Békés Megyei Népújság, 1969. december (24. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-13 / 289 szám

ISK». december 13, combat Interpellációk Javult az építfi- és építSanyagipari dolgozók helyzete — Van még tennivaló a kollektív szerződések és a munkavédelmi szabályzatok végrehajtásában Ülést tartott as SZMT elnöksége TÖBB FONTOS, főként pedig (Folytatás a 2. oldalról) agyi dolgozók, kezdő mérnökök és szakmunkások árvái vannak hátrányos helyzetben. Kérte a munkaügyi minisztert, hogy a jövő évi nyugdíjkiegészítések előkészítésénél ezt a problémát vegye figyelembe. VERES JÓZSEF munkaügyi miniszter válaszában azt fejte­gette, hogy az állam a. gyermek- ellátáshoz való egységes hozzá­járulást a családi pótlékban fe­jezi ki. Az árvaellátást az el­hunyt apa munkában megszer­zett jogai alapján differenciál­ják, mint ahogy a munkával szerzett jogok alapján állapítják meg a nyugdíjat is. Az apa ha­lála után ezt az összeget két részre, özvegyi nyugdíjra és ár- vajáradékra osztják. A minisz­ter véleménye szerint ezt a gya­korlatot nem lenne célszerű megváltoztatni. Közölte azt is, hogy a rendelkezés szerint az árvaellátás egységes minimumát 40 forinttal felemelik. Bata János elfogadta az intefr- pellációjára adott miniszteri választ, s azt az országgyűlés — 13 ellenszavazattal — szintén tudomásul vette. DK. GUBA SÁNDOR Somogv megyei képviselő. felsőfokú technikumi igazgató interpellá­ciójában kifogásolta. hogv az idős termelőszövetkezeti tagok járadéka túlságosan alacsony. A járadékra jogosultak száma to­vább már nem növekedik, mert a most nyuaállománvba vonuló tsz-tagok már nvugdííat élvez­nék. A járadékosok esetében olyan idős emberekről van szó, akik már a háztáji föld megmű­velésére sem képesek, és ha a gyerekeik, vagy a tsz nem se­gítik őket, akkor létfenntartásuk nincs biztosítva, indokolt lenne tehát a járadék összegének fel­emelése. VERES JÓZSEF válaszában elmondotta, hogy a járadékot az idős embereknek nem nyugdíj­képpen. hanem szociális támo­gatás címén folyósítják. A jövő évi pénzügyi rendelkezések sze­rint a járadékot különben kisebb mértékben — negyven forinttal — felemelik. A képviselő a miniszter vála­szával nem értett egyet. Hang­súlyozta, hogy azoknak a maga­tehetetlen és munkaképtelen, idős tsz-tagoknak a járadékát kellene emelni, akiknek más jö­vedelmük nincs és ezért lét- fenntartásuk sem biztosított. A munkaügyi miniszter viszont vá­laszában arra utalt, hogy a leg­súlyosabb, egyedi esetekben a tanácsok a rendelkezésükre állő anyagi keretből adhatnak továb­bi' segítséget. A képviselőt ez a válasz sem elégítette ki, és ja­vasolta. hogy a kérdést vizsgál­ják még egyszer felül. A munkaügyi miniszter vála­szát az országgyűlés sem fogad­ta el. Ügy határozott, hogy a té­mát az arra illetéke« állandó bi­zottság elé utalja kivizsgálásra. Ezzel az országgyűlés decem­beri ülésszaka befejeződött. A tanácskozás Va.ss Istvá">ré el­nöki zárszavával ért véget. (MTI) időszerű tennivalót tárgyalt meg péntek délelőtti ülésén Mitykó Mihály elnökletével a Szakszer­vezetek Megyei Tanácsának el­nöksége,. Elsőként az Építők Szakszerve­zete megy ei bizottságának jelen­tését vitatták meg, amely az épí- \ő- és építőanyagipari dolgozók bér- és jövedelemhelyzetének, foglalkoztatásának idei három- negyédévi tapasztalatait foglalta össze. A'jelentés szerint a vizs­gálatnak az volt a célja, hogy a megyei bizottsághoz tartozó vál­lalatoknál felmérjék azt, miként élnek az új gazdaságirányítási rendszer adta önállósággal a gaz­dasági és társadalmi vezetők. Sokféle tapasztalatot szereztek. Mindenekelőtt megállapították, hogy a bérből származó jövedelem színvonala általában növekedett. Az átlagosnál magasabb jövede­lemnövekedést tapasztaltak a Bé­kés megyei Állami Építőipari Vállalat munkásállományú dolgo­zóinál, a tanácsi tervező vállalat termelő műszakiainál. valamint a beruházási vállalat dolgozóinál. A munkaerő megtartására a válla­latoknál rugalmasabb jövedelem­politikát folytatták. Az idén ugyanis a bérek fejlesztésénél bátran hozzányúltak a részesedési alaphoz is. A VIZSGÁLAT SZERINT az áLlagbérek növekedésében jelen­tős hányadot tesz ki a kifizetett prémiumok összege. Örvendetes, hogy az irányító, műszaki veze­tőle premizálása mellett előbbre­léptek a munkások premizálásá­ban is. Több vállalat alkalmazta a célprémium-rendszert. A vizsgált időszakban a Békés megyei Tégla- és Cserépipari Vállalatnál 261 ezer, az Orosházi Üveggyár­ban 150 ezer, míg a tervező vál­lalatnál 30 ezer forintot fizettek ki. A jutalmazási keretet a része­sedési alapból is bővítették. A háromnegyedévWn a megyei bi­zottsághoz tartozó villalatoknál félmillió forintnál többet fizet­tek ki jutalomként. S ami szin­tén figyelmet érdemel, hogy7 a bé­ren kívüli juttatásokat is növel­ték. Az idén anyagi eszközeikből a lakásépítést is támogatták a vállalatok. A Békés megyei Álla­mi Építőipari Vállalat 250 ezer, a Békés; megyei Tanácsi Építőipari Vállalat 75 ezer, az Orosházi Üveggyár 100 ezer forintot fordí­tott erre a célra. A KEDVEZŐ JELENSÉGEK ellenére azonban még mindig gond a vállalatoknál a szükséges létszám alkalmazása. Különösen a segédmunkásoknál tapasztalható jelentős fluktuáció. Ezért — amint a vitában is elhangzott — a jövőben még több gondot szük­séges fordítani a munkaerő meg­tartására és a termelés fejlődésén alapuló jövedelmek növelésére. Az elnökség ezután a kollektív szerződések végrehajtásának idei tapasztalatait és a jövő évi fel­adatait vitatta meg. Az SZMT közgazdasági munkabizottsága ál­tal összeállított jelentés megálla­pította. hogv a gondosabban elké­szített kollektív szerződések révén a múlt évhez képest az idén csök­A Kiskunhalasi Állami Gaz­daság a központi kerületében (volt Tangazdaság) 1989. december 22-én tipizálás mialt megvételre felajánl mg.-i erő- és munkagépeket, csak álla­mi gazdaságok és termelőszö­vetkezetek részére. Érdeklődni a helyszínen Csontos József gépesítési brigádvezetőnél. 65680 kent a törvénysértések száma. Több kollektív szerződés azonban a jogszabállyal ellentétesen sza­bályozza a munkaviszony felmon­dását és a munka alóli felmentést. Egyik-másik szerződésben nem határozták meg pontosan, hogy a részesedési alapból milyen arány­ban fejlesztik az alapbéreket. Az is hiba, hogy több szerződésben valamilyen vétség esetén nem­csak különböző büntetést, hanem —fegyelmi nélkül — a nyereség­részesedés csökkentését is kilá­tásba helyezik. A vitában több észrevétel és javaslat hangzott el. így többek között szinte általános, hogy a vállalatok vezetői kevésbé élnek a jutalomszabadság lehetőségével. A szerződésekből nem tükröződnek minden esetben ' megfelelően a vállalati célkitűzések, s az, hogy ehhez milyen anyagi ösztönzőket alkalmaznak. A leggyakoribb hiba azonban az, hogy a szerződések vagy hiányosan, vagy túls'zabá- lyozzák a jogokat és kötelessége­ket. Ezért nagy gondot .kell for­dítani a módosítás során erre is, valamint a törvénysértő rendel­kezések megszüntetésére és az élet követelte szabályozások be­építésére. MEGTÁRGYALTÁK az elnök­ségi ülésen a vállalati munkavé­delmi szabályzatok végrehajtásá­nak idei tapasztalatait is. A sza­bályzatok általában megfelelnek a követelményeknek, bár sokat kell még tenni ahhoz, hogy az eddiginél jobban tartalmazzák a Nemcsak a statisztikai jelen­tések bizonyítják, hanem saját tapasztalatunk, közérzetünk alapján is megállapíthatjuk, hogy hazánkban az életszínvonal évről évré^emelkedik, egyre ja­vulnak életkörülményeink. —Ezt a folyamatot megszoktuk, természetesnek tartjuk. A válto­zás csak akkor tűnik fel, ha visszaemlékszünk az előző idők­re és valamilyen vonatkozás­ban összehasonlítást teszünk. Az igények persze különbözők, de néhány esettől eltekintve, a kisebb keresetűeknél vagy nagycsaládosoknál sem a pusz­ta megélhetés a gond, hanem inkább az, hogy nem vagy leg­alábbis nehezen tudnak lépést tartani azokkal, akik a környe­zetükben jobb viszonyok kö­zött élnek és többet megenged - h etnek maguknak. Kár lenne hivatkozni arra az időre, amikor például az üzemi étkezdékben — ahol voltak ilyenek — egy tál étellel szolgál­ták ki a dolgozókat, vagy arra, hogy milyen szenzációnak szá­mított a tv-antennák megjele­nése a háztetőkön. Később a magángépkocsik keltettek ámu­latot és bosszankodást Is,, mert sokan kérdezték: vajon miből vette azt X vagy Y? Minden vonatkozásban, így az életszínvonal emelkedésének kérdésében is valamihez vi­szonyítva foglalunk állást. Mlás összehasonlítási alappal rendel­keznek azok, akik már a fel- szabadulás előtt éltek és azóta figyelemmel kísérik a változá­sokat, mint a fiatalabb korosz­tálybeliek. Az utóbbiaknak a közelmúlt a kiindulópontjuk. Ehhez viszonyítják sorsuk ala­kulását és ilyen szempontból még csak nem is tanúsítanak különösebb érdeklődést az elő­ző idők körülményei iránt. De akár az idősebb akár a fiata­labb koros ztálybellekről van szó, az életszínvonal növekedési ütemének meevorsítása termé­szetes emberi törekvés, aminek * a lehetőségei kétségkívül meg vállalati sajátosságokat, a balese­tek megelőzésének módjait. A balesetvédelmi oktatás sem felel még meg a követelményeknek, mert kevésbé hasznosítják ebben a szemléltető eszközöket ,és a munkavédelmi filmeket. Ehhez hasonlóan sokat kell még javítani a balesetek kivizsgálásán, vala­mint azon, hogy ennek tapaszta­latait minél szélesebb körben megismertessék a dolgozókkal. De több fáradozást igényel a jó kez­deményezések és módszerek elter­jesztése is, hogy azok felhaszná­lásával még jobbak legyenek a munka- és egészségügyi körülmé­nyek. A TANÁCSKOZÁSON dr. Ta­kács Lőrinc, az SZMT titkára tá­jékoztatta az elnökség tagjait a népgazdaság helyzetének néhány kérdéséről és a részesedési alap felosztásának módjáról. Ezután két előterjesztést fogadtak el a résztvevők. Elsőként jóváhagyták az SZMT kulturális, agitációs, propaganda- és sport munkabi­zottságának jövő évi munkaprog­ramját. Eszerint 1970-ben vala­mennyi testnevelési és sportren­dezvényt felszabadulásunk 25. és Lenin születésének 100. évfordu­lója méltó megünneplése szelle­mében rendeznek meg. Végül egyhangúlag jóváhagyták az SZMT elnöksége és a megyei ta­nács végrehajtó bizottsága együttműködési tervezetét, amely az együttműködés különböző for­máit határozza meg. is vannak. Gondolok elsősorban az iparban és a mezőgazdaság­ban elért fejlődésre és a terme­léshez minden szinten jól értők egyre növekvő seregére. Persze ezek a feltételek egy- magúkban nem biztosítják az ütem gyorsulását. Mindenkinek a maga posztján munkája leg­javát kell adnia a közös cél el­éréséhez. Ám hányszor tapasz­talhatjuk, hogy egyesek csak a saját pillanatnyi érdeküket tart­ják szem előtt, mit sem törőd­ve azzal, hogy tevékenységük­kel kárt okoznak a közösségnek, s közvetve maguknak is. Gon­dolok például az üzemi szarkák­ra, a selejtgyártókra. Vagy azok­ra, akik munkaidejüknek csak egy részét, olykor a töredékét használják ki, a nagyobb kerese­tért azonban foggal-körömmel harcolnak. Pedig minden kifi­zetett munkabér, amely mögött nincs termelés, lényegében a forint értékét rontja« A különböző szintű vezetők munkája természetesen még inkább kihat az üzemek, válla­latok eredményére, s azon ke­resztül a társadalom gazdasági helyzetére. Például a haszon növelésére való törekvés speku­lációs úton egyáltalán nem gya­rapítja a nemzeti jövedelmet, ugyanakkor érdemtelen előny­höz juttatja a vállalatot. És hányán vannak, akik mit sem törődnek a technika fejleszté­sével, pedig enélkül az adott te­rületen lényegében semmiféle előrehaladásról nem lehet szó. Az MSZMP Központi Bizott­sága az 1970. évi gazdasági fel­adatokra vonatkozóan elfogadta azt a javaslatot, hogy a lakos­ság egy főre jutó reáljövedelme 1969-hez képest 4,5—5,5 száza­lékkal növekedjék. A november 26—28-i ülésen elfogadott hatá­rozatában meg is jelölte a mód­iát, hogyan tudjuk azt elérni. Rajtunk, mindnyájunkon múlik, hogy az életszínvonal töretlenül emelkedjék tovább, sőt meg is gyorsíthatjuk azt. Pásztor Béla Népszámlálási előkészületek űz adatfelvételi program számba veszi a hazánkban éli nemzetiségi lakosság helyzetét is A magyarországi nemzetiségiek, a német, szlovák, délszláv, ro­mán anyanyelvű lakosok létszá­mát' illetően bizonyos eltérések mutatkoznak a legutóbbi nép­számlálási adatok és a különböző becslések között. Az 1970. január 1-i népszámlá­lás hivatva lesz arra is, hogy okbjektív, világos képet adjon a hazánkban élő nemzetiségi lakos­ság számának alakulásáról és tükrözze a nemzetiségek életében bekövetkezett változásokat. Ezzel kapcsolatban a Művelő­désügyi Minisztérium nemzetiségi osztályán Vozári Editet, az MTI munkatársát a következőkről tá­jékoztatták: — Hazánkban — az első világhá­ború után kialakult határok kö­zött — viszonylag kevés nem ma­gyar lakos maradt. A második világháború után számuk tovább csökkent. Az 1960-ban tartott népszámláláskor minden magyar állampolgárnak választ kellett adnia, hogy egyrészt milyen anyanyelvűnek, másrészt milyen nemzetiségűnek - vallja magát. E két kérdésre adott felelet gyakran nem egyezett. Többen vallották magukat nem magyar nnyanyel- vűeknek, mint nem magyar nem- zetiségüeknek. Ez tükrözi, hogy bizonyos zavart okozott a külön- külőn féltett kérdés a nemzet­ségre és az anyanyelvre vonatko­zóan, és sokakban élt még a Horthy-rendszerben elszenvedett Görögország kilépett az Európai Tanácsból Nyugati hírügynökségek pénte­ken délután gyorshírben jelentet­ték, hogy Görögország az Európa, Tanács miniszteri bizottságának péntek délelőtti ülésén bejelentet, te kilépését a tanácsból, miután annak 18 tagja közül 11 Görögor­szág tagsági jogainak felfüggeszté­se mellett foglalt állást. hátrányos megkülönböztetés lé­lektani hatása. Éppen ezért az 1970. január 1-i népszámláláskor a nemzetiségek tagjainak arra a kérdésre kell válaszolniuk, hogy milyen anyanyelvűek. A nemzeti­ségi szövetségek becslései alap­ján az összlakosságnak mintegy 4—4,5 százaléka nemzetiségi szár­mazású, szerintük a németek száma 200—220 000-x-e, a szlová­koké 100—110 000-re. a délszlá- voké 80—100 000-re és a románo­ké 20—25 000-re tehető. Mindez azonban csak feltevés, amely a valósághű adatok hiányában sok szubjektivitást tükrözhet. A felszabadulás utáni két nép­számlálás adatainak összevetése azt mutatja, hogy a magukat nem magyar anyanyelvűeknek vallók száma tizenegy év alatt 42,4- szá­zalékkal nőtt. Ebből arra következtethetünk, hogy a magukat nem magyar anyanyelvűeknek vallók számá­nak növekedésében a nemzetiségi lakosság biztonságérzetének növe­kedése mellett a nemzetiségi tu­dat bizonyos fokú erősödése is Idfejezésre jut. A hivatalos szervek ösztönzik és bátorítják a hazánkban élő nemzetiségieket, hogy saját érde­kükben, kulturális igényeik minél jobb kielégítése és a jövő terve­zése érdekében minden hátsó gondolat nélkül vallják be hova­tartozásukat. A január 1-i népszámlálásnál egyébként először alkalmazzák majd az úgynevezett reprezenta­tív adatfelvételi módszert. Ez annyit jelent, hogy az adatgyűj­tés a lakosság 75 százalékánál a legszükségesebb alapadatok össze­írására szorítkozik, viszont a né­pesség 25 százalékához részletes — az előző népszámlálásokénál sokkal bővebb — kérdéseket in­téznek majd. Természetes, hogy az adott számlálókörzetben a nemzetiségiek is ilyen reprezen­tatív kérdőíveket kapnak majd és az ismertetett szempontok alap­ján kell válaszolniuk. P. P. Rajtunk millik

Next

/
Oldalképek
Tartalom