Békés Megyei Népújság, 1969. december (24. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-13 / 289 szám
1969. december 13, 6 I Szómba! r" ] Mini ] Ha gazin & Nem szószaporítás, de a teljességre törekvés szándékával adjuk közre a Mini Magazin egyik múlt heti cikkére írt levelét. A levél nemcsak éles hangú, hanem szellemes is. A tanulság pedig, a tiszavirág életű beat-zene'karok korában, megszívlelendő. A számok csábítanak az elmélkedésre. Békés megye falvaiban 39 ezer fiatal él s közülük 17 ezer a mezőgazdaságban dolgozik. Nem titok, hogy a városinál mostohább körülmények jobban összefűzik, tömörítik a falvak ifjúságát, mint a városét. Hatékonyabb a KISZ- nevelőmunka és sikeresebb eredményekkel zárulnak a közös akciók is. Példákért nem kell mész- szire menni. Tavaly hétezer fiatal vett részt a különböző termelési versenyekben és kétezerhétszá- zan kapcsolódtak be a brigádmozgalomba. A sikert egyetlen adat jellemezze csupán. A brl- gádmozgalomban tett vállalások alapján a tizen- és huszonéves, mezőgazdaságban dolgozók munkája mintegy három és fél millió forint többletjövedelmet eredményezett. Vajon mennyi, számszerűleg ki nem fejezhető tartalék van még a falusi fiatalokban? Persze a brigádmozgalmat méltatva nem elsősorban a több milliós értékű többletbevétel a meghatározó. Hanem ami mögötte van; a kollektív vállalás és munka öröme, a mindenkori vetélkedők erőt sokszorozó izgalma. Mert a számok mindig az embert, az ember tevékenységét jellemzik. És erről nem szabad megfeledkezni. Olvasva a „Sláger-lista vagy alkoholista” című cikket a Békés megyei Népújság december 6-i számában, nem tudtam eldönteni, hogy bosszankodjak vagy nevessek. Végül bosszankodtam a nevetséges hazugságokon. Ha valaki, akkor én nagyon jól ismerem a volt Volán-zenekar viselt dolgait. Jogos az igényük, hogy szeretnének játszani valahol, azonban a zenei tudás nagyon kevés a jó játékhoz. Viselkedni is kellene tudni ahhoz, hogy valahol szívesen lássák a zenekart. Azon kezdeném, hogy nagy harcok árán sikerült elérnünk a 8. sz. AKÖV vezetőségénél, hogy helyet biztosítunk a zenekarnak próbára. Nem nagy lelkesedéssel engedélyezték, mert a zenekari tagok rossz híre megelőzte őket Függetlenül mindentől, előítéletek nélkül kezdtük támogatni a zenekart. Eleinte jól is ment minden. A zenekar próbált, mi veszekedtünk. Veszekedtünk azért, hogy a terem fűtött legyen, a zenekari felszerelések elhelyezése megoldódjon és veszekedtünk azért, hogy a hónapok óta állás nélkül tengődő Csák Géza nálunk álláshoz jusson. Amikor mindez megtörtént, klubdélutánokat rendeztünk. Reklamálni a fiatalok a vezetőséghez jöttek, mert minden klub- délután kezdete jó volt, a vége viszont, a zenekar vezetőjének alkoholos telítettsége miatt, botrányba fulladt. Nem akarom szaporítani a szót, de kiharcoltuk a zenekar részére a vállalat mikrobuszát Gyulára, Salgótarjánba és Szolnokra is. A hála: kudarcba ful/ Karácsonyi lemezpiac Szalai István, igyeletes lemezszakértőnk jelenti: A békéscsabai hanglemezboltba megérkezett az újraéledő Atlantisz-együt- tes kislemeze, melyen a „Dup. la vagy semmi” és a «Nem vagy te nagy úri dáma” című számok vannak. Karácsonyra várják az Ómega- együttes második nagylemezét, amelynek megjelenése minden valószínűség szerint alaposan átalakítja majd a mostani magyar slágerlistát. Az új Ómega-számokról ízelítőül csak annyit, hogy köztük van az „1968-as boo- gie-boogie klubban” és a „Tízezer lépés” című Presser—Adamis szerzemény. A zenekar koncértjeinek látogatói hamar megkedvelték ezeket a dalokat, amit mi sem bizonyít jobban, mint az IM novemberi slágerlistája. Állati rekordok Sportolóink rekordjai az állatok teljesítményéhez ké- J*/ pest nevetségesnek tűnnek. Az ember maga is meghökken, olvasva a két- és négylábúak káprázatos eredményeit. Mostani összeállításunkban ezekből nyújtunk át egy csokorra valót. Itt van mindjárt a súlyemelés. Egy egyszerű kis hangya saját súlyának 52-szeresét képes szállítani. Egy átlagos pisztráng óránként 25 —30 kilométeres sebességgel úszik, vagyis másodpercenként 8 métert tesz meg. A nagy pisztráng, amelynek hossza még mindig ötödé, hatoda az ember magasságának, óránként 40 kilométeres sebességgel úszik. * * * A vízi gyorsasági rekorder azonban mégsem hal, hanem emlős állat: a delfin. Negyven kilométeres óránkénti sebességét bármilyen hosz- szú ideig tartani tudja. * * * A szárazföldön a legbámulatosabb sprinter a gep&rd. Eredményeit még a zoológusok is alig merik hitelesíteni. Egy gepárd állítólag 20 másodperc alatt futott le 800 métert. Vagyis óránként 144 kilométeres sebességet ért el. A gepárd azonban nagyon hamar kifárad. Ha a körülmények arra kényszerítik, hogy óránként 80 ki lométeres sebességgel vágtasson, 1—2 perc alatt szívroham következtében összeesik. * * * Az ugróbajnok természetesen * kenguru. Három-négy méteres ugrásaival óránként 50 kilométeres sebességet ér el. Egy ausztráliai természettudós közel 13 méteres rekordugrást jegyzett fel. * * * A madarak sebességéről még nem tudunk mindent. Vannak madarak, amelyek egyetlen éjszaka repülnek Afrikától Eszak-Európáig, mivel a sztratoszférában képesek haladni. A tudósok radar segítségével megállapították, hogy a legtöbb madárvonulás éjszaka figyelhető meg, 8—9000 méter magasságban. * * * Nemcsak a karcsú, könnyed állatok képesek nagy gyorsaságra. A sok tonnás, nehézkes orrszarvú éppolyan gyorsan fut, mint a zsiráf vagy a pusztai farkas: óránként 45— 50 kilométeres sebességgel. Tetemreliívás lasztott zenekari tevékenység a vállalat ünnepségén. Arról talán már említést sem kell tennem, hogy Csák Géza barátunk gazdasági munkája egy fabatkát sem ért, de munkaidő alatt átátsétált illuminációjának pótlására a Fehér Galamb Étterembe, vagy mikor hova. Nyilvánvaló, hogy ilyen viselkedés mellett vállalatunk gazdasági vezetése a követelőzés ellenére nem volt hajlandó 50—60 ezer forint értékű hangszerfelszerelést vásárolni részükre. Amikor Csák Géza önszántából kilépett a vállalattól, egy kicsit fellélegeztünk, de azt azért sajnáljuk, hogy még most is a munkanélküliek nehéz kenyerét eszi. a szülei nyakán. Talán elég ennyi a példázatból, hogy hogyan nem szabad csinálni, de ha így viselkedünk, nem szabad csodálkozni embertársaink megvetésén és haragján. Csipke Sándor 8. sz. AKÖV KISZ- csúcs titkár Ki húzza a rövidebbet? „Nevem az aláírással nem azonos, mert a tanárral szemben mindig a gyerek húzza a rövidebbet’’ közli hozzánk küldött levele végén egy titokzatos és igen-igen elkeseredett olvasói Miről is van szó? A Békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium a közelmúltban bált rendezett, ahol a részvétel feltétele a — levélírónk szerint — magas belépődíj és az egyenruha. Fiúknak a hagyományos sö tét öltöny fehér inggel és nyakkendővel, lányoknak pedig a sötétkék (és nem fekete!) szoknya, s matrózblúz. A bált megelőző napon az egész városban a matrózblúz volt a legkeresettebb holmi. A szabál’ a szabál, s ha nincs az inkriminált ruhadarab, nincs mulatság sem. Levélírónk ezzel kapcsolatban fordult hozzánk, kérve a „sürgős segítséget", hogy máskor ilyen ne forduljon elő. Szívesen segítünk, ám azt nem tudjuk garantálni, hogy legközelebb egy zenés-táncos iskolai bálon mindenki a neki tetsző ruhába öltözzön. Ez nem rajtunk múlik, de az egyenruha-viseléssel kapcsolatos véleményünket szívesen közre adjuk. 1. Nagyanyáink matrózblúza helyén való az iskolai ünnepélyeken, ballagásokon, elsősorban azért, mert olyanná teszi az ifjúságot amilyen: homogénné. 2. A matrózblúz-fogalom szinonim az egyenruha fogalmával. Ez egyikre sem túl hízelgő. 3. A divatváltozások érintetlenül hagynak mindenféle egyenruhát, s ez csak fokozza az an- tiszirhpátiát. 4. Az egyenruha-viselés — középiskolás fokon — nem kötelező. Ünnepségeken indokolt, de egy bálra, enyhén szólva furcsának tűnik. Megfosztja a fiatal lányt a nők örök-ösztönös törekvésétől, hogy csinosak, elegánsak legyenek, s egyéniségüknek megfelelő ruhát viselhessenek. 5. Mivel 15—18 éves fiatalokról van szó, ellenszenvük, az első igazi komoly bálon az uniformis iránt, teljesen érthető. A szülőé szintén. A tanárok elképzelése azonban vitatható. Vajon valóban levélírónknak lenne igaza, amikor azt mondja, hogy úgyis a diák húzza a rövidebbet? (lányokról lévén szó, és figyelembe véve azt, hogy a mini korában élünk, megkockáztatjuk, hogy igen... Már tudniillik, ami a szoknyát illeti.) De komolyra fordítva a szót, szögezzük le: az egyenruhaügy már jó néhány éve lekerült a napirendről. Kár lenne újjáéleszteni. B. L Folytatásos regény és az olvasók A közkedvelt lap új folytatásos regénye nagy sikert aratott. Hogy a történetet még feszültebbé tegye, a regény befejezése előtt megkérte olvasóit, döntsék el, hogy a regény hősének szép szerelme férjhez menjen-e a hőshöz, vagy inkább szerencsétlenül magára maradjon. Nagyon sok válasz érkezett. 2345 olvasó a szerelmes nő boldogsága mellett szavazott, 2126 azonban boldogtalannak akarta látni. Nos, mindenki feszülten várta a regény befejezését. Ez pedig így hangzott: „Péter Pál odalépett szerelmeséhez, akinek szeme alatt sötét árnyak húzódtak meg. „Boldog vagy?” s— kérdezte. „Csak félig” — felelte az folytott és remegő hangon.” Teljesen boldog csak akkor leszek, ha az a 2126 olvasó, aki boldogtalanságomat akarta, meghagyja magát győzni arról, hogy nekem is jogom van a boldogságra!”. Coli és Bütyök levelet kap \
