Békés Megyei Népújság, 1969. november (24. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-18 / 267. szám

X8C9. november 18. 4 Kedd 9. „Száz Budapest nem ér meg egy Bécset’ Ezzel a jelszóval áldozta fel Hitler fővárosunkat Bécs védel­mében. Ennek szellemében uta­sította a Pfeffer—Wil^enbruch SS-tábornokot, a körülzárt vé­dősereg főparancsnokát: Buda­pesten egy talpalatnyi területet sem szabad harc nélkül feladni, a várost házról házra kell vé­deni. Pfeffer—Wildenbruch min­dent elkövetett, hogy bevehe­tetlen erőddé változtassa Bu­dapestet. Csapatai ellenállási csomópontok és támpontok rendszerévé tették a lakóne­gyedeket, üzemeket. Műszaki zárakat telepítettek, torlaszokat emeltek, állásokat építettek: ágyúkat, aknavetőket és gép­puskákat helyeztek el minden­felé, a megközelítési vonalak tűz alatt tartására. Malinovszkij és Tolbuhin marsall meg akarták kímélni a lakosságot a hosszan tartó ost­rommal járó szenvedésektől, a várost pedig a pusztulástól. Ezért közös ultimátumban, mél­tányos feltételek mellett fegy­verletételre szólították fel az ellenséget. Ajánlatukra a fasisz­ták a két parlamenter: Stein­metz és Osztapenko kapitány meggyilkolásával feleltek. Nem volt más választás, Bu­dapesten véres és nehéz, nagy pusztítás és áldozatok árán kel­lett az ellenséget megsemmisí­teni; a lakosságot felszabadíta­ni a hitlerista megszállók és nyilas cinkosaik rémuralma alól. A harcok a pesti oldalon kez­dődtek el. Lazko vezérőrnagy 30. lövészhadteste azt a felada­tot kapta, hogy zúzza szét a német csoportosítást Rákospa­lota, Üjpest, Pestújhely, Rá­kosszentmihály, Zugló körzeté­ben és a Parlament felé támad­va érje el a Dunát. A 7. román hadtest feladata Cinkota, Má­tyásföld, Rákosliget és Rákos­csaba elfoglalása volt, utána a Keleti-pályaudvar felé kellett támadnia. / A körülzárt csapatok elkese­redetten védekeztek. Váltig re­ménykedtek Hitler ígéretében, hogy felmenti őket. „A budai hegyekben már hallható a nyu­gatról közeledő német csapatok harci zaja” — adta hírül janu­ár 9-én a Nemzetőr című kato­naújság. A lelkesítő propagan­da hatott, a védők ellenállása rendkívül heves volt. A szovjet csapatok módszeres ostrommal, lépésről lépésre küzdötték ma­gukat előre. Minden egyes épü­letért szívós harc folyt. Több szovjet hadosztály még 1942-ben Sztálingrádnál szer­zett tapasztalatokat az utcai harcban, s azokat Budapesten hasznosította. A legfontosabb objektumokra, harckocsi- és rohamlöveg-összpontosításokra tüzérség és repülők mértek csa­pást, majd lángszórókat vetet­tek be a legerősebb ellenállási csomópontok és támpontok el­len. Ezt követően rohamcsopor­tok elszigetelték egymástól és, külön-külön ostromolták meg az egyes célokat. Magas fokú katonai tudás, ha­lált megvető bátorság, öntevé­kenység és határozottság voltak e harcmód legfőbb követelmé­nyei. Ezekre tanították fiatalabb baj társaikat, a Sztálingrádnál ezer próbát kiállt, tapasztalt harcosok. Január 9-ig a szovjet csapatok befejezték a külső kerületek fel­szabadítását, s hozzáfogtak a belső terület megtisztításához. A vódősereg helyzete egyre tart­hatatlanabbá vált. Mindennemű készletük fogytán volt, a had­vezetés utánpótlásról gondos­kodni alig-alig tudott. Különö­sen gyorsan romlott a magyar csapatok harci szelleme. A kom­munista párt röpiratai, a Ma­gyar Front és az ideiglenes kor­mány felhívásai nyomán a ka­tonák egyre nagyobb tömegei ér­tették meg, hogy a magyar nép érdekei éllen harcolnak. E fel­ismerést fokozta bennük a né­metek vandalizmusa és a nyilas csőcselék eszeveszett garázdálko­dása. Sokan civil ruhába öltöz­ve, otthagyták alakulatukat, több mint 25 ezren az első adandó alkalommal megadták magukat vagy átálltak a szovjet csapatok­hoz. Több mint 300 katona és tiszt a különböző kerületekben tevékenykedő partizáncsopor­tokhoz csatlakozott. Január 9-e után az ostrom még lendületesebben folytató­dott. Az ellenség makacs ellen­állását megtörve, a szovjet csa­patok hat nap alatt elérték a Nagykörút vonalát. Január 16-án este Hitler rádión felhatalmaz­ta Pfeffer-Wildenbruch SS-tá­bornokot a pesti oldal kiürítésé­re. Másnap megkezdődött az át­vonulás Budára, azután a tábor­nok parancsára felrobbantották a hidakat a Dunám 1945. január 18-án hajnali 4.20- kor a 151. lövészhadosztály 581. ezredének egyik harccsoportja, Apkarov Gurgen Makarovics ve­zetésével elfoglalta a Parlament épületét. Néhány óra múlva vé­get értek a harcok a pesti olda­lon. Budán a németek még egy ideig reménykedtek a felmentés­ben, s megpróbálták tartani ma­gukat. Támpontjaikat azonban egymás után vesztették el, és mind szűkebb területre szorul­tak össze. A harcokban a szov­jet csapatok oldalán bekapcsoló­dott a magyar katonákból szer­vezett budai önkéntes ezred is. Miután a felmentés végképp meghiúsult, Pfeffer-Wildenbruch elhatározta, hogy 26 ezer főre apadt csoportjával, amelyben 10 ezer sebesült volt, kitör a gyű­rűből. Arra számított, hogy egy rohanással átvágja magáta budai hégyeken és Perbál körzetében eléri a német vonalakat. Február 11-én este 8 órakor megindult a kitörők lavinája. Sikerült áttörni a 180. lövészhadosztály védel­mét. de az áhított célt csak 785 fő érte el. A többit megsemmi­sítették vagy foglyul ejtették a szovjet csapatok. Pfeffer-Windenbruch leszedte ruhájáról SS-tábomoki jelzéseit és néhányadmagával az Ördög­árok-csatornán keresztül próbált menekülni. Felszínre érve, egy nagyobb csoporttal befészkelte magát a Budakeszi út elején álló épületbe. Tizenöt szovjet kato­na, Zagorjan főhadnagy pa­rancsnoksága alatt megostromol­ta őket. Erejük kevésnek bizo­nyult, ezért a főhadnagy egy löveget huzatott a ház elé, majd egy környékbeli lakossal meg­adásra szólította fel a bentlevő- ket. A parlamenter visszatérve közölte: a németek megadják magukat, ha garantálják életü­ket, s a foglyul ejtő tiszt lega­lább őrnagy lesz. Zagorjan gyor­san élőkerítette Szkripkin őrna­gyot, a 180. hadosztály vegyi- szolgálat-főnökét, s jelentette neki a helyzetet. Az őrnagy egy papírlapot vett elő és ráírta: „Én, Szkripkin, a Vörös Had­sereg őrnagya kész vagyok hadi­fogságba fogadni mindazokat, akik megadják magukat”. A parlamenter bevitte a ház­ba az üzenetet. Nemsokára 120 főnyi piszkos, elcsigázott német sorakozott fel és indult fogság­ba. Kihallgatásukkor derült ki, hogy köztük van Pfeffer-Wil­denbruch. ö kívánta, hogy fog- lyulejtője legalább őrnagy le­gyen. 1945. február 13-án befejező­dött Budapest felszabadítása. A nagy győzelmet Moszkva 324 lö- /eg 24 össztüzével köszönte meg nős katonáinak. Következik: A Balaton és a Dráva mentén. Tanácskozik az SZMT elnöksége A Szakszervezetek Megyei Ta­nácsának elnöksége november 21-én, pénteken délelőtt 9 órakor tartja e havi ülését Békéscsabán, a MEDOSZ székházában. Az ülé­sen a központi határozatok alap­ján megtárgyalják az SZMT el­nökségének és a KISZ megyei bi­zottságának együttműködését, majd a MEDOSZ és az ÉDOSZ megyei bizottságának jelentését a vezetőségválasztó taggyűléseken elhangzott észrevételek és javas­latok intézésének tapasztalatai­ról. A tanácskozáson végül meg­vitatják az 1970. évi költségvetést, majd a résztvevők meghallgatják az elnökség beszámolóját a két ülés között végzett munkáról és tájékozódnak a megye baleseti statisztikájáról. Okányban a KISZ vörös vándorzászlaja (Tudósítónktól) Okány fiataljai aktívan tevé­kenykednek gazdasági, politikai és ársadalmi életében. Bár igaz, hogy a község 570 fiataljából csak 270 dolgozik a faluban, életüket, mun­kájukat figyelemmel kísérik a község vezetői. A két termelőszö­vetkezetben például szép számmal akadnak olyanok, akiknek éven­kénti keresete meghaladja a 20 ezer forintot. Az MSZMP okányi bizottsága a múlt héten tárgyalta a község if­júságának helyzetét, KlSZ-alap- szervezeteinek munkáját. A tsz- ekben két KISZ-szervezet tevé­kenykedik. Nemrég zajlottak le a vezetőségválasztó taggyűlések, ahol az elmúlt évek tartalmas munkájáról adtak számot a KISZ- tagok. Az Alkotmány Tsz KISZ- alapszervezete például elnyerte a KISZ Központi Bizottságának vörös vándorzászlaját. Nyáron két hetet töltöttek Keszthelyen az úttörőkkel együtt, táborozási költ­ségeiket 12 ezer forint értékben a KISZ-szervezet fedezte, abból a pénzből, amelyet közös munkával szombaton és vasárnaponként gyűjtöttek össze. Jó a kapcsolatuk a helyi úttö­rőcsapattal. Közös rendezvénye­ket szerveznek és segítik, szerve­zik az úttörők társadalmi mun­káját. A hulladékgyűjtési napo­kon például két nap alatt 25 má­zsa háztartási rongyot gyűjtöttek össze a kis úttörők, s az őszi be­takarítási munkák idején 2600 munkaórát dolgoztak a tsz-ekben. Keresetük nagy részét pedig isko­lai takarékban helyezték el, szeptember óta már 21 ezer forint értékben vásároltak takarékbélye­get. Igyekeznek a pajtások, hogy a múlt évi 84 ezer forintos gyűj­tésüket az idei tanévben túlszár­nyalják, csak a Világtakarékossági Nap alkalmával 6300 forint volt a bélyegvásárlás. Kincses Imre Csúcsforgalom nyáron is Akárcsak a fürdő- és üdülő­helyeknek, a népművészeti cik­keket árusító üzleteknek is a nyár a főszezonja. De csak az utóbbi években, mióta a kül­földi turistaforgalmunk meg­növekedett, és mind több azok­nak a száma, akik látogatóba hazajönnek. Három évvel ezelőtt még a negyedik negyedévben forgalmazott legtöbbet a 15 éves múltra visszatekintő békéscsabai Háziipari és Népművészeti Bolt. A szép és reprezentatív hol­mikat — szőnyeget, fafaragáso­kat, népművészeti kézimunká­kat, gyermekruhákat — árusító üzletnek sok közületi és egyéni vásárlója van a megye minden részéből. Szemüvegesek A Szemüvegesek nem jól fésült, de nem is kócos film. Vitathatat­lan, ez kissé szofisztikusan hang­zik, s minthogy gyanítjuk, hogy olvasóinknak hovatovább idegeire megy kritikáink lassan-lassan hagyományos in médiás rés kez­dése, ezért azonnal magyarázatát is adjuk a fenti állításnak A „jól fésült”, nagyjából any- nyit jelent, hogy egy film a ke­reskedelmi szempontoknak meg­felel; jól fésült, hiszen semmiféle problémát nem vet fel, legalábbis! érdemlegeset nem, s mintegy su­gallja a „jól érzem magam” pol­ra, miszerint a Szemüvegesek nem jól fésült film. A klasszikus, átlátszó kereskedelmi szempon­toknak tehát nem felel meg, s ez egyben értékmérő is: annyit je­lent, hogy' sikerült alkotás. Bevezetőül azt is leírtuk, hogy nem „kócos” film. Amiért nem az, az már rendezői erény, olyan első filmes rendezőé (Simó Sán­dor), aki a szerzői film nyilván­való veszélyeit (sokat és lényeg­telen-mondás) könnyedén kerüli ki és ragyogó ritmusa, tárgyila­gosan szűkszavú, nagyon-nagyon racionális alkotást hozott létre. Töráesik Mari a „Szemüvegesekében. gári ideológiáját. Azért megyek | moziba, hogy kikapcsolódjam, s nem azért, hogy gondolkozzam — mondja a kispolgár. Amelyik film ennek az igénynek eleget tesz, az giccs. Giccs, mert ezt a harmo­nikus „beilleszkedést” segíti elő és ennek a beilleszkedésnek az ára az önállóság, az igazi érdekek feladása. Az ilyen film termeli ki a nem gondolkodás világnéze­tét; vagyis a világ olyan, amá- Jyen a filmen látható. Miután a filmművészetnek amúgyis jellemzője egy rendkívül erős tudatosító hatás, természetes, hogy minden más műfajnál job­ban képes arra, hogy érzelmein keresztül befolyásolja az ember gondolatvilágát Fércmű esetében torzító szemléletet alakít M és a giccs nézője ilyen hamis szem­üvegen keresztül látja az életet, s próbálja majd később a moziban látott kliséket az életre alkal­mazni. Sikertelenül persze, arról nem is beszélve, hogy a valóságos problémák elkerülik majd figyel­mét, következésképpen küzdeni sem tud értük. Ilyen veszély a Szemüvegesek című új magyar film sikötőit, sőt nézőit sem fenyegeti. Szem­üveget hordanak ugyan szereplői, de a valóságos világot látó, nem rózsaszín és nem is sötét szem­üveget Ez a film nem ringat el és egy pillanatra sem kelt kelle­mes közérzetet. Ezzel nagyjából feleltünk is fenti első állításunk­A Szemüvegesek hőse építész- mérnök, aki nemcsak a fiatal műszakiak, de a huszonéves okos fiatalok problémavilágát példáz­za, azét az ifjúságét, aki nemhogy megül babérjain, de a lenini rá­ció szellemében, vívja taktikai csatáját az ostobák, közönyösök, az adott helyen „felesleges em­berek” ellen. Technikai megoldásai, például a rafináltan torzított, túl hétközna- pian mondott dialógok, a nézők nagyobb odafigyelését célozzák. Kameramozgatásának szándékolt hanyagsága néha ugyan zavaró, de többnyire segíti a leglényege­sebbet, a gondolati tartalom ki­bontakozását. A szereplőgárda kiválasztása te­litalálat (kivétel az egyébként ro­konszenves Abody Béla; ugyan ki hinné el róla, hogy építésveze­tő?!), Bujtor István és Ronyecz Mária teljesítménye hibátlan ala­kítás. Törőcsik Mari pedig újfent bizonyítja, hogy nem egyszerűen sokoldalú, de hazai filmművésze­tünk egyik legnagyobb egyénisé­ge. Egyszóval a Szemüvegesek szép film, okos film, az első fil­messég minden kuszasága és unalma nélkül. Egyet sajnálunk csak, hogy csabai bemutatóin túl kevesen látták és gyanítjuk, hogy elsősorban azok hiányoztak, akiknek leginkább szólt. B. Máté HDK kapcsolóberendezések bemutatkozása Kedden, szerdán és csütörtökön, a Technika Házában kiállításon mutatja be kisfeszültségű kapcso­lóberendezéseit a Kombinat Web Strakstrom-anlagenbau Leipzig— Halle cég. A kiállításhoz, amelyen kondenzátor-berendezéseket, ká­belelosztó-szekrényt, kapcsoló- állványt és egy kondenzátor- állomás modelljét mutatják be, mindhárom napon egy-egy elő­adás csatlakozik. A kiállítást hétfőn délelőtt nyi­totta meg Bruno Hösel, a vállalat igazgatóhelyettese. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom