Békés Megyei Népújság, 1969. november (24. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-22 / 271. szám
1969. november 22. 6 Szombat • • mi M Magazin (ME® — Vigyázzon velük’ — óvtak az illetékesek. Az együttesnek súlyos fegyelmi ügye van folyamatban! A sok felkiáltójel ellenére, vagy talán éppen azért, elhatároztam, hogy felkutatom őket. — Fegyelmi ügy! Nevetséges! — vélte a zenekar dobosa, Bo- tyánszki László. — Arról van szó, hogy valami tsz-ben játszottunk egy óriási mulatságon. Kaja-pia, minden frankón be volt dobva. Aztán, mikor szereltünk össze, kiderült, hogy egy mikrofonjuk eltűnt.' — Ránk gyanakodnak, pedig hát, igazán, látod ezt a szerelést is... hasznát sem tudnánk venni. Szépen el vagyunk látva — teszi hozzá egy szőke fiú. Tabajdi Ernő vagyok — orgonán és zongorán játszom. Nagyon sértőnek találom az egész ügyet. Nem fegyelmi tárgyalásokkal szeretnénk közönségsikert aratni, hiszen itt a Balassiban már eddig is elég nagy táborunk van. — Azelőtt hol játszottatok? — Óh, hát kalandos sorsú együttesünk csaknem ugyanebben az összeállításban lépett pályára először mint „árnyékok”, később már, mint a meglehetősen népszerű Apollo-együttes. — Ügy hallom, hogy a „Melós”- beli szerepléseiteket botránysorozatok kísérték — Világ ciki je! — kesereg a basszgitáros Varga Péter. — Azt ottani igazgató közölte, hogy Soul-zenét nem játszhatunk. (Ez egy érzelmi hullámzásokon alapuló zenei irányzat.) Bár a beat-ze- ne vadabb, mégis csak ezt lehetett csinálni. — Verekedések? Botrányok? — Sajnos, a büfében bárki meg- vehette nemcsak a sört, de a pálinkát is. Fiatal gyerekek is részegen kiabáltak, előfordult, hogy egy-egy üveg is összetörött. — Jobb itt, az új helyen? — Ha ez a „csacskaság” tisztázódik, akkor feltétlenül. Szép szerelést kaptunk, hét végén ezzel játsszunk. Próbálni tudunk. Nagyon kedves az igazgatóhelyettes elvtárs, hogy mindezt lehetővé tette nekünk. — Tervek? — Üj énekesünk jött, Remecz- ky Mária. Vele próbálunk, szeretnénk új számokat írni; egyszóval fészket rakni. Eddig hát ennek a „titokzatos” együttesnek a története. Közelről nem is olyan félelmetesek. Fiatalok, zenélnek és szeretik is ezt csinálni. Hogy ezenkívül még jól is játszanak? Ezt már döntse el a közönség. Várkanyi András A héten a rádió Szerelem, szexualitás __ címmel, nyilvános a dásban foglalkozott a témával. A neves szakértőket megszólaltató műsor érdekes, hasznos volt. Két tanulsága pedig általánosítható. O A kérdések jó részét az egészen fiatalok, a tízen- és húszévesek tették fel, mintha a szerelemről és a szexulális életről beszélni kizárólag csak az if- jabbaknak illene. Holott ez köztudottan nincs korhoz kötve, legalábbis úgy, ahogy összgondolko- zásunk tartja. Az nem vitás, hogy az ifjúság szó, mint fogalom, a szerelemmel rokonítható (vagy megfordítva); de ez azt is jelenti, hogy a szerelem fiatalít. © Valahogy úgy vagyunk vele — s ez a rádióműsorból is kiderült —, hogy a szerelmet és a szexet mint két különböző és egymással ellentétes dolgot tartjuk nyilván. A szerelem legyen plátói, s a szexnek ehhez semmi köze. (Különösen a lányos mamák vélekednek így.) A kü- lön-külön értelmezésből adódó félreértést tetézi egy sajátos fogalomzavar. A rádióműsorban például döntően szexuális jellegű kérdések hangzottak el, mintha ez lenne a téma meghatározója és nemcsak annak egy része. (Egyévi udvarlás után odaadhatja-e magát a lány a fiúnak? Miért nincsenek nálunk nyilvános házak? Élhet-e nemi életet a házasság előtt egy „jólnevelt” fiatal?) •M Komlős János írja a Népszabadság november 16-i számában, idézve a Stem című nyugatnémet magazint: „A magyar férfi a legkonzervatívabb forradalmár, akit a világ valaha is látott. A magyar férfiak szerelmi erkölcse a nyugaton végbement szexuálisforradalom ellenére ugyanolyan maradi, mulatságosan romantikus és feudális, mint apóiké volt. Magyarországon ugyanis — állapítja meg a Stem — a homoszexualitás tekintetében a világstatisztika végén kullog. Még ma is! A nyugaton végbement változások ellenére. Ilyen maradi ország ez. Ami egy nyugati embernek — a cikkíró szerint — ma már természetes, attól a magyarok, ezek az állítólagos forradalmárok idegenkednek. Az ilyen erkölcsökkel szemben a párt teljesen tehetetlen. Kénytelen kapitulálni a Puszta maradi romantikája előtt. Lehet-e ezek után Magyarországon forradalomról beszélni?” Ügy véljük, ehhez kommentár sem kell. Komlós János szellemes fricskával „jutalmazza” a cikk íróját, az egyébként nálunk is jólismert Hans Habe-t: Mi azonban, bár az élet örömeit magunk sem vetjük meg, már csak megmaradunk, ha forradalomról van szó,- a régi jelszónál: Világ proletárjai, egyesüljetek! És ezt ma sem pajzán módon értjük, hanem csak úgy, mint régen. •** Mindenki hallott, olvasott a nyugaton végbemenő és „szexuális-forradalomnak” titulált eseményekről. Többről van itt szó, mint a Huxley által a Szép, új világ-ban megálmodott mesterséges gyerekekről, szabad szerelemről és a családok felbomlásáról. Ami a fejlett nyugati országokban ezen a téren végbemegy, az társadalmi jelenség, mint ahogy a viselkedési normák mindig az adott gazdasági, társadalmi viszonyok vetülete. A kiúttalanság érzése, a csömör, az elidegenedés és nem utolsósorban a propaganda űzi, hajtja az embert ősi vágyainak természetellenes kielégítésére, az erotika és a gyönyör már-már beteges hajszolására. Sok államban maga a kormány szentesíti a pornográf-kiadványok, filmek mindent elsöprő áradatát. Dániában például nemrégiben tartották meg a „Szex 69” kiállítást, amely — finoman fogalmazva — messze meghaladta a mi ízlésünket. Tőlünk idegen ez a nyugati stí- tus és forma. Nem az álszemérem minél inkább függetleníteni tudja magát szükségleteitől és minél jobban át tudja adni helyét — többek között — a magasabb rendű élvezeteknek. O Szerelmi gyönyör. Csokoládét nem azért eszünk, hogy tápláljuk magunkat, szeszes italokat nem szomjúságunk csillapítására iszunk, a kultúrembef nemi életet sem azért él, hogy szaporodjon, hanem, hogy élvezze a párzás örömét. Körülbelül azt lehet mondani, hogy a nemi közösülések két százalékát végzik azzal a szándékkal, hogy a nő te herbe essen. Dőoqti állunk cl szerelemmel? és holmi barokkos prüdéria mondatja ki ezt velünk! A szerelem és a szeretkezés mindig feltételez egy bizonyos intimitást. Enélkül olyasmivel marad adós két ember kapcsolata, amely miatt például pusztán technikai műveletté lesz a közösülés és, amely miatt az ember legszebb és legősibb ösztöne válik állativá. A szexuálerkölcs az etika egyéb területeihez képest lényegesebben merevebb, lassabban változik; gyökerei még mindig a vallásért; öles adott történelmi korszakokban helyén való, napjainkban azonban régen idejét múlt talajába kapaszkodnak. Mindenesetre a fejlődés észrevehető, s már azon túl vagyunk, hogy a szexualitásról, mint szennyes, nem rendes emberhez illő dologról beszéljünk. „Kényes kérdés, hagyjuk” — szokták mondani. De vajon miért kényes? A táplálkozás, az alvás és egyéb biológiai funkciók mellett a szerelem miért lenne kivétel? A gyermek- szülés és nevelés dicséretes dolog, illik és fontos róla beszélni; de vajon előzményei miért tabuk? O A szexualitás nemcsak a szaporodást szolgálja. Amikor az ember éretté válik a szerelemre, nemcsak a nemi ösztön támad fel benne, hanem külön- funkciók mellett a szerelem miféle képességek is: a fiatalember verseket ír, politikai ideálokért lelkesedik, nagy tettekről álmodozik. stb. O Kár lenne tagadni, hogy érzékszerveink nemcsak tájékozódásunkat szolgálják, hanem az élvezetek érzékelését is. Az ember annál kulturáltabb, O A nemi élet fiatalít. A nemi közösülés a hormonmirigyek sokk-kezelése. A fiatalság megóvásának titka nem a különböző hormonok szedésében rejlik, a fiatalság titka: a szerelem. Sorolhatnám a szerelem pszichikai és fiziológiai hatásait, hasznát, előnyeit, sőt esetleges hátrányait is. Célunk azonban nem az úgynevezett „alapigazságok” fölötti döntés volt, nem is valamiféle szabályrendszer kidolgozása, mindössze ennyi: beszéljünk a szerelemről. Ami pedig címünk kérdőmondatát illeti... noshát maradjon ugyanúgy kérdőmondat, mint ahogy évezredek óta az. Bencsik Máté—Brackó István Teíoválf kereszt Moldova Györgyöt nem kell különösebben bemutatni a magyar olvasóknak. A fiatal író munkái szerte az országban nagy tépszerűségnek örvendenek. Űj könyve a Tetovált kereszt, az utóbbi években írott riportjait tartalmazza. A szerző mondja a könyvéről: Ez a riportgyűjtemény éppen beképzeltségem és veszekedő kedvem gyümölcse. Ügy jártam végig a színhelyeket, mint egy titkos .ügynök, akinek valamiféle hatalom megbízást adott, hagy fürkéssze ki: hogy élnek az emberek a megadott helyeken. Ne vágd le a cofol! A franciaországi Lyonban egy férfi veszekedés közben levágta felesége cofját. A bíróság megállapította, hogy a házastársak egyformán vétkesek, de csak a férjet ítélték el annak a törvénycikknek alapján, amely kimondja, hogy az iparengedély nélkül űzött fodrászmesterség büntetendő cselekmény. Mini-autó Az Egyesült Államokban a felnőttek legújabb divathóbortja a mini-autó, népies elnevezéssel a „törpe musztáng**. Az óránként maximálisan 25 kilométer sebességgel közlekedő járművet a lakás közvetlen környékén használják, apró bevásárláshoz vagy levélfeladáshoz. IMent is olyan veszélyes Két barát találkozik, egymással. j-i Mivel foglalkozol mostanában? ■—i Fellépek a cirkuszban, a „Szemtől szemben a vad. oroszlánnal” című számban. S nem félsz? «h Mitől féljek? Hiszen én vagyok az oroszlánt Az op art apostola Az automata bosszúja. Néhány napra az op art leg- j nagyobb apostolának temploma lett a budapesti Műcsarnok. Vasarely világhírű hazánkfia kiállítása iránt megnyilvánuló óriási érdeklődés bebizonyította, hogy a valóban modem művészet Magyarországon is tömegigény. A tárlatlátogatók nagy része fiatal volt, akik úgy özönlöttek, akár egy beat-misére. Mire következtethetünk abból? Arra, hogy Vasarely-nek sikerült kiszabadítania a művészetet az egyén bűvköréből, s össztár-1 sadalmi művészetet létrehoznia. S bár ez a művészet nyugaton sarjadt. demonstratívan igazolta a szocialista esztétika lenini alapelvét, a kultúra mindenkié. Korunk az elgépiesedés, elidegenedés korszaka, amely valameny- | nyi művészeti ág nagy képviselőit foglalkoztatja (Antonioni: Vörös sivatag). A képzőművészet Vasarely által — már képes arra, hogy a technika korának esztétikai paralelljét nyújtsa. „Kompozíciói mindig az értelem erejének evidenciájával gyönyörködtetik a nézőt.” Művészete négyzetek, körök, háromszögek gyakorlatilag végtelen kombinációja. Ez permutációs művészet, amely korlátozott alkotói eredetiséget igényel. De övé a felfedezés erdeme, 6 dolgozta ki, és adta a világnak ezt az új perspektívát. A geometriai formák és a színek vibrációja választ ad és utat mutat a modern művészet és az élet vajúdóinak, és biztos vagyok benne, hogy a tárlat valamennyi látogatójának minden ideget beszáguldó élményt nyújtott. M. M. r
