Békés Megyei Népújság, 1969. december (24. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-25 / 299 szám
KÖRÖS TÁ J kulturális melléklet mindig küzdeni kell Pesti találkozás Csányi Miklóssal A téli nap aranyló su- dományegyetemen magyar gondolatébresztő, társadal- garai szikráznak a hóvász- —történelem szakos közép»- mi vetületében is nagyon non. Pajkosan kergetőz- iskolai tanári diplomát sze- élő, rohanó mindennapja- nek fehér színű pályáju- reztem, hozzákezdhettem ink problémájáról szóló kon, játékukat csak a jövő- gyermekkori álmaim meg- kisfilmjót. Gratulálunk! menő emberáradat akadá- valósításához. Egy évig a — És a televíziós munka? lyozza. És ilyenkor, ha van Budapesti Filmtudományi — Számos „Szót kérünk” még erejük, a rakpartról Intézetben gyakornokként adást készítettem, én ren- méltóságteljesen a vén fo- dolgoztam, majd 1964— deztem a „Készítsünk együtt filmet” című műsort is, amelyben a nézők végigkísérhették a filmkészítés valamennyi fázisát a forgatókönyv írásától az operatőri munkán át a vetítésig. — Milyen tervekkel, vágyakkal készül az új esztendőre? — Azoknak a srácoknak, fiataloknak az élete érdekel, akik akarnak valami, valami szebbet csinálni, kik boldogok akarnak lenni. Akiknek ugyan adottak bizonyos lehetőségek, de nincs mindig erejük cselekedni céljaik érdekében — és ezért ők is felelősek. és Szeretem a nem ábrándozó, de merész, reális terveket szövögető embereket. NaJelenet a „Boldogság című filmből. lyó hátára siklanak, majd 1968. között a Színház a mélykék hullámcsillámok Filmművészeti Főiskola elnyelik őket. Csodálatos filmrendező szakos hallga- játék! December pesti pro- tója voltam. Még akkor E?on érdekel a mai fiatatíukciójában nagyon sokan érlelődött meg bennem _ l°k életének minden ellentg yönyörködnek nap mint békéscsabai élmény alap»- mondása, annak a kornak nap. Jó néhányukban a lát- ján —, hogy a körülöttünk a problémái, amelybe ők is, vány szárnyaló gondolato- zajló világ emberednek íz- én is beleszülettem. Kor- kat, illúziókat. vágyakat galmas problémájáról, a osztályom gondjairól — ébreszt... Egy Ismerős. Aztán még készítsek, egy. És aztán ő. Véletlen boldogság-keresésről filmet perspektíva, cinizmus, érvényesülés — szeretnék _ A témája? vallani, hitelesen, őszinte _ Egy kisvárosban két hangon. Elgondolkoztató ja- tékfilmet vagy televíziós találkozás. Körszakállas, mint a fia- fiatal összeházasodik, tál művészek közül jó né- gyük után fél évvel — szü- játékot szeretnék alkotni hányán. Még innen a har- igf segítséggel _ már szép, ttöbb forgatókönyvem vár m incon. A Televízió Ifjú- berendezett otthont terem- megvalósításra) tőnek és élik mindennapi, lassan megszokottá váló, problémamentes, boldogsági Osztályának rendezője. Az idei oberhauseni, miskolci és krakkói feszti„Boldog- nak hitt életüket. A 9 perolyat, amelynek tartalma, témája nem rejtély, hanem azonnali reagálást: együttérzést, helyeslést vagy vitatkozást válón díjat nyert ság” című kisfilm megal- ces kisfilmben arra kere- vált ki a nézőből. És térkőt ója. Békéscsabai szüle- Olaszt hogy az anya, mészetesen a Televízió Ifgi jólét megteremtése júsági Osztályának számos tésű, eddigi életének namegye egyenlő-e a boldogsággal? műsorát szeretném sikerrel rendezni. Jövő évi első műgyobbik felét a székhelyén töltötte. a képiek szkeptikusan suCsányi Miklósnak hív- gallják: elegendő-e a bol- soromat január 8-án este ják. dogsághoz az, amit e kis- sugározza a Televíziót. Két — Amikor van némi film hősei — általában a szabad időm, jólesik egy fiatalok — annak hisznek : lös kikapcsolódás — mond- ’ ' ‘ ’ nap Bakuban címmel készítettem útifilmet, amdA választ a bemutatók kö- kor az egyik ifjúsági mű- zönségének reagálásából sor kapcsán a nyáron a után. _ Most év végén, ez egyértelműen megállapít- Szovjetunióban jártam. Bak ülönösen hasznos. Vi- hattam, és ezért helytálló, kút általában mindenki vigondlalanabbul, hogy a cím idézőjelben áll: lághírű olajkútjairól isme„Boldogság”. A nézők —• ri, de ebben a filmben mást akik látták a kisfilmet — nem fogalmaztak filozófiai vagy igénnyel, nem idézték a rosszul. A hivatalos kriti- marxista etikát (ha boldog tákat, a keleties sikátorokák és a nézők ennél is hi- akarsz lenni, úgy kell cse- hat, felidézi a bakui kultúra telesebb, mértékadó véle- lekedned, hogy mindenki emiékeit és bemutatja az ménye után összegezni le- m^s is boldog legyen), hét- azerbajdzsán főváros mai hét, a rendező melyik mű- köznapi módón vallottak a életének sorára figyeltek oda leg- tartalmasabb emberi, r- piUanatát többen. Egy-egy év végi sadalmi kapcsolato , érzelmekről, ezek szükségességéről. ja — a kölcsönös üdvözlés szonylag megszabadulva az alkotás idegfeszítő izgalmaitól, reálisan felmérhető, mit esi nált az ember jól szeretnék elmondani. A film felfedezi az ősi arab óvárost, a gyönyörű paloamolyan szánv sétálgatás vetósféle. — Ügy véljük, és bizo- ... . , , , . rendezőjének nyara azoknak is, akik rendszeresen figyelemmel kísérték, s kísérik téleví zió szenvedéllyel munkál& tűzött célért töretlen aka__ műsorait — a szukebb , ..tol pátriában, Békésben - is, rattal, értelemmel, hittel ez a véleménye: az 1969- és sz es esztendő mindenképp>en kodhattam. S termékeny volt, és elismerésben sem volt hiány. A „Boldogság” című kisfilmje nagy sikert aratott itthon ieményt mondott: és külföldön is. hausenben, Miskolcon és __ Miután, 1963-ban a Krakkóban is első díjjal S gegyij Jósáét Attila Tu- jutalmazták Csányi Miklós néhány kedves is. A film gyönyörű zenéj« és ritmusos képei egy kellemes séta — Mi a film írójának és formájában vezetnek végig boldogsága? a városon — a régi sártoronytól a tengerparti strandig. Csányi Miklós, az órájára pillant. Elnézést kér, de kamerapróbára kell si— Filmet készíthettem, a gyermek-ifjúkorban kivan erőm , ., . .. újabb célokért a »“l újabb és küzdeni. A néző és a zsűri is vé- Oberdáóba. Befejezésül álljon itt ez a mondata —, amely talán ars poeticája is lehetne: az igazi boldogságért mindenütt küzdeni kell. Dékány Sándor Koszta Rozália Gyulai vázlat Kutyaette karácsony Dávid József novellája A kkoriban, 1932-ben — mifelénk — mintha az isten is szegényebb lett volna. Még egy vékonyka hópalásitot sem dobott a földre. A sár megfagyott ugyan, s reggelenként dér csipkézte a lombtalan fák ágbogait, de szürkés-fekete volt minden, vigasztalan idő, amely inkább hasonlított halottak napjára, mint a karácsony közeledtére. Akkor még csak tíz karácsonyt láttam. Ez lett volna a tizenegyedik. — De amelyikre emlékeztem, az mind havas volt, olyan igazi, ahogy azt a felnőttek elbeszéléseiből is hallottam. Azért a kántálásra készültem. Az ádvent estéin a tűzhely ajtaján és lapján kiáradó meleg és fény ölén fújtuk a karácsonyi énekeket aranyszívű nagyanyámmal, kishugaimmal. „Pásztorok, pásztorok, keljünk fel...” Ezen a karácsonyon tulaj- doniképpen én lettem volna a megváltó — amire persze már csak később, felnőtt fejjel döbbentem rá —, a kis jézuska, aki ember képében összeszedi azt a szere tetet, amit az isten a földre szórt. A rra nem is gondoltam, hogy mi, szegény kis félárvák, miért maradtunk ki a nagy ajándékozásból, de azt sejtettem, hogy ünnepi omlós kalács gyönyörűségében csak akkor lesz részünk, ha a szentestén kö- rülkántálom a falut. Lámpagyújtáskor a nyakamba is akasztottam a vászontarisznyát s elindultam az öreg utcán a módosabb emberek ablaka alá. „Szabad-e az istent dicsérni?” Erre a kérdésre a legfösvényebb ember sem mert nemet mondani. És én fújtam. Tiszta gyermekhangon fújtam a dicséretet, majd pedig elhadartam a versikét is jó hangosan: „Adjon az isten több karácsony estét megérni. Nem ilyen szomorút, örvenedete sebbet, bort, búzát eleget, holtunk után lelkiüdvösséget. Ezt kívánom az egész ház népének... Kérem a diót!” Dió helyett jobban örültem a kalácsnak vagy a fillérnek, de köszöntem én az almát is és a darabka kenyeret. Rokonaimnál beljebb is invitáltak, de én siettem, mert nagy volt a tarisznyám. A magam és testvéreim étkessége meg még nagyobb, s tudtam, úgy várnak haza, mint az isten angyalát. Y égigkántáltam a falut, s már fordultam volna hazafelé, amikor összetalálkoztam Rigó Jani pajtásommal, aki lelkendezve mesélte, hogy a Sümegi méltóságosékhoz is be lehet menni. A Petró-fiúk is voltak, s nemcsak kalácsot, hanem egy-egy pengőt is kaptak. A méltóságos asszony meg a végén telerakta a zsebüket szaloncukorral. Egyszerre melegem lett, de mire szóhoz jutottam volna, Jani már el is tűnt. De hát felmegyek én oda egyedül is, aztán amennyi éneket csak tudok, azt mind elfújom, szépen. El én, hiszen azért a... A templomtól fel a Szitás dombra, a kastélyhoz vezető fasorban olyan a sötétség, mint a marhában. Itt már nem villan az útra csak a csillagok fénye, ha az is lenne, mert borús, fekete az ég, az ember csak tapogatózik, mint a világtalan. Na de a pengő. Az nagy pénz, ha csakugyan adják. Azért egy napig kell dolgozni. De télvíz idején hiába is dolgoznál, mert munka nincs, s így az a pénz valóságos kincs. Az lenne, ha odaadhatnám nagyanyám kezébe... Nem félék én! Mitől is félnék... Már idelátszik a kastélykert csupasz fái közül az ablakok fénye... És a nagy kovácsoltvas kertkapu is tárva. Mégis csak igaza volt Rigó Janinak... Szaporáztam a lépést, de egy hajintásnyira sem jutottam, amikor elvakkan- totta magát egy kutya, utána mindjárt még kettő. Dühös morgással közeledtek. Mancsuk alatt az avar olyan félelmetesen ropogott az esti csendben, mintha a pokol tüze nyaldosta volna a fákat, s a lángok már- már az arcom is sütnék. ■ ószerén lélegzeni is 1 alig mertem, ösztönösen nyúltam a tarisznyámba és a legközelebb jutó dög elé odavetettem egy darab kalácsot. Hátráltam és nyúltam a másik darab kalácsért, mert a távolság a kutyák s köztem egyre fogyott. Már-már az arcomra fröcskölt a kutyák nyála, soványka lábikrámba mart éles foguk, de még félig volt a tarisznyám. Időnként a zsebembe is kaptam, hogy dióval bolon- dítsam őket, s időt nyerjek, és legalább két-három darab kalácsot megőrizzek kicsi húgaimnak, de nem volt irgalom. A dögök egészen a fasorig szorították, s ha ma- radoztak is, még mindig félelmetesen közelinek éreztem a veszedelmet. Mire visszaértem a faluba, üresen lötyögött nyakamba a hosszú vászontarisznya. Most hogy állítsak így haza? Amikor énrám úgy várnak éhes kis testvéreim, mint az isten angyalára... Én lehettem volna a karácsony, az élő szeretet, a jóság, a tiszta öröm. Magam a kisjézus... De hát nem tudtam egy röpke téli estére sem megváltani akkor a nyomorúságunkat... Azt gondoltam — ahogy könnyes szemmel hazafelé bandukoltam —, bizony jobb lenne lefeküdnöm a kásásodó folyóba vagy kint a vasúton szembeállni a tízórás vonattal. De hát még a szegénységnél is erősebb az élet, így azért csak hazavitt a lábam. erencsére kis húgaim már aludtak, s mire a napkeleti égen hasadt a hajnal, aranyszívű nagyanyám kisütött vagy három tepsi mézédes kukoa-i- camálét—
