Békés Megyei Népújság, 1969. október (24. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-24 / 247. szám

.1969. október 25. 3 Bkomba Tiprást tűrőTriomáiYis kísérletek pázsit az élelmiszerek tartósítására Dr. Grüber Ferenc professzor a szikes földeken is jól díszlő, a tiprást kiválóan tűrő fűfélé­ket nemesített. Ahol szarvasi fűmaggal vetnek pázsitot a gyermekjátszótereken, üdülők­ben, parkokban felesleges a „Fűre lépni tilos!” tábla. A ki­váló fűfélékből kétszáz mázsa magot termelt az intézet, ami három-négyezer holdra elegen­dő. Szarvasi újdonság a felgön­gyölíthető gyepszőnyeg is. A vi­lág különböző tájairól származó pázsitfüvekből készült szőnyeg, a főddel együtt tetszés szerinti csíkban felgöngyölíthető, s a friss szántásra bárhol elhelyez­hető, ahol öntözés után szépen díszük. (MTI) A Budapesti Műszaki Egye­tem Élelmiszerkémiai Tanszé­kén, amelynek vezetőjét, dr. Telegdy-Kováts László profesz- szort a csehszlovákiai mező- gazdasági akadémia a táplál­kozástudomány területén vég­zett kimagasló munkássága el­ismeréseként a közelmúltban tüntette ki, izgalmas tudomá­nyos kutatások folynak a gaz­daságosabb és változatosabb emberi táplálkozás kérdéseinek megoldására. Egyik legújabb kutatási témájuk a hús mester­séges puhítása. E témán belül a zsír avasodásának megakadá­lyozása — szaknyelven az anti- oxidáció — igen fontos feladat. Az avasodiáis egyrészt kellemet­len ízt okoz, másrészt olyan anyagokat produkált, amelyek károsak az emberi szervezetre. Feltevések szerirtt a rákosodást is elősegíti. Vanrtak természe­tes és mesterséges védőanya­gok, amelyek megakadályozhat­ják az avasodást. A gabonamag­vakban — erre már régebben rájött a tudomány — akadnak ilyen természetes védőanya- gak, amelyek megakadályozhat­nak, megállapítására azonban, hogy milyen mennyiségben és változatban fordulnak elő, ed- dik nem volt kikísérletezett, gyors módszer. Ezt a módszert dolgozták ki a tanszéken, sőt sikerült a tokoferolok elbomlá- sának bonyolult mechanizmu­sát is néhány fontosabb megál­lapítással ismertebbé tenni. Eközben a gabonamagvakban egy új védőanyag: a pangamin- sav meghatározására új eljárást dolgoztak ki, amely nemzetközi tudóskörökben is nagy elisme­rést nyert. '• _________ Ű TON-ŰTFÉLEN Hetek óta őrizgetek jegyzet- füzetemben néhány, másnak ta­lán semmitmondó szót. A sza­vak egy konkrét eseményre utalnak, azaz inkább egy-egy apróbb sztorira. Az ilyen kis „mazsolákból” csak nagy gond­dal kerekíthető ki valami ép­kézláb és tanulságos történet. De minek? Kommentár nélkül nyújtok át egy csokorravalót, illetve — hogy a mazsolahason­latnál maradjunk — egy ma- rékravalót. Csípném, ha Az őszi vásáron a Békés me­gyei Kisipari Szövetkezetek kö­zös pavilonjában szokás szerint átlapoztam a vendégkönyvet. Néhány bejegyzést kimásoltam, ügy érzem, még mindig aktu­ális. Elvégre jövőre is lesz vá­sár. „Csípném, ha a cipő párját is kitennék, fgy nem tudok lop­ni.” „Kedves feleségemet szerettem volna megajándékozni az itt látható valamelyik papuccsal. De az üzletekben ilyet sehol nem lehet kapni. Mindent a szemnek, semmit a kéznek? Ügy látszik magyar betegség ez.” „Pénzt hoztunk! A pénzt vissza is vittük. Semmit sem tudtunk venni.” Sokat beszél Az egyik KlSZ-alapszervezet- nél vezetőségválasztó taggyűlést tartanak. Elcsendesedik a te­rem és a titkár — akinek már megvannak számlálva a percei — a rögtönzött előadói emel­vény elé lép, hogy annak rend­je és módja szerint megtartsa beszámolóját. Belső zsebébe nyúl, hogy elővegye az előzőleg gondosan legépelt beszédét. Már éppen a megszólításra for­mázza ajkát, amikor hirtelen elsápad. Eltűnt a beszámoló! Az első sorban ülők rögtön észre­veszik, hogy valami nem stim­mel. A titkár igazít egyet a nyak­kendőjén, zavarában felborítja a kancsót, majd minden átme­net nélkül beszélni kezd. „Ked­ves Elvtársak! Sajnálattal kell bejelentenem, hogy a beszá­molót elvesztettem. Így aztán most papír nélkül fogok beszél­ni... És folytatná tovább, amikor valaki a hátsó sorból jó hango­san és nem minden rosszmájú,- ság nélkül félbeszakítja: — Várjunk csak! Inkább ke­ressük meg a beszámolót. Azt végighallgatjuk türelemmel. De papír nélkül nagyon sokat be­szél a titkár. Hetven felé Jó két hónappal ezelőtt ta­lálkoztam egy sárréti .paraszt- emberrel, akinek neve elé a becézésre hajlamos falusi köz­vélemény a „bálas” jelzőt bigy- gyesztette. Lajos bácsi (nevez­zük így) már túl van a hatva­non, de még most is illik rá a sző; úgy szeret mulatni, nó- tázni, táncolni. Tudni kell még róla, hogy kilenc gyermeke van és mint hírlik, most újra nősül­ni készül. A jövendőbeli asszony fiatalabb, mint az unokája Amikor faggattam, hogy me­séljen már valamit magáról, az öregemberek jellegzetes moz­dulatával tárta szét karját, majd huncutul kacsintva azt mondta: — Hetven felé... vissza felé!. Hát így alakította saját kép­mására Lajos bácsi a régi köz­mondást. Tökmag A tökmag. és a napraforgó­árus panaszkodik. Nem érti az erAbereket. Ha a boltban megy föl valaminek az ára, azt min­denki szó nélkül tudomásul ve­szi, de ha ő hajt végre árkor­rekciót, akkor az megütközést kelt. A nyugdíjkorhatárt már jó­val túlhaladt nénit a fél város ismeri. Télen gesztenyét, nyáron főtt kukoricát árul. Állandóan kapható áruja a tökmag és a napraforgó. A napi forgalma több száz forintra tehető. Nos, a néni a konjunktúrára való tekintettel (elvégre új me­chanizmus van) emelte az ára­kat. Egy stanicli napraforgó ára 1 forintról 1,20-ra, a tökmagé 1,50-re ment fel, a népes fo­gyasztóközönség legnagyobb megdöbbenésére. A néni ezért panaszkodott, amikor látta a kuncsaftok megütközését. — Hát nekem, maszeknak, nem szabad emelni az árakat, amikor az államinak lehet..? Hát igen. Hogy tegyünk most igazságot? Az üzlet az üzlet. Még a tökmagpiacon is Brackö István Munkaerő-felvétel! A MEZÖBERÉNYI MŰSZAKI ÉS VILLAMOSSÁGI KTSZ. Mezőberény, azonnali felvételre keres vasesztergályosokat lakatosipari szakmunkásokat és férfi segédmunkásokat Bérezés megegyezés szerint. Jelentkezni lehet a szövetkezet központi irodájában, a személyzeti előadónál. 842 Autóbusszal a Kárpátokban Medve a láthatáron Másnap hasonló jó kedvvel folytattuk utunkat, Hilda ve­zényletével mindenkinek eldalol­tuk a kedvenc nótáját Így aztán a hosszú úton 33 dal hangzott el egymás után. A Gyilkos-tó felé menet már egyre magasabb vi­déken jártunk. Égbe nyúló feny­vesek között, sietve csörgedező patakok mentén, melyek néhol vad táncot jártak a hatalmas sziklák közé ékelődve. János bácsi útközben az erdő vadjairól adott tájékoztatót. Kis­sé furcsa akcentussal sorolta: megtalálható itt a mókus, a szarvas, az őz, a vaddisznó, s a medve is. De nem ritka a hiúz és a farkas sem. Medvére nagyon kíváncsiak lettünk volna, mert eddig csak az egyik városi park­ban láttunk, azt is preparálva, illetve kitömve, így hát semmi izgalmat nem nyújtott. bennünk azt a hitet, hogy mégis­csak jó a gépesített háztartás. Reggel Csíkszeredán egy újabb meglepetés. Hilda már korán kint járt a szabadban, s egyszer csak lélekszakadva rontott be az ép­pen reggelizni készülő társaság­hoz. — Gyerekek, medve...! medve...! — kiáltotta és többet nem is tu­dott mondani az izgalomtól. Megdöbbenve meredtünk rá. Hogyan lehetséges, hogy a város kellős közepén, éppen a szálloda közelében medve kószál — gon­doltuk. — Talán kitalálta, hogy szeretnénk látni egy igazit? Per­ceken belül aztán kiderült, hogy valóban igazi medve, csakhogy ez a barna mackó már senkinek sem árthat, mert ott fekszik kite­rítve egy közeli ház udvarán. A hajnali órákban került puska­végre, lehetett vagy 4 mázsás... Fav ágók... Sajnos nem sikerült igazi med­vével találkoznunk, de megis­mertünk jellegzetes öitözékű szé­kelyeket, hegyi lakókat, akik ép­pen a téli tüzelőt készítették elő az erdő szélén. Hatalmas, ölfákat vágtak szét szekercéikkel, s a csapásokra szinte gyufaszálként repültek a hasábok. Öröm és nagyszerű élmény volt nézni munkájukat, melynek igazi mes­terei voltak. Az igazi nagy élmény a hosz- szú út végén, Gyilkos-tó környé­kén várt bennünket. Gyönyörköd­tető látvány vcdt az a panoráma, mely elénk tárult. A tó hegyom­lás után keletkezett nem is olyan régen, 1883-ban. Az omlás ma­gával sodorta a fenyőfákat, mé­lyek most a tó mélyéből feketén merednek ki, kissé borzongatóan, a természet hatalmas pusztító erejét szimbolizálva. A Békás-szoros óriási sziklái, égbe nyúló csúcsai, meredek sza- kadékai sokszor elragadtatással töltöttek el bennünket. Nincs szó arra, ami kellően ki tudná fe­jezni azt az érzést, amely elfo­gott a fenséges táj láttán. A hí­res oltárkő szinte uralja az egész vidéket, s hol itt, hol ott tűnik fel mindig más oldalát mutatva. Csíkszereda — utunk követke­ző állomása — felé menet sok díszes faragású székely kaput láttunk, s a Gyergyói fennsíkon patakban mosó, sulykoló asszo­nyokat is. Nekünk, a gépesített háztartáshoz szokott asszonyok­nak különös volt, s az egyik pa­tak partján meg is kértük Dar­vas Ilonát — férje után így hív­ják, náluk ez a szokás a névvi­selést illetően —, hogy adja át egy percre a sulykolót, kipróbál­juk. Bizony a jéghideg víz és az egy cseppet sem könnyű fadarab­bal való munka megerősítette Utunk végállomása Brassó és fénypontja a Cerbul Carpati volt. Az előbbi látnivalóival, törté­nelmi emlékeivel, az utóbbi szil­veszterre emlékeztető hangula­tával nyújtott maradandó él­ményt. A nevezetességek közül meg­csodáltuk a Fekete-templomot, melynek érdekessége, hogy 1385- ben kezdték építeni, és csak kö­zel egy évszázad múltán készült el, viszont 1689-ben a polgárság és császári hadsereg összecsapá­sakor csaknem teljesen leégett, s falai ekkor feketedtek meg. Ettől kezdve nevezik Fekete-templom­nak. A Cerbul Carpati szórakozó­hely, ahová hivatalosak voltunk. Pince-borozójában megkóstoltuk a különböző szőlő-nedűket, majd a reprezentatív — hangulatos gyertyákkal, lampionokkal feldí­szített — étteremben vacsoráz­tunk, s láthattunk egy érdekes műsort is. Népi táncok és dalok váltották egymást, ez volt az ONT meglepetése és a hatás nem is maradt el. Sajnos a színeket, a hangulatot így visszaadni fe­hér papíron fekete betűkkel nem lehet és nem is próbálkozom ve­le. Szép és felejthetetlen volt... Innen már Tusnádfürdő és Se­gesvár érintésével hazafelé veze­tett az utunk. * Végül meglepetésként adassék meg az újságírónak, hogy közöl­je: a televízió stábja is elkísért bennünket, így hát az a film, amely erről szól, sokkal ékeseb­ben mutatja be majd e vidék szépséges tájait, élményeinket. Novemberben láthatja a tv kö­zönsége. Kasnyik Juciit \

Next

/
Oldalképek
Tartalom