Békés Megyei Népújság, 1969. december (24. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-25 / 299 szám

1060. december 25.

9

Csütörtök

1.

Havas délután, sejtelmes, sárga körök az utcán. Égnek a villanyok. Ezerkilencszázharmincöt vagy harminchat. Szánkók és csi_ lingelés, a szánkók gyönyörű csilingelőse és hogy herseg a hó a vastag talpak alatt, amikor kanyarban félrefarol a sikló csoda! És valaki, ott a bakon, megpattintja az ostorát is, felnyeritenek rá a táltoslovak, hogy már a felhők hátán szaladjon a szán, fel a csillagokhoz.

Aztán lábdöbögés az udvaron, apró lábak, nagyobb lábak óvatoskodnak az iskola felől a tanítói lakáshoz, de már kint elkezdik a danolást: Pásztorok, pásztorok, örvendjetek... Bejönnek a konyhába, vannak vagy öten. Gyerekek ők is, csak nagy bajusszal, nagy subában, a Betlehem, amit hoznák, papír meg festék, de gyertya világít benne. A konyhában leoltják a villanyt, félsötétben énekelnek, aztán rigmusokat mondanak, az imbolygó lángot nézem, beleég a szemembe. A gyerek hangú pásztorok köszönik széfjén, amit kapnak, csengetnek, mint az utcán a szánkók, és elviszik a gyertyás Betlehemet.

Karácsony. Ünnep. Érdekes, nem is tudom, miféle ünnep? Talán csak egyszerű lélegzetvétel.

Csillog a hó, hasít a szél. Átjárja a falut, végignyargal a hosszú utcákon, belefúj a nyárfasorba.

A kútnál öregember. Csizmában, vastag kabátja alól kék kötő ereszkedik a térdéig, kucsmája a szemöldökéig húzva. Fogja a kutat, mert szédül. Vinném a kannát, jeges az út, el ne essen, ne cipelje. Ki nem adná a kezéből. „Hagyja csak, nem nehéz az. Hetvennyolc éves vagyok én még csak, a feleségem itt vár a boltban, érte megyek előbb.'’

Ropog a hó és hull kitartóan. Megyünk. Hívom eev kis melegítőre, nem jön. Az örház utca végén lakik, mondja, gyűiiön csak velem, tán csak nem didereg?

Karácsony. Hát sok szép karácsony volt, igaz. Bandukolunk, csapkod a szél, két marokkal dobálja szemünk közé a havat. Az öreg fel sem veszi. Még mosolyog I is... rámemeli tiszta, világos sze-1 mét, harcsabajusza csupa déri meg hó, közben egyre csak me-| gyünk, át a kövesen, be a Petőfi utcába, az örház utca felé.

„Karácsonyt kérdezi? Volt irgalmatlan is. Tizenhatban. Galíciában. Őrséget álltam karácsony este. Mögöttem a bunkerban a többiek... Maga is azt mondia, az nem volt háború? Tizennyolcban a Piavénái 120 emberünk esett el, két hét alatt. Az nem volt háború? Nem jó erről beszélni, emlékezni rá.”

Hetvennvolc évet visz magában Hídvégi Gábor és tiszta, szép. világos szeme mintha a galíciai hósivatagot látná, nvntha őrségben állna most is... Viszi a kannát. ide nem adná.

„Mit csinálok karácsonv este? Lefekszek már hatkor. Rádiónk sincs. Csak 300 forint tsz-nyug- díj meg amit nváron kaptam egy kis mezei munkáért. Ebből élünk a feleségemmel. A gyerekek elhaltak. Karácsonv?... Olyan nap, mint a többi. A Piave, az bor-; zasztó volt. Sríaftúszan vesztek el két hét alatt.”

Hetvennyolc évet visz magában, és kpaápconv este hatkor lefekszik. Mirdeot bct-mof a >»ó. . Pá=7_ torok, pásztorok, örvendjetek.”

Muronyi pásztorok

vékonybelekbe töltik a fűszerrel alaposan elkevert húst. Ami a béltisztítás nem éppen lelkesítő folyamatát illeti. Muronyban sajátosan modernizálták: Remecz- kiéknél például az ultrás vízbe áztatott béldarabokat mosógép mossa.

Köszönünk és mennénk, a Remeczki család azonban kórusban tiltakozik: „Előbb a házat, mondják, tulajdonképpen még nem is látták, hogy hol lakunk.”

Modern, natttrszínű bútor, simára csiszolt, fényesen ragyogó parketta. Remeczkiné pálinkát készít. „Ugyan már, mit vonakodnak, a disznótorra iszunk.” Iszunk tehát a disznótor, a család, a karácsony, az újév tiszteletére, s mielőtt aggasztóra fordulna a helyzet, hozzák a frissen sült húst. Aztán a sört. A vendéglátók logikája szerint ugyanis, ha már pálinkát ivott az ember, akkor arra már enni kell, ha meg evett, nyilvánvaló, hogy szomjas lesz... egyszóval, iszunk a sörből. És a „vidám ember” kifejezés etimológiáján morfondírozunk. Muronyban a vidám ember annyit jelent, hogy optimista, előrelátó, sorsát gondosan, okosan tervező. Remeczki Ferenc pedig vidám ember.

6.

2.

Murony új község, most lesz húszéves. Ugyanakkor a történeti1 források tudnak egy Murony vagy, Muron nevű településről, amely nagyjából ezen a helyen, már a| XIII. században létezett. Nos, e. látszólagos paradoxon mögött a következők állnak. i

A község jelenlegi területén épült Jantyik-féle téglagyár környékét ma is „Murva-helynek” I nevezik, amely egyesek szerint utalhat a XIII. századi őstelepü-, lésre is. Sorsa azonos a megye apró haíászfalvainak, jobbágyié-, lepüléseinek sorsával; a lápvilágban védtelenül tűrte a tatár- és törökdú'ások újabb és újabb rohamait. Más vélemény szerint a Murony szó egy törökkori, ismeretlen nációjú hadvezérre utal.1

Muron, Murva-hely vagy, ha úgy; tetszik Murony a századok során egyszer csak felveszi a Békésföld-í vár nevet, állítólag azért, mert mint Békés község egyik védelmi pontja földvárral védekezett a! betolakodók ellen. A téglagyár udvarán ma is áll két földhányás,1 amely bizonyíthatja a vár létező-! sét.

1926-ban 190 házhelyet osztanak; szét az első világháború hadirokkantjainak, hadiözvegyeinek és az uradalom cselédjeinek, amelyekből a felszabadulásig összesen 68 lakóház épül fel. Ami ezután következik, az már a iegújabbkori történelem lapjaira tartozik. Tóth Mihály tanácselnök így beszél ériről: „Murony új, illetve ősi nevével 1950-ben lett önálló, Békéstől független község. Néhány névváltozás után Alkotmány néven elő- ( szőr a termelőszövetkezet (jelenleg i Lenin Tsz), majd pedig a község északi és nyugati részén az álla-1 mi gazdaság alakul meg. Fejlődé-1 se függvényeként a község fejlődése is rohamos ütemben indul meg: 60 személyes óvoda létesül, kutakat fúrnak, igaz, hogy csak! kettőt, amelynek egyenkénti tel-! jesítménye, ma már percenként alig 8—10 liter és építenek 8500 méter járdát, minden házba bekötik a villanyt. Kultúrház épül az állami gazdaság területén, és a község két könyvtára mellé létrehozzák a harmadikat, a korszerű klubkönyvtárat is.”

Az olvasó bizonyára emlékezik, amikor a fentiekben azt írtuk, hogy 1945-ig két évtized alatt 68 ház épült; nos, jelenleg 481, jórészt modern lakóház áll a község kül- és belterületén.

Ami a továbbiakat illeti? Tóth Mihály tanácselnök: „A meglevő orvosi rendelő mellé egy új részt építünk, így a kibővitett épületben a fogorvos és a körzeti orvos is helyet kap. Törpevízművet szeretnénk építeni és reméljük, hogy sikerül a békési gázvezetéket Mu- ronvig hosszabbítani.”

Ennyi. Mozaikok persze, és vajmi keveset adnak vissza abból az impozáns összképből, amelynek tanúi lehettünk. Valamit azonban a fenti és igencsak töredékes felsorolás feltétlenül bizonyít. Valamit... Szóval; mi történt azon az úton, amely a XIII. század Mu- ronyát összeköti a XX. század Muronyával.

3.

Az iskola egyik végét gróf Kle- belsberg Kunó építette, a másik végét is, a kettőt meg mi kötöttük össze ötvenvalahányban. A két tanteremhez így jött hozzá még négy. Az egyik Klebelsberg- ben Sajtos Ida tanít. Első osztályt. Nem illő talán, hogy akkor érkezünk ide. amikor a gyerekek már a hosszú ó-betűt is odaírják a vakáci-hoz, és hogy most

a népszámlálás is közbejött, jó soká kezdődik újra a suli.

Elkapok egy kis elsőst. Milyen a tanító néni, kérdem tőle, mert pontos információk birtokában mégis könnyebb a riport. „Jó is meg nem is” mondja, olyan nyíltan, hogy nem ripakodhatok rá, mi az, hogy „nem is?”

„Jó, mert ötöst adott számtanból. Meg sok piros pontok Nem jó, mert szigorú.”

Szigorú. Lesz, ami lesz, kopogtassunk.

Huszonöt éves. Csinos. Egyszerű. Élénk tekintetű, kedves hangú lány. Érzem, hogy nagyon szigorú tud lenni, ha akar. „És, ha kell” toldja meg amit mondok, és kéri hogy hívjuk ide a barátnőjét is, Pólyán Erzsit, aki harmadikat tanít. Szabolcsból jöttek, három évig tanítottak együtt egy kis szabolcsi faluban, aztán megpályázták Muronyt. Másfél éve laknak itt. Szolgálati lakásban.

Erzsi is jön. Elütő 'egyéniségek. Erzsi halk szavúbb és mindig mosolyog. Sőt: nevet. Reprezentatív szépség, nem Muronyban, nem Csabán, az lenne Pesten is. „Csak falun akarok élni és tanítani. Ezt eldöntöttem.” Nem indokolja, miért. Ha egy nő azt mondja „csak”, nem indokol tovább.

Együtt ebédelünk a napköziben. A muronyi napközit különben is látni kell. Még jó, hogy nem dől össze. Ócska parasztház, benne a konyha, egy tanterem meg az ebédlő. Hálát adtunk a gerendá- zatnak. hogy nem szakadt ránk. A KÖJÁL-nak sem tetszik, azt pletykálják a verebek.

Ida és Erzsi együtt már sokkal magabiztosabb. Muronyi másfél évüket mesélik. A KISZ-t, hogy hiába akarták, nem tudtak beépülni, a gazdaságban van az egyetlen szervezet, oda meg alig járnak a faluból. Hogy mit kellene tenni, nem tudják. Akik fiatalok. és a faluban maradnak, (mit köntörfalazzunk?) csak a sörig meg a rajcsúrozásig tart az igényük. És unalmas hozzátenni, hogy tisztelet a kivételnek. Persze. hogy ilyen is van.

Mit keresünk? 1230 forintot... Kis tanító nénik. A nemzet modern napszámosai. Nevetgélnek, szomorkodnak. „Jó lenne egvszer férihe- menni de kihez?” Karácsony. Megfogni valakinek a kezét. Együtt nézni a csillagszórót.

4.

Sorompó. Aprócska, ám rendkívül ügvbuzgórn füstölgő, gőz- lehelletet lihegő mozdonvocska kattog a fényesre koptatott váltókon. Baktat vagy száz méternyit a szélűzte örvénylő hóesésben. aztán egy marik sínpáron ' visszafelé igvek^zik. Ekelik vagv t perc, talán több. úgy ré illik, ogy még két perc huzavona sj ->lighanem odafagyunk az úttest- I

hez. Valakitől azt kérdeztük, hogy az ezen a vonalon közlekedő vonatok, beleértve a nemzetközi expresszeket is, miért állnak meg minden alkalommal Muronyban? „Miért? — kérdezett vissza némi csodálkozással az illető —, hát miért ne állnának meg? Innen lagyogó a csatlakozás Békés felé s ha azt vesz- szük, hogy Békés 20 ezernél is több lakost számlál, akkor ugye indokolt. Meg aztán a vonat olcsóbb is, mint a busz Csabáról.”

Forintok. Néhány forint a különbség, de hát mindenki ott spórol, ahol tud. Nem mintha ezen a vidéken szegény emberek élnének. Muronyban különösen nem. Az újonnan épült házakban radiátor melegít, az udvaron parkírozó autó gyakori látvány, a hálószoba- és konyhabútorokat az éppen aktuális divat szerint cserélik.

Presszó. Apró helyiség, néhány asztallal, székkel, hatalmas zajjal, átnyirkosodott és gőzölgő té- likabátok különös illatával. Mikro gazdasági bel- és külpolitikai viták: a könnyebb műfajban a legfrissebb pletykák. Valaki szakszerű előadásban részletezi az építendő törpevízmű későbbiekben megnyilvánuló, sokoldalú előnyeit, más viccet mesél. Kitörő nevetés. Pufajkások, zakósok, csizmások és félcipősök, fo- gatos, zetoros, állatorvos és pedagógus... Egyszóval a falu kicsiben. Nyílik az ajtó. Valaki jön, valaki megy. Ki az utcára, a friss, csípős, aprószemű havat hordozó karácsonyi télbe.

5.

Alábbi történetünk előzményeihez tartozik, hogy rövid habozás után megállítottunk egy kucs- más-csizmás bácsikát, aki a mu- ronyiak mekkájához, a két gyéren csordogáló kút egyikéhez igyekezett. „Disznótor? Disznótort akarnak látni...? Hát nem láttak még muronyi disznótort...? Ha annyira akarják, legjobb, ha a Remecz- kiékhez mennek. A zetoros Re- meczkihez Vidám ember.”

Szép ház. Újonnan épült, hófödte előkertje, az olajozott, finom műszerként kattanó ajtó rendről árulkodik. Füst. Zsír, sonka, oldalas, szalonna, félig sült tepertő sajátos keverék illata.

A vidám ember ma korán kelt. Megölte az egyik disznót, utána a másikat. Nem egyedül. A disznótor olyasféle alkalom, mint a névnap, születésnap; olyan, ahol segít sógor, testvé*- és valamennyi közeli rokon. Attól függően persze, hogy hánv és mekkora drtzn** vás’ak Készül- már a kolbász, rruronvi szokás sz°- rint a piros paprikás húsba némi cs«T"S’nyepaprikát is adnak, és a tisztára mosott vastag- és

Közös ismerősök után kutatunk- Kiderül, hogy akad, nem is egy. Professzorok, főiskolai tanárok. öt perc múlva régi ismerősök jóízű hangulatával ülünk egymással szemben Hajdú Sándorral. a muronyi iskola igazgatójával. Fő a kávé, esik a hó, az iroda cserépkályhája ontja a meleget.

Az idillikus hangulathoz és beszélgetéshez minden kellék együtt, de sem idill, sem jól fésült protokoll-szöveg nem lesz belőle

Robbanó karakter, ha nem mondanák is tudnám: mindenütt ott van, ahol tenni kell valamit. Tizenkét éve tanít Muronyban. Köröstarcsai. Vezeti a fotószakkört, és ha Pestre megy, valamit mindig elintéz. így szerzett a községi klubkönyvtárnak is 15 ezer forintot a minisztériumtól, hogy a tanácsháza nagytermét helyrerázzák kicsit, jó lesz az a klubkönyvtárnak hetenként kétszer, ha meg tanácsülés van, évente hatszor, akkor meg tanácsterem lesz a könyvtárból. „Azóta olvasnak többen, hogy ezt megcsináltuk. Érdemes bekukkantani.”

Tíz perc múlva azt meséli, hogy az iskola udvarán van egy épület, tavaly még tanterem volt, azt szeretné átalakítani, klubot nyitni benne. „A földszöv-nél láttam egy lélretolt biliárdasztalt, jöhetne ide, meg sakk, kártya. Nem értelmiségi klub lenne, ördögöt. Csak klub. Hely, ahol mindenki szívesen látott vendég.”

Jönnek a kollégák, vége az utolsó órának. Kitört a karácsonyi vakáció. Most még futni is szabad a folyosón, ki az utcára, felmarkolni a jó puha havat, odasózni egy nagyot a lányok nyakába.

A kávé forró és tömény. Most már csak csevegünk, egy korty kávé, egy mondat. Az illetmény- földről, amit sokan kincsesbányának hisznek, pedig inkább ne lenne, sok vele a baj, a kunye- rálás. A tsz-nek nem fontos, mindig a munka végére hagyják, pedig megegyeztek ebben is, abban is... Jövőre az állami gazdasággal szerződnek a pedagógusok, bennük több reményük van. Huszonöt mázsa kukoricát garantálnak, meg is veszik a terményt Az idén Kamutra mentek kukoricát árulni, mert a muronyi szövetkezet nem foglalkozott ilyesmivel. „Jó tsz az, de csak a maguk dolgával törődnek.”

Ahogy múlik a délután, egyre nagyobb a hideg. Hasít a szél, j hordja a havat a muronyi ut- ~ákon. Szekerek nyikorognak, i '-étmáz'ás hízók lapulnak a drót rtatt Disznótorok ideje van. és a karácsony.. Ida meg Erzsi hazautazik Sz-fcolcsba. Hazamenni, szép. de jó!

| Még a december sem olyan hideg, kemény, ha hazafelé visz az a vonat.

Bencsik Máté—Sa&s Ervin