Békés Megyei Népújság, 1969. november (24. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-24 / 272. szám
TP * /\ *01* KL » cÁ—^ • /\ * Kt * K ° c/L Bömböl Botra támaszkodva járó szem. üveges férfi állt meg a ház előtt és rövidlátó kíváncsisággal nézegette az egyik földszinti ablakot. Lábujjhegyre állva próbált benézni a lakásba. Ekkor odalépett hozzá egy teljesen kopasz férfi, aki eddig a kapualjból figyelte, és megkérdezte, hogy kit keres. A szemüveges zavartan hebegett, hogy senkit nem keres, csak erre lakott 21 éve, itt szemben, fent, mutatott a magas bérpalotára, a hetedik emeleten és azóta se járt erre. — Kérem, kérem! — mondta eléggé barátságtalanul a kopasz ember —, de miért nézett ebbe a lakásba? — Egy kis emlékem van innen akl-cőriből — dadogta az idegen — és hát nem jártam erre azóta sem. — Miféle emléke?! — lépett egészen közel a kopasz férfi —, ez az én lakásom! Akkor is az volt! Követelem, mondja meg! A botjára támaszkodó ember nehány pillanatig gondolkozott. — Szeretném — szólt —, ha nem haragudna rám és utólag elfogadná a bocsánatkérésemet. A kopasz megragadta a karját: „Beszéljen már!” — Nem tudom, emlékszik-e 21 évvel ezelőtt, 1948-ban volt, egy vasárnap kora délután, és onnan fentről egy paradicsomot dobtam ennek a lakásnak az ablakába. mert elviselhetetlenül hangos zene szűrődött ki és nem tudtam aludni. A kopasz ember szeme felra- Ryogott. — Persze, hogy emlékszem. Néhány hete költöztünk ide. kiatal házas voltam, ö volt a második feleségem — nevetett —, micsoda szép idők!, — Nagyon sajnálom, hogy ilyen neveletlen voltam ... — Ugyan már — vágott szavába kacagva. — Remek móka a rádió volt. Az a paraidicsom úgy szétpattant az ablaktesten, hogy mindenkinek jutott belőle. Emlékszem, kirohantunk az utcára. — Kicsit vitatkoztunk. — Mi- az hogy — kacagott a kopasz—, pertuba lettünk. Én kiabáltam, hogy te csibész, tró- ger gyere le! — ... én pedig leszóltam, hogy piszok hangoskodó, gyere fel, ha akarsz valamit! A kopasz nagyot csapott a szemüveges vállára. — Isteni dolog volt. Milyen szép idők voltak. És mondd, miért nem jöttél azóta se felénk? — szorongatta a szemüveges kezét. — Még azon az őszön kiköltöztem a városból, — Nagyon sajnálom — mondta a kopasz. — Én egyébként — súgta bizalmasan — azóta még három asszonyt elfogyasztottam. A mostani — mutatott be az ablakon — a hatodik feleségem. És te? — Még mindig nőtlen vagyok. — Ó, te szerencsés! — ölelte át a kopasz. — Különben mi van veled? Én már két éve nyugdíjban vagyok. — Én most megyek — válaszolta a szemüveges. — Éppen az ezzel kapcsolatos dolgokat intézem, azért jöttem be a városba. — Na, egy kis időd azért akad. A találkozás örömére koccintunk egyet. Gyere be pajtás, a család örülni fog neked. Szeretettel átkarolta a szemüvegest és barátian beinvitálta a Iálkásába, ahol egykor olyan hangosan bömbölt a rádió. A rádióban éppen halkan delet harangoztak. A szemüveges fülelt, majd így szólt a kopaszhoz: — Erősítsd már a hangot, hadd halijaim a híreket. Ordas Nándor „Hirdessen lapunkban!” Egy gyarló halandó bizalmának megingása Láttam már többször barátaim és ismerőeim arcán a kétkedéssel teli, elnéző mosolyt, mellyel fontoskodónak, nagyképűnek, meg a jó ég tudja még, minek bélyegeztek meg olyankor, amikor az újságolvasásról beszélgetve, kiálltam a helyi újságok olvasása mellett. Amikor meg azt mondtam, hogy még az apróhirdetéseket is el szoktam olvasni, mert azokból sokféle konzekvenciát lehet levonni, voltak, akik el is fordultak, gondolván, hogy vagy hazudok, vagy teljesen hülye vagyok. Pedig — annak ellenére, hogy hirdetésre méltó eladnivalóm nincs, elkölteni való pénzem meg pláne nincs —, valóban elszoktam olvasni az apróhirdetéseket. Nemcsak azért, mert néha olyan csemegéket találni közöttük, hogy: „Bontásból cserép, gerendák és lószerszám eladó”, vagy hogy: „Egy magányos hölgy keres hozzáillő férfit férjnek vagy kvártélyosnák” (ez utóbbi hirdetés távolabbra is ragadhatná éppen az ember fantáziáját), hanem mert kétségkívül sok figyelemre méltó apróságot lát az ember bennük a társadalom mozgolódásából és karakteréből. Közbevetőleg — fenti gondolatom indoklására még említek két apróhirdetést, ami emlékezetes a számomra. A múlt század végén a Szegedi Napló egyik száma közli az alábbi apróhirdetést: „Albérleti szoba két lánynak olcsón kiadó. Mars tér... (laktanyához közel.)” A másik a Békés megyei Népújság elmúlt évi számából: „Kertészkedéshez tőkéstarsat keres...” Az előbbi a régi, az utóbbi az új mechanizmus kordokumentuma, bár a „tőkéstárs” kifejezést a párt lapjában akkor még kicsit furcsának találtam... De hadd térjék rá végre fentebbi bevezető elmélkedésem apropójára, és ezzel be is fejezem. Nézegetem lapunk vasárnapi számának apróhirdetéseit, megpillantva az „Adás-vétel” rovatot, gondolván, hogy fizetésnap következik, kedvem szottyant adni-venni valamit. Nézem, hogy mi van. Beköltözhető kétszobás házzal kezdődik. Aztán van eladó Békekert. Kínálnak kertes házat, szántóföldet, stb... Másra gondoltam. Valami használati tárgyra. Bútor, festmény, stb... Sajnos, erről le kellett mondanom. Mert ajánlanak ugyan az apróhirdetések bokorrózsát a legszebb színekben; hathetes választási malacokat kocával együtt; női irhabundát; sötét diófa hálószobabútort, mindezt azonban az „Ingatlan: — tehát ingathatatlan, el- mozdíthatatlan — rovatban. Nem csoda, ha elment a kedvem a vásárlástól. Orosházi létemre vegyem meg a bokorrózsát Medgyesegyházán, hogy az ne nálam ingjon-bingjo'n, hanem továbbra is a tulajdonosnál in- gatlan-bingatlankodjon... A koca malacostól már az egész család közvéleményét mozgósítaná... A női irhabunda esetében pedig alighanem fogalmakat kellene tisztáznunk a családon belül... De a válásnak elejét vehetnénk, ha az egyes fogalmakat már a szerkesztőségben tisztáznák ... Beck Zoltán Ilyen ez a krónika... IGÉNYES KÉPTOLVAJ Harry Bowers dúsgazdag amerikai iparmágnás lakásába behatolt egy betörő és értékes műgyűjteményéből mindent összecsomagolt, kivéve egy képet. A kép aláírása szerint festője a jó nevű afngol Gainsborough, akinek szóban forgó képét hatalmas összegre értékelték. A betörő egy kis hátrahagyott cédulán ezt írta: „Ez a kép egy közönséges mázolmány!” Aláírás: „Egy műértő!” Tekintélyes szakemberek ezután megvizsgálták a képet és egyetértettek az igényes betörővel. TÜZES SZERELMES Az egyik kis olasz városkában élesen berregett a telefon a tűzoltók állomásán. Sürgősen hívták őket egy bizonyos címre. Meglepetésükre azonban a megadott címen egyáltalán nem volt tűz. Ellenben egy fekete hajú, rendkívül csinos ifjú leányzó közölte a kivonult alakulattal, hogy neki ég a szíve. Azután elmagyarázta, hogy akiért ég a szíve, tűzoltó, és már nyolc hete nem látta. így kívánta volna fülöncsípnj a haVillamoson — Nem tudna hangosan olvasni. Sajnos, otthon felejtettem a szemüvegemet. nyag udvarlót... Nem volt szerencséje, a tűzoltó szabadnapos volt... ÓRIÁSTORTA Soltau nyugatnémet városban egy cukrász meghívta a lakosságot, hogy vegyen részt „az Európában eddig készített legnagyobb torta” elfogyasztásában. A 180 centiméter magas és 2 méter átmérőjű tortaóriást 2500 szeletre vágták fel. A maxitortához a cukrász 100 kiló lisztet, 1500 tojást, 100 kiló cukrot, 20 kiló cseresznyét, 5 liter szörpöt és más kellékeket használt fel. A torta az utolsó szeletig elfogyott. RANDEVÜ Egy párizsi kereskedősegéd három nagy kört tett meg kocsijával, de sehol sem talált szabad helyet. Ezért tilos helyen parkolt, dé elővigyázatos volt és egy cédulát tett az aiblaktörlő alá: „Bocsásson meg, de randevúra jöttem a menyasszonyomhoz!” A közlekedési rendőr rövidesen a helyszínen termett és ő is egy cédulát hagyott az ablaktörlő alatt. A cédula fizetési meghagyás volt, de melléje írta egyéni észrevételét is: „Estére én is meglátogatom a menyasszonyomat, de gyalog megyek!” NEM HITTÉK Két dán turista Róma egyik eredeti nevű kávéházának, a „Két tolvajhoz” címzettnek a teraszán telepedett le. A sarkon rövidesen két lobogó hajú ifjú jelent meg motorbiciklivel. Más nem történt, csak annyi, hogy amikor a terasz mellé értek, a vezető lelassított, utasa pedig gyakorlott mozdulattal elemelte a két turista fényképezőgépét az asztalról, majd sietve elrobogtak. A gyanútlan turisták kezdetben mosolyogtak, mert azt hitték, tréfáról van szó. Később azonban be kellett látniuk, hogy a cégtábla teljes komolysággal „sikerült”. ÜGYES ASSZONYKA Ausztráliában kizárólag háziasszonyok számára seprűdobó versenyt rendeztek. A győztes a 24 éves Margaret Campbell lett. Amikor edzési titkai felől faggatták, így válaszolt: — Kérdezzék meg a férjemet! MEGKERÜLT FEGYENC Egy amerikai városka rendőrsége fél napot töltött el egy „szökött” fegyenc keresésével. Az egész várost és a közeli mezőt, erdőt is felforgatták utána. Társai csak annyit tudtak róla, hogy akkor tűnt el, mikor a mezőn dolgoztak. A nyomozást végül siker koronázta. A szökött fegyencet megtalálták — kényelmesen he- verészett cellájában ... kincs az Agyban Az Uljanovszkban lakó Mura- tovék kislányuknak, Gálocská- nak új ágyat vásároltak. Á régi fekvőhelyre a vasat és fémet szorgalmasan gyűjtő úttörők tették rá kezüket. Mielőtt azonban a telephelyre szállították volna, elkezdték a vaságyon levő disz«; fémgömböket lecsavarni. Majd kővé meredtek, amikor a gömbökből, mint valami bőségszaruból, ömieni kezdtek a cári aranypénzek, gyöngysorok, ékkövek, gyűrűk, fülbevalók, A Muratov-családnak, amely tíz évvel ezelőtt vette kéz alatt az ódivatú vaságyat, sejtelme sincs, hogyan és mikor kerülhetett a több milliós érték Gálocska ki- szupérált fekhelyébe. Tréfák eg\f témáról Egy fiatalember egyik whiskyt önti magába a másik után. „Mi baj?”, kérdezi meg végül a bár tulajdonosa. „Szörnyű dolog történt! Képzelje el, üzleti úton voltam. Amikor a vártnál valamivel hamarabb hazaértem, a feleségemet Dudor a kugligolyón egy idegennel találtam az ágyban Egy angollal.” „És? Mit mondott neki?" „Semmit. — Hiszen egy szót sem tudok angolul.” Egy férj a vártnál hamarabb érkezik haza, és feleségét szomszédjukkal lepi meg az ágyban. — Nem szégyelled magad? — kiált rá. — Megcsalsz, s méghozzá a saját házamban? öreg haverom, Lóg Oszkár úgy ült megszokott presszónkban, 'mint egy rakás szerencsétlenség. Pedig anyagbeszerzőből főmeóssá avanzsált, amióta nem láttam. Ezért kellő tisztelettel ereszkedtem le hozzá. Bágyatagon bámult felém. Magába öntötte kihűlt feketéjét és az én konyakomat, felugrott és lemondó legyintéssel harsogta: „Nincs más hátra, csak a Duna!” Majdnem futva tettük meg az utat. Beugrottunk a belső terembe. Itt végül elpanaszolta, hogy a Déli-Esti Hírharang „írjunk együtt” rovatában megjelent a hőn szeretett cége, a Kugligolyó Gömbölyítő Ktsz. Hogy nem egészen gömbölyű a kugligolyó, hanem itt-ott■ dudori. És emiatt Kákáncso Mónika panaszt tett, hogy férje elvesztette a vasárnapi ebédet. Ugyanis a kugligolyó nem oda ment, ahova a férje küldte. És most mindenki lenézi a Kugligolyó Gömbölyítő Ktsz-t. És itt jön a baki. Félbeszakítottam Őszit egy „miért nem írod meg?” költői kérdéssel. Rám bámult, hősi pózba vágta magát és elvihar- zott. A másnapi Hajnali Harsonában megjelent Őszi válasza. A három becsületsértést és öt sajtóvétséget leszámítva egész jó cikk volt. Még aznap megjelent az Esti-Déli Hírnök „No de ilyet" hasábjain a válasz. Ezzel megindult a lavina. Ismételten nyilatkozott Kákáncso Mónika, írt a lapoknak Kis Péter a Kis utcából, Nagy Pista a Nagy utcából. A kugligolyó-gömbö- lyítés közügy lett nálunk. Az érdekeltek kerek és csiszolt mondatokban a saját igazukat bizonygatták formás levelekben, amelyeket a nyomdászok három műszakban szedtek ki, hogy a nagy vita sajtóigényét kielégíthessék. Sőt a rádióban még esti mesét is mondtak, a gyerekeknek „Hogy gurítsunk?" címmel. Sok a tekekedvelő de nincs kugligolyónk. Ami van, az is dudori. És Lóg Oszkárnak azt a balga tanácsot adtam, hogy írja meg. És ö írt. Pedig jobb lett volna, ha meós létére írt. Mármint dudorokat. Rarbarits Miklós — Mit tettem volna? — kérdi nyugodtan a felesége —, hiszen tudod, milyen otthon ülő vagyok! Négyszemközt a tehénnel — És maga merte azt állítani, hogy rágós a bifsztek?! $ (Az Europeo karikatúrája)
