Békés Megyei Népújság, 1969. október (24. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-23 / 246. szám
1969. Október 23. 3 Csütörtök Egy asszony segítséget kér autóbusszal a Kárpátokban Székely anekdoták és a „Paszuly~vár” ni Ady nagyváradi újságírói múltA Szerkesszen velünk rovathoz nemrég szokatlan levél érkezett. Egy háromgyermekes édesanya fordult hozzánk, s ezúttal nem közérdekű témával, nem is panasszal. Csupán segítséget kér, mégpedig gyermekei nevében — egyébként nem is fogott volna levélíráshoz. Csupa felkiáltójel a levél, ugyanakkor tele van bizonytalansággal. Vajon jól teszi-e, hogy a nyilvánossághoz fordul? Nem szólják-e meg az emberek, elsősorban a falubeliek? A levél nyomán ellátogattunk a kis családhoz. A fájdalom, mely csaknem egy évvel ezelőtt érte őket, az idő múlásával sem enyhült. Ez látszik a fiatalasszony arcán, és az idős édesanyán is, aki 73 évével hordozza magában a legnagyobb fájdalmat, ami édesanyát érhet. Huszár Gyula tavaly ilyenkor még boldogan élt kis családjával — három apró gyermekével és fiatal feleségével. — Szerényen meghúzódtak édesanyjánál Dobozon, az egyszobás lakásban, de minden okuk megvolt, hogy reméljék: már nem sokáig szoronganak. Épül a kétszobás új családi ház. Minden idejüket ez kötötte le, hiszen maguk vetették a vályogot, mgguk ásták az alapot, emelték a falakat. A férj keresete és minden fillér erre ment, ruhára, szórakozásra álig- alig jutott. Lassan alakult is a kis fészek, mely ma ott áll a falu szélén, árván, mint a három apróság: a 8 éves Irénke, a 4 éves Attila és a 16 hónapos Gyula. Irénke már iskolába jár, és nagyon szereti, ha édesanyja felolvas a könyvből. Egyszer az anya azt kérdezte: mit meséljek? kislányom? S Irénke nagy szemeit ráemelve azt válaszolta: Hogy édesapám hazajön... Édesapa azonban nem jön haza soha többé... Mint szakmunkás tavaly ilyenkor Csehszlovákiában dolgozott. A vállalata küldte ki. Szérűn keresett, örült is ennek, hiszen a ház építéséhez nagyon kellett a pénz. Még 1965-ben kezdték építeni, s az idén már be akarták fejezni és élvezni munkájuk gyümölcsét. Amikor letelt a csehszlovákiai szerződés, boldogan indult haza. Karácsony előtt volt. Megrakodott hát csomagokkal, ajándékokkal s december 22-én vonatra ült. Helyette már csak a rettenetes hír jött: a mende—sülysápi vasúti szerencsétlenség egyik áldozata lett. A kis szobába — ahol oly reménnyel várták az új ház elkészültét —• beköltözött a gyász, a szomorúság és a reménytelenség. „Senkim sincs nekem és három gyermekemnek — írja levelében özv. Huszár Gyuláné a Doboz Petezug 7-ből. — Itt élünk tél előtt egy zsúfolt szobában öten. És ott áll a falu szélén az új ház tető alatt, csak éppen be kellene fejezni. Nagyon kérem a szerkesztőséget, keressen egy szocialista brigádot, amely segítene és patronálná kis hajlékunkat." A fiatalasszony egészségi állapota férje tragikus halála után leromlott. Emellett teljesen kilátástalannak tartja helyzetét, mondván: a három gyermek ellátása, gondozása mellett a ház további építéséhez nincs ereje. Férje az Országos Szakipari Vállalatnál dolgozott, ahonnan egy ideig családi pótlékot kapott a tragédia után is, de már beszüntették. Bár azért különösebb anyagi gondjai nincsenek, mégis nehéz így, ilyen körülmények között élni, s azzal a gondolattal, hogy ott van az új ház, melyet nem tudnak használni. A vállalattól annak idején kapott ígéretet, hogy segítenek, s nem hagyják magára gyermekei felnevelésében sem. Sajnos, mégis egyedül maradt, pedig most nagyon elkelne a közösség, nem is annyira az anyagi segítség, hanem a baráti támogatás, az ösz- szefogás, hogy érezze, nincs egyedül és gyermekei felneveléséért sem kell aggódnia. Mi szívesen tettünk eleget kérésének, és bízunk abban, hogy akad olyan kollektíva itt a megyében és lesz olyan brigád, amely vállalja az új ház befejezését. Csupán a külső és belső vakolás hiányzik ahhoz, hogy beköltözhessen az árván maradt kis család a Zsaro utca 11-be, ahol minden tégla, minden kis zug az édesapa két keze munkájának emlékét őrzi. K. J. Hiinya jelentkezik „Olvastuk a Népújságban a Televíziót minden iskolának mozgalom megyei eredményeit. Valóban fontos, hogy az iskolákhoz eljusson a művelődés, tanulás e modern eszköze. De legalább ilyen fontos, hogy egy művelődési otthonban is legyen tv-késziilék. Hunyán pedig már egy éve nincs! Illetve a régi teljesen tönkrement, már javíthatatlan. Kérem, tegyék közzé levelünket, hátha akad valamilyen intézmény vagy vállalat, amely segíteni tud és nem maradnak a téli estéken is tv nélkül Hunya község tanulni. szórakozni vágyó lakosai”. Eleget tettünk hunyai levélírónk kérésének. A mostani Televíziót minden iskolának mozgalom valóban szép eredményeket hozott megyénkben. A Viharsarok vállalatai és intézményei felismerték a felhívás fontosságát .és megértették, hogy mit jelent egy eldugott tanyai iskolának a televíziós készülék. Ügy véljük azonban, hogy Hunya község művelődési otthonának nem ilyen módon kellene televíziót szereznie. Ha erre biztatnánk olvasóinkat, akkor bárki valamiféle új akció szervezésével vádolhatna bennünket. A jelenlegi mozgalomnak nem az a feladata, hogy a művelődési házak hibás készülékeinek kicserélését szorgalmazza. Sokkal inkább az, hogy a tanyai diákok oktatását segítse. Egy több ezer forintos költség- vetéssel dolgozó művelődési otthonban nem jelenthet gondot egy új televízió beszerzése. Válasz a vásárló panaszaira Október hó 9-én Egy vásárló panaszai cím alatt több, kereskedelemmel kapcsolatos problémát vet fel B. Mihályné. Ezek közül kettő, a békéscsabai faárubolt, valamint a Tanácsköztársaság úti női—férfi divatüzlettel kapcsolatos észrevétel érinti vállalatunkat, melyre válaszunkat az alábbiakban közöljük : A faárubolttal kapcsolatos észrevétele a vásárlónak jogos, ezért írásban figyelmeztettük a bolt vezetőjét, hogy a jövőben csak olyan eszközzel írhatja meg az árut, mely a fogyasztó által könnyen eltávolítható, A vásárló észrevételét köszönjük és kérjük, hogy azokat a fakanalakat, amelyeket nem tud használni a helytelen ármegírás miatt, vigye vissza a boltba, ahol kicserélik. A Tanácsköztársaság úti női-, férfidivat-üzletre vonatkozó észrevétel is fedi a valóságot, ugyanis a női zsebkendő, ami korábban 7,20 forint volt, ma 8,50 forintba kerül. Az ár emelkedését az 1968. május 1-én végrehajtott forgalmáadó-változás okozza. Ez alkalommal az történt, hogy több árucikk, árucsoport forgal- miadó-kulcs összevonására került sor, ez megváltoztatta az áruk fogyasztási árát, egyes cikkek ára olcsóbb, másiké viszont drágább lett a korábbinál. Meg kell ugyanakkor jegyeznünk azt, hogy ezzel egyidejűleg számtalan egyéb ruházati cikk olcsóbb lett. Például a Pá- dua férfiing 171 forintról 129 forintra csökkent, Neva Tulipán férfiing 112 forintról 89 forintra csökkent, nylon női fehérnemű 10—15 százalékkal lett olcsóbb, s még ezenkívül számtalan egyéb cikket sorolhatnánk fel. Cs. Szabó Imre főosztályvezető, UNIVERZÁL Kiskereskedelmi Vállalat. Szép város Kolozsvár-.,. hallom egyik reggel a rádióban, s e kedves dallam azóta is itt cseng a fülemben. Nemrég jártam e gyönyörű városiban és az emlékek még oly frissek, hogy szinte nem is álltak össze kerek egésszé. Csak képek, kedves epizódok villannák fel arról az útról, melyet egy IBUSZ-csoport tagjaival Erdélyben, ezen a hegyekben, erdőkben gazdag, vadregényes tájon tettünk. A békéscsabai IBUSZ-iroda már sokszor szervezett szép utakat, felejthetetlen társas kirándulásokat, de a legszebbek egyike éppen ez. Akik részt vettek, hittel vallják: szebb vidéken, emlékezetesebb helyeken aligha járhattak mások. Nagyvárad—Kolozsvár—Marosvásárhely—Tusnád — Csíkszereda— Brassó, mind ismert név, tele van magyar történelmi emlékekkel. Induljunk el most mi is egy körutazásra. Természetesen nem azzal az igénnyel, hogy minden szép helyet bejárjunk és minden kedves epizódot megismerjünk — ami egy ilyen út során sokszor adódik —, de azért arra törekedve, hogy némi ízelítőt kapjon az olvasó erdélyi u tünkről. Kezdjük a bemutatkozásnál. Űtitársaim a MÉK és a MEZÖ- BER dolgozói, gyulavári és pusztaföldvári kombájnosok, akik jutalomképpen kapták ezt az utazást — szebb jutalmat el sem lehetne képzelni — és Hilda, azaz Kiss Jánosé az IBUSZ-kísérő, akinek köszönhető, hogy a kissé vegyes társaság néhány óra múlva a lehető legjobb hangulatban, szinte régi ismerősként, jó barátként utazott, s töltötte együtt a hat napot. Nótás kedvével mindig — még a hosszú, rázós, fárasztó utakon is (mert volt ilyen) — jó hangulatot tudott teremteni. A román határnál újabb barátunk. kedves idegenvezetőnk, Joan Miozeia, az ONT (román „IBUSZ”) képviselője — azaz János bácsi — csatlakozott hozzánk. Öt az ízes beszédéért, székely anekdotáiért szerettük meg. Az út vége felé már szállóigévé vált: Ha János bácsi mikrofonhoz nyúl, bizonyára ez következik: Két székely megy Idegenvezetőnk. az úton... Persze azért a tájak ismertetéséről sem feledkezett meg, hiszen ez volt a fő feladata. Nagyváradon elsőnek az Ady Endre Múzeumot látogattuk meg. A magyar—román barátság szimbólumának is lehetne nevezni ezt az épületet, oly szeretettel őrzik itt nagy költőnk emlékeit. Megha- tottan álltunk Ady, általunk eddig ismeretlen kéziratai, emléktárgyai, levelei előtt. Külön éi- m(ényt jelentett nekem megismerját. Ilyen közelségből olvasni harcosságáról, merész foiradalmisá- gáról, mely itt kezdődött, valóban felejthetetlen élmény. A város egyébként ma már 120 ezer lakosú, de a Sebes-Köröst átszelő hídjaival kedves, romantikus. Ugyanakkor rohamosan fejlődik is, hiszen utunk során hatalmas alumínium-, bútor- és cukorgyár mellett haladtunk el. Láttuk a Fellner Jakab tervei alapAdy-szobor Nagyváradon. ján épült, impozáns színházat, mely magyar épületekre emlékeztet, és az Augusztus 23 elnevezésű teret is, ahol az idén kezdik építeni a 20 emeletes kultúrpalotát. Az iskoláiról híres — egyeteme és négy főiskolája van — Nagyvárad internátusát egykori diákok „Paszuly-várként” emlegetik. Annak idején ugyanis hetenként háromszor délben vagy este biztos, hogy paszuly — bableves vagy főzelék — került a diákok asztalára. Az akkori diákok ma talán messziről elkerülik még azt a helyet is. ahol bab terem. Utunk Nagyvárad után a Sebes- Körössel volt párhuzamos, s eljutottunk a forrásához is. A legenda azt tartja, hogy ha nők isznak e forrás vizéből, megszépülnek, de ha férfiak, akkor ördöggé válnak. Lett is nagy zsivaj, amikor idegenvezetőnk elmesélte. A nők — érthetően — azt kérték, álljon meg a busz. Inni akarnak. A férfiak nem. Még a buszvezető, Papp János is — aki egyébként mindig a legudvariasabban tett eleget a különböző kívánságoknak — egy véleményen volt velük, ök voltak többségben, így hát győztek is. Nem álltunk meg. Mi pedig fájó szívvel mondtunk búcsút a szépségnek... Az első napon még egy szép élményben volt részünk. Már a vadregényes hegyvidéken. Kolozsvár felé haladva, a községekben egyre több kapuban láttunk szebbnél szebb hímzésekkel ékesített díszpárnát, térítőt. Különösen Nagykapus asszonyai és lányai jeleskedtek a kalotaszegi hímzésekkel.' Az utcán a kiapadókon fonó. kézimunkázó asszonyokat, lányokat láttunk, s megálltunk néhány percre. Aki nem tudta eddig, hogy mi az a guzsaly, most a gyakorlatban láthatta. A szíves fogadtatás, melyben részesítettek bennünket, sokáig megmarad emlékezetünkben. Késő este értünk a neonfényes, kincses Kolozsvárra... Kasnyik Judit * Következik: Alimentara nem Aliról sbóL A sörösüvegek — és a vevő kálváriája „Október 6-án 15 üveg sört akartam venni a békéscsabai Berényi út 1 szám alatt levő vegyesboltban, özv. Martincsekné üzletében. A tulajdonos azonban a négy és fél decis sörösüvegeket nem vette át, azzal a kifogással, hogy a sörgyár nem veszi tőle vissza. Nem nyugodtam azonban meg és felhívtam a sörgyárat, ahol közölték velem, hogy ők kötelesek visszavenni az üvegeket, bárkinek vagy bármilyen vállalat boltjáról is van szó És ugyanígy kötelesek a boltok is átvenni vagy visszaváltani a forgalomban levő üvegeket. A boltos néni azonban ennek ellenére is megtagadta az üvegek átvételét, bár én azokat nála vásároltam” — írja D. S. békéscsabai olvasónk. Az Állami Kereskedelmi Felügyelőségnél mi is érdeklődtünk göngyölegügyben. Megerősítették levélírónk igazát, sőt hozzáfűzték: még abban az esetben is köteles az üzlet visszaváltani vagy csereképpen elfogadni a palackokat, ha az illető történetesen nem ott vásárolta. Sajnos, előfordul — jegyezték meg —, hogy a göngyöleg raktározásából, tárolásából adódó többletmunkát nem szívesen vállalják az elárusítók. Ez azonban nem mentesíti őket a rendelkezés betartása alól. Még akkor sem, ha a saját kényelmük érdekében nem a valóságnak megfelelő indokokat hoznak fel mentségükre. Bár nem tartozik szorosan véve válaszunkhoz, fel szeretnénk hívni levélírónk és olvasóink figyelmét: A Magyar Országos Söripari Vállalat november 1-től csak félliteres palackozott sört hoz forgalomba, s utasítására folyamatosan kivonják a forgalomból a 4 és fél, valamint a 6 és fél decis sörösüvegeket. A 0,65 literes üvegeket december 31-ig, a 4 és fél deciseket január 31-ig kötelesek visszaváltani az elárusítóhelyeken.
