Békés Megyei Népújság, 1969. december (24. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-17 / 292 szám
1969. december 17. wuuu 3 Szerda Hidrológusok vitája a Maros-hordalékkúpról Bö vízhozamúak a szabadkígyősi csőkutak — — Békéscsaba vízellátása kiegyenlített A Magyar Hidrológiai Társaság Békés megyei csoportja december 11-én Gyulán rendezte meg ez évi utolsó vitaülését. Balló_Iván, az OVH-VIKÖZ csoportvezető főmérnöke A felszín alatti medrek vízgazdálkodási jelentősége címmel mondott előadást A Maroshordalékkúpban fellelhető, mintegy 300—100 millió köbméter jó minőségű viz hasznosításának lehetőségeiről beszélt Említette, hogy ezen a területen mintegy 100 ezer hold kiterjedésű terület öntözéséről is szó lehetne. Vitatott kérdés — és ez a beruházások szempontjából is elsődleges körülmény — a Maros-hordalékkúp vízutánpótlása. Feltehető. hogy a mélyebb rétegekben nagy mennyiségű víz áramlik az erdélyi medencéből az előbb említett Maros-hordalékkúpon át, melynek hasznosítására már eddig is több intézkedést tettek. A Bánkúti Állami Gazdaságban 1100, a lökösházi Haladás Tsz-ben 500, újkígyósán és Nagykamaráson 150, Kétegyházán pedig 50 hold lei terjedésű öntözést folytatnak. A vízhozamok kielégítsek. Békéscsaba vízellátása évek óta a szabadkígyősi csőkutakra épül. A nagy vízigénnyel működő ösz- szefüggő létesítmények azt tanúsítják, hogy Balló Iván feltételezése helytálló, mivel a vízmű kút- jai kiegyenlítetten működnek, jó vízellátást biztosítanak a megye- székhelynek. | ^érgetése k ^z újsághirdetések „állás” ro- : len férfi, beszélgetni kezdtünk, és vataiban sokszor olyan ígéretekkel toborozzák a munkáso- líat, hogy önkéntelenül is az öt- lük az ember eszébe, milyen gazdagok a mi gyáraink, hogy ennyi jót és szépet adhatnak. Aztán a másik gondolat: valami mégsincs rendjén, hiszen ha valóra váltanák az ígéreteket, nem volna olyan súlyos gondjuk a hiányzó munkaerő miatt. Az igazság valahol ott van, hogy üzemeink egy része megengedhetetlen eszközöket használ a munkaerő csábítására, vagy a jövővel nem törődve, mézesmazdag-politikát folytat, és fűt-fát ígér embereknek, hogy náluk dolgozzanak. Egyik vonaton bejáró ismerősöm mesélte: „A napokban utazás közben mellém ült egy ismeretWWWWWWWWWWVNA/VWVWNAMWWVWWVVWWWWWWW/WtO/VVVVW amikor már belemelegedtünk a szóba, mondogatni kezdte, hogy az ő gyárukban milyen jól mennek a dolgok. Könnyű a munka, hajtani sem kell nagyon. Jó a fizetés és az idén is biztosan meglesz a 25 napi nyereségrészesedés. Szabad szombat van és nyáron vállalati üdültetés, gyermekeknek is, fillérekért. Most épül az új munkásszálló, ahová főleg az új dolgozók jelentkezhetnek. Ezután váratlanul megkérdezte, minek bumlizok naponként három órát? Majd azzal folytatta, hogy lenne-e kedvem átmenni, hiszen legalább 50 fillérrel magasabb órabért kaphatnék. — És magáinak mi haszna lenne belőle? — kérdeztem és meglepődtem az ismeretlen őszinte válaszán: — Egy százas. Ennyi járt minden betobor- zottért.” Almáskamarási dohányos asszonyok TV am érhetünk egyet a mun- kaerőtoborzás ilyenfajta módszereivel. liehet, hogy az adott pillanatban ez vonzó egyesek számára, később azonban többszörösen visszaüt. Az új munkások egy része jogosan csalódik és más üzemek Ígérgetéseire ismét kilép. (Figyelemre méltó felmérési adat, hogy a gyakrabban munkahelyet változtatóknak több mint 30 százaléka az ígérgetések hatására kérte ki munkakönyvét.) Többségük számára a munkahelyváltoztatás általában nem jelent lelkiismereti kérdést, hiszen amúgy sem tartoznak gyárhoz vagy műhelyhez túlzottan ragaszkodó emberek közé. Az ilyen módszerek miatt azonban elkeserednek a régi. munkások is, hiszen az újaiknak valamivel mégiscsak többet kell adni, az ő rovásukra, meg aztán ahány új munkás, annyi többletkiadás, ugyancsak a vállalati eredmény, a régi dolgozók kárára. tétlenül megilleti az a jog. hogy a termelés vezetése érdekében a munkaerőgazdálkodásban is nagyobb szerepük legyen. Több önállóságot keli adni részükre, bízni kell bennük, hogy szervezési feladatokat is képesek megoldani. A korszerű gazdaságirányításnak és vezetésnek nemcsak az a jellemzője, hogy a vállalatok önállósággal rendelkeznek, hanem az is. hogy a vállalatokon belül önállóságot biztosítsanak az üzemrészek, műhelyek felelős vezetőinek. Ma még sok üzemben hiányzik ez az önállóság. Az elmúlt napokban tették közzé a párt Központi Bizottságának határozatát. Több állami intézkedés is született a vállalati munkaerőgazdálkodással kapcsolatban. A részesedési kategorizálás megszüntetéséről szóló kormány- határozat is összefügg ezzel, hiszen az új vállalati szabályzatokban feltétlenül figyelembe kell venni a fegyelmezett, jó munkát, a hűséget a munkahelyhez, a hozzájárulást a vállalati eredményekhez. (Ez is elválaszthatatlan az emberi képességeket és a munka eredményét elbírálni jogosult üzemegységvezetők, művezetők nagyobb önállóságától). Űj szabályozó a Gazdasági Bizottság határozata, amely a többi között előírja, hogy 1970. január 1-től indokolatlan létszámemelés esetén megnövelik a vállalat terheit, mégpedig a növekedéssel együttjáró bértömeg egyharmadával, létszámcsökkentés esetén viszont a felszabaduló bértömeg egyharmadával csökkentik ezeket. Érdemes lesz gondosabb és felelősségteljesebb munkaerőgazdálkodást végezni, s többet törődni a termelékenység növelésével, a belső szervezéssel, hiszen az említett GB-határozatban az is szerepel, ■■■mniniNaMaiiiHiai mányzó menye, özvegy Horthy Istvánná ismerte. A táviratokat, melyeket a szovjet hatóságok továbbítottak. a Vár pincéjében levő titkos adó-vevő készülékkel fogták fel, ennek létéről azonban a németeknek tudomásuk volt. Másnap Antonov tábornok vezérkari főnök fogadta Faraghóit, akinek a magyar küldöttség vezetője átadta Horthynak Sztálinhoz írt levelét. Ugyanaznap este a magyar küldöttséget Molotov külügyi népbiztos dolgozószobájába vezették, ahol érdemben is megkezdődtek a fegyverszüneti tárgyalások. Még mielőtt ezek a tárgyalások elkezdődtek volna, megérkezett Budapestről az első távirat, melyben Horthy nyugtázta Faraghó korábbi táviratainak vételét és közölte, hogy a budapesti német erők növekedése miatt haladékra van szüksége, de a fegyverszünet megkötésére vonatkozó készsége változatlanul fennáll. A kormányzó tehát még mindig nem hagyott fel kettős játékával. Miközben megbízottai Moszkvában tárgyaltak, megint csak haladékot akart kicsikarni, nyilván azzal a hátsó gondolattal, hátha közben mégis történik valami. Az első tárgyalás a külügyminisztériumban éjjel 3 óráig tartott. A magyar küldöttség francia és orosz nyelven megkapta a fegyverszüneti szerződés előre elkészített szövegét, amelyet nemcsak tanulmányozhattak, de meg is vitathattak a szovjet államférfiakkal. Távozóban a magyarok azonnal táviratoztak Budapestre, amelyben közölték a tervezet szövegét és beszámoltak a tárgyalás részleteiről. Másnap, október 9-én megérkezett a válasz Budapestről. A válasz szerint a kormányzó megadta a felhatalmazást a bizottságnak a fegyverszünet megkötésére és közölte, hogy az írásbeli meghatalmazást Nemes József őrnagy személyében kü- lönfutár hozza, akit az első magyar hadsereg arcvonalán, Kőrösmezőnél tesz át a vonalakon Dálnoky Miklós Béla vezérezredes, a frontszakasz parancsnoka. Ugyanakkor a legnagyobb titoktartást kérték. A magyar delegációt október 11-én este 7 órára ismét a Kremlbe kérették. Molotov dolgozószobájában a három magyaron kívül jelen volt Dekanozov, a külügyi népbiztos helyettese és Kuznyecov vezér- ezredes. Faraghó felolvasta a Budapestről érkezett legújabb táviratokat és jelezte, hogy Nemes a felhatalmazással már elindult. Molotov megjegyezte, hogy a felhatalmazásra ugyan feltétlenül szükség van, de a rendkívüli helyzetre való tekintettel hozzájárul ahhoz, hogy a meghatalmazást majd később mutassák be. Ha a magyarok kívánják. a megállapodást rögtön alá lehet Imi. Így a hitelesnek számitó orosz szöveg átolvasása után előbb Faraghó, majd Szent- iványi és Teleki is aláírták az okmányt. 1944. október 11-e volt és 3 perc hiányzott 8 órából, moszkvai idő szerint. Szóbelileg abban állapodták meg, hogy a fegyverszünet közzétételének időpontját, figyelembe véve a kormányzónak a magyar- országi helyzetről tett kijelentéseit — Horthyra bízzák. A magyar küldöttség tagjai egy ideig még barátságosan elbeszélgettek az orosz államférfiakkal, majd jelentést küldtek Budapestre a fegyverszünet megkötéséről. Magyarország számára tehát elvben megteremtődött a lehetőség arra, hogy a nád uralom «lói minél előbb felszabaduljon. (Folytatjuk) A dohány a téli hónapokban is munkát ad a dolgos asszonykezeknek: Kovács Pálné, Komor Gáborné, Kovács Lajosné és B. Nagy Andrásné, az almáskamarást Sallai Tsz asszonyai szabolcsi dohányt csomóznak, A dohányos női brigád egyetlen férfi tagja: Miklós Mihály a dohányt bálázza. (Márton László felvételei) Vajon nem lenne okosabb a munkaerő toborzásra fordított energiának egy részét arra áldozni, hogy a gyáron belül keressenek megoldásit a termelési feladatok jobb elvégzéséhez? Művezetői értekezlet jegyzőkönyvét olvastam a napokban. A felszólalók többsége beszél arról, hogy nincs minden rendjén a munkaszervezés körül, sok ember lézeng a műhelyekben, mert nem tudnak nekik munkát adni. Nem tehetnek azonban szinte semmit, nem javasolhatják áthelyezésüket vagy elbocsátásukat sem, mert a munkaügyi osztályról leintik őket: a munkaerőgazdálkodás nem a művezetők feladata. TTgy velem, azoknak van igazuk, akik nem értenek egyet ezzel a nézettel. Az üzemrészek, műhelyek közvetlen vezetőit felhogy indokolt esetben csökkenteni kell a bérszínvonalemelés vállalati terheit, mégpedig oly módon, hogy az létszámnövekedésből adódó többletbértömegnek csak 70 százalékát kell a részesedési alapból fedezni. A gondosabb munkaszervezés ^ az eddiginél inkább anyagi és erkölcsi érdekeltséggé válik, a j munkásság többsége ezért ért j egyet ezekkel az intézkedésekkel. A munkaerőgazdálkodás ésszerű, és valóban a termelékenység nö- 1 velősét szolgáló feltétele az őszinteség, alapvető módszere pedig az üzemeken belüli önállóság és — bár erről kevés szó esett — támaszkodás a régi dolgozókra, a gyárhoz hű munkásokra, a vezetői gondok megosztására. Kovács András Jól alakulnak a termelési alapok a füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz-ben Megyénk egyik legnagyobb kö-, zös gazdaságában, a füzesgyarmati I Vörös Csillag Tsz-ben is elkezdődtek az 1969-es év zárszámadása- ■ nak előkészületei. Tőkés Imre fő- i könyvelő arról tájékoztatta szer- j cesztőségünkel, hogy négy leltá-1 rozó bizottságot szerveznek, melyek a gyakorlati munkát csináljak. Különben a könyvelésen már elkezdték a zárszámadást. Számlarendezéseket folytatnák, hogy az esedékes szállítási szerződésekből í származó bevételeket december 31-ig megkaphassák. Bizakodnak ! a zárszámadás eredményességé- i ben, hiszen ez a szövetkezet fennállása óta minden évben javuló zárszámadást csinálhatott. Az egy dolgozóra jutó jövedelem ebben az esztendőben eléri a 26 ezer forintot. Ilyen kereseti lehetőség mellett egyre nehezebb a jövedelem növelése. Hogy a gazdaság mégis tartani tudja elért eredményeit, ez elsősorban azzal magyarázható, hogy ebben az esztendőben háromszor annyit ruháztak be, mint az előző évben. E beruházások hatékony kihasználása mindenekelőtt a szövetkezetét erősítette, növelte a tagság jövedelmét .
