Békés Megyei Népújság, 1969. december (24. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-19 / 294 szám

1969 december 19. 2 PénicS; „Miről van szó tulajdonképpen?" Varsó A Trybuna Ludu csütörtöki számában „Miről van szó tulaj- donképpén?” című kommentárjá­ban a többi között ezeket írja: „Az utóbbi napokban felhábo­rító hírek érkeznek abból az or­szágból, amelynek kormánya késznek mutatkozik a kapcsola­tok rendezésére Lengyelországgal. Szinte hihetetlen a nyugatnémet revansista körök és egyes sajtó- orgánumok cinizmusa, amikor ar­cátlanul antiszemitizmussal vá­dolnak bennünket. Mindez váratlan, de nem új dolog. Már bőven volt rá példa. A barbár megszállás idején a hit­leristák hasonló elméleteket tu­lajdonítottak a lengyeleknek, mi­közben azonos sorsot szántak a zsi dóknak és a lengyeleknek. 195 9-ben — amikor a horogke­resztesek ismét megjelentek a nyugat-németországi zsinagógák falán, a Német Szövetségi Köz­társaságban kampány kezdődött, amely a mostanihoz hasonló rá­galmakkal igyekezett elterelni a figyelmet a Rajna parti fajgyű­lölőkről. A kampány célja világos volt és most is az. Cionista és imperi­alista szervezői k szeretnék meg­rendíteni a Lengyelország iránt világszerte megnyilvánuló bizal­mat. A mostani lengyelellenes kam­pányban a revansiata szervezetek mellett a Springer-konszem és Straussék sajtója játssza a vezető szerepet. Azok, akiknek semmi erkölcsi joguk sincs másokat antiszemi­tizmussal vádolni, ezúttal is sze­retnék elterelni a figyelmet ön­magukról. Avagy a tervbe vett lengyel—nyugatnémet politikai tárgyalások előtt akarják meg­mérgezni a légkört?” — fejezi be a Trybuna Ludu. A milánói merénylet egyik gyanúsítottja Egy milánói taxisofőr vallomása alapján a rendőrség letartóztatta Pietro Valpreda 36 éves milánói anarchista balett-táncost, akit a bombamerényletben való részvé­tellel vádolnak. A vádlottat Ró­mába szállították kihallgatásra. Kádár János befejezte csehszlovákiai látogatását Prága A Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának meghívására december 17—18-án látogatást tett Prágában Kádár János, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságának első titkára, viszonozva ezzel Gustav Húsúknak, a Csehszlo­vák Kommunista Párt, Központi Bizottsága első titkárának koráb­bi magyarországi látogatását. A látogatás során Kádár János és Gustáv Husák között véle­ménycserére került sor, amelyen részt vettek Erdélyi Károly, az MSZMP KB tagja, külügyminisz­terhelyettes, valamint Lubomír Strougal és Vasil Bilak, a CSKP KB elnökségének tagjai, továbbá Pavel Auersperg, a CSKP KB nemzetközi osztályának vezetője. ' Az eszmecserében Kádár János és Gustáv Husák kölcsönösen tá­jékoztatta egymást a két testvér- j párt helyzetéről, országaiknak a j szocialista építésben elért ered­ményeiről, az előttük álló felada­tokról. Áttekintették a magyar— csehszlovák kapcsolatok helyze­tét, az együttműködés fejlesztésé­nek további lehetőségeit. Megál­lapították, hogy minden feltétel megvan a két testvérpárt, a két szomszédos ország kapcsolatainak fejlesztéséhez, a közvetlen együtt­működés további szélesítéséhez az élet minden területén. A két testvérpárt első titkára véleményt cserélt a jelenlegi nemzetközi helyzet időszerű kér­déseiről is. Az európai helyzetet vizsgálva, aláhúzták az európai szocialista országok párt- és álla­mi vezetői 1969. december 3—4-i moszkvai tanácskozásának jelen­tőségét. Megerősítették, hogy a ta­nácskozás határozatainak szelle­Kiiencévi szigorított börtönbüntetésre Ítélték Franz Novákot Franz Novákot, Bichmann bu­dapesti fő halálszállítmányozóját kilencévi — szigorított rendsza- bályokikai súlyosbított — börtön- büntetésre ítélte a bécsi törvény­szék esküdtszéke. Az esküdtek — hét nő és egy férfi — egyhangú­an bűnösnek minősítették Ver- diktrükben a volt SS-tisztet, amiért 1944-ben embertelen erő­szakot alkalmazott a Magyaror­szágról Auschwitzba deportált zsidók szállításának megszervezé­sében és megszámlálhatatlan ál­dozat halálát okozta. Novák ügyvédje semmisségi pa­naszt jelentett be, az ügyész sú­lyosbításért fellebbezett. Á DNFF felhívása Albert Dupuy-nek, az AFP tu­dósítójának közlése szerint Hanoi­ban csütörtökön nyilvánosságra hozták azt a felhívást, amelyet a DNFF Központi Bizottsága a front megalapításának 9. évfor­dulója alkalmából adott ki. Erőteljesebben kívánjuk, mint bárki más, hogy a háborúnak mi­előbb vége legyen és a béke mi­előbb helyreálljon — hangsúlyoz­za a felhívás. „Az a béke, amely­re mi törekszünk, igazi béke füg­getlenségben és szabadságban. Mindaddig, amíg az Egyesült Ál­lamok folytatja agresszióját, mi folytatjuk harcunkat, amíg az utolsó agresszor is eltűnik hazánk földjéről. A helyes politikai irány­vonal által vezettetve haladunk az egyre nagyobb győzelmek felé és jutunk el a végső győzelemhez”. A felhívás ezután a hadsereghez és a néphez fordul, hogy fokozza elszántságát. Végül a DNFF a saigoni kato­nákhoz, tisztekhez, rendőrökhöz, valamint az amerikai hadsereg katonáihoz és az amerikai tábor országaihoz intézi szavait. Az előb­biektől azt kéri, hogy helyezkedje­nek szembe a „vietnamizálással” Az utóbbiakat felkéri, hogy köve­teljék a harcok megszüntetését. A DNFF győzelmet kíván a ha­ladó amerikai népnek, a dél-viet­námi nép fegyvertársának és ké­ri, emelje magasra a vietnami ag­resszióval szemben tanúsított el­lenállás zászlaját — fejeződik be az AFP ismertetése a DNFF fel­hívásáról. méhen továbbra is törekednek ar­ra, hogy Európa földjén a jószom­szédság váltsa fel a feszültséget, S a békés együttélés a különböző társadalmi rendszerű európai ál­lamok kölcsönös kapcsolatainak egyetemes - normájává váljék. Aláhúzták, hogy a szocialista or­szágok egyeztetett és kezdemé­nyező fellépése a rendezetlen eu­rópai kérdések megoldását, a bé­kés együttműködés és a bizalom légkörének erősödését szolgálja Európában és az egész világon. A nemzetközi kommunista és munkásmozgalom helyzetének egyes kérdéseiről folytatott véle­ménycsere során kifejezték azon törekvésüket, hogy a jövőben is a kommunista és munkáspártok moszkvai tanácskozása határoza­tainak . következetes realizálásán a nemzetközi kommunista mozga­lom, a szocialista közösség orszá­gai egységének erősítésén fognak munkálkodni. A szívélyes, elvtársi megbeszé­lések a nézetek azonosságát mu­tatták valamennyi megtárgyalt kérdésben. A két testvérpárt vezetőinek tanácskozása a két párt és a két szomszédos szocialista ország ba­rátságának és együttműködésének erősödését, a szocializmus és a bé­ke ügyét szolgálta. December 18-án Kádár János elutazott Prágából. Apró Antal hazaérkezel! Moszkvából Apró Antal, a Minisztertanács elnökhelyettese szerdán a késő es­ti órákban hazaérkezett Moszkvá­ból, ahol részt vett a KGST Vég­rehajtó Bizottságának 44. ülés­szakán. Fogadására a Keleti pályaudva­ron megjelent dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi minisz­ter, dr. Gál Tivadar, a Miniszter­tanács titkárságának vezetője, ott volt F. J. Tyitov, a Szovjetunió budapesti nagykövete is. Walter Ulbrich üzenete Berlin Berlinben csütörtökön hivata­losan bejelentették, hogy Walter Ulbricht, az NDK Államtanácsá­nak elnöke üzenetet intézett Gus­tav Heinemannhoz, a Német Szö­vetségi Köztársaság elnökéhez. Walter Ulbricht üzenetét dr. Michael Kohl, az NDK Miniszter- tanácsának államtitkára csütörtö­kön Bonnban nyújtotta át a szö­vetségi elnöki hivatal államtitká­rának, Dietrich Spangenbergnek. Spangenberg a beszélgetés so­rán közölte, hogy az üzenetet to­vábbítja Heinemann elnöknek. Össztűz a Szuezi-csatorna 100 kilométeres szakaszán A kairói rádió adását megsza- ‘iiítva közölte; tíögy egyiptomi tü­zérségi erők szerda este nagysza­bású összehangolt akciót hajtot­ták végre a Szuezi-csatorna mint­egy 100 kilométeres szakaszán, Szuez és Kantara között. Az egyiptomi lövedékeik 10 kilomé­ter mélységben csapódtak be a Si­nai félszigetre és az izraeli fegy- verráktárakat, valamint ellensé­ges állósókat semmisítettek meg. {Wesselényi Miklós: I Fordul a történelem... o Dokumentum-sorozat í A képen: Pietro Valpreda két hónappal ezelőtt, egy tüntetés résztvevőjeként a római Igaz­ságügyi Palota lépcsőjén. Vietnami helyzetjelentés A saigoni amerikai parancsnok­ság szóvivőjének közlése szerint a szabadságharcosok csütörtökre virradó éjjel rakétákkal és akna­vetőkkel támadást intéztek az egyik legnagyobb amerikai tábor ellen Tay Ninh városától északke­letre. A tábor körül a hazafias erők megütköztek az amerikai gységekkél. Egy másik szóvivő jelentése két zárazföldi csatározásról számol be, amelyeknek színhelye Saigon­tól 85, illetve 90 kilométernyire északnyugatra volt. Az említett je- i lentés egyébként azt állapítja ! meg, hogy szerdán viszonylagos i csend volt tapasztalható a harcte­reken. 1944. október 15-ének esemé­nyeit nagyon sokan megírták már úgy. ahogyan ezt a drámai nap szereplői a maguk szem­pontjai szerint látták és el­mondták. Ezért szükségtelennek véljük e helyen a nap esemé­nyeit időrendben ismertetni. Annyi azonban bizonyos, hogy ez a nap sorsdöntő jelentőségű volt. Két dolog minden kétséget kizáróan megállapítható^ Az egyik: hogy a sikertelenség oka nemcsak a rossz szervezés és az árulás, hanem az őszinteség hi­ánya is. Másodsorban: a felelős­ség oroszlánrésze mindezért Horthyt terheli. Egyéni maga. tartása még azok számára is ki­ábrándítóan hatott, akik kezdet, tői fogva támogatták 25 éves „orszá glásával”. Egy ilyen szembefordulás idő­pontját jól meg kell választani és ha már elkezdték, konzek­vensen végre is kell hajtani. Horthy egyiket sem tette. Az időpont ötletszerű volt, nem jó­zan megfontolás alapján tör­tént, hanem fia elrablása feletti felháborodása miatt olvastatta be a proklamációt. És alig né­hány órával később már fel is adta a küzdelmet... Lázár testőr, parancsnok a kormányzó rende­letére csak a Vár közvetlen vé­delméről gondoskodott. Erre a védelemre, a korszerű harcra nem használható testőrségen kí­vül két zászlóalj állt rendelke­zésre, az egyik 800, a másik 643 fős állománnyal. Szemben áll­tak velük a németek tigris tánk- jai. Vörös János vezérkari főnök október 14-én felkereste a kor­mányzót. Horthy azt mondta ne. ki, hogy másnap döntésre akarja vinni a dolgot a németekkel, ezért délelőttre összehívja a ko­ronatanácsot. Mikor a vezérkari főnök a katonai előkészületekről érdeklődött. Horthy azt felelte; hogy „azzal ő most nem is tö­rődik. különben is Vattay fő­szárnysegéd mindent elintéz”. Ugyanígy nem volt hajlandó Vörössel arról sem tárgyalni, hogy haladéktalanul Husztra menjen a magyar csapatokhoz. Ennek aztán az lett a következ­ménye, hogy a proklamáció után az első magyar hadsereg pa­rancsnoksága tájékozatlan ma­radt, pedig Dálnoki Miklós Bé­la parancsnokot beavatták a kormányzó terveibe és az ő fel­adata lett volna, hoay északról megnyissa az Alföldre vezető utat a Vörös Hadsereg előtt. Mikor a koronatanács vasár­nap délelőtt 10 órakor összeült, a kormányzó már tudott fiának elrablásáról. Ennek hatására ki­adta az utasítást, hogy a kiált­ványt azonnal olvassák be a rá. dióba. A németek pontosan ezt akarták. Tudták ugyanis, hogy a katonai előkészületek hiányosak, de a fegyverszünet megkötésé­nek bejelentésével kitűnő ürü­gyük lett arra, hogy mcs'. már minden gátlás nélkül Szálasit ültessék hatalomra. A korona­tanács meglepetéssel vette tudo­másul a kormányzótól a fegy­verszünet megkötését és a prok­lamáció rövidesen megtörténő beolvasását. Lakatos miniszter- elnök vallomása szerint, az utóbbiról ő maga sem tudott. Emlékirataiban Horthy ezt azzal magyarázza, hogy Lakatosban ugyan megbízott, de a kormány tagjaiban nem. Hogyan lehetett elképzelni, hogy a tényleges hatalmat gya­korló miniszterelnök tudta nél­kül sikerüljön az átállás? Erre csak egyetlen lehetséges válasz van. Horthy szándéka nem volt komoly és megalapozott. Ez rö­videsen kiderült, mert a rádió éppen ismételni kezdte a kor­mányzói proklamáció beolvasá­sát. amikor Hcrthvnál megielent Hitler rendkívüli megbízottja, Rahn nagykövet. Horthy ugyan tiltakozott fia elrablása miatt és fegyverszüneti szándékát is han­goztatta. de aztán akadémikus vitát folytatott a nagykövettel arról, hogy miként lehetne a ki­ugrást úgy végrehajtani, bogy a volt szövetséges „becsületét’’ megóvja. (Wessenmayer vallo­mása.) S ezzel megkezdődött az áru­lások sorozata. Az első árulás ott történt, hogy a kormányzó által kibocsátott és a vezérkar főnökétől ellenjegyzett hadpa­rancsot — mely az első és a má­sodik magyar hadsereget a szov­jet hadsereggel együttműködés­re, a németekkel szembefordu­lásra utasította —, a vezérkar nem továbbította. Ennek a kö­vetkezménye volt az, hogy a proklamáció ellenére a fronto­kon nem történt semmi.a néme­teknek maradt idejük az intéas­i

Next

/
Oldalképek
Tartalom