Békés Megyei Népújság, 1969. december (24. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-17 / 292 szám

;»«!>. december II. 4 Seen Akaratunk ellenére pihentet bennünket a szakszervezet ' A szíjgyártó Jó volt a termés, sok hámot elszaggattak az almáskamarasi Sallai Tsz lovai. Sturm Mihály szíjgyártó alig győzi őket meg- roperálni. Fotó: Márton László Ho Si Minh nevéhez méltóan Ünnepség Gyomén — Vasárnap reggelenként nem merek a bolt felé jönni, mert en­gem támadtak a vásái-lók nyit- vatartás megszüntetése Vniatt — magyarázza nem kis felindulás­sal Vásári József, a Tanácsköz­társaság útja és a Jókai utca sarkán levő termékbolt vezetője. — Nemcsak én, hanem munka­társaim is szívesen feláldozták és áldoznának három óra hosz- sat vasárnap reggeljükbői. Mi megértjük azokat, akiknek nincs idejük a hét végén bevásárolni. Még inkább azokat, akik hűtő- szekrény hiányában nem mernek vállalkozni a húsfélék két-há- iom napos tárolására. Elég so­kan vannak ilyenek, hiszen nem volt ritka az olyan vasárnap, amikor három óra leforgása alatt 8—10 ezer forintot is for­galmaztunk. — Milyen hatalom szüntette meg a vasárnapi nyitva tartást? — A szakszervezet. Akaratuns ellenére védelmébe vett bennün­ket. Helyesebben elütött ben­nünket a vasárnapi nyitvatartá- sért járó rendes bértől, jutalék­tól és egy szabadnaptól. Pedig váltva tartottunk nyitva úgy, hogy havonta egyszer, legfeljebb kétszer került ránk a sor. Mit szóljanak hozzánk képest a va­sutasok, az AKÖV-ösök, a ven. déglátóipari szakácsok, felszol­gálók, a lapkihordók és még sokan mások, akiknek havonta legfeljebb egy vagy két teljesen szabad vasárnapjuk van ? Mit mondhat az érvek ennyi özönére az ember? Azt, hogy a megyei tanács végrehajtó bizott­sága határozatot hozott a váro­sok forgalmasabb helyén levő élelmiszerboltok vasárnapi nyit­va tartására? Ezt nagyon jól tud­ja az, aki a szakszervezeti ta­nácsnál egyik napról a másikra megszüntette Békéscsabán, a Jó­kai utca sarkán és a Kulich Gyula Lakótelepen levő termék­bolt vasárnapi nyitvatartásót. Mit sem törődve azzal, hogy a környék lakosságának milyen egész héten az elfoglaltsága vagy, hogy a szombat este ösz- szeverődő családtagok milyen vasárnapi ebédet szavaznak meg. Mi több, a MÉK két osztályve­zetője ellen fegyelmi eljárást kö­vetel az eddigi nyitvatartások miatt. Azért, mert felmérték a két boltban vásárlók igényeit és gondoskodtak róla, hogy va­sárnap is megkapják mindazt, amire szükségük van? Mert nem egynéhány olyan vásárlóról van itt szó, akik elfelejtették hét vé­gén beszerezni mindazt, amire szükségük van. Ennek ellent­mond a forgalom. Ugyanis a vá­sárlók sok-sok kisebb-nagyobb tételért hagynak ott rövid há­rom óra alatt 6—8 ezer vagy esetenként ennél is nagyobb ősz- szeget. Elfelejtettem mondani Vásári Józsefnek, de még nem késő: Alakítsanak szocialista brigádot s többek között vállalják a va­sárnapi nyitvatartást is egyik versenypontként. A szocialista brigádok ugyanis megye- és or­szágszerte egész vasárnapokat dolgoznak végig társadalmi mun­kában. Esetenként órabérért, azért, mert a vállalat, a népgaz­daság. a lakosság érdeke úgy kívánja. Többek között nem kaptak szakszervezeti megrovást azok az emberek sem, akik a gyulai tsz-ek közös vállalkozásá­nak dolgozóiként több mint négyezer órát dolgoztak szomba­ton és vasárnap egy 70 méter hosszú épületen. Az ilyen tet­tekre még ösztönöz is a szakszer­vezet, nemhogy gátolná. A KPVDSZ megyei titkársága is aligha emelt szót eddig a va­sárnap végzett társadalmi mun­kák ellen. Pedig bárhogy vesz- szük, az is fárasztó. Miiért éppen annak a néhány zöldségbolti el­adónak védi annyira görcsösen, akaratuk ellenére a pihenését? Ráadásul több száz olyan városi lakos ellen, akik különböző okok miatt kénytelenek vasárnap reg­gel vásárolni. Még jó. hogy nem rendeli el: menjenek vasárnap reggelenként Imádkozni a zöld- séeboltosok, a pincérek, a sza­kácsok. a vasutasok, a busz- és taxisofőrök meg több más, a va­sárnapok csaknem mindegyikét végigdolgozok erejéért és egész­ségéért... Kukk Imre Tanácskoztak a tűzrendészeti felelősök (Tudósítónktól) Békéscsabán, az Állami Építő­ipari Vállalat Kazinczy utcai kultúrtermében tartotta meg a közelmúltban a városi tűzrendé­szen alosztály parancsnoksága a tűzrendészeti felelősök tanácsko­zását. A beszámoló, amely az 1969 évi tűzrendészeti munkákat értékelte, azt vizsgálta, hogyan hajtották végre az egyes válla­latok, szövetkezetek, állami és tanácsi intézmények a tűzesetek ellen való védekezéseket célzó, a népgazdaság érdekét védő ha­tározatokat, s jogszabályokat. A tavalyi évhez viszonyítva nem emelkedett a tüzesetek szá­ma, de ez éppen arra kötelez, hogy továbbra is nagy figyelmet fordítsanak a megelőző munká­ra. Célszerű volna, ba a válla­latok, intézmények, tűzvédelmi kiállításokat rendeznének, ha a vezetők fokozottabban gondos­kodnának a műhelyek rendjé­ről, az utak járhatóságáról, s a villamossági berendezések kar­bantartásáról- Back Gyula A Gyomai Háziipari Szövetke­zet egyik szövóbrigádja akkori­ban tűzte célul á szocialista cím elnyerését, amikor Ho Sí Minh meghalt. A brigád tagjai úgy ha­tároztak, hogy az ó nevét veszik fel. A névadó ünnepség megtartá­sára a napokban került sor. Kép­viseltette magát a Dél-vietnami Köztársaság nagykövetsége is, Luu Kiem, a kulturális és saj­tóattasé személyében. A megyei pártbizottság részéről megjelent dr. Pirityi Kárólyné és ott vol­tak a járási és községi vezetők is. A gyomai művelődési házat többen felkeresték ez alkalom­mal. Érdeklődve hallgatták dr. Pirityi Károlyné ünnepi beszé­dét, aki annak a népnek a hősi­ességét méltatta, amely Ho Si Minh vezetésével kivívta az egész világ csodálatát, tisztele­tét. A vietnami nép vérével írja a forradalmat és a nemzeti fel- szabadulás korszakának hősköl­teményét, felbecsülhetetlen szol­gálatot téve az egész emberiség­nek. Az amerikaiak már általuk lAÍWWWVWWAW.VWW' is elismerten kilátástalan harcot folytatnak, mert Vietnam népe legyőzhetetlen. — A brigád egy ilyen nép ve- térének és harcosának a nevét veszi fel, amelyhez úgy lesz méltó, ha a szó igazi értelmé­ben véve szocialista módon él és dolgozik, ezzel hozzájárul szoci­alista hazánk erősítéséhez, egy­úttal a vietnami nép bátor har­cának sikeréhez — mondotta be­fejezésül dr. Pirityi Károlyné. Tury Miklós, a szövetkezet el­nöke méltatta a szocialista bri­gádmozgalom jelentőségét. El­mondta, hogy két üzem kialakí­tásával most nyílt csak lehető­ség arra, hogy a szocialista mun­kaverseny kibontakozzék a szö­vetkezetben. Ho Si Minh példa­mutató élete és munkássága ad­jon erőt a brigádnak célkitűzé­sei megvalósításához. Bornai András brigádvezető társai ne­vében is ígéretet tett arra, hogy ügy fognak élni és dolgozni, hogy soha se legyenek méltatla­nok Ho Si Minh elvtárs nevé­hez. Luu Kiem a nagykövetség ne­vében köszöntötte * megjelente­ket. Elmondotta, hogy földrajzi­lag messze élnek egymástői a magyarok és a vietnamiak, de a két nép szive együtt dobog. A harcban nincs egyedül a viet­nami nép, sok segítséget nyújta­nák a szocialista országok az amerikai imperializmus elleni harchoz. Nehéz ez a harc, de győzni fogunk! — jelentette ki, Végül sok sikert kívánt a Ho Si Minh-brigádnak. Csaba János, a szarvasi járási pártbizottság első titkára ugyan­csak sikeres munkát kívánt • brigád tagjainak. Az ünnepség után a szövetke­zet vezetősége fogadást adott a 12 tagú brigád és a vendégek tiszteletére. Luu Kiem ez al­kalommal egy-egy emléktárgy- gyal kedveskedett a brigád tag­jainak. Elmondta, hogy a nagy- követség további kapcsolatot akar velük fenntartani és kérte, küld­jenek tájékoztatást az elért ered. menyekről. Köszönetét mondott a párt. a tanács és a Hazafias Népfront vezetőinek. valamint Gyoma lakosságának a szíves vendéglátásért. A nagyrészt fiatal asszonyok­ból és lányokból álló brigád Is igen jól érezte magát a fogadá­son. Gulyás Ferencné, aki 15 éve dolgozik már a szakmában, mun. katársait így jellemezte: — Nagyon aranyosak, kedve­sek és szeretnek dolgozni. Akkoriban került a szövetke­zetbe, amikor a brigád megala­kult, tehát mindössze két hónap­ja. Nemsokára megkérdezték tő­le, hogy érzi magát az új mun­kahelyen? Amit pedig a legfon­tosabbnak tart, arról így nyilat­kozott: — A vezetők tisztelettel be­szélnek velünk, kérnek bennün­ket, nem pedig gorombáskod- nak, hogy ezt vagy azt csinálja meg az ember. Zacharidesz Judit a keresettel is elégedett. Nemegyszer kétezer forintot visz haza. — Persze, dolgozni kell, nem­csak úgy tessék-lássék — fűzte hozzá. A vietnami háborút iszonya­tosnak tartja és elítéli az ame­rikai imperializmust. Ho Si Minh nevének a felvételével ennek a véleményüknek is kifejezési akarnak adni­Pásztor Béla Megjelent a Jelenkor Változatos tartalommal, érté­kes szépirodalmi és tanulmány­anyaggal jelent meg a pécsi iro­dalmi és művészeti folyóirat új száma. A versrovatban többek között Csorba Győző. Nyerges András, Rózsa Endre és Simor András költeményeit olvashat­juk. Bertha Bulcsu interjú-soro­zatában ezúttal Thiery Árpáddal ismerkedhetünk meg. A prózairó regényrészlete mellett Sobor An­tal és Pál Rita új elbeszélése képviseli a szépprózát. A képzőművészeti rovatban Szabó Iván művészetéről írt me­leg hangú méltatást Rétfalvi Sán­dor. Megismerkedhetünk emel­lett a Romániában élő Nagy Al­bert festészetével. Az irodalmi tanulmányok so­rában figyelmet érdemel Loránd Imre szellemes elmélkedése a MSZBT elnökségi ülés A Magyar—Szovjet Baráti társaság megyei Elnöksége de­cember 18-án elnökségi ülést art a Fegyveres Erők Klubjá­ban, Békéscsabán. Napirenden szerepel a szovjet irodalom ol­vasottságának helyzete, vala­mint a magyar—szovjet turista­csere tapasztalatai megyénk­kritika és a közönség viszonyá­ról, Várkonyi Nándor új Kalei­doszkópja és Bajomi Lázár End­re esszéje a Quertier Latin írói­ról. Az új szám képzőművészeti il­lusztrációit Szabó Iván és Nagy Albert műveinek fotóiból állí­totta össze a szerkesztőség. Kedves ünnepség volt hétfőn, december 15-én, ■a békéscsabai fürdőben. A vállalat legidősebb munkása, Szabadkai Pál úszómester ment ezen a napon nyugdíjba. Negy­venkét évet töltött egy munkahelyen, megsza­kítás nélkül. Ez alatt a 42 év alatt egy napot sem hiányzott és beteg sem volt. Még mielőtt a. kis ünnepségre sor került volna, megkeres­tem Pali bácsit. Az iro­dában egymással szem-' ben ülve beszélgettünk az eltelt évekről. Nyugdíjba mcut Pali bácsi | „Pali bácsi.” Minden­ki csak így ismeri. A | vezetéknevét kevesen j tudják. Strandidényben I már évtizedek óta ott 1 ült a medence szélén a napernyő alatt és fi­gyelte a lubickoló gye­rekeket, felnőtteket. Té­len pedig élesre fent késeivel, ollóival ápolta a bütykös, bőrkémé- nyedéses lábakat. Üsző- mester. Ez a hivatalos megnevezése, illetve ez volt. Most mór nyug­díjban van. 1927-ben állt munkába az akkori Békéscsabai Fürdő Rt.- nél mint kabinos. — Mire emlékszik vissza a legszívesebben? — Annak örülök a legjobban, hogy amióta úszómesterként dolgo­zom, soha nem volt ful­ladásunk. Pedig sokszor kellett beugranom s kihúznom embereket. Volt olyan hét, amikor két-három eset is elő­fordult. Emlékszem, egyik ilyen esetben há­rom kislány fulladozott egyszerre. Akkor egy kicsit bajban voltam. Kettőt kihúztam a part­ra, de a harmadik va­lószínűleg elmerült vol­na, ha egy fiatalember nem jön a segítségem­re. Hogy ki volt ez a fiatal, azt a mai napig sem tudom. Igen, volt aki megköszönte, hogy kimentettem, bár erre soha nem tartottam igényt, hiszen ez a hi­vatásom. Hány embert tanítottam meg úszni ? Sokat. Negyvenkét éven keresztül minden évben úgy 50—60 gyereket, fel­nőttet. Igen, az embe­rek hálásak. Nem egy szülő, aki nálam ismer­kedett meg az úszás fortélyaival, a gyereke­it is hozzám adta ta­nulni. — Mit kíván az utódjának, akinek a fürdő személyzetének irányítását átadja? — Azt, hogy legalább olyan szerencsésen dol­gozzon, mint én, s úgy szeressék az emberek, mint ahogy — érzésem szerint — engem sze­rettek. Most szombaton nagyon jólesett, hogy sok régi vendégem meg­ölelt és jó egészséget kívánt. Aztán még azt kívánom az utódomnak, hogy ne kerüljön soha törvény elé azért, hogy nem vigyázott az embe­rek életére. — Mit csinál majd a sok szabad idejével? — Van egy kis ker­tem Szarvason. A fele­ségem jószágokat nevel. Segítek neki, ebben a munkában és a három­éves kis unokámmal ki fogok járni a Körösre. Szenvedélyes horgász vagyok, s most már lesz időm. hogy megritkít­sam a Körösök halállo­mányát — mondta mo­solyogva. Nem lesz könnyű megszoknom, hogy nem kell bejárni a munka­helyre. De hiába. Az idő eljárt. Hiányozni fog Pali bá­csi megszokott alakja a csabai fürdő medencéi­nek széléről, ahol majd­nem egy fél évszázadon át őrizte a pihenő em­berek nyugodt fürdő­zését. Azt hiszem, sok csabai nevében kíván­hatjuk Pali bácsinak a jó pihenést és szeren­csét a horgászathoz. B. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom