzire jártak a sarat gázoló lovas kocsin, de még mindig elérte fülüket az Gépkocsitulajdonosok, ügyelem! Gépkocsijavitás OTP- hitellevélre csak 1970. április 1-ig A FIT, Autószerviz Békéscsaba 142074 Szakemberek lanuimanyúton O A svéd fővárosban Nagyszerű közlekedési eszköz az a TU—134-es, amely Stockholmba repítette a magyar mezőgazdaság 44 fős tanulmányi csoportját. A kényelem és az udvarias gondoskodás rövid idő alatt feledtetni tudta azt a kellemetlen szorongó érzést, amely nagyon sokunkban ott bujkált a repülés nem mindennapi élménye miatt. Alig hogy kiürültek a kékesszürke műanyag tálcák, a gép már Koppenhága repülőterén landolt. Rövid pihenő után folytattuk a repülést, utunk első állomása, Stockholm felé. Alighogy befejeztük azoknak a lapoknak a megírását, amelyekkel az itt- honmaradottakat nyugtattuk meg és dicsekedtünk azzal, hogy milyen remekül bírtuk a repülést, a természet kegyetlen tréfába kezdett. Az erősebbek részvéttel néztek a többiekre és bizony eléggé megviselten kerültünk ki a szélvihar karmaiból, de végül is szerencsésen leszálltunk Svédország fővárosában. Stockholmot a svédek a „Mälar tó királynőjének” szokták nevezni. A város magva az a sziklás sziget, amely a Mälar tó és a Balti-tenger érintkezésénél fekszik. Több nagyobb és kisebb szigeten épült. A szigeteket vízi utcák kötik össze és modern, széles hidak nehezen áttekinthető sokasága. Talán a városban mindenütt megtalálható jelentős nagyságú vízfelületek és hatalmas parkok jelentik a svéd főváros egyik legfőbb vonzóerejét. A várost Wasa Gusztáv tette meg az ország fővárosává 1523- ban. Ettől kezdve idegen hatalom hadserege máig sem tette be oda a lábát. Igaz, fennállása óta eddig is csak egyszer, 1520- ban. Sőt, megmenekült a két világháború tüzérségi tüzétől is, repülő bombáitól is. Ez természetesen meglátszik Iépten-nyo- raon. Történelmi emlékei és műkincsei sértetlenül, teljes épségben fennmaradtál?. A város mai képe pedig jól átgondolt és jól megvalósított városrendezés eredménye. Az építési engedélyek kiadásánál a szokásos műszaki jellegű ellenőrzések mellett esztétikai szempontokat is érvényesítenek. Ennek a gondosságnak az eredménye, hogy a messzemenően modem építészeti alkotások mindegyike sajátos, egyéni arculatú. Nyoma sincs a vigasztalan egyhangú skatulya-házaknak. a komor nagyvárosi bérkaszámyáknak. Különösen büszkék a város keleti részén épült peremkerületükre, Farstára, amely tényleg méltó reprezentánsa a modem városépítészet üde, friss koncepciójának. A svéd fővárost a nemzeti hagyományok, tradíciók és kulturális értékek messzemenő tiszteleté és megbecsülése is jellemzi. Elsősorban nem arra gondolunk, hogy a Királyi Palota őrsége még ma is piros-kék egyenruhában feszít, és hogy szigorúan körülírt szabályok szerint végzik el az őrségváltásukat, még csak nem is arra, hogy a svédek minden külföldi látogatót kötelezően elvisznek egyik külvárosukba, ahol legnagyobb szobrászuk, Carl Miiles lakott, és ahol az 1950-ben bekövetkezett halála után a csodálatos termékenységű művész műveiből állandó kiállítást, múzeumot rendeztek be, hanem a Skansenra. A Skansen világviszonylatban is egyedülálló jelenség. Egy egész szigetet betöltő hatalmas parkban található. Tulajdonképpen szabadtéri múzeum, ahová összegyűjtötték a svéd nép életének különféle tárgyi reqvizi- tumait. Eredeti formájukban tanyákat, gazdasági épületeket, malmokat, régi foglalkozások szerszámait, vagy ma is élő foglalkozások régi alkalmatosságait láthattunk ott. Emellett állatkertet, szabadtéri színpadot, kilátótornyot és vendéglőket is helyeztek ei oda. Ottjártunklkor modem frizurás, nyíratlan fiatalemberek adtak térzenét valami testőrségi vagy tengerészeti színes egyenruhába öltözve, fejükön toronymagas, fekete laktál bevont csákóval, komor arccal figyelve a vezénylő szertartásos mozdulataira. Persze a nyíratlan fiatalem-. berek nemcsak térzenét adnak Stockholmban. Talán legmegdöbbentőbb élményünk az egész út során az volt, hogy ebben az igazán tiszta, szép és kulturált várasbán milyen vandál módon is lehet viselkedni. Este nyolc, kilenc óra körül a város központját, különösen a földalatti megállóhelyeit birtokukba veszik a fiatal, 15—18 éves, jobb szó hiányában úgy mondom, huligánok. Ezek a vegyesen fiúkból és lányokból álló falkák adják az esti város egyik döntő színképét. Hogy mi marad utánuk? Szemét, piszok, emberi ürülék, vizelet, üvegcserép, papíros, konzervdoboz. A svéd kísérőm véleménye szerint ezeknek a fiataloknak tekintélyes része rabja valami lyen divatos kábítószernek. Szerinte a svéd kormány felvette a harcot ezzel a problémával, amit előttünk a „Polis” jelzésű rendőrségi autók szűnni nem akaró szirénabúgása és néhány különösen renitens fiatal nem éppen barátságos invitálása kellően igazolt is. Molnár József (Folytatjuk) Körtefa-különlegességek nyugatnémet rendelésre Az AGRIMPEX közvetítésével jelentős külkereskedelmi rendelést kapott a békéscsabai Lenin Tsz. Az itt működő faiskolában ötezer olyan gyümölcsfacsemetét állítanak elő, melynek mindegyikén — tehát egy törzsön —háromfajta körte terem. Unyatinszki Pál faiskolavezető e vállalkozással kapcsolatban elmondotta, hogy ebben az esztendőben vadkörte- suhángot neveltek, s ezeket nyár végén a nyugatnémet kereskedelmi partner kívánsága szerinti fajtákkal alvóra beszemezték. A nemes gyümölcsöt termő részeket a talai felszínétől 60—80 centiméterre alakítják ki. Valószínű, hogy ezeket a fakülönlegességeket a nyugatnémet háztáji gazdaságokban, kisüzemekben helyezik el, nem is olyan olcsó áron. hiszen a termelőszövetkezet kisfánként 40 forintot könyvelhet el a Nyugat-Németországba előkészített és szállított áru után.
