Békés Megyei Népújság, 1969. november (24. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-14 / 264. szám

november 11 2 Péntek A helsinkit készülő szovjet—amerikai atomstratégiai tárgya­lások előkészületei már javában folynak. Szerdán Helsinki re­pülőterén információs központ nyílt a sajtó számára. Indira Gandhi válságos helyzete Menet a halál ellen Losonczi Pál Titkos háború Laoszban a szovjet-amerikai párbeszédről Az indiai kongresszus párt munkabizottsága — mint már je­lentettük — szerdán úgy döntött, hogy megszünteti Indira Gandhi párttagságát, ugyanakkor utasí­totta a párt parlamenti csoport- ■ ját, válasszon új vezetőt. A PAP lengyel • hírügynökség Üj-Delhi-i tudósítója úgy értesült, hogy a ’“■(ián ezen legfőbb irányító szerve Fulbright szenátor' nemrég ki- ' jelentette; az Egyesült Államok laoszi, úgynevezett „titkos had­serege” évente százötven millió dollárba kerül. A szenátor, aki egyben a külügyi bizottság el­nöke, mélységes aggodalmát fe- <*. jezte ki az amerikai titkosszol­gálat működése miatt az Egye­sült Államok által is semleges­nek nyilvánított ország terüle­tén. Leszögezte továbbá, hogy magát a szenátust csak ritkán informálják a laoszi akciókról, holott a térség — épp az emlí­tett okoknál fogva — második Vietnammá válhatna. Az újabb fejleményekről ő maga is csak időnként, újságírók megjegyzé­sei alapján értesül. Laoszban a közelmúltban fo­kozódott a baloldali erők tevé­kenysége. Válaszként — a jobbol­dali katonai klikk utasítására — a felszabadított területekre bombaeső hullott, a gyalogsági erők pedig összpontosított táma­dásba kezdtek. Egyes amerikai lapok megírták, hogy a szeptem­beri akció az amerikai katonai tanácsadók ötlete volt, arra a pecsétet augusztus végén Vang Pao, a CIA által támogatott la­oszi tábornok főhadiszállásán nyomták rá. Más amerikai la­pok már enyhíteni igyekeztek a dolgon, és arról cikkeztek, hogy a szeptemberi támadás célja mindössze a VDK határához kö­zel eső, úgynevezett Ho Si Minh- ösvény elvágása volt. , . Persze, ennél lényegesen több­ről van szó: az Egyesült Álla­mok már jó néhány esztendeje által hozott határozat korántsem volt egyhangú. A kongresszus párt szabályzata értelmében a parlamenti frakci­ón belül csak akkor lehet bizal­matlansági indítványt előterjesz­teni a pártvezető ellen, ha azt legalább 25 képviselő támogatja és a pártvezető eltávolításához a párt parlamenti képviselői két­harmadának kell hozzájárulnia. jelen van Laoszban, az országot Thaiföld mellett egyik legfonto­sabb stratégiai pontnak tekintik a Vietnam elleni agressziójuk­hoz.- Tulajdonképpen a „vietna­mi recept” szerint jártak ed: először jelentek meg a katonai tanácsadók, őket a harci eszkö­zök egyre fokozódó sizállítása kö­vette, végül eljutottak odáig, hogy az amerikai haderők La­oszban már évente 150 millió dollárba kerülnek. Figyelemre méltó az is, hogy a jobboldali laoszi kormány mi­niszterelnöke nemrég Washing­tonban a „titkos háború” erőtel­jesebb folytatásáról tárgyalt Nixon elnökkel. Fegyvereket és repülőgépeket kért hadseregé­nek, szorgalmazta, hogy az ame­rikai légierő nyújtson az eddi­ginél is nagyobb támogatást csapatainak. Már pedig ameri­kai lapok ismerték be, hogy a Laosz felszabadított területei ellen végrehajtott amerikai lé­gitámadások ma mér felülmúl­ják a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen 1968-ban foly­tatott légiháború méreteit. A la­oszi helyzet alakulása abban is hasonlóságot mutat a vietnami helyzetképp>el, hogy bár egyre több katonai egységet „szerepel­tetnek” az országban, az eszka­láció eredményt Laoszban épp­úgy nem hoz, mint Vietnamban. A Fehér Házban és a Penta­gonban — ugyanúgy, mint Viet­nam vonatkozásában — hiány­zik a készség a helyzet józan fel­méréséré. Sümegi Endre „Több mint 30 hónapos, hosszú szünetekkel és halogatással meg­megszakított — epizodikus tár­gyalás után a Szovjetunió és az Egyesült Államok képviselői vég­re megegyeztek abban, hogy no­vember 17-én Helsinkiben meg­kezdik a stratégiai fegyverkezé­sük korlátozásáról és esetleges csökkentéséről folytatandó meg­beszéléseket.' Ez még csupán „előzetes tárgyalás” lesz — en­nek ellenére a lépés nem csupán jelképes, minthogy ezzel' a két szuper-nagyhatalom — olyan út­ra lép, amelyről nehéz lesz visz- szalépni, s amelytől végső soron bolygónk békéje függ.” A finn sajtó közölte — és szé­les körben átvették — Ahti Kar- jalainen külügyminiszter rövid nyilskozatát, amely megállapít­ja, hogy „az előzetes megbeszé­léseket rendkívül fontos lépésnek kell tekinteni, amely az egész emberiség jólétének kérdéseit érinti. A finn államférfiak meg­elégedéssel fogadták a hírt és a finn semlegességi politika je­lentős és bátorító elismerésének tekintik azt a tényt, hogy a ta­nácskozásokra Helsinkiben kerül sor.” „A Helsinkiben november 17- én kezdődő tárgyalásokat „elő­zetes” megbeszéléseknek nevezik, mert egyik fél sem akar túlsá­gosan messzire menni a kérdés­ben, még mielőtt felderítené a másik fél taktikáját és szándé­kait” — írja a Párizsban megje­lenő amerikai sajtóorgánum, az International Herald Tribune és rámutat a fegyverkorlátozások ellenzőinek szerepére a tárgyalá­sok nehezítésében: „sohasem mérték fel, milyen arányú poli­tikai nyomást gyakorolnának a fegyverkorlátozás ellen a nagy fegyvergyárak és a kongresszus­ban levő támogatóik, valamint az olyan befolyásos állampolgárok, akik minden tekintetben előny­ben részesítik a „fölényt” az oroszokkal szemben —, ezek szá­ma azonban valószínűleg jelen­tős”. „Washingtonban a jelen szakaszban senki sem tekint de­rűlátóan a kilátások elé”. A Pravda rámutatott arra, hogy „az amerikai lapok egy része kedvezően fogadta a helsinki eszmecsere hírét, ugyanakkor számos sajtóorgánum pesszimis­ta hangot üt meg. Mi rejlik e mögött? Az Egyesült Államok rakétaelhárító rendszerének és másfajta rakétaprogramjának megvalósítása tíz esztendőn át évi 40 millió dollárba kerül. Ez az összeg a General Electric, a McDonnel Douglas, Martin-Mo- rietta és más monopóliumok zse­bébe vándorol. Ez az oka annak, hogy az Egyesült Államok hadi­ipari komplexuma nem kezelheti közömbösen a stratégiai fegy­verzet korlátozásának gondolatát, s teljesen nyilvánvaló; nem saj­nálja a pénzt arra, hogy ború­látásra hangolja az amerikai köz­véleményt a sorra kerülő tár­gyalásokkal kapcsolatban. Ezek a monopóliumok máris igyekez­nek nyomást kifejteni annak ér­dekében, hogy az amerikai kato­nai fölény szükségességének han­goztatásával megtorpedózzák a helsinki megbeszéléseket. Ennek a nyomásnak egyik meg­nyilvánulási formája éppen az olyan cikkek közlése, amelyekkel bizalmatlanságot próbálnak kel­teni a Szovjetunió következetes békepolitikája ellen.” A világsajtó közölte azt a TASZSZ-jelentést, amely leszö­gezi, hogy „a szovjet—amerikai előzetes tárgyalásokon Helsinki­ben azokat a kérdéseket vitatják meg, amelyek összefüggnek a Szovjetunió és az Egyesült Álla­mok kormányainak a stratégiai fegyverkezési verseny megféke­zésére irányuló tárgyalásaival”. „Francia közmondás szerint — írja a Süddeutsche Zeitung — a közeledésnél mindig csak az első lépés nehéz. Világpolitikai tárgyalásoknál azonban mást mu­tatnak a tapasztalatok. Lehet, egy egy-egy nagyhatalomnak az első lépés igen nehéz a tárgyaló­asztal felé, de legtöbb esetben az utolsó engedmény a legkeserve­sebb”. Az amerikai sajtó közli az UPI I szemleírójának azt az értesülé- i sét, hogy „az Egyesült. Államok J csupán az érdemi tárgyalások té­maköreit szeretné körülhatárolni Helsinkiben. A Nixon-kOrmány szeretné titokban folytatni a tár- j gyalásokat, amelyről csak időn- ' ként tájékoztatnák az újságíró­kat”. Az amerikai sajtó olyan tájékoztatásnak is helyt ad, hogy ! az amerikai küldöttség nem szán­dékozik átfogó javaslatokat elő­terjeszteni a tárgyalások kezdeti szakaszában, de nem helyezke­dik eleve elutasító álláspontra, ha szovjet részről ilyen javasla­tok merülnek fel. A kezdeti sza­kaszban amerikai részről nem ja­vasolják, hogy a két ország ál­lapodjék meg a több robbanófej­jel felszerelt nukleáris rakéta­típus kifejlesztésének, kipróbálá­sának, illetve telepítésének ide­iglenes felfüggesztéséről. „A kor­mány ilyen értelmű döntése — írja a New York Times — a katonai vezetésnek tett enged­ményt”. Ez mindenesetre indo­kolja a világközvélemény széles körei bizonyos fenntartását az amerikai megegyezési szándék őszinteségében. A fentebb már idézett International Herald Tri­bune maga is kiemeli; felvetőd­tek „olyan gyanakvó, de elemi kérdések, hogy a Nixon-kormány valóban őszintén gondolja-e a fegyverek korlátozását, és a ha­diiparban tevékenykedő feltéte­lezett hívei valaha is megenged­nék-e, hogy beleegyezzék a fegy­vergyártás komoly megnyirbálá­sába”. A francia Les Echos így ír: „Nem szabad magunkat illúziók­ban ringatni. Nem holnap kerül sor arra, hogy a két nagy zúz­dába küldje azt a rendkívül rom­boló fegyvertárat, amellyel már rendelkezik. A tárgyalások megnyi­tása mégis fontos esemény: most I először történik meg, hogy a két nagyhatalom — amely csaknem minden téren szemben áll egy­mással — egyetért abban, hogy megkíséreljen véget vetni a fegy­verkezési versenynek”. Washington Csütörtökön érkeztek Washing­tonba annak a 200—250 000 ame- kai háborúellenes türttetőnek az első csoportjai, akik szombaton az Egyesült Államok fővárosában hatalmas tüntetésen fejezik ki tiltakozásukat a Nixon-kormánly- áat vietnami politikája ellen. Az AFP washingtoni tudósítója szerint a kormány megkezdte „elővigyázatossági intézkedéseit” és Washingtonba legalább kilenc­ezer főnyi katonaságot vezényelt a tüntetések idejére, hogy az, a helyi rendőrséggel, 2700 nemzeti gárdistával és a főváros közelé­ben levő helyőrségek katonáival együtt „védelmezze a közrendet”. Hírek szerint a város központjá­ban különböző katonai intézmé­nyekben négyezer ejtőernyőst és tengerészgyalogost szállásoltak el, további ötezer katona követi eze­ket a különböző virginiai, észak - karclinai és Maryland-i támasz­pontokról. A katonák korábban különleges kiképzésben részesül­tek „a rendnek tömegtüntetések alatt történő fenntartására”. Washingtonban közölték, hogy a Fehér Házat szombaton reggel­től lezárják a nagyközönség elől. Nixon elnök azonban, aki pén­teken megtekinti Kennedy-fokon az Apollo—12 felszállását, szom- I baton már hivatalában lesz, jól­lehet több tanácsadója azt java­solta, hogy a szombati tüntetések idején ne tartózkodjék a Fehér Házban. Húsz demokrata párti és egy re­publikánus szenátor szerdán. fel­hívást intézett Washington lakos­ságához, hogy' biztosítsanak élel­met és elszállásolási lehetőséget a hétvégi háborúellenes tüntetésre az ország minden részéből a fő­városba érkezőknek. (MTI) Indiában Ágra Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke indiai útja során csütörtökön Agrába érkezett és ellátogatott a Tadzs Mahal­ba. Losonczi Pál csütörtökön es­te Delhiben folytatta tárgya­lásait Indira Gandhi miniszter- elnökkel. (MTI) szír® Megnyitották a A Baath párt politikai bizott­sága csütörtökön közleményben jelentette be, hogy •megnyitották a szíriai—libanoni határt, ame­lyet október 21-én zártak le a Palesztinái ellenállók és a libano­ni hadsereg között kirobbant ösz- szetűzések miatt. A közleményt a damaszkuszi rádió ismertette. A közlemény bejelenti, hogy a határ megnyitását a Palesztinái Felszabadítási Szervezet és a libanoni kormány képviselői kö­zött Kairóban kidolgozott meg­állapodás után határozták el. A szíriai kormány annak idején azért határozta el a határ lezá­rását — hangzik a Baath párt politikai bizottságának közlemé­nye —, mert így akarta hang­súlyozni a Palesztinái ellenállási mozgalmak harcának törvényes­’ —libanoni határt ségét és azt a jogukat, hogy arab földről kiindulva hajtsanak vég­re akciókat. Most, miután nyil­vánvalóvá vált, hogy egyezmé­nyekkel biztosítják e mozgalmak cselekvési szabadságát, a politi­kai bizottság a határok megnyi­tása mellett foglalt állást, hogy hozzájáruljon a megállapodások teljesítéséhez. A közlemény egy- i ben bejelenti, hogy amennyiben a megállapodások végrehajtásá­ban bármiféle halogatás mutat- ! kozik, Szíria „határozott és vég­leges döntéseket” fog hozni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom