Békés Megyei Népújság, 1969. december (24. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-13 / 289 szám

1969. december Ub 2 Szombat Befejezte munkáját az országgyűlés (Folytatót az í oldalról) puló felosztásból kell kiindulni. Természetesen itt is törekedni kell a lehetőség szerint ömtr­hangna. Részletesen válaszolt a pénz­ügyminiszter a vegyipar jövő­jével kapcsolatos észrevételek­re. Nyomatékosan hangsúlyoz­ta, a kormány nem akarja, hogy a vegyipar fejlődésében bármiféle törés következzék be. A vegyipar a mezőgazda­ság, a gépipar és más ágazatok, általában a népgazdaság egé­szének továbbfejlődése szem­pontjából rendkívüli fontossá­gú. Szó sincs tehát a vegyipar visszaszorításáról. Más kérdés a gazdaságosság. A vegyipar esetében ugyanis jragyon esz­közigényes beruházásokról és termelésről van szó, a gyors megtérülés fontos szempontját — Az üzleti jó hírnév propa­gálásának, a vállalat által ter­melt vagy értékesített áruk megkülönböztetésének hagyo­mányos, nemzetközileg elterjedt es elfogadott eszköze a védjegy. A vállalatok a védjeggyel, mint a számukra biztosított egyedi jelzéssel hívják fel a vevőik fi­gyelmét áruikra, szolgáltatása­ikra Ha a vevők egy védjegyes áruról jó tapasztalatot szerez­nek es azt megkedvelik, későbbi vásárlásaiknál a védjegy alap­ján választanak az azonos vagy hasonló rendeltetésű áruk töme­géből. A jó hírű, bevezetett védjegy jelentős érték, kapcso­latot teremt a vállalat és az áru, valamint a vevők között. — A védjegyoltalom megszer­zésének és hasznosításának fel­tételeit rendező hatályos belső védjegyjogi előírásaink még a múlt század végéről származ­nak, nyelvileg régiesek, tartal­milag elavultak, korszerűtlenek. Az első magyar védjegytörvény, az 1890. évi 2. számú törvény, egyes rendelkezéseiben még ma is hatályos. A legsürgetőbb kor­szerűsítési igények és a párizsi Iparjogvédelmi Unió, illetve a madridi Védjegy Unió tagságá­ból fakadó nemzetközi kötele­zettségeink miatt bevezetett szá­a vegyipari beruházásoknál is szem előtt kell tartanunk. A vegyiparnak azokat az ágait és olyan technikai megoldásait kell a beruházásoknál előny­ben részesítenünk, ahol a be­fektetés hamarabb megtérül. A mezőgazdaságot érintő ész­revételekre válaszolva a pénz­ügyminiszter kifejtette: a költ­ségvetés bevételei vagy kiadási tételei nem tükrözik pontosan a mezőgazdaságnak a népgaz­daságban elfoglalt helyét. Ez a látszólagos ellentmondás a me­zőgazdaság értékviszonyaiból, a mezőgazdaságban alkalmazott jövedelemszabályozási rendszer­ből fakad. — fontosnak tartják védjegyeik magyarországi oltalmát is. — Nemzetközi gazdasági tevé­kenységünk, kapcsolataink szé­lesedése következtében érde­künk, hogy értékesítési tevé­kenységünkben és ennek kereté­ben az áruk propagálásában is igénybe vpgyük a bevált és kor­szerű módszereket, kihasználjuk a védjegyben rejlő lehetőségeket s egyidejűleg biztosítsuk a ver­senyeszközök — közöttük a véd. jegyek-— szeles körű oltalmát. Szükséges ez azért is, mert a világpiaci verseny az elmúlt években igencsak növelte a véd­jegyek szerepét. ' —A törvény javaslat általános jellemzéseként elsősorban arra kívánok rámutatni, hogy jogi oltalmat csak az Országos Ta­lálmányi Hivatalnál szabálysze­rű eljárás útján nyilvántartásba vett — lajstromozott — védje­gyek számára biztosít. A sza­bályozás a védjegyjogosult vál­lalat és a vásárló szempontjából egyaránt előnyös. Az Országos Találmányi Hivatal ugyanis a lajstromozási eljárás során az oltalomra bejelentett jelzést megvizsgálja és ha az más vál­lalat jogát sérti vagy a vásárló- közönség megtévesztésére alkai­A pénzügyminiszter válasza után határozathozatal követke­zett. Az országgyűlés az 1970. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslatot általánosság­ban . egyhangúlag, részleteiben pedig egy ellenszavazattal el­fogadta. Ezután szünet következett, majd Vess Istvánná vette át az elnöklést. Ezután az országgyűlés rá­tért a második napirendi pont, a védjegyről szóló törvényja­vaslat tárgyalására. Kiss Árpád miniszter, az országos műszaki fejlesztési bizottság elnöke emelkedett szólásra. mas, a védjegyoltalmat nem ad­ja meg. A lajstromozással biz­tosított kizárólagos jog egyértel­műen bizonyítható és megvéd­hető, ha más vállalata védjegyet jogtalanul használja. A törvény­javaslat kialakításának legfőbb elvi szempontja az volt, hogy a védjegy-ügyeket gazdasági és társadalmi helyzetünk és fejlett­ségünk követelményeinek, szín­vonalának és adottságodnak megfelelően szabályozza. A ja­vasolt rendelkezések a legmesz- szebbmenően arra törekednek, hogy a védjegy gazdasági ren­deltetését betöltse, a szocialista népgazdaságunk célkitűzéseinek megfelelően egyrészt a vállala­tok bel. és külföldi piaci érde­keit, másrészt igényeit is kielé­gítse. — A törvényjavaslat kidolgo­zását a védjegyjogi szabályok egységes szerkezetbe foglalásá­nak szempontján kívül a techni­kai és gazdasági, illetőleg tár­sadalmi fejlődés követelményed tették szükségessé. A technikai fejlődés az utóbbi évtizedekben például olyan hirdetési módokat és eszközöket tett lehetővé, amely új, eddig nem ismert megkülönböztető jelzések alkal­mazásához vezetett. A hang- és fényjelek ma már egyenértékű propagandaeszközök a hagyomá. nyos szó- és ábrajelekkel, oltal­mukról is ennek megfelelően célszerű a védjegyjogban gon­doskodni. A csomagolástechnika rohamos fejlődésnek indult, a különleges csomagolás is meg- különköztető szerepet tölt be. ezért védjegyoltalma ugyancsak indokolt. — Az oltalomra alkalmatlan megjelölések meghatározásánál a törvényjavaslat arra törekszik, hogy senki ne szerezhessen olyan védjegyjogot, amely akár a versenytársak jogos érdekeit sértheti, akár a vevőközönség számára káros, megtévesztő, fél­revezető lehet — A kiszélesedett bel. és kül­földi árucsereforgalom gyakran megköveteli a védjegy haszná­latának engedélyezését, illetve a védjegyhez fűződő kizárólagos jog teljes átengedését. A tör­vényjavaslat mindezt lehetővé teszi a szerződő felek és a ve­vőközönség érdekeinek biztosí­tása céljából. — Fokozottan ügyel a törvén y- javaslat arra is, hogy a koráb­ban lajstromozatlanul használt védjegyek jogosultjai érvénye­síthessék jogaikat. Ez különösen azért szükséges, mert a korábbi gazdaságirányítási rendszerben vállalataink — ilyen irányú ér­dekeltség hiányában — sok eset. ben elmulasztották jó hírű, bel vált jelzéseik oltalmának meg­szerzéseit. — A beterjesztett törvényja­vaslat gazdasági fejlődésünkkel összhangban álló, korszerű véd­jegy-rendszert teremt A javas­lat az összes érdekelt gazdasági és szakmai szervezetek együtt­működésével született meg. Alapvető koncepcióját minden szerv helyesnek ítélte meg és a törvény megalkotását szüksé­gesnek tartotta. A törvényjavas­latot megvitatta az országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi, valamint ipari bizottsága is. Az ott felvetett módosító indítvá­nyokkal egyetértek. — Az elmondottak alapján a védjegyről szóló törvényjavasla. tot elfogadásra javaslom —, zár­ta expozéját Kiss Árpád. Kiss Ái-pád beszéde után a* elnök Frank Ferenc Békés me­gyei képviselőnek adta meg a szót. * A parlament megszavazta a védjegyről szóló törvényjavaslatot Kiss Árpád előterjesztése mos módosítás csak részben tet­te alkalmassá az előírásokat ar­ra, hogy alapvető feladatukat betöltsék. Az előírások szelleme a szocialista jog szempontjából teljesen elavult Régi jogszabá­lyaink kizárólag a versenyvál­lalatok érdekeit tartják szem előtt és kevés gondot fordítanak arra, hogy a védjegy a vásárló- közönség érdekét, segítését, tá­jékoztatását is szolgálja. — Aktualitást ad a védjegy­jog kcdifikációjának az említette­ken túl a gazdaságirányítás új rendszerének bevezetése, amely a szocialista vállalatok, szövet­kezetek gazdasági versenyének az eddiginél nagyobb szerepet biztosít és érdekeltté teszi a jól gazdálkodó vállalatokat, szövet­kezeteket áruik megkülönbözte­tésében, védjegyeztetésében. Azok a vállalatok, amelyek meg­változott helyzetüket kellő idő­ben és módon felismerték, igye­keztek is igénvbe venni mind­azokat a lehetőségeket, eszkö­zöket, amelyek segítenek jobb, színvonalasabb gazdasági ered- ménvek elérésében és felhaszná­lásában. — Az Országos Találmányi Hivatal statisztikái szerint a gazdaságirányítás új rendszeré­nek bevezetése óta észrevehető­en fokozódott az érdeklődés a védjegyek iránt és a védjegybe­jelentések száma már 1967-ben, az új mechanizmus bevezetésé­nek előkészítő időszakában ug­rásszerűen emelkedett. Jelentős emelkedés mutatkozik nemcsak hazai vállalatainknál, szövetkeze­teinknél, hanem a külföldi cé­gek védjegybejelentéseinél is. Eb. utóbbi azt bizonyítja, hogy megélénkült nemzetközi árufor­galmunk következtében a kül­földi vállalatok — a fokozott áruszállítási lehetőséggel együtt Frank Ferenc elvtárs felszólalása Frank Férenc, az ipari bi­zottság előadója elmondotta, hogy a védjegynek nálunk ed­dig nem volt kellő jelentősége. A védjeggyel kapcsolatos jog­szabály egyébként is elavult és a számtalan módosítás miatt szinte áttekinthetetlenné vált. A kormány helyesen járt el, amikor a védjegy-jog új sza­bályozására javaslatot terjesz­tett elő. Idén ez már á máso­dik olyan törvényi kezdemé­nyezés — a szabadalmi törvény után —, amely az iparjogvé­delemmel foglalkozik és a ter­melés köreit érinti. Az új gazdasági mechaniz­musban a védjegy szerepe nö­vekedik. Ez annál is inkább örvendetes, mert ez a jelenség két lényeges változásra utal: egyrészt, hogy a hazai fogyasz­tói piacon egészséges verseny kezd kibontakozni. Másrészt, hogy a termelés szervezeti ke­retei annyira megszilárdultak, hogy ma már természetesnek számít a gyár és a termék azo­nosítása. Az előadó hangsúlyozta, hogy a védjegy becsületét nem az ügyes magválasztás vagy az öt­letes rajz és nem is a mellet­te kifejtett propaganda alapoz­za meg, a védjegy a fogyasztók ítélete nyomán kapja meg va­lóságos értékét. A védjegy tisz­taságát csak következetes mun-, kával, jó minőségű termékek gyártásával és fogalomba hozá­sával lehet biztosítani, ellenke­ző esetben a védjegy hitele el­vész. A törvényjavaslat minden eszközzel elejét kívánja- venni annak, hogy a védjegy hasz­nálatával valamilyen módon félre lehessen vezetni a vásár­lókat. A védjegyhatóság fel­adata lesz, hogy a közönség fél­revezetésére alkalmas védje­gyek bejegyzését megtagadja. Semmissé válik a védjegy- használati szerződés abban az esetben, ha az érdekelt vállalat a terméket nem a megszokott minőségben készíti. Az ipari bizottság előadója ezután az iparjogvédelmi tör­vények nemzetközi jelentőségét fejtegette. 1883-ban, az „ipari tulajdon védelmére” hozták létre a párizsi uniós egyez­ményt. Ez a résztvevő országok számára biztosította, hogy cé­geik, szabadalmaik és védje­gyeik az unió országaiban ugyanolyan jogi oltalomban ré­szesülhessenek, mint otthon. Az uniós egyezménynek hazánk is tagja. Ennek alapján biztosí­tunk jogi oltalmat — kizáróla­gos használati jogot — a szov­jet Moszkvics, a csehszlovák Zetor, a svájci OMEGA és pél­dául az amerikai Coca Cola védjegyek számára. Ugyanezen az alapon részesülnek hasonló védelemben a mi védjegyeink — az Orion, az IKARUS, a Gamma stb. — külföldön. A törvényjavaslat természetesen számol a párizsi uniós egyez­ménnyel kapcsolatos kötelezett­ségeinkkel és érvényesíti azokat az előnyöket, amelyeket a 10— 20 évenként rendszeresen felül­vizsgált egyezmény a felek szá­mára nyújt Az előadó a törvényjavaslatot világosnak, áttekinthetőnek tar­totta és külön kiemelte, hogy egyszerűsíteni igyekezik a ha­tósági eljárást. A javaslat tük­rözi a megváltozott gazdasági körülményeket, figyelembe ve­szi a technika fejlődését és — mint mondotta — maximáli­san biztosítja a szocialista tör­vényességet is. A törvényjavaslatot az or­szággyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi, valamint ipari bi­zottsága együttes ülésén meg­tárgyalta, s kiegészítéseket, il­letve szövegmódosítási indítvá­nyokat fogadott el. A módosí­tásokat írásban szétosztották a képviselőknek. Az országgyűlés említett bi­zottságai nevében javasolta a képviselőknek, hogy a módo- 1 sítások figyelembevételével fo­gadják el a védjegyről szóló törvényjavaslatot. Az országgyűlés a védjegy- törvényről szóló törvényjavas­latot általánosságban és — a már megszavazott módosítá­sokkal — részleteiben is, egy­hangúlag elfogadta. Az országgyűlés ezután áttért a harmadik napirendi pont, az interpellációk megtárgyalására. Interpellációk MOLNÁR JÖZSEF, Heves megyei képviselő a belügymi­nisztertől azt kérdezte: milyen intézkedéseket kívánt tenni az el­harapódzott közlekedési szabály- sértések megelőzésére, felderí­tésére, megtorlására, a közleke­dés biztonságának fokozására. BENKEI ANDRÄS belügymi­niszter válaszában elmondotta, hogy a hazai gépjárművek szá­ma az idén túlhaladta a 860 ez­ret, s ehhez még hozzá kell szá­mítani a forgalomban levő mintegy 2,5 millió kerékpárt és 140 ezer fogatolt járművet. Az utak korszerűsítése, a főváros forgalomszervezetének moderni­zálása, a vasúti—közúti keresz­teződések átépítése,a gépjármű­alkatrész-pótlás, a szervizháló­zat a gépjárművezető-képzés nem tudott lépést tartani a for­galom növekedésével. Az ellent­mondásos fejlődés következté­ben sajnálatosan megnőtt a bal­esetek száma: 1969. első kilenc hónapjában csaknem 17 600 sze­mélyi sérülést és 830 halálesetet okoztak a közlekedési balesetek. A Belügyminisztérium a KFM- mel közösen a közeljövőben át­fogó javaslatot terjeszt a kor­mány elé a biztonságosabb' köz­lekedés tárgyi és személyi felté­teleinek megteremtéséről, a bal­esetek megelőzését szolgáló in­tézkedésekről. Folyamatban van a KRESZ-szabályainak módosí­tása, hogy jobban megfeleljen a megváltozott követelményeknek, s jobban igazodjék a nemzetközi előírásokhoz. Napirendre tűzték a közúti közlekedéssel összefüg­gő egyes rendelkezések átdolgo­zását. A miniszter elmondotta, hogy a járásokban közlekedésrendé­szeti szakszolgálatot hoztak lét­re, amely a forgalomszervezést segíti és felvilágosító munkát végez. Kitért Benkel András ar­ra is, hogy a rendőrség á köz­lekedési szabályok megszegőit differenciáltan vonja felelősség­re. , Az eddiginél is több támoga­tást kér a Belügyminisztérium egyes állami és gazdasági szer­vezetektől a közúti balesetek • megelőzéséhez. A miniszter megemlítette, hogy a belügyi akadémián és a tiszthelyettesi iskolán egyaránt közlekedésrendészeti tagozat is működik. A közlekedésrendé­szeti szakképzést az alacsonyabb fokú rendőriskolán is megszer­vezték. A választ a képviselő és az országgyűlés egyhangúlag elfo­gadta. PÄZSTT ÁRPÁD: budapesti képviselő a gyermekjóléti in­tézmények közös létesítéséről szóló rendelet tárgyában inter­pellált a pénzügyminiszterhez. Emlékeztetett arra, hogy 1969.ÍÚ- liusában már az országgyűlés plénuma is foglalkozott a gyer­mekjóléti intézmények fenntar-' tási gondjaival, s kérte a szoci­ális és egészségüevi, valamint kulturális bizottságot, hogy e kérdésben tartson alapos vizsgá­latot. A két bizottság mélyre- ható elemzés után javasolta a Pénzügyminisztériumnak, hogy dolgozzanak ki egy olvan ren­deletet, amely lehetővé teszi üzemeknek, vállalatoknak, illet­ve tanácsoknak, közös óvodák, bölcsődék létesítését, fenntartá­sát A Pénzügyminisztérium a rendelettervezetet elkészítette, s azt a két bizottság kisebb módo­sításokkal 1969. nyarán elfogad­ta. A rendelet viszont azóta sem látott napvilágot. Pázsit árpád a hallgatás okát kérdezte a pénzű mm? niertértől. VÄLYI PÉTER válaszában elmondotta, hogy miután a két bizottság a rendelettervezetet el­fogadta, azt a Pénzügyminiszté­rium egyeztette az illetékes tár­cákkal is. Ezek hozzájárulását megszerezték, néhány kérdés­ben viszont vitáik voltak a Szakszervezetek Országos Taná­cséval: a rendelet kiadására azonban a közeljövőben sor ke­rül. A Pénzügyminisztérium vála­szát mind az interpelláló képvi­selő, mind az országgyűlés tu­domásul vette. BATA JANOS, Pest megyei képviselő a munkaügyi minisz­terhez intézett interpellációjá­ban azt a kérdést vetette fel: helyes-e az árvák támogatását attól tenni függővé, hogy apjuk milyen munkát végzett és, hogy pályáján kezdő vagy gyakorlott ember volt-e. Az árvajáradék összege ugyanis az elhunyt szü­lő jövedelmétől függően nagyon is eltérő. Főképpen az elhunyt kezdő pedagógusok, egészség­(Folytatás a 3. oldalon) *

Next

/
Oldalképek
Tartalom