Békés Megyei Népújság, 1969. november (24. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-01 / 254. szám

1969. november X. 2 Szombat A külügyminiszterek nyilatkozata tülü-es lengyel veteránok magyar kitüntetése A Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsa a Tanácsköztársa­ság kikiáltásának 50. évfordulója alkalmából a Tanácsköztársasági Emlékérmet adományozta Ed­mund Semil-Milskinek, a Len­gyelország Kommunista Munkás­pártja Magyar Tagozata egykori titkárának és Stefan Brodowiez- nak, a vörösőrség tagjának. Sikertelen provokáció A Pravda pénteki száma Si­kertelen provokáció című cikké­ben foglalkozik az angol hatósá­gok újabb szovjetellenes tényke­désévé. Ez év szeptemberében ugyanis a londoni rendőrség az utcán letartóztatta Szlepcovot, a Szovjetunió kereskedelmi kiren­deltségének munkatársát, majd öt napig törvénytelenül fogva tartotta, annak ellenére, hogy Szlepcovnak sürgős orvosi segít­ségre lett volna szüksége, meg­újuló szívbaja miatt. Az angol titkosszolgálat embe­rei állandó kihallgatásokon haza­árulásra próbálták rábírni Szlep­covot. Amikor minden igyekeze­tük kudarcot vallott, az angol hatóságok bejelentették, hogy Szlepcov „meggondolta magát” és lemondott arról a korábbi szán­dékáról, hogy Angliában tele­pedjen le. Az angol belügymi­nisztérium, valamint a külügy­minisztérium nem vette figye­lembe a szovjet nagykövetség határozott tiltakozását és szemet hunyt az angol hatóságok tör­vénytelen eljárása felett. A cikkíró ebből a tényből is azt a következtetést vonta le, hogy „London reakciós körei igyekeznek megnehezíteni a lon­doni szovjet hivatalok munkatár­sainak munkáját, tovább élezni a szovjet—angol kapcsolatokat, fo­kozni a bizalmatlanság légkörét, a nemzetközi feszültséget”, „Figyelmet kelt az a tény, hangsúlyozza a cikk, hogy az an­gol hatóságok már évek óta al­kalmaznak hasonló törvénytelen eljárásokat a szovjet emberek el­len.* (Folytatás os 1 oldalról) összeurópai értekezlet összehí­vásának előkészítésére. Megelé­gedéssel állapították meg, hogy az összeurópai értekezlet meg­tartására vonatkozó javaslatuk az európai államok többsége ré­széről széles körű pozitív vissz­hangra talált. Ez a javaslat Eu­rópában aktív érdemi megvita­tás tárgya lett, amelynek során az értekezlet előkészítésével kapcsolatos egyes kérdésekben konkrét elgondolások hangzanak el. Mindez reális lehetőséget te­remt az értekezlet megtartására és az európai biztonság közös erőfeszítések útján történő meg­teremtésére Európa összes, álla­mai és népei érdekében. Ugyancsak kedvező fogadta­tásra talált a firm kormány 1969. május 5-i értékes kezde­ményezése, amelyben kinyilvá­nította készségét, hogy közre­működik az összeurópai értekez­let előkészítésében és megtartá­sában. A budapesti felhívást, aláíró valamennyi ország pozi­tív választ adott erre a kezde­ményezésre. A Varsói Szerződés tagálla­mainak külügyminiszterei kor­mányaik megbízásából a követ­kező kérdések felvételét javasol­ják az összeurópai -érekezlet na­pirendjére: 1. Az európai biztonság meg­teremtése, az erőszak alkalma­zásáról és az erőszakkal való fenyegetésről történő lemondás az európai államok kapcsolatai - ban; 2. az európai államok közötti politikai együttműködés fejlesz­tését szolgáló, az egyenjogúsá­gon alapuló kereskedelmi, gaz­dasági és műszaki-tudományos kapcsolatok kiszélesítése. A jelen nyilatkozatot aláíró szocialista államok szilárd meg­győződése, hogy a felsorolt kér­dések termékeny megvitatása, az e kérdésekben elért egyetér­tés és az európai feszültség csökkenése az államok közötti kölcsönös megértést a békés és baráti kapcsolatok fejlesztését és ezzel Európa valamennyi né­pe létérdekeinek megfelelően a biztonság megvalósítását szol­gálná. Az összeurópai értekezlet sikere történelmi jelentőségű esemény lenne kontinensünk és az egész világ népeinek életé­ben. A későbbiekben lehetővé tenné az európai államokat fog­lalkoztató olyan más problémák megvizsgálását, amelyek meg­oldása hozzájárulna az európai béke megszilárdításához, elő­mozdítaná valamennyi európai állam széles körű, kölcsönösen előnyös együttműködésének fej­lődését, hozzájárulna a történel­mileg kialakult mai Európa kol­lektív alapokon és az összeuró­pai értekezleten részt vevő álla­mok közös erőfeszítésein nyug­vó biztonságának szavatolásá­hoz. A jelen tanácskozáson részt vevő országok kormányai java­solják, hogy az összeurópai ér­tekezlet előkészítéseképpen az érdekelt államok két- vagy több­oldalú konzultációkon vitassák meg ezeket az elgondolásokat. Természetesen készek arra, hogy megvizsgáljanak bármely más javaslatot, amely az összeuró­pai értekezlet gyakorlati előké­szítését és sikerének biztosítását Szolgálja. A külügyminiszterek kormá­nyaik nevében kifejezik meg­győződésüket, hogy egyes, még el nem hárított nehézségek el­lenére az összeurópai értekezlet előkészítésével és megtartásával kapcsolatos valamennyi kérdés — akár a napirendre, a részve­vők körére vagy az összehívás rendjére vonatkozzék is — meg­oldható, ha jóakarat és a köl­csönös megértésre való őszinte törekvés nyilvánul meg. A Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztár­saság, a Lengyel Népköztársa­ság, a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztár­saság, a Román Szocialista Köz­társaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége kor­mányai felhívják az összes eu­rópai államokat, hogy a konti­nens békés jövőjének érdekében tegyenek erőfeszítéseket az össz­európai értekezlet mielőbbi ösz- szehívására. Az értekezletet vé­leményűk szerint 1970 első fe­lében Helsinkiben lehetne meg­tartani. Prága, 1969. október 31. A nyilatkozatot az értekezle­ten részt vevők aláírásukkal erősítették meg országaik kép­viseletében. Algéria Nemzeti ünnepe van ma Al­gériának: kettős ünnepe. Az or­szág lakossága most emlékezik meg a demokratikus és népi köztársaság kikáltásáról, de ar­ról az eseményről is, amely ezt az államalapítást lehetővé tet- te. Ma tizenöt esztendeje, no­vember 1-én, hogy kirobbant az algériai nép nemzeti felszabadí­tó háborúja, amely súlyos vér- áldozatok árán, de világra szóló hősiességgel és kitartással vere­séget mért a francia gyarmato­sításra és kivívta az egykori „tengerentúli megye” önálló ál­lamiságát. A felszabadító harcban Algé­ria nemcsak egymillió fiát és le­ányát veszítette el a nyolc évig tartó küzdelemben: a gyarmato­sító légiók nyomát mindenütt le­rombolt falvak jelezték. Nem­csak fájó sebeket kellett tehát begyógyítani, hanem építeni és újrakezdeni is kellett az egykor francia Algéria hajdani urainak távozása után. Algéria népének és vezetőinek jutott erejük arra is, hogy tár­sadalmilag is újat kezdjenek. Ezt jelzik az algériai forradalom olyan állomásai, mint a francia földbirtokok kisajátítása, az ál­lamosítás, a mezőgazdaság fej­lesztése, az iparfejlesztés és a gyarmati sorból felszabadult lakosság emberhez méltó életé­Viszonylagos nyugalom Dél-Vielnamban Saigon A saigoni amerikai parancsnok- ] ság szóvivője közölte, hogy ki- I lencedik hetébe lépett Dél-Viet­namban a harci cselekmények vi­szonylagos csökkenése. Szerinte csütörtökön mindössze a Dél-Vi- etnam középső részén elterülő fennsíkon. An Khe közelében volt nagyobb összecsapás az ameri­kaiak és a partizánok között, s en­nek során négy amerikai életét vesztette, nyolc megsebesült. B—52-es bombázók csütörtökön este és pénteken hajnalban hat hullámban támadták a szabadság-* harcosok feltételezett állásait, ezek közül két támadás a Me- i kong folyó deltájában, Chau Doc [tartományban levő célpontok el- I len irányult. Befejeződött a bonni kormányprogram vitája r Bonn i .i bonni Bundestag csütörtökön ! késő este befejezte a kormány- nyilatkozat megvitatását. A vita végén még egyszer összecsapásra került sor Brandt kancellár és az ellenzék vezérszónoka, Barzel között. Brandt kifejtette: kormá­nyának komoly szándéka, hogy az NDK-val is megállapodást kössön az erőszakról való lemon­dásról. Nemcsak az NSZK-t, ha­nem más államokat is érint — mondotta —, hogyan reagál az NDK a bonni javaslatokra. Re­méli, hogy az NSZK-val barát: viszonyban levő kormányok nem fogják megnehezíteni a bonni fá­radozásokat A CDU—CSU-nak, amely ál­landóan á külpolitika folyama­tosságát firtatja, Brandt azt mondta: a folyamatosság nem je­lent egyenes vonalat Idézte Mommsent: „Azáltal is el lehet térni a helyes útról, hogy az em­ber túlságosan ragaszkodik az egyenes úthoz”. Befejezésül hangsúlyozta a kancellár: nem arról van szó, hogy kormánya „minden áron” kísérleteket akar végezni, hanem arról, hogy nem fél a kísérletektől. Barzel a CDU—CSU nevében kijelentette: Brandt politikájához a CDU—CSU nem járul hozzá. Ez a politika nem képviseli a folya­matosságot Ä kommunisták és a béke Végei ért a leszerelési értekezlet nyári ülésszaka Genf Csütörtökön este — egy szokat­lanul hosszú ülésnap után — be­fejezte munkáját a genfi leszere­lési értekezlet nyári ülésszaka. A küldöttek hat órán keresztül fej­tették ki észrevételeiket a tenger­fenék és térsége atomfegyver- mentesítéséről beterjesztett mó­dosított szovjet—amerikai szerző­déstervezettel kapcsolatban. A záróülésen a delegációk el­határozták, hogy a módosított szerződéstervezetet megvitatás végett az ENSZ-közgyűlése elé terjesztik. A konferencia résztve­vői ezenkívül jóváhagyták a le­szerelési bizottság idei éves jelen­tését, amelyet szintén a világszer. vezet közgyűlése elé terjesztenek. Genfben arra számítanak, hogy a konferencia következő üléssza­ka 1970 februárjában nyílik meg. Ha valamelyik gyakran han­goztatott állítása hitelét vesztve tarthatatlanná válik, a polgári propaganda igen rugalmasan, új elméletet dolgoz ki helyette. Hosszú ideig például azzal ijesztgette a tömegeket, hogy a kommunisták hábo­rút, zűrzavart, káoszt teremte­nek. De amikor az embereket a tapasztalataik arról győzték meg, hogy a kommunisták az igazságos és emberséges béke, a dolgozókat szolgáló rend őszin­te hívei és már nem süthették rájuk a „békebontók”, a „vér­szomjasok”, a „háború megszál­lottái” jelzőt, a tőkés világ pro­paganda központjaiban fordítot­tak egyet a lemezen. Most meg­próbálják elaltatni a békéért ag­gódok éberségét, megkísérlik elhitetni, hogy a kommunisták nem létező ördögöt festenek a falra, amikor az imperializmust vádolják háborús szándékokkal. A kommunisták — hangzik az új érvelés — „nyitott kapukat döngetnek”, „fantomok ellen „küzdenek, amikor állhatatosan a béke védelmére szólítanak fel. Ilyen porhintést végez az amerikai kormány a vietnami­akkal folyó párizsi tárgyalások során is. Nixon annak idején a háború gyors befejezésére tett ígéretekkel használta ki a vá­lasztásokon a Johnson-féle viet­nami politika kudarcát most pedig különböző létszámcsök­kentési bejelentésekkel kívánja igazolni „őszinte békevágyát”. Közben azonban gátlástalanul folytatja az agressziót Dél-Viet­namban. A Közel-Keleten az Egyesült Államok a fegyver- szállítások kölcsönös korlátozá­sára tesz kétes ajánlatokat, az­zal a sanda szándékkal, hogy megőrizze szövetségese pilla­natnyi katonai fölényét és to­vábbra is az agresszor diktál­hasson az áldozatnak. Egyes nyugati hatalmak rengeteg szót fecsérelnek az európai békére is. Az „aggodalmaikról” nyilat­koztak például, amikor a szocia­lista országok katonai segítséget nyújtottak csehszlovák osztály­testvéreiknek az imperialisták­éi tál is szított ellenforradalmi próbálkozások meghiúsítására, s kontinensünk békéjének védel­mére, de évről évre halogatják a régóta megoldatlan problémák rendezését, az európai államok kollektív erőfeszítését igénylő biztonsági rendszer létrehozását. Terjedelmes kijelentéseket hal­lunk tőlük a fegyverkezési ver­seny megszüntetéséről, miköz­ben gátlástalanul folytatják a rakéta nukeláris erők fejlesztő­ünnepe nek biztosítását szolgáló meg­annyi szociális és kulturális in­tézkedés. Az új Algéria ma megbecsült tagja a nemzetek nagy család­jának. A szocialista országok né­pe mélységesen együttérzett an­nak idején a hős algériai nép nagyszerű szabadságkttzdelmé- vei, s az algériai függetlenség óta rokonszenvvel figyeli, cse­lekvő szolidaritással segíti or­szágépítő munkáját. Hisszük, hogy e kapcsolatok fejlődése hozzájárul ahhoz, hogy az al­gériai nép még eredményeseb­ben munkálkodhassék azoknak a vívmányoknak a megszilárdítá­sán és továbbfejlesztésén, ame­lyeket a ma tizenöt esztendeje kezdődött felszabadító háború­jának eredményeként vívott ki magának. Nagy nemzeti ünnepén szere­tettel köszöntjük az Algériai Demokratikus és Népi Köztár­saságot. Tisztelgünk a hősök emléke előtt, akik életüket adták az algériai szabadságért. Kö­szönt,jiik az új országot építő dolgozókat. S bízunk abban, hogy — mint eddig is — a jö­vőben is meg fogjuk találni azokat a mozzanatokat, amelyek alapján eredményesen fejlődhet tovább együttműködésünk a nemzetközi politika porondján is, valamennyiünk javára. Börtönben a kenyai ellenzék vezére Nairobi A Kenyai Népi Unió vezetőjét, Oginga Odinga volt alelnököt börtönbe szállították, miután elő­zőleg a Viktória-tó partján fekvő Kiszmuban csak háziőrizetben volt. A kormány csütörtökön til­totta be az ország egyetlen el­lenzéki pártját, a Népi Uniót, azzal az indokolással, hogy veze­tői állítólag leveleztek idegen or­szágok képviselőivel és ezek a levelek „felforgató tartalmúak” voltak. Oginga Odinga helyette­sét. Mthulát ismeretlen helyre szállították rövid ideig tartó há­ziőrizetéből. sét. Az úgynevezett kelet-nyu­gati hídépítés békésen hangzó frázisa jegyében ismételten el­odázzák vagy üres szócsépléssé változtatják az érdemi tárgyalá­sokat. Persze az imperialisták „béke­szándéka”, „tárgyalási hajlan­dósága” távolról sem propagan­dafogás csupán. Oda kénysze­rültek és kényszerülnek a tár­gyalóasztalhoz. Erre szorítja eket a vietnami fronton elszen­vedett vereségük, fokozódó el­szigetelődésük az arab világban, elképzeléseik kudarca Csehszlo­vákiában és mindenekelőtt a szocialista országok, a Szovjet­unió. a kommunista mozgalom ereje, következetes békeakarata, a tömegek nyomása. Korántsem adják fel a nyílt fegyveres tá­madás politikáját, csupán alkal­mazkodnak az új feltételekhez és mint ravasz manipulátorok, a propagandában jártas köpö­nyegforgatók, igyekeznek a kényszerű lépéseiket is a ma­guk javára fordítani. Természetesen a békéért foly­tatott küzdelem kompromisszu­mokkal is jár. Az osztályellen- feleinkkel kötött megállapodá­sok,azonban nem sérthetik osz­tálycéljainkat, marxista—leni­nista elveinket, azoknak valóban a békét, a szocializmus ügyét, a nemzetközi munkásosztály javát kell szolgálniuk. A kommunista és munkás­pártok moszkvai tanácskozásu­kon félreérthetetlen marxista értelmezését adták a különbö­ző társadalmi rendszerű orszá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom