Békés Megyei Népújság, 1969. november (24. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-14 / 264. szám
1W9. november 11. 3 l’éntek Ember a csőben Kiöntött az újonnan épített szennyvízcsatorna Békéscsabán, a Tanácsköztársaság útján. A városlakók bosszankodnak. Egyszerűen nem akarják megérteni, hogy egy új, majdnem négymillió forintból épült kanalizációs szakasz — a Sallai utca és a színház közötti részen — felmondja a szolgálatot. Hiszen alig adták át rendeltetésének és már sem jó? Mi lesz vele később? Ezt sajna' senki sem tudja. Annyi azonban bizonyos, hogy a föld mélyébe fektetett csőrendszerben föld- és kődugók képződtek, azután az is bizonyos, hogy az aknákat valakik fcltöltötték földdel, kővel, kaviccsal és vasdarabokkal. A műszaki átadás annak idején sikerült. Az ellenőr ugyanis csak olyan aknákat nézett meg — szúrópróbaszerűen —, melyek tiszták voltak. Kérdés, hogyan került a csőbe, az aknába a föld, a kő, a kavics és vas? Ezzel kapcsolatban volna egy elméletem: a kanalizációt üzemeltető vállalat dolgozói rakták bele, hogy bebizonyítsák a Békés megyei Állami Építőipari Vállalat és a Hídépítő Vállalat — ez utóbbi az utat csinálta — hanyag, ha úgy tetszik, felelősséget mellőző munkáját. Persze, ha ez így lenne igaz, akkor örülhetnének az építők, mert a csőrendszer és az aknasor kitakarítását nem kellene megfizetniük. A közvélemény azonban sajnálná, ha a két vállalattól csak a takarítás munkadíját hajtanák be. Ez fölöttébb kevés lenne. Ezért is vetjük fel a személyes felelősséget, melynek gazdáit egy többmilliós beruházás esetében, mint ez is, illő lenne kérdőre vonni. Dupsi Károly Öregjeiket ünnepük Vasárnap, november 16-án az öregeket ünnepli Pusztaottlaka. Az immár hagyományos társadalmi eseményre a község kultúr- házáhae kerül sor. A község KlSZ-alapszervezetének színjátszó csoportja három kis jelenettel, az úttörőcsapat A négy évszak című e gy f el von ás oss a 1 és énekekkel kedveskedik majd munkában megfáradt ottlakai öregeknek. Kucsera János, a községi tanács elnöke fogja köszönteni a vendégeket, az ünnepi ebédről pedig az Egyetértés Termelőszövetkezet gondoskodik. Megjutalmazták a kosáripar legjobb dolgozóit Újabb verseny vállalások a jubileumi év tiszteletére Az Erdőgazdasági Fűz-, Nád- és Kosáripari Vállalat békési kosárgyárában a napokban értékelték az éves munkaversenyt. Az eredményt nyolc telephely meghívott dolgozóinak jelenlétében, ünnepi termelési tanácskozáson Nagy Mihály igazgató hirdette ki. Ennek alapján 85-en részesültek jutalomban, közöttük Csarnai László I. és Domokos Mihály is, akik már több mint két évtizede dolgoznak a szakmában. A fiatalok közül Gecse Imre és Kend- rella Lajos tartozik a legjobbakhoz. Derekasan helytálltak, az asszonyok is, mint Szűcs Lajos- né, Bondár Sándorné, Szűcs Já- nosné és még sokan mások. A lányok versenyének legjobbja Horváth, Róza é& Kurucz Julianna volt. öt brigád részesült pénzjutalomban, mégpedig az Augusztus 20, a Kossuth, az Attila, a Tye- reskova és a Lenin brigád. Az ünnepség keretében került sor az újabb munkaverseny-fel- hívás ismertetésére, amelyet hazánk felszabadulásának 25. évfordulója tiszteletére kezdeményeztek a dolgozók. A versenyben — a termelési feladatok eredményes teljesítése mellett — célul tűzték a munkaidő jobb kihasználását, a szakmai képzettség fokozását, a minőség további javítását, a termékek korszerűsítését, a műveltség, a politikai ismeretek fejlesztését. A versenyt 1970. április 4-én és november 7-én értékelik, s ez alkalommal a legjobb brigádok és dolgozók jutalmazására mintegy 150 ezer Ez is a fejlődő Szeghalmot jelenti Szeghalom, mint a „Sárrét” központja, az idén jelentős létesítményekkel gazdagodott. A járási tanács új épülete, mellette a hamarosan átadásra kerülő Állami Biztosító járási fiókjának irodaépülete, a fölötte levő több mint húsz lakással, az új lakótelepen egymás után magasodó többszintes OTP lakótömbök vagy a község központjában, vagy néhány utcában már korszerűsített utcai világítás mintha a városiasodást jelezné. Mindez és sok más a község kereskedelmére is hatással van. Ezért is fordít mind nagyobb gondot a fogyasztási és értékesítő szövetkezet igazgatósága bolthálózatának fejlesztésére, korszerűsítésére. A közelmúltban, amikor az ÁFÉSZ-nél jártam, Szebelédi János, a szövetkezet elnöke és H. Kiss Ferenc főosztályvezető arról tájékoztattak, hogy közelebb vitték a könyvet a község lakosságához. És ez válóban így igaz. Ugyanis az alapterületben jelentősen megnövelt könyvesboltban kapott helyet a papír- és írószer- cikkek árusítása is. Tudott dolog, hogy papír- és írószervásárlás miatt naponként sokan felkeresik a boltot. A vásárlók közül így szép számmal a könyvespolcokhoz is könnyen eljutnak. Hogy ez menynyire így igaz, azt a könyvéladás jelentős növekedése példázza a ! eg jobban. Majd a kultúrcikkbdltba invitáltak a szövetkezet vezetői. Ezt a boltot is az utóbbi hetekben adták át a rendeltetésének. Korábban a játékot, a kozmetikai cikkeket, s az egyéb ajándéktárgyakat máshol árusították, szétszórtan. Néhány héttel ezelőtt mindezt egy helyen vásárolhatják meg a szeghalmiak. A fogyasztási és értékesítő szövetkezet vezetői a bolthálózat korszerűsítésével járulnák hozzá a község általános fejlesztéséhez. Balkus Imre forintot fordít majd a gyár vezetősége. A termelési tanácskozás után a részvevők megtekintették a gyár új termékeinek bemutatóját, amelyen az 1969. évi szakmai Ki mit tud győztes termékei szerepeltek. Ezeket külön díjazták. A bemutató slágere egy nádból készült forgós fotel volt. Fiatalodnak a békési és mezőberényi tsz-ek A termelőszövetkezetek egységesebb és bővülőbb jövedelemelosztási rendszere jó hatással van a békési járás két nagyközségében — Békésen és Mezöberény- ben. Csökken a közös gazdaságokból az elszivárgás más munka- területekre. Az elöregedett termelőszövetkezeti tagok helyébe egyre több fiatal megy vissza az iparból. Közös és egyéni felelősség n Í rről panaszkodik a termelőszövetkezeti párttitkár, hogy bár öttagú a vezetőség, neki magának kell minden ügyben eljárnia. Kell, mert különben nem mozdulna semmi, maradna, ahogyan van. Az üzemi pártszervezetben arról hallunk, hogy döcög a munka, mert a reszortfelelősök csak töredékét végzik el annak, ami feladatként vár rájuk. Másutt viszont azt vetik a gazdasági vezetők szemére, hogy csakis és kizárólag a pártszervezet titkárával tárgyalnak, mintha a pártvezetőség többi tagja, s a közöttük levő munkamegosztás nem létezne. Az önként vállalt tisztség terheinek egyenlő viselése az egészséges, a gyakorlatban érvényesülő munkamegosztás, a vezetés kollektivitása a párt- alapszervezetek egy részében tény, másik részébe^ viszont óhaj csupán. Ezekben a kommunista közösségekben vezetőség ugyan van, de: nem vezet. Sokféle ága-boga van annak, mi mindentől függ a kollektív vezetés elvének gyakorlati érvényesítése. Kétségtelenül nagy szerepet játszik benne a vezetőség tagjainak okos, igényes kiválasztása. Nem jó dolog öt vagy hat tisztség mellé újabbat adni, s vállalni. Az sem biztató, ha valakit csak hosz- szas kapacitálás után lehet megnyerni a vezetőség tagjának, s még kevésbé, ha a feladatkörök egymás közötti megosztásakor figyelmen kívül hagyják a rátermettséget, tudást, tapasztalatot. A jó választás, a közösség igényessége a bizalom megadásában már alap az eredményes tevékenykedéshez. Ez az alap azonban csak akkor szilárd és tartós, ha kiegészül még valamivel. Az átgondolt, tervszerű munka igényével, s az ehhez szükséges feltételek megteremtésével. Napjainkban az egyre bonyolultabbá váló gazdasági tevékenység, a hivatalokkal szembeni megnövekedett követelmények nem adnak módot arra, hogy a kommunista közösségek ötletszerűen nyúljanak egyik vagy másik kérdéshez. Ahol ez történik, ott rögtön kiderül: a vezetőség nem fontolta meg, mit és hogyan akar, nem határozta meg, tagjai miért és miként felelősek. Ha így, az eseményekkel sodródva dolgozik a vezetőség, nem képes többre maga az egész pártszervezet sem. Ezért nem formai, szervezeti, hanem nagyon ie tartalmi kérdés: a vezetőség gondot for- dít-e a munkaterv kidolgozására, taggyűlésen való alapos megvitatására, vagy csak a látszatnak eleget téve vetnek papírra valamit. rdekes tapasztalatot fogalmazott meg az egyik üzemi pártszervezet titkára. Miközben arra ügyeltünk — mondotta —, nehogy elsikkadjon a vezetőség közös felelőssége a tagság előtt a végzett munká ért, illetve azért, amit elmulasztottunk, figyelmen kívül hagytuk a vezetőség tagjainak egyéni felelősségét. Azt, hogy elsősorban tőle kell számon kérni, mi történt a rá bízott területen, az oktatásban éppúgy, mint a tagdíjfizetésnél. A taÉ F“ pasztalat. melyet tömören megfogalmaztunk, aligha csak egyetlen helyen érvényes. A kollektivitás, mint vezetési stílus, munkamódszer, nem áll ellentétben az egyéni felelősséggel, sőt, egyik sem lehet meg a másik nélkül. A pártalapszervezetek némelyikében éppen erről feledkeznek el. Arról, hogy világosan elhatárolják egymástól a teendőket, s kimondják, ki miért felel személyesen. Ahogy maga a tagság sem gyakorolja azt a jogát, hogy a vezetőség egy- egy tagjától kér számadást taggyűlésen. Beéri azzal: a vezetőség ezt tette vagy azt nem tette. Holott elsősorban egy-egy reszortfelelős munkájáról, esetleg mulasztásáról van szó, s csak másodsorban a vezetőség mint közösség, mint testület tevékenységéről. A mi szorosan ehhez tartozik: a vezetőségnek állandó és szigorú kontroll alatt kell dolgoznia. A tagság figyelme ez a kontroll. Ne álljon elő az a furcsa helyzet, hogy a vezetőség csak a kétévenként sorra kerülő vezetőségválasztó taggyűlésen kap elismerést és kritikát. Az időben elhangzott szó mindennél többet ér! Ha valahol azt látják, hogy a titkár futkos minden után — akár azért, mert csakis magában bízik, akár azért, mert a többiek ráhagyják a munkát — ne várjanak a figyelmeztetéssel. Kérjék számon: miért a titkár egymaga jelenti a vezetőséget? |urcsának tűnhet a megfogalmazás, de jogos. Senki nem születik úgy, hogy tudja, ismerje egy közösség irányításának minden csínját-bínját. A vezetés tudomány és művészet* ma már ez közhely. Kevesebb szó esik arról, hogy a vezetést — annak minden formáját — tanulni kell. Tanulni, minden lehetséges módon. Például úgy is, hogy a pártvezetőségek tagjai ne röstelljék a szomszédban tett látogatást. Igen sok, hasznos, útmutató tapasztalat halmozódik föl egy-egy helyen. Olykor a szomszédban, a másik műhely, a másik termelőszövetkezet kommunista közösségében. Mégis, kivételnek számít az az eset, amikor a példa követésre, a módszer átvevőre talál. Erős és gyenge pártszervezetek, vezetőségek működnek egymás mellett, s bizony pazarlás veszni hagyni azt, ami könnyen megszerezhető lenne: a szomszédok eredményeinek, sikereinek titkát. E gyéni adottságok, s a közös megértés, a teendők világos meghatározása, a bizalomra érdemesek iránti igényesség, s a közeg, amelyben tevékenykedni keli — külön is, együttesen is befolyásolói annak, vezet-e, s miként vezet azok csoportja, akik az elsők az egyenlők között. Állandó megújulást, tudás- és magatartásbeli készenlétet kívánó feladat a pártvezetőség tagjának lenni. S mind többen vannak, akik így vállalják a tisztséget, akik nemcsak tudják, de gyakorolják is, hogy a vezetőségnek, annak minden tagjának, a választóik bizalmának megfelelő felelősséggel vezetnie kell!
