Békés Megyei Népújság, 1969. október (24. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-20 / 243. szám
KŐRÖS TÁJ KULTURÁLIS MELL ÉKLET Négyszemközt Berkesi Andrással Vitathatatlanul a legolvasottabb mai magyar író, könyvei százezres szériákban napok alatt elfogynak, mégis: sokan firtatják, iro- dalom-e egyáltalán az, amit Berkesi András művel? Miközben a vélemények összecsapnak, miközben a vita füstölögve kavarog, Berkesi András estéről estére leül az Íróasztalhoz és — dolgozik tovább. Most itt ülök vele a művelődési otthon irodájában. Kint gyülekezik a hallgatóság, a fiatalok találkozóra hívták meg. És ő eljött. Nincs hívás, amit visszautasítana. Most is Tetrant vesz be, tüdőgyulladása után van. — Évente átlag kétszáz író—olvasó találkozón veszek részt. Szerintem az írónak nem szabad elszalasztania egyetlen alkalmat sem, hogy az olvasóval találkozzék. Az olvasás egyoldalú találkozás, ott csak az író beszél, de az ilyen találkozókon véleményt cse. rélünk. Látható rajta a fáradtság. Két órája, hogy elindult Pestről és ma éjjel még meg akar írni egy részt készülő regényéből. A kérdésekre azonnal válaszol. — Mivel magyarázza írásainak rendkívüli népszerűségét? — Az embereket érdeklik a mai kérdések. Én a mai emberekről írok, mai embereknek. — Köztudomású: a serdü- lökorúak írója. Akik az ön könyveit falják, azok közül sokan más könyveket nem szívesen olvasnak. — Először is: én nem kizárólag a fiatalok írója vagyak. Postám fele a felnőttektől kapott levél. Gondol, jón csak a Húszévesek Ősze Miklósának édesanyjára, aki kettős életével — reakciós magatartásával otthon és megjátszott kommunista viselkedésével a nyilvánosság előtt — súlyos zavart kelt fia lelkében, úgyannyi- ra, hogy az ellenállás nélegy része nem olvas? Írni kell nekik jó könyveket, ak_ kor majd az is olvas, aki ma húzódik a könyvtől. Vitatkozás helyett inkább írjunk, az az író feladata. A fiatalságról alkotott véleményem érdekli? Nos, amikor a mai húszévesek négy. venévesek lesznek, én akkor leszek hatvannyolc. A kül sodródik a züllésbe és két ember gyilkosa lesz. Hát ez nem a felnőtteknek szóló tanulság? — Mi a véleménye a mai fiatalságról? — A lehető legjobb. De folytatnám az előbbi gondo. latsort. Hogy a fiatalság szocializmus építését a mai fiatalok fogják befejezni. Ök lesznek az ország vezetői. Ha nem bízunk bennük, hogyan bízzuk rájuk — például — a haza védelmét? Tapintsuk csak ki, ha baj van a fiatalsággal, honnan van? A rossz példaadás. Kitől tanulják? A felnőttektől. — Erről sokat ír regényeiben. — Igen, mert a példamutatást nem lehet eléggé hangsúlyozni. Nemrégiben voltam tanúja egy esetnek: egy negyvenéves apa gátlás nélkül elcsábította barátja tizenhat éves lányát, de ugyanakkor a saját ugyanennyi idős lányára éber szemmel, „becsületesen” vigyáz. Egyszóval: a felnőttek is neveljék magukat, hogy példájuk jó hatással legyen a fiatalokra, ez az én erkölcsi kiindulópontom. — Mennyit dolgozik naponta és mikor? — Egyik kiadó vállalatnál vagyok állásban, írni éjjel tudok. Hogy mennyit? Azt a megjelent könyveimen lemérheti. Sokat dolgozom és szívesen. — Tucatnyi regényének más-más a témája. Honnan az a széles skálájú tudás, a nagy tárgyismeret? — Elég változatos az életem. Voltam textilfestő munkás, majd anyagkezelő a Siemens Műveknél. A felszabadulás után katonatiszt, majd hosszú éveket börtönben töltöttem a személyi kultusz idején. 1956 után egy tudományos intézet igazgatója lettem, majd kiadóvállalati szerkesztő. És honnan a témabŐ6ég? Mindig foglalkoztat valamilyen kérdés, izgat valamilyen probléma. Mondtam már: a mai embereknek írok, mai témákról. A téma itt van előttünk. — ön szerint krimi, amit ír? — Erről a kérdésről nem szívesen beszélek. És nem lehetek magam fölött bíró. Csak egy kérdést: szociális, ta könyvkiadási politikánk vajon adna József Attila- díjat krimi, vagy ponyvaírónak?. Két és fél órás vita az olvasókkal, aztán búcsúzás. A Fiat 140 kilométeres sebességgel hasítja a sötétet. Ma még tollat fog Berkesi András. Mert kézzel ír, gyönyörű gyöngybetűkkel, golyóstollal. Balogh József Képes Géza: SZOMORÚSÁG- REPÜLŐGÉPRŐL Mérgét az ég magába fojtja: zöld és határtalan, mint lent az óceán. A hullámok fölött sirályok bukfenceznek és sikongnak és sírnak és a víz színét súrolják — ég és tenger és föld a tengerek közé szorítva: dideregnek a lejtők s a kiégett mezők, fáznak, de nem dob rájuk az éj meleg takarót, A föld szája megrepedezik a rémülettől — Vajúdnak a hegyek, percek alatt megszületik* az elkékülten nyöszörgő csend. Bonus István: A társaim A társaim városban élnek: írók, szerkesztők, könyvmolyok. Rokoni szavukra vágyón, ezerszer rájuk gondolok. Olyankor vers-zenét hallok, S szép könyvek mosolyát látom. De rámnéz rosszallón: Jancsi, A tanyasi jó barátom. — Ne búsulj, ne álmodj: Pista! Hagyjad a verset, a könyvet, S ha nem is vagy híres, nagy költő. Ne hullajtsd érte a könnyed! Ne legyél furcsa, magányos, Életunt varjú, ki károg... Gyere, nézd, jó borok várnak, S várnak ránk, várnak, a lányok...! Deveeseri Gábor: , Rét ötéves koromban A hernyók másztak föl és le a fán. Nem voltak szépek. Halványak, pettyesek, puhák, sokan voltak. A cseresznyefa törzse fényes, amelyik fa fényes, az cse[resznyefa és ez már mindörökre így marad. Alattuk karszékben ült a tüdőbajos ember, a világ egyetlen tüdőbajos embere, templom kettő volt, [utca sok, Tüdőbajos ember egy. A világ azóta megnőtt, a számok érvényüket veszítették, azaz helyet cseréltek egymással, de ezt az új rendjüket is itt hagyjuk végül is. Négyszáz évvel ezelőtti terv: Hz egri vár átépítése erőddé! Az 1552. év őszén Eger nult a több mint százezer váránál zajló nevezetes tö- főnyi ozmán sereg a vár ... . alól, szégyenkezve, bánatnak ostrom hat heti kuzde- r* ~ ... — tál, amint erről Tinódi Lanlem után véget ért. Októ- tos Sebestyén csakhamar bér 18-án hajnalban elvo- megemlékezett: Basák, szancsákok vannak nagy buokban... Nagyobb szégyönt ez jó Magyarországban Nem szenvedtek, mint Egór ostromában.. Valóban nagyszerű volt az egri győzelem, hősies fegyvertény, amely eloszlatta a török sereg verhetetlensé- gébe vetett hitet. Azonban a harcok szörnyű pusztulással is jártak, nemcsak á város házai semmisültek meg jóformán kivétel nélkül, de Dobó és tiszttársainak október 19-én Nádasdy Tamás főkapitányhoz küldött jelentése szerint „a vár is az ostrom után inkább sík mezőhöz, mint erődítéshez lett hasonlítható”. Ilyen körülmények között, a továbbra is fennálló török veszedelem miatt sürgősen meg kellett kezdeni a megrongálódott vár javítását, helyreállítását, majd további kiépítését. Mivel pedig az ostrom után Dobó István, a hős várkapitány a Királyi Kamara tisztviselőinek méltatlan viselkedése miatt lemondott parancsnokságáról, és Becskey István alkapitány is csak két hónapra vállalta a vár kapitányságát, az utód Bornemissza Gergely lett. így az ő irányításával indultak meg a munkálatok, saját tervei alapján építette meg a külső és belső vár csatlakozásánál a ma is meglevő, kiszögellő Gergely- bástyát. Bornemissza azonban nem sokáig tevékenykedett. Egy „portya” alkalmával a törökök Mezőkeresztesnél elfogták, és előbb Budára, innen Kons tanti nápolyba vitték, ahol a Héttoronyban raboskodott, majd ott kivégezték. Ám az ország egyik legfontosabb végvárának helyreállítása nem maradhatott el, és így a munkálatok — a szomorú esemény után — ismét folytatódtak. A lázas építkezés mindjárt 1554 tavaszán megkezdődött. Eleinte inkább csak helyreállítási tevékenységek folytak, de ezekre is temérdek jobbágy robotját vették igénybe: kecskemétieket, nagykőrö- sieket, kunokat és jászokat. A kőfejtőkben Felnémet, Tállya, Makiár, Cegléd népe dolgozott — az árokásók lengyelek, a nehéz munkákat pedig török foglyok végezték. Az irányítást jóformán mindig az akkor nagyon keresett külföldi szakemberek hajtották végre, így például ebben az időben találjuk Egerben mint ellenőröket Francesco Pozzo főépítőmestert Martino Remiglio építésszel, az építkezések vezetője pedig a pisai Sigistnondo da Prato Vecchio. A munkák tervezője azután 1560—1561-ben a nagy nevű Paulo Mirandola lett, aki újonnan építi a mai Sáncvárosrész helyén állott — és azóta eltűnt „Huszárvárban” a Chaby-bástyát és Zárkándi-bástyát, innen nyugat felé (már a belső vtár északi oldalán) új falat húztak a Tömlöc-bás- tyáig, ahol helyrehozták a Földbástyát is — és végeztek még számos, kívánatos rekonstrukciót. Az 1568. évben kötött dri- nápolyi béke sajnos, elismerte a törökök addigi magyarországi hódításait, és ezzel Eger is még fontosabb végvárrá vált, amelynek a további megerősítése elkerülhetetlen lett. A császári Haditanács úgy látta, hogy az egész egri vár elavult, dacára az elmúlt évek munkáinak: korszerűtlen, és ezen a bajon sürgősen segíteni kell! Ezért küldték Ottavio Bal- digarat, az akkori idők egyik legkiválóbbnak ismertszaktekintélyét, a lángeszű vártervezőt 1569-ben — tehát éppen most négyszáz éve! — Egerbe, hogy itt új alkotásokat, a régi vár helyett immár egy „modern” erődöt tervezzen. Ottavio Baldigara velencei olasz családból származott. A családnak sok építész tagja működött Magyarországon 1550 után. öt Baldigara-terstvért említenek az iratok: Ottavio, Giu- lio, Cesare, Marcantonio és Gaspare szerepéi nálunk. Ottavio a legtehetségesebb közöttük. 1568-ban kezdett dolgozni a magyar felvidéki kapitányság területén, onnan került városunkba, ahol terveinek elkészítése és elfogadása után 1573-tól 1583- ig az építkezéseket személyesen vezette. Később, 1584-ben Érsekújváron találjuk, és itt is maradt 1588-ban bekövetkezett haláláig. Baldigara fennmaradt tervei valóban értékesek, és az akkori hadászati követelményeknek mindenben megfeleltek. Az „új-olasz” rendszerű bástyák itt a jellegzetesek, ahol az oldalakat fedező ágyúállásokat rejtetten, a bástya fülében helyezték él. Különös gondot fordított a tervező a kelet felőli és az ottani domb miatt legjobban veszélyeztetett külső vár nagy „Huszár-vár” megerősítésére: ezt a részt elsősorban, de a várnak a város félé eső nyugati oldalát is mindenütt kiugró „fülesbástyák” uralták volna Baldigara elgondolásai alapján. A tervek szerinti kivitelezés megindult, de a fennálló pénzhiány miatt bizony lassan haladt. 1574-ig elkészült a külső vár délkeleti és északkeleti bástyáinak nagy része (ezeket 1702-ben császári parancsra felrobbantották és elpusztultak), megépültek tovább a belső vár ma is látható délkeleti és északkeleti bástyái, és ezek között a Szentély-bástyát eltüntető hosszú egyenes falrész. Mind gyakrabban megakadt azonban az építkezés és Baldigara terve teljes egészben sohasem valósult meg. A belső vár tervezett három új nyugati bástyájába bele sem fogtak, bekövetkezett a szomorú elernyedés... A még szomorúbb végzet 1596. október 13-án sújtott le, ekkor foglalták el a törökök a sok dicsőséget látott Eger várát. Az ok pedig — amint ezt a város történészei már előbb is megállapították — az volt, hogy hiába öltek bele Eger erődítésébe temérdek összeget és munkát, hasztalan volt Baldigara zsenialitása, ha hiányzott a védőkből az önfeláldozás. Dobó és maroknyi népe a „juhaklot” is megvédtek, viszont negyvennégy évvel később Nyáry kapitány és temérdek idegen zsoldosa a bevehetetlen várat is elvesztegette.... Hevesy Sándor %
