Békés Megyei Népújság, 1969. október (24. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-16 / 240. szám
’69. október 16. 4 Csütörtök Végegyházi krónika % FELSZABADULÁSI VETÉLKEDŐ Gondolatok a kiskert és házikert mozgalomról A Nők Lapja Évkönyve az 1970-es esztendőre rövidesen megjelenik. Több mint 70 modell bemutatásával ad tanácsot négy évszak divatjához, a lakberendezési rovat jó ötletekkel segíti majd a most házasuló fiatalokat, mind pedig a régi berendezést újjal kicserélni szándékozó időseket. Akik szeretik a kézimunkát, sok horgolt és kötött holmi leírását kapják kézhez, a háziasszonyok 15 ország több tucat ételreceptjét próbálhatják ki. Az irodalmi olvasnivalók, novellák és versek mellett a legkülönbözőbb témakörökből válogatták össze az olvasót érdeklő írásokat. Az Évkönyv orvosi, egészségügyi tanácsokkal is szolgál a családi életet, a házastársi és gyermeki kapcsolatokat segítő javaslatokon kívül. A gyermekek is megtalálják a maguk szórakozását A rejtvényt kedvelők ezúttal a 15 ezer forintos pályázat rejtvényein törhetik fejüket. Valószerűtlenül hosszú és sovány ember áll meg az asztal előtt. Kezében kávéspohár, benne kiskanál. Mosolyog. — Megengedi, hogy ide üljek...? Amíg kint voltam, elfoglalták a helyemet... — Tessék... — mutatom az üres széket... — Ne haragudjon a tolakodásért... — Ugyan... Hiszen van itt hely... — Mégis kellemetlen, itthon... Tudja jártam már az NDK-ban is. Ott természetes, ha egy üres székre leül valaki, még csak bo- í csánatot sem kell kérnie. Azért van a szék, hogy elfoglalják... — Igen, ennek nálunk is természetesnek kellene lenni... — Ajaj! Amíg mi odajutunk! Sokszor még az igazán természetes dolgok is ellenünkre vannak... Nézőpont kérdése az egész. — Mire gondol? — Ne haragudjon, Bereczki István vagyok, a vegyesiparitól dolgozom... Hogy mire? Másfél hónapig dolgoztam a fővárosban, a Tudományos Akadémia berendezésén. Az asztalosbrigád vezetője vagyok. Együtt csináltuk a munkát a Békéscsabai Lakatos Ktsz-szel. Hamarabb fejeztük be a határidőnél, de hát mégis másfél hónap távol... az nem valami nagy boldogság. Mit csináljak? A vállalat küldött, örültem a megtiszteltetésnek. Vidéki munkára majdnem mindig minket küldenek. Jó ez, mert a megbecsülést látom benne. Tudják is bent, hogy Bereczki ben meg a brigádjában lehet bízni. Másfél milliót hoztunk a vállalatnak hat hét alatt. Megérte. Persze mi is kaptunk prémiumot. Ez azonban csak az égjük része a dolognak, amit én természetesnek tartok. A feleségem ugyanezt nem tartja természetesnek. „Miért mindig téged küldenek?! Biztosan itt is, ott is van valakid, ezért mész szívesen!” Nézze, negyvenéves vagyok. Kétszer Is voltam büntetve, egyszer közlekedési balesetért, egyszer másért, amit nem akarok megmondani, szóval kötekedtem valakivel... ezért. De ezek már régen voltak. Nem azért nősültem, hogy ide-oda szaladgáljak. Kell is nékem más! A munkámba vagyok szerelmes... — De hát azért a család... — Nem hanyagolom él a családot sem. A fizetésemen felül minden hónapban adok az asz- saonynak legalább egy ezrest, amit prémiumként, túlóraként kapok. Ebből is láthatná, hogy mivel töltöm az időmet. De hát ő ( Tudósítónktól) A mezőikovácsházi járásban a körelmúltban megrendezték a felszabadulási vetélkedőt a 25 éves jubileum alkalmából. Célja a szükebb pátria megismerése és megismertetése, a 25 év eredményeinek feltárása, bemutatása és a helytörténeti jelleg ismertetése. A járási vetélkedőt megelőzték a községi elődöntők. Végegyházán öt csapat részvételével zajlott le a sikeres felszabadulási vetélkedő. A szoros versenyt mutatja, hogy a végeredményben kevés volt az eltérés a válni akar... Most az ügyvédnél van éppen. — Miért nem magyarázza meg, hogy... — Lehet is egy asszonynak magyarázni! Bent, a vállalatnál, már mondtam, hallgatnak a szavamra, sohasem hánytorgatják, hogy már büntetve voltam, ha felszólalok az értekezleteken, többnyire azt, mondják: igaza van Bereczki szaktárs, jó lesz úgy, ahogy mondja,'.. Otthon? Pedig higgye el, most is alig vártam, hogy Pestről hazaérjek, a korábbi vonattal jöttem, mér előre örültem a családnak. Három mostoha gyerekem van. azok is úgy szeretnek, mint az édes gyerekem. TudI ja, elvált asszonyt vettem feleségül. Aztán itt van... Kér valamit? Egy kis konyakot vagy esetleg... — Köszönöm, a gyomrom nem bírja a szeszt. — No, az enyém igen. De hát csak munka után kapom be az adagomat. Munka előtt soha. Most betegállományban vagyok. Olyan huzatos az az Akadémia, hogy nagyon erősen átfáztam. A derekamat mintha tűvel szúrkál- nálc állandóan. Ki is írtak azt mondták, feküdni kell. De már keresett a művezető, mondta: Bereczki, a jövő héten megint Pestre kell menned... Majd kiíratom magam és megyek. Jó tudni, hogy legalább a vállalatnál I megbecsülnek, és számítanak rám... T. d. nagyon jól felkészültek erre, és nagyobb lemaradás egyik csapatnál sem mutatkozott. A versenyt a tanácsi apparátus kollektívája nyerte, s pontveszteség nélkül a járási döntőnek is a győztese lett. Igen értékes, hogy ezen a vetélkedőn a fiataloktól kezdve az idősebb korosztályig szinte a község minden rétegéből voltak képviselőik. Kölcsönös kapcsolat Az önkéntes véradásban Végegyháza éveik óta kiemelkedően szerepel, a község lakói példát mutatnak emberbarát! segítőkész- ségből. Ennek elismerését a megye egézsógügyi szerved is már többször tolmácsolták. Az elismerés megnyilvánul azonban abban is, hogy az egészségügyi mozgalom keretében segítik a község egészségügyi helyzetének további javítását. A békéscsabai városi kórház szervezésében egész napos szakorvosi rendelést tártának a községben. Ugyanekkor egészségügyi felvilágosítást, előadást is rendeznek. A KÖJÁL megyei szakorvosai vizsgálatokat, tanács- adásoikat tartanak. A jó kapcsolat tehát tovább mélyül, ennek elsősorban a község lakód veszik hasznát. Öregek ünnepe Már hagyomány a községben, hogy az idős tsz-tagolkat, a község nyugdíjasait ünnepség keretében köszöntik, ezzel is kifejezve azt a megbecsülést, amelyben az idŐ6 embereket részesítik. A Szabadság Termelőszövetkezet a helyi intézményekkel, szer- vékikel közösen az idén október 12-én rendezte meg az öregék ünnepét, amelyen 420-an vették részt. Az idős vendégeiket közös ebédre hívták meg, s az ünnepi gyűlésen a tsz vezetőd ismertették az eddigi eredményeket. Az egész napos vendéglátás, szórakoztatás mellett 70 ezer forintot osztottak ki közöttük a korábbi munka elismeréseként, megbecsüA megyei szaickörvexetők gyulai országos értekezletén dr. Gyúró Ferenc professzor „tüzes téma” szavakkal jellemezte az egyre bontakozó házikert- mozgalmat. Néhány középszintű vezető előtt ez a tüzesség afféle vörös posztó is. De Ssak azok emelnek szót vagy előzékenyen hallgatnak a ház körüli gazdálkodással kápcsolatban felvetett gondolatok súlya alatt, akik az emberek gyári, hivatali, mező- gazdasági termelőmunkában előállított értékein kívül mást nem akarnak meglátni. A párt Politikai Bizottsága nem is egy alkalommal szólt arról, hogy a háztáji árutermelésre még hosszú éveken át számit az ország. A népgazdaság ugyanis nem nélkülözheti a háztájiban és a kisegitő gazdaságokban termelhető árut. Különböző szervek szorgalmazására most már előnyös változás tapasztalható megyénkben is a háztáji állattartás támogatásában. Sőt mi több, a tsz-ek is vállalkoznak a háztáji termelés segítésére! A tojás, a pecsenyebaromfi, a hízott sertés és a hízott marha a tsz-ek háztáji bizottságainak közbelépésével jut el a felvásárlóhoz. Ilyen módon az állam még nagyüzemi felárat is fizet, mivel az értékesítés a tsz-ben termelt áru átadásával esik egybe. Határozottan állíthatjuk, hogy a háztáji árutermelés állami és szövetkezeti támogatása óta valamelyest javult a helyzet a hús-, a tojás- és a baromfipiacon. Ami nagyon figyelemre méltó: a háztájiból felvásárolt áru nem gyengítette egyetlen szövetkezet pozícióját sem. A háztáji gazdaságokban termelt áru növelte a népgazdaság árualapját, a belföldi ellátáson túl — export útján — hozzájárult valutáris helyzetünk javításához. Pontosan ezért elgondolkoztató a háztáji termelés másik fajtájának, a szőlő, a gyümölcs, s helyenként a zöldség termesztésének elhanyagolása. Bár igaz, az ebben rejlő önellátási, esetleg árutermesztési lehetőség még nem került bele a mérleg serpenyőjébe súlyának kijáró tisztelettel. Egyesek olyan elméletet fabrikálnak, hogy a házikert-moz- galom szószólói tönkre akarják tenni a tsz-ek zöldség- és gyümölcstermesztő vállalkozásait! Ez is egy nézőpont. Csakhogy aki járja a piacot, látja, hogy milyen méregdrága a zöldség és a gyümölcs. Ráadásul Békés igen jelentős mennyiségű gyümölcsöt és szőlőt „importál” más megyéből. Idehaza pedig 33 ezer hold házi- és zártkertben szinte áll az élet. Elvénültek a szőlőtőkék, a gyümölcsfák, egyi- ket-másikat milliónyi kártevő rágja, szívja. A kereskedelmi szervek jelentéseiben ez áll: a lakosság szőlő- és gyümölcsszükségletének kielégítésére ebből és ebből a megyéből ennyi és ennyi vagon gyümölcsöt hozunk forgalomba. Csak egy köz- bevetett kérdés: miért költünk százezreket gyümölcsszállításra, amikor évi több millió tonna kilométert megtakarítva, a megyében is meg lehetne termelni a lakosság szőlő- és gyümölcsszükségletét. Békéscsaba, Gyula, Mező- kovácsháza, Orosháza, Békés, Szarvas, Sarkad, Szeghalom térségében régi hagyománya van a kertgazdálkodásnak. Határrészek ma is használt nevei utalnak arra, hogy évtizedekkel ezelőtt hol, mit termeltek. Kanálisi Szőlők (Békéscsaba), Ezüst Sző- lők( Szarvas), Szőlők (Orosháza) és a sort folytathatnánk a sar- kadi, a békési zártkertekkel, a mezőkovácsházi és az orosházi járáshoz tartozó községek gyümölcsöt termő nagy házikertjeivel, melyek felkarolásával, a termesztés korszerű szervezésével a családok és lakosság valóságos gyümölcs-, szőlőeldorádó- jává lehetne fejleszteni a 33 ezer holdat. Igaz, ezzel az ellátatlanok száma csökkenne, ami végső soron nem is lenne baj. Az állami és a szövetkezeti kereskedelem a lakosság zökkenő- mentes ellátására ma sem képes. Gyúró professzor szerint a szőlővel és gyümölccsel ellátottak aránya ebben az esztendőben nem haladja meg a hatvan százalékot. A lakosság 40 százaléka tehát ellátatlan. És ami szintén ide kívánkozik: a lakosság szőlő- és gyümölcsellátásának 58 százalékát a házi- és a zártkertek adják. Ilyen ténybeli adatok ismeretében fölösleges és ártó jelenség a strucc-politika, a házikert-moz- galom agyonhallgatása. Fölösleges attól félni, hogy a családok asztalán nem tesz jó szolgálatot a saját termésű gyümölcs és szőlő, esetleg a fölös termés szomszédhoz, ismerőshöz juttatása. Ha mégis valaki ettől fél, akkor legyen szabad a félelmére egy példával válaszolni. Azzal, hogy a megyében évről évre családi szükségletre levágnak 100 ezer hízott sertést, csődbe jut-e a húsipari vállalat? Nem! Sőt évről évre növeli termelését, export-lehetőséget használ ki. Ilyen szemszögből kellene mérlegre tenni ezt .az egész házikert ügyet. S akik megvizsgálják e témát’, egyből szembetalálják magukat azzal, hogy megyénk lakossága az országos átlagnál kevesebb gyümölcsöt fogyaszt. Ez egyáltalán nem indokolt. Amikor a hullott, férges, jégverte gyümölcs kilójáért 3—3,5 forintot kérnek községeinkben, érdemes elgondolkozni az ellátás kritikára érett körülményein. Vagyis kell, szükséges a mind több szőlő és gyümölcs, hogy olcsóbb legyen, hogy az alacsony jövedelmű családok is bővebben hozzájussanak. Olyan kertpolitikát kellene folytatni, hogy a családok megtermelhessék saját szükségletük jó részét. Ehhez azonban bizonyos fokú szemléletváltozásra lenne szükség, amit követnie kellene a megbízható, szaporítóanyag-ellátásnak, szaktanácsadásnak és még sok minden- ne^- Dupsi Károly léséként. Arnóczki József--------— ■ -----------"■ ..................—-------------------------------------------^ M ég mindig aktuális r Csak becsületszóra hihető, hogy az alább következő sorok az új mechanizmus előtti nyáron születtek, annyira lehetnének előbb vagy utóbb keltezettek. Aki elhagyta a hetven, esetleg elérte a nyolcvan kilót, az tudja igazán, milyen kellemetlen és bosszantó kész holmikat vásárolni. Felsőruhával épp ezért már jóideje meg sem próbálkozom. Vigasz: úgyis a csináltatott az elegáns. A hálóingek — szerencsére — természetük és divatjuk folytán bővek, így csak a kombiné és melltartó maradt súrlódási felületnek köztem és a fehérneműipar között. De tegnap, amikor egyikből sem kaptam megfelelőt, ez több lett súrlódásnál, kiborultam. Rájöttem ugyanis, hogy én nem létezem, vagy ha igen, csak 50—55 kilós változatban. Egy árva szót se vetettem a bájos kislány szemére — aki kiszolgált volna —, ő tehet róla legkevésbé. Inkább sajnáltam. Nem csinálhatott magának nagyobb forgalmat, nekem nagyobb örömet. S még korához képest meghatóan vigasztalt is. Nyilván volt fantáziája: látta saját magát húsz év múlva. De nekem nem vigaszra, (bár jólesett), hanem nagyobb számú fehérneműre lenne szükségem. Bánatomban elkezdtem gondolkozni. (Lám csak, mi mire jó?) Annyit már mint nő is tudok, hogy szabni, varrni akkorát lehet, amekkorát csak akarunk, legfeljebb ha az anyag keskeny, csipkével állítjuk össze. Ezt különben díszítésnek is nevezik. De akkor miért nem csinálják? Felmerült bennem az a frivol gondolat, hogy pont az én korosztályomat és súlycsoportomat akarják e ruhadarabok nélkül járatni. Ez olyan képtelenség..., hogy gyorsan elvetettem. Maradék szellemi erőmmel most tnár azt tételeztem fel egy pillanatig, hogy talán ráfizetnek a gyártására? De ezt is azonnal dobtam, mert eszembe jutott, hogy az ipar szabja meg az árakat és alku nincs, pláne az üzletekben. Ezek után már csak a következtetések levonása maradt. Az első kissé érzelmi színezetű (lehet csodálkozni rajta?): kövér ember, ha ne is menjen éppen a Dunának, de icész holmit se vegyen. Ennyi öröm sok neki. Köztudottan úgyis boldog. A második: a ruhaipar tévedés áldozata. Más nem i* lehet, ha a statisztika és a tapasztalat ellenére sem elégít ki ilyen nagy szükségletet.1 Vagy talán az illetékesek nem látnák jól az utcán és otthon? (Erősebb kitételt mellőzök, mert még a hálóing is ugrik). Harmadszor: a ruházati iparnak nem kell egy jó csomó pénz — haszon —, csak szezon végi kiárusítás, leértékelés. De mi az nekik, mikor az áru már a kereskedelemnél van? Mire idáig értem, a megerőltetéstől elszende- rültem. Álmomban olyan üzemem volt, amely kizárólag csak erős testalkatnak számára gyártott ruházati cikkeket. Reklám: „Mínusz 10, plusz mínusz 10”, ami lefordítva any- nyit jelent, hogy ebben a ruhadarabban nemcsak 10 évvel, de 10 kilóval is kevesebb lesz. Felébredés előtt már túl voltam a szakosításon és egyesek kezdtek miss OTP-nek szólítani. V. M. pontszámok között. A fiatalok — „Nézőpont kérdése az egész
