Békés Megyei Népújság, 1969. november (24. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-14 / 264. szám

1969, november 14. f . .... —

Átkelés a Dunán

6.

Hazánk felszabadításába 1944 novemberében bekapcsolódtak a Tolbuhin marsall vezette 3. Ukrán Front csapatai is. A belgrádi hadművelet befejezése után ezek a csapatok a Dráva— Száva között nyomultak előre, majd november 7-én Apatln, két nappal később pedig Batina körzetében megkezdték az átkelést a Dunán. Velük szemben a túlsó parton viszonylag kis erők: a ..Brandenburg” harccso. port, a 31. SS gyalogos hadosztály, a magyar 54. portyázó osztály és a lépcsőzetesen beérkező

44. „Hoch und Deutschmeister” hadosztály egységei védtek.

Az átkelést jobbára csak éjszakánként tudták végrehajtani. A német ágyuk és aknavetők ugyanis nappal állandóan lőtték, a repülők pedig bombázták az egyetlen pontonhidat, a két gőzkompot és a mocsaras terepen hozzájuk vezető utat. Nehezítette a helyzetet az is, hogy a folyó több helyen átszakította a gátat és elárasztotta az ellenséges állások megközelítési útjait.

Elsőiként néhány század kelt át a parton' talált ladikok és a helyszínen készített tutajok segítségével. Az általuk elfoglalt két kis hídfőben azután több mint két héten át elkeseredett harc tombolt Előnyomulása során Dolgopolov százados zászló- alját a szemközti magaslatról erős tüzérségi és aknavető tűz árasztotta el. A támadás elakadt. Lazarev vezérőrnagy, a 19. lövészhadosztály parancsnoka látta, hogy a németek a magaslatról az egész hadosztályt megállásra kényszeríthetik.

Ezért utasította a századost: jobbról, a vízzel elárasztott tereljen kerülje meg és meglepetésszerű rajtaütéssel foglalja el az ellenséges támpontot.

Dolgopolov zászlóalja mellig érő hideg vízben két kilométert gázolt előre, magával cipelve a golyószórókat, aknavetőket és a lőszert, A németek oldalába kerülve tüzet nyitottak és megrohamozták őket. Csapásuk váratlanul érte a támpont védőit, akik nagy veszteség után kénytelenek voltak visiszavonulni.

Ilyen harcok közepette egyesítették a két hídfőt november 23-ra az 57. hadsereg csapatai, s ezzel biztosították a 3. Ukrán Front összes erőinek átkelését a Dunán. Ezt követően az 57. had. seregnek Nagykanizsa irányába kellett támadnia. A Mohács— Dunaszekcső vonalára felzárkózott 4. gárdahadsereg feladata veit ugyanakkor csapást mérni Székesfehérvár felé.

A német hadvezetés kapkodó intézkedésekkel igyekezett megelőzni a szovjet támadás kibontakozását, amely egyfelől a balkáni csapatainak visszavonulását és a zalai olajmezőket, másfelől a Budapest védelmére létrehozott csoportosítását fenyegette. Jugoszláviából a Dunántúlra rendelte a 2. páncélos hadsereg törzsét, s megbízta a Balaton—Dráva közötti arcvonalszakasz védelmének megszervezésével. A hadseregparancsnok. De Angelis tüzérségi tábornok azonban nem sókat segíthetett a kialakult helyzeten. Meglevő erői elégtelenek voltak a feladat megoldására, s más arc-vonalakról megerősítésül átcsoportosított hadosztályokat pedig érkezésük sorrendjében, részenként kényszerült harcba vetni.

Ezek a német csapatok szívósan védekeztek, sőt ismételt ellenlökésekkel és a lakott helységekben erősen megkapaszkodva mindent elkövettek a szovjet előnyomulás megállítására. Próbálkozásaik azonban kudarcot

vallottak. Saharin vezérezredes 57. hadseregének 6. gárda lö- vészhadteste és a 4. gárda hadsereg 41. gárda lövészhadosztálya már november 26-án kiverte a 44. gránátos hadosztályt Mohácsról. Három nappal később az 57. hadsereg Pécset, a 4. gárda hadsereg pedig Báta- széket szabadította fel. E harcokban a 44. gránátos és a 31. SS gyalogos hadosztály csaknem teljesen felmorzsolódott. Richard Schultze őrvezető a 44. hadosztályból fogságba esése után erről így beszélt: „A hadosztályunk által elszenvedett veszteségek iszonyúak. Így például a 131. ezredben, ahová engem, mint rádióst osztottak be, kétnapi harc után mindössze 26 fő maradt.”

Bátaszék—Abaliget között hatalmas rés keletkezett a német védelemben. Lezárásával hiába kísérleteztek a 71. gyalogos, a 118. vadász és az 1. hegyi hadosztály beérkező egységei. Délnyugat, nyugat, északnyugat és észak felé széles arcvonalon megállíthatatlanul törtek előre a szovjet csatjaitok.

December 1-én az 57. hadsereg 6. gárda .lövészhadteste felszabadította Dombóvári és még aznap este több ponton átkelt a Kapos folyón. Helyenként a németek erős tűzzel igyekeztek az átkelést megakadályozni. Ez történt Döbrögköznél is, ahol néhány géppuska sűrű golyózáporral szinte minden mozgást lehetetlenné tett. Pereverzev gárdista önként vállalta, hogy elhallgattatja az. egyiket, s a többire is rögtön akadt jelentkező. Űszva haladtak a túlsó part felé a tűzesőben. Partot érve a géppuskafészkekhez kúsztak és kézitusában megsemmisítették a kezelőket. Ezután a fegyvereket a mögöttes állásokban levő németek ellen fordították, s megtörték azok ellenállását. A szovjet egységek most már akadálytalanul végrehajthatták az átkelést.

Az 57. hadsereg december 4—7 között elérte a Balaton déli partja, Marcali, Nagybajom, Barcs, Dráva vonalat. Ez a terepszakasz fontos része volt az úgynevezett „Margit állás”-nak, amelyre az egész dunántúli német védelem támaszkodott. A „Margit állás” Balaton—Dráva közötti szakaszát a 8. tábori póthadosztály, rögtönzött karhatalmi alakulatok és tüzérség védte ebben az időben, mögöttük pedig a 2. német páncélos hadsereg 22. hegyi és 68. gyalogos hadteste vonult fel. Ezeknek az erőknek a támadásával számolva, a szovjet főparancsnokság december 6-án az elért szakaszon védelembe rendelte az 57. hadsereget, hogy ily módon biztosítsa a 4. gárda hadsereg, támadását északi irányban.

Zaharov vezérezredes 4. gárdahadserege december 2-án Szek- szárd, másnap pedig Dunaföld- vár gyors elfoglalásával megakadályozta, hogy az ellenség a Sió-csatorna mentén húzódó „Jenő-állás”-ban halogató védelmet hozzon létre. Gyorsan- mozgó csapatai merészen betörtek a német—magyar hadosztályok oldalába és hátába, feldarabolták védőszakaszait, s nem engedték, hogy a lakott helységekben megkapaszkodjanak. De. cember 9-re a hadsereg a Velencei-tó és a Balaton között megközelítette a „Margit állás” vonalát. Itt beszüntette az előnyomulást, hogy megfelelően felkészülhessen a védelem áttörésére és Budapest teljes beke rítésére. együttműködve a 2. Ukrán Front csapataival.

Következik: A gyűrű bezárul.

4

Péntek

Jllit itt a

Interjú Lenketi Konráddal

Az igazsághoz tartozik, hogy ] interjúnk kissé provokatív kérdő mondata önmagunk felé Is irányul. ' A sajtótól és sajnos nemcsak a megyei, de az országos sajtótól is joggal kérdezhető; mit ér a bábművészet? Mit ért az újságírónak, mit hivatalos patronáló és nem patronáló szerveinknek, és mit ér az egyes számú kritikusnak, a nézőnek? Társadalmunk kulturális szükségletei között milyen helyet foglal e' a báb? Joggal legyintünk-e: „Eh, nem felnőtteknek, hanem gyerekeknek való mulatság.”

Lenkeíi Konrád, a Békéscsabai Napsugár Bábegyüttes vezetője jogosan említette, hogy amíg külföldön egyre-másra nyerik a jelentősebbnél jelentősebb díjakat, addig itthon még szűkebb pátriájukban is alig ismerik őket. Tudjuk-e, hogy az amerikai Puppetry Journal of America című folyóirat hosszú fejezetet szeretne szentelni a Napsugár Bábegyüttes bábjainak, terveinek, gondjainak, j hogy a német Figuren Theater főszerkesztője külön számot állít össze róluk és az decemberben vagy januárban jelenik meg? Nem baj, ha nem tudjuk, hiszen nem ez a lényeg. Ne is írjuk meg.

Nos, hát morális eljárás-e vagy sem, leírtuk. Oda illik címbeli kérdésünkhöz. Ahhoz a kérdéshez, amelyet a csabai bábosok is egyre sűrűbben tesznek fel önmaguknak: mit ér a bábművészet?

... j

— Néhány szót a közelmúltról. A zrenjanini békéscsabai hét j programsorozatából mi is kivettük i a részünket, a zrenjanini bábszínház díszelőadásán kívül a Hü- j velyk Matyit és az Elátkozott malmot Muzslján és Növi Becseiben két-két alkalommal mutattuk be.

— Milyen sikerrel?

— Ottani kollégáink mondták: „Ilyen nagy ricsaj még nem volt a mi színházunkban.” Persze, el lehet képzelni, mit művelt 500 gyerek... A közelmúlt eseményeihez tartozik még a Pécsi I. Nemzetközi Bábfesztivál is. Olyan fesztivál, amely kizárólag felnőtteknek szóló bábjátékokat fogad el. Mi Garcia Lorca egyik szürrealista jelenetével, Boccaccio Néma kertészével és a már klasszikus repertoár darabnak számító Kádár Katával léptünk fel.

— Díjak?

— Elég különös hangzású, a „Nagy klasszikusok bábszínpadra alkalmazásának díját”, egy eredeti busó-álarcot és oklevelet kaptunk.

— Tervek?

— Egyelőre néhány szót a gondjainkról ... A Napsugár Bábegyüttes a KPVDSZ-hez tartozik, 'illetve, mint házigazdához, a Megyei Művelődési Házhoz is. Ebből a kettősségből vagy valami ősi bábos átokból ered-e az a helyzet, hogy az együttesnek önálló helyisége nincs. Nem, dehogy, nem színházra gondolok, olyan helyre, ahol a 21 tagú csoport a

Az ÁFOR Békés megyei műhelye felvételt hirdet:

LAKATOS, HEGESZTŐ, VILLANYSZERELŐ, CSŐSZERELŐ

szakmunkások, továbbá SEGÉDMUNKÁSOK

részére.

Jelentkezés az ÁFOR Ki- rendeltségen. 941

bábokat előállíthatja, tehát afféle műhelyre és valami raktárra. Egyelőre mindkettő egy eredetileg más célt szolgáló helyiségben kapott helyet, itt, a művelődési házban.

— Mennyit segít a KPVDSZ?

— Sokat... Illetve, hogy reálisan fogalmazzunk, annyit, ameny- nylt megtehet. Ez a KPVDSZ szempontjából jelentős, részünkre azonban ... Nézze: nem tudom, hogy rajtunk és néhány illetékesen kívül ki tud arról, hogy a Napsugár Bábegyüttes ebben az évben volt húszesztendős? És hát sajnos, a két évtized most nem a sikerekre emlékeztet, hanem arra, hogy sikereink ellenére még mindig nincs saját otthonunk.

— Ki segíthet?

— Aki megteheti, és persze magáénak érzi az ügyet. A KPVDSZ-nek márciusban írtam egy beadványt, ilyen probléma, ez hiányzik, erre lenne szükségünk és a többi, de érdembeli választ még nem kaptám. Biztatás? Biztatást igém, talán jövőre.

— Terveik?

— Kötelezettségeink vannak a megyében, elsősorban a szarvasi járásban tartandó hat előadásunkat szeretnénk letudni. Decemberben, valószínűleg karácsonykor pedig a csabai közönség előtt lépünk fel a zrenjanini műsorunkkal. Ugyanaíkkor két új produkcióval készülünk a Békéscsabai II. Nemzetközi Bábfesztiválra. Az I egyik Bartók magyar táncai, i amelyben meglehetősen sok rek- vlzítummal, mintegy 40 bábbal i dolgozunk a tizenhat perces műsoridő alatt. Érdekessége még, hogy a bábok tizenkétféle magyar népviseletben jelennek meg... A másik fesztiváldarabunk egy meseparódia, a „Nem volt és nem lesz”. A hol volt, hol nem volt fordítottja, a Jókai Színház művészed mondták hangszalagra a szöveget, amelyre a bábokat mozgatjuk majd.

* * *

Az olvasó persze joggá] jegyzi meg: a bábművészetnek hazánkban alig vannak tradíciói, s mint ilyen, mindeddig nem „melegedhetett” meg. Ez igaz, de vajon csak ezen múlik? Hogyan válhatna ismertté egy európai színvonalon dolgozó béibegyüttes, ha próbaterme, raktára és egyáltalán működésének alapfeltételei is csak hellyel-közzel vannak meg?

Sorolhatnánk a környező szocialista országok bábszínházait, de hát felesleges. Tudjuk már és nagyszerű dolog, hogy elsőként ismertük fel a Békéscsabán rendezendő nemzetközi bábfesztiválok jelentőségét. Legyünk hát következetesek és ezt a szép kezdeményezést a fesztiválok folyamatos rendezésén kívül, tegyük úgy folytonossá, hogy a Napsugár Bábegyüttesnek rangjához és fontosságához illő feltételeket teremtünk.

Fontos féladat? Fontos, hiszen a báb, a színházhoz és a filmhez hasonlóan „csak” játék, de esztétikai, érzelmi-értelmi hatását tekintve rangos művészet. Olyan feladat, amelynek támogatása nem lokálpatrióta erény, hanem jóval több.

B. Máté

Aktívaülést tartott a KPVDSZ Békés megyei bizottsága

(Tudósítónktól)

Békéscsabán, az UNIVERZÁL Kiskereskedelmi Vállalat kultúrtermében a napokban tartotta meg aktívaülését a KPVDSZ Kereskedelmi-, Pénzügyi- és Vendéglátó Dolgozók Szakszervezetének Békés megyei Bizottsága, ahol megjelent dr. Krekács György, a KPVDSZ központi vezetőségének titkára is. A szakszervezet 30. kongresszusa határozatának végrehajtásáról, a megyebizottság küldöttértekezlete óta végzett munkáról adott számot referátumában Lipták András, a megyebizottság szervező titkára.

A beszámoló azt elemezte, hogyan hajtotta végre a több mint 9000 tagot számláló testület a dolgozók érdekében hozott határozatokat, hogyan javultak élet- és munkakörülményeik. A küldöttértekezlet óta eltelt két év óta jelentős fejlődésen ment keresztül a szakszervezeti mozgalom. Kedvező változás tapasztalható a szakszervezethez tartozó ágazatokban. Megyei és országos szinten túlteljesítették az áruforgalmi irányzatokat, úgy az 1968.-as, mant az idei év első háromnegyed évében. Növekedett a megye kiskereskedelmi forgalma: 6,3 százalékkal, az értékesítés pedig meghaladja a 4 milliárd 1 millió forint évi forgalmat. A megyei áruforgalom 53,3 százalékát az Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet boltjai bonyolítják le.

A bolti kiskereskedelem zöldség-gyümölcs forgalma az elmúlt évhez viszonyítva 22 százalékos növekedést mutat, bár az ellátás még így sem kielégítő. A vendéglátóipari forgalom növekedése azonos az országoséval. Megyénkben 23,9 százalékkal emelkedett az ételforgalom.

— Igen fontos — hangoztatta a beszámoló — az üzemi demokrácia érvényesítése, a dolgozok bevonása a tervek elkészítésébe, akik a kollektív szerződések megkötésekor is számtalan hasznos javaslattal segítették gazdasági vezetőiket a helyes célkitűzések kialakításában. A jubileumi nlunkaversenyek megyei szintű vállalásai mintegy 3 és fél millió forintot tesznek ki. Az elmúlt évben 195 brigád nyerte el a megtisztelő szocialista brigád címet, az állományi létszám 30 százaléka vesz részt a mozgalomban. A versenymozgalom jelentős változást hozott a dolgozók jövedelmének alakulásában is.

A beszámolót követő vita után a bizottsági ülés hét alapszervi szakszervezet titkárának — jó munkájuk elismeréseként — eni- lékplakettet adományozott.

Back Gyula

Mezőgazdasági nagyüzem a „Televíziót minden iskolának” mozgalomért

Megyénkben a mezőgazdasági dolgozók egyre többen bekapcsolódnak a „Televíziót minden iskolának” mozgalomba. Harmadikként a Körösi Állami Gazdaság dolgozói november 7-én adták át az új tv-készüléket a gyoma—be- senyszegi kis létszámú általános iskolának.

t