Békés Megyei Népújság, 1969. december (24. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-19 / 294 szám
1969 december 19. 2 PénicS; „Miről van szó tulajdonképpen?" Varsó A Trybuna Ludu csütörtöki számában „Miről van szó tulaj- donképpén?” című kommentárjában a többi között ezeket írja: „Az utóbbi napokban felháborító hírek érkeznek abból az országból, amelynek kormánya késznek mutatkozik a kapcsolatok rendezésére Lengyelországgal. Szinte hihetetlen a nyugatnémet revansista körök és egyes sajtó- orgánumok cinizmusa, amikor arcátlanul antiszemitizmussal vádolnak bennünket. Mindez váratlan, de nem új dolog. Már bőven volt rá példa. A barbár megszállás idején a hitleristák hasonló elméleteket tulajdonítottak a lengyeleknek, miközben azonos sorsot szántak a zsi dóknak és a lengyeleknek. 195 9-ben — amikor a horogkeresztesek ismét megjelentek a nyugat-németországi zsinagógák falán, a Német Szövetségi Köztársaságban kampány kezdődött, amely a mostanihoz hasonló rágalmakkal igyekezett elterelni a figyelmet a Rajna parti fajgyűlölőkről. A kampány célja világos volt és most is az. Cionista és imperialista szervezői k szeretnék megrendíteni a Lengyelország iránt világszerte megnyilvánuló bizalmat. A mostani lengyelellenes kampányban a revansiata szervezetek mellett a Springer-konszem és Straussék sajtója játssza a vezető szerepet. Azok, akiknek semmi erkölcsi joguk sincs másokat antiszemitizmussal vádolni, ezúttal is szeretnék elterelni a figyelmet önmagukról. Avagy a tervbe vett lengyel—nyugatnémet politikai tárgyalások előtt akarják megmérgezni a légkört?” — fejezi be a Trybuna Ludu. A milánói merénylet egyik gyanúsítottja Egy milánói taxisofőr vallomása alapján a rendőrség letartóztatta Pietro Valpreda 36 éves milánói anarchista balett-táncost, akit a bombamerényletben való részvétellel vádolnak. A vádlottat Rómába szállították kihallgatásra. Kádár János befejezte csehszlovákiai látogatását Prága A Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának meghívására december 17—18-án látogatást tett Prágában Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, viszonozva ezzel Gustav Húsúknak, a Csehszlovák Kommunista Párt, Központi Bizottsága első titkárának korábbi magyarországi látogatását. A látogatás során Kádár János és Gustáv Husák között véleménycserére került sor, amelyen részt vettek Erdélyi Károly, az MSZMP KB tagja, külügyminiszterhelyettes, valamint Lubomír Strougal és Vasil Bilak, a CSKP KB elnökségének tagjai, továbbá Pavel Auersperg, a CSKP KB nemzetközi osztályának vezetője. ' Az eszmecserében Kádár János és Gustáv Husák kölcsönösen tájékoztatta egymást a két testvér- j párt helyzetéről, országaiknak a j szocialista építésben elért eredményeiről, az előttük álló feladatokról. Áttekintették a magyar— csehszlovák kapcsolatok helyzetét, az együttműködés fejlesztésének további lehetőségeit. Megállapították, hogy minden feltétel megvan a két testvérpárt, a két szomszédos ország kapcsolatainak fejlesztéséhez, a közvetlen együttműködés további szélesítéséhez az élet minden területén. A két testvérpárt első titkára véleményt cserélt a jelenlegi nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről is. Az európai helyzetet vizsgálva, aláhúzták az európai szocialista országok párt- és állami vezetői 1969. december 3—4-i moszkvai tanácskozásának jelentőségét. Megerősítették, hogy a tanácskozás határozatainak szelleKiiencévi szigorított börtönbüntetésre Ítélték Franz Novákot Franz Novákot, Bichmann budapesti fő halálszállítmányozóját kilencévi — szigorított rendsza- bályokikai súlyosbított — börtön- büntetésre ítélte a bécsi törvényszék esküdtszéke. Az esküdtek — hét nő és egy férfi — egyhangúan bűnösnek minősítették Ver- diktrükben a volt SS-tisztet, amiért 1944-ben embertelen erőszakot alkalmazott a Magyarországról Auschwitzba deportált zsidók szállításának megszervezésében és megszámlálhatatlan áldozat halálát okozta. Novák ügyvédje semmisségi panaszt jelentett be, az ügyész súlyosbításért fellebbezett. Á DNFF felhívása Albert Dupuy-nek, az AFP tudósítójának közlése szerint Hanoiban csütörtökön nyilvánosságra hozták azt a felhívást, amelyet a DNFF Központi Bizottsága a front megalapításának 9. évfordulója alkalmából adott ki. Erőteljesebben kívánjuk, mint bárki más, hogy a háborúnak mielőbb vége legyen és a béke mielőbb helyreálljon — hangsúlyozza a felhívás. „Az a béke, amelyre mi törekszünk, igazi béke függetlenségben és szabadságban. Mindaddig, amíg az Egyesült Államok folytatja agresszióját, mi folytatjuk harcunkat, amíg az utolsó agresszor is eltűnik hazánk földjéről. A helyes politikai irányvonal által vezettetve haladunk az egyre nagyobb győzelmek felé és jutunk el a végső győzelemhez”. A felhívás ezután a hadsereghez és a néphez fordul, hogy fokozza elszántságát. Végül a DNFF a saigoni katonákhoz, tisztekhez, rendőrökhöz, valamint az amerikai hadsereg katonáihoz és az amerikai tábor országaihoz intézi szavait. Az előbbiektől azt kéri, hogy helyezkedjenek szembe a „vietnamizálással” Az utóbbiakat felkéri, hogy követeljék a harcok megszüntetését. A DNFF győzelmet kíván a haladó amerikai népnek, a dél-vietnámi nép fegyvertársának és kéri, emelje magasra a vietnami agresszióval szemben tanúsított ellenállás zászlaját — fejeződik be az AFP ismertetése a DNFF felhívásáról. méhen továbbra is törekednek arra, hogy Európa földjén a jószomszédság váltsa fel a feszültséget, S a békés együttélés a különböző társadalmi rendszerű európai államok kölcsönös kapcsolatainak egyetemes - normájává váljék. Aláhúzták, hogy a szocialista országok egyeztetett és kezdeményező fellépése a rendezetlen európai kérdések megoldását, a békés együttműködés és a bizalom légkörének erősödését szolgálja Európában és az egész világon. A nemzetközi kommunista és munkásmozgalom helyzetének egyes kérdéseiről folytatott véleménycsere során kifejezték azon törekvésüket, hogy a jövőben is a kommunista és munkáspártok moszkvai tanácskozása határozatainak . következetes realizálásán a nemzetközi kommunista mozgalom, a szocialista közösség országai egységének erősítésén fognak munkálkodni. A szívélyes, elvtársi megbeszélések a nézetek azonosságát mutatták valamennyi megtárgyalt kérdésben. A két testvérpárt vezetőinek tanácskozása a két párt és a két szomszédos szocialista ország barátságának és együttműködésének erősödését, a szocializmus és a béke ügyét szolgálta. December 18-án Kádár János elutazott Prágából. Apró Antal hazaérkezel! Moszkvából Apró Antal, a Minisztertanács elnökhelyettese szerdán a késő esti órákban hazaérkezett Moszkvából, ahol részt vett a KGST Végrehajtó Bizottságának 44. ülésszakán. Fogadására a Keleti pályaudvaron megjelent dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter, dr. Gál Tivadar, a Minisztertanács titkárságának vezetője, ott volt F. J. Tyitov, a Szovjetunió budapesti nagykövete is. Walter Ulbrich üzenete Berlin Berlinben csütörtökön hivatalosan bejelentették, hogy Walter Ulbricht, az NDK Államtanácsának elnöke üzenetet intézett Gustav Heinemannhoz, a Német Szövetségi Köztársaság elnökéhez. Walter Ulbricht üzenetét dr. Michael Kohl, az NDK Miniszter- tanácsának államtitkára csütörtökön Bonnban nyújtotta át a szövetségi elnöki hivatal államtitkárának, Dietrich Spangenbergnek. Spangenberg a beszélgetés során közölte, hogy az üzenetet továbbítja Heinemann elnöknek. Össztűz a Szuezi-csatorna 100 kilométeres szakaszán A kairói rádió adását megsza- ‘iiítva közölte; tíögy egyiptomi tüzérségi erők szerda este nagyszabású összehangolt akciót hajtották végre a Szuezi-csatorna mintegy 100 kilométeres szakaszán, Szuez és Kantara között. Az egyiptomi lövedékeik 10 kilométer mélységben csapódtak be a Sinai félszigetre és az izraeli fegy- verráktárakat, valamint ellenséges állósókat semmisítettek meg. {Wesselényi Miklós: I Fordul a történelem... o Dokumentum-sorozat í A képen: Pietro Valpreda két hónappal ezelőtt, egy tüntetés résztvevőjeként a római Igazságügyi Palota lépcsőjén. Vietnami helyzetjelentés A saigoni amerikai parancsnokság szóvivőjének közlése szerint a szabadságharcosok csütörtökre virradó éjjel rakétákkal és aknavetőkkel támadást intéztek az egyik legnagyobb amerikai tábor ellen Tay Ninh városától északkeletre. A tábor körül a hazafias erők megütköztek az amerikai gységekkél. Egy másik szóvivő jelentése két zárazföldi csatározásról számol be, amelyeknek színhelye Saigontól 85, illetve 90 kilométernyire északnyugatra volt. Az említett je- i lentés egyébként azt állapítja ! meg, hogy szerdán viszonylagos i csend volt tapasztalható a harctereken. 1944. október 15-ének eseményeit nagyon sokan megírták már úgy. ahogyan ezt a drámai nap szereplői a maguk szempontjai szerint látták és elmondták. Ezért szükségtelennek véljük e helyen a nap eseményeit időrendben ismertetni. Annyi azonban bizonyos, hogy ez a nap sorsdöntő jelentőségű volt. Két dolog minden kétséget kizáróan megállapítható^ Az egyik: hogy a sikertelenség oka nemcsak a rossz szervezés és az árulás, hanem az őszinteség hiánya is. Másodsorban: a felelősség oroszlánrésze mindezért Horthyt terheli. Egyéni maga. tartása még azok számára is kiábrándítóan hatott, akik kezdet, tői fogva támogatták 25 éves „orszá glásával”. Egy ilyen szembefordulás időpontját jól meg kell választani és ha már elkezdték, konzekvensen végre is kell hajtani. Horthy egyiket sem tette. Az időpont ötletszerű volt, nem józan megfontolás alapján történt, hanem fia elrablása feletti felháborodása miatt olvastatta be a proklamációt. És alig néhány órával később már fel is adta a küzdelmet... Lázár testőr, parancsnok a kormányzó rendeletére csak a Vár közvetlen védelméről gondoskodott. Erre a védelemre, a korszerű harcra nem használható testőrségen kívül két zászlóalj állt rendelkezésre, az egyik 800, a másik 643 fős állománnyal. Szemben álltak velük a németek tigris tánk- jai. Vörös János vezérkari főnök október 14-én felkereste a kormányzót. Horthy azt mondta ne. ki, hogy másnap döntésre akarja vinni a dolgot a németekkel, ezért délelőttre összehívja a koronatanácsot. Mikor a vezérkari főnök a katonai előkészületekről érdeklődött. Horthy azt felelte; hogy „azzal ő most nem is törődik. különben is Vattay főszárnysegéd mindent elintéz”. Ugyanígy nem volt hajlandó Vörössel arról sem tárgyalni, hogy haladéktalanul Husztra menjen a magyar csapatokhoz. Ennek aztán az lett a következménye, hogy a proklamáció után az első magyar hadsereg parancsnoksága tájékozatlan maradt, pedig Dálnoki Miklós Béla parancsnokot beavatták a kormányzó terveibe és az ő feladata lett volna, hoay északról megnyissa az Alföldre vezető utat a Vörös Hadsereg előtt. Mikor a koronatanács vasárnap délelőtt 10 órakor összeült, a kormányzó már tudott fiának elrablásáról. Ennek hatására kiadta az utasítást, hogy a kiáltványt azonnal olvassák be a rá. dióba. A németek pontosan ezt akarták. Tudták ugyanis, hogy a katonai előkészületek hiányosak, de a fegyverszünet megkötésének bejelentésével kitűnő ürügyük lett arra, hogy mcs'. már minden gátlás nélkül Szálasit ültessék hatalomra. A koronatanács meglepetéssel vette tudomásul a kormányzótól a fegyverszünet megkötését és a proklamáció rövidesen megtörténő beolvasását. Lakatos miniszter- elnök vallomása szerint, az utóbbiról ő maga sem tudott. Emlékirataiban Horthy ezt azzal magyarázza, hogy Lakatosban ugyan megbízott, de a kormány tagjaiban nem. Hogyan lehetett elképzelni, hogy a tényleges hatalmat gyakorló miniszterelnök tudta nélkül sikerüljön az átállás? Erre csak egyetlen lehetséges válasz van. Horthy szándéka nem volt komoly és megalapozott. Ez rövidesen kiderült, mert a rádió éppen ismételni kezdte a kormányzói proklamáció beolvasását. amikor Hcrthvnál megielent Hitler rendkívüli megbízottja, Rahn nagykövet. Horthy ugyan tiltakozott fia elrablása miatt és fegyverszüneti szándékát is hangoztatta. de aztán akadémikus vitát folytatott a nagykövettel arról, hogy miként lehetne a kiugrást úgy végrehajtani, bogy a volt szövetséges „becsületét’’ megóvja. (Wessenmayer vallomása.) S ezzel megkezdődött az árulások sorozata. Az első árulás ott történt, hogy a kormányzó által kibocsátott és a vezérkar főnökétől ellenjegyzett hadparancsot — mely az első és a második magyar hadsereget a szovjet hadsereggel együttműködésre, a németekkel szembefordulásra utasította —, a vezérkar nem továbbította. Ennek a következménye volt az, hogy a proklamáció ellenére a frontokon nem történt semmi.a németeknek maradt idejük az intéasi
