Békés Megyei Népújság, 1969. október (24. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-16 / 240. szám
1969. október IC 5 Csütörtök Az együttes ülés napirendjén: Hz MSZMP művelődéspolitikájának megvalósulása Gyulán Izgalmas, mai dráma a Diplomások Gyulán, a városi tanács dísztermében szerdán délelőtt együttes ülést tartott az MSZMP városi bizottsága és a városi tanács vb, melyen Török Károly és Székely Jánosné beszámolóját vitatták meg „Az MSZMP művelődéspolitikájának megvalósulása Gyulán” címmel. Az együttes ülésen részt vettek Enyedi G. Sándor, a megyei párt- bizottság titkára, Nagy Jáno6, a megyei tanács vb-elnökhélyettese. Amint az elhangzott, a városi pártbizottság és a városi tanács a művelődéspolitika helyzetét az utóbbi tíz évben nem tűzte napirendiére. ezért most már szükségessé vált, hogy átfogó képet adjanak az elmúlt tíz év alatt elért fejlődésről, problémákról és meghatározzák a jövő legfontosabb teendőit. Lényegében három kérdéscsoportot beszéltek meg. Hogyan valósították meg a párt művelődéspolitikai irányelveit? Milyen hatással voltak művelődéspolitikai céljaink megvalósulására azok a változások, amelyek a város gazdasági és társadalmi életében az utóbbi évtizedben végbementek és milyen igényeket támasztanak a további munkákkal szemben? Milyen eredményeket értek el a szocialista kultúra fejlesztésében és mélyek a további feladatok? Az elmúlt években alapvető változások mentek végbe Gyulán is. Létszámban, eszmei, politikai, erkölcsi téren egyaránt fejlődött a munkásosztály. Befejeződött a mezőgazdaság szocialista átszervezése és megszilárdultak a szocialista társadalmi viszonyok a mezőgazdaságban is. A nagymérvű kommunális beruházások gyorsították az urbanizálódást és ezzel együtt emelkedett a lakosság élet- színvonala. Ezt jól bizonyítja az a tény, hogy Gyula az idén harmadszor nyerte el a „Takarékos város” címet. A társadalmi, gazdasági fejlődés ütemével párhuzamosan emelkedett a lakosság műveltségi szintje, de céltudatos erőfeszítések történtek a párt- és állami szervek intézkedései nyomán e műveltségi szint további emelésére. Ezután részletes ismertetés következett a város közoktatási helyzetéről. Ebből kiderült, hegy bár egy új 75 férőhelyes óvoda épült, egy régebbit 25 férőhellyel bővítettek és korszerűsítettek, az óvodás korú gyermekek számának emelkedése miatt szükségessé vált új óvodák építése. Különösen fontos ez Törökzugban, ahol az utóbbi években új városrész épült és az itt lakók gyermekeinek hoszszú utat kell megtenniük a legközelebbi óvodáig. De indokolja az is, hogy a jelenlegi óvodák túlzsúfoltak éá ezekben mintegy 20 százalékkal több gyereket helyeztek el. Az általános iskolákban dolgozó 136 nevelő döntő többsége szakmailag, pedagógiailag jó munkát végzett. Politikai magatartásuk, világnézetük megfelel a szocialista követelményeknek. Sokat fejlődött az elmúlt években a tantestületek eszmei, politikai, pedagógiai egysége is. Erősödött a vezetés demokratizmusa, bár ezen még van javítani való. Minden iskolában nagy gondot fordítanak a hátrányos helyzetű tanulók segítésére. Lelkiismeretes munkát végeznek a pedagógusok a tanulók pályaválasztásában. Pozitívumként említették meg azt, hogy míg az előző években a technikumokat és a divatos szakmákat választották zömmel, ma inkább szakmunkásképző-iskolákba jelentkeznek a végzősök. Beváltotta a hozzáfűzött reményeket a szakközépiskolai képzés. Gyulán, az Erkel Gimnáziumban mezőgazdasági, közgazdasági és egészségügyi osztály működik, közel 400 tanulóval. Sajnos, már eléggé korsze űtlen a városban működő román kollégium és zsúfolt a leánykollégium. Remény van arra, hogy a negyedik ötéves tervben új, 200 tanulót befogadó kollégium épül. Ezen az ülésen jelentették be, hogy a gyulai helytörténeti munkákért dr. Scherer Ferencnek és Implom Józsefnek Gyula városáért kitüntetést adományozzák, valamint, hogy a közeljövőben megépülő új ifjúsági és művelődési ház építéséhez a gyulai vállalatoktól mintegy 6 millió forint támogatást kapott a városi tanács. Az ipar, a kereskedelem és a mezőgazdaság fokozódó szakemberszükséglete megköveteli a szakmunkásképzés fejlesztését. Ennek elősegítésére egyre több főiskolai, egyetemi végzettségű szakember oktatja a tanulókat a gyulai MüM. 613-as Szakmunkásképző-iskolában, szám szerint 66 nevelő és szakoktató, 34 technikai dolgozó. Jelenleg a 17 műhelyben 500 tanuló foglalkoztatását tudják biztosítani. összegezve megállapítható, hogy a városban az oktatási reformtörvény megvalósulása jó úton halad. Az elemzett időszak alatt emelkedett az általános és szakmai műveltség szintje. Több mint 500 dolgozó végezte el az általános iskola nyolc osztályát, szerezte meg az érettségi bizonyítványt. A népművelési munkáról elmondották, hogy az is jelentősen fejlődött. Gyulán épült meg az ország első természettudományi előadóterme, amely komoly segítséget jelent az ismeretterjesztésben. A zenei műveltség emelését szolgálja a hangversenyterem, az olvasómozgalom szélesítését a könyvtár korszerűsítése. 1964-ben létrehozták a Várszínházát, amely az ország egyetlen szabadtéri kamaraszínháza. Megépült a múzeum kiállító csarnoka, és a várban a vár. valamint a város múltját, jelenét bemutató állandó kiállítás gyönyörködteti a látogatókat. Változatos műsorral biztosítják minden nyáron a város lakóinak és a városba érkezőknek a hasznas szórakozást. Ilyenek — többek között — az EDÜ, a nyári eszperantó egyetem, a Várszínház és a Székely Aladár országos fotókiállítás. A vita után több határozati javaslatot terjesztettek be, amelyek a művelődéspolitikai célok hatékonyabb megvalósítását segítik. B. O. Egészségügyi tudományos ülés Október 17-én, pénteken délelőtt 10 órai kezdettel Gyulán, a városi tanács nagytermében a Magyar Higiénikusok Társasága, a megyei Vöröskereszt és az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete köiépkáder szakcsoportja egészségügyi tudományos ülést tart. Ez alkalommal több érdekes előadást hallhatnak a résztvevők. Neves orvosok, tudományos kutatók, egészségügyi szakemberek tájékoztatják az ülés résztvevőit, többek között a megye élelmiszer- iparának higiéniájáról, a közegészségügyi tapasztalatokról és egyéb témákról. Az ülés megnyitóját dr. Vidó István vb-elnök tartja. Az egész napos programba múzeumlátogatás, városnézés és a várban megrendezett kiállítások megtekintését is beiktatták. Éves kapacitása 350 vagon lucernaliszt Július utolsó napjaiban helyeztek üzembe Sarkadon a Lenin Tsz ILes üzemegységében a lu- cemaliszt előállító üzemet. A két és fél millió forint költséggel létrehozott lucernaliszt előállító berendezés éves kapacitása 350 vagon. Az üzem — amelynek őrlő- részét mutatjuk itt be — elsősorban is a szövetkezet saját terményének feldolgozására hivatott. Vagyis a több mint 700 hold lucerna és a csaknem 800 hold vöröshere lisztté őrlését végzi. Saját terményük feldolgozásán kívül azonban a környék termiőszö- vetkezeteiból is vállalnák időnként lucernaliszt előállítást. Jelenleg két műszákban dolgozik a sarkad) Lenin Tsz lucerna!iszt-ké- szitő üzeme. A modern örlőbe- rendelkezésekl melett aszonyok szorgoskodnak. Kép. szöveg: Balkus Imre A darab ősbemutatója Kecskeméten volt idén március 14-én. Ott játszották először Raffai Sarolta első drámáját is, az Egy- szál magam-at. És amiért ezt említem, annyiban érdekes, hogy mindkettő második bemutatója Békéscsabán volt. Már eddig is határozottan megfigyelhető színházunk műsorpolitikájában, hogy az új magvaor drámákat különös sonddai figvelik. ez a koncepció az 1969—70-es évad ünnepélyes megnjutásakor csat erősödött. Raffai Sarolta izgalmas, mai író Félreérthetetlen ül ott munkál minden sorában, jelenetében a megszenvedett, az átélt mai valóság, színpadán a ma embere szólal meg, vall vágyairól, örömeiről és — nemegyszer — »Hg elviselhető gyötrődéseiről is. Raffai Sarolta tudja és ahol talán nem a tudatosság vezeti, ösztönösen érzi, hogy a drámát drámává az összeütközések, az elkerülhetetlen, öntörvényűknél fogva kialakuló összecsapások teszik, hogy ilyen kiélezett helyzetek nélkül nincs dráma, a jellemek mélye rejtve marad, csak unalom van és érdektelenség. Raffai j színpadán viszont nincs érdekte- [ lenség! Nem hibátlan még amit | csinál, dramaturgiai-rendezői se- gítségre .szorul (például: hossza- j dalmas az expozíció, a dráma hő- I foka túlságosan lassan, majd hir- | télén emelkedik, néha megfeledkezik egy-egy emberéről stb), de j végeredményben az összkép mé- j gis jó. A Diplomások rendelkezik j kiélezett drámai helyzetekkel, megrázó összecsapásokkal és nem álprobléma az, ami feszíti, amiről véleményt mond. Akik most erre a színpadra léptek, egy meg nem nevezett falu intelligenciáját képviselik. Mondjuk ki bátran: tipikus emberek. És különös gondolatot váltanak ki az emberből: lehetséges, hogy nem különböznek a 30—40 évvel ezelőttiektől, csak‘‘más divat szerint öltöznek, és nem charlestont táncolnak a szilveszteri bódulatban? Hogy ezek a mai diplomások, ott a „végeken”, ezek a munkás-, vagy parasztszülők gyermekei ugyanúgy gőgössé, ha- rácsolóvá, közönyössé, „minden napnak leszakítsd virágát” szemléletűvé zsugorodnak, és egymás torkának esnek, ha farkastörvényük úgy diktálja? Hogy olyanok, mint elmúlt világbeli elődeik? Irtózatos még elgondolni is. Az írónő nem siet a válasszal, végül mégis érezni, van aki nem lesz ilyen, van aki a méltó emberség útját választja sokak ellenében. mert — bár esendő ő is —, de hisz abban, hogy más élet is van, igazabb és őszintébb, másokért való, nemcsak önmagunkért. A történet nem szerteágazó. Valahová az isten háta mögé megérkezik egy új diplomás, az erdő- , mérnök és fiatal felesége. Szeré- j nyék, egyszerűek. A falusi intel- l ligencia —•' orvosék, állatorvosék, j postamesterek — ráveti magát j erre a két emberre és elég két | esztendő, hogy majdnem a ma- j guk régen torz arcára formál- 1 ják őket. És akkor robban az el- : ső drámai töltés, a mérnök nem j képes azonosulni velük, mert j igazságérzete minden csábításnál, érzelmi megpróbáltatásnál erősebb. A második rész első képének közepe táján a dráma is (és az előadás!) nagyot emelkedik, félreismerhetetlen drámai feszültség vibrál a színpadon, egyre gvorsulóbb ütemben sodródnak a diplomások a végső összecsapás felé, amikor már jövőről kell dönteni, emberségből kell vizsgázni. Máté Lajos rendezte a tavalyi Egyszái magam után ezt a Raí- fai-drámát is. Egyetlen — alapvető — törekvésére utalok csak: a színpadon mozgó, cselekvő jellemek bonyolult mélységeit igyekszik feltárni és láthatóan erre ösztönzi színészeit is. Félmozdulatokra, valamit jelző beszédes szünetekre, a mozgások tartalmi ellenpontozására, a hangsúly fontos lejtéseire is ügyel, ezzel teremt hiteles atmoszférát, és ezek is előkészítik a nagy összecsapásokat. (Kiemelkedő például a szilveszteri kép zárójelenete.) A végekre érkező erdőmérnököt Szoboszlay Sándor alakítja. Ritka, kiérlelt, egyszerűségében nemes alakítás ez! A jellemfejlődés nem mindennapi útját járja be Salamon Jánossal azonosulva ezen a színházi estén, visszafogott, inkább tétova, félszeg szavaiban már az első pillanatokban az az ember készülődik, aki a kiközösítés ellenére is vállalni fogja hivatását ott, ahol elkezdte. Ko- rompay Vali túllépett az Egyszái magam Annáján, ez a Mara már a sokkal tudatosabb, színészi alkotó munka szép példája. A sznobságra hajló, kijátszott asz- szony jellemének számtalan vonását felrajzolja, és ha nem is csak egyedül az ő tragédiája jelenik meg előttünk, a dráma szorongató igazsága általa is teljesebbé válik. Szentirmay Éva a talaját vesztett valamikori úrilány, me- gyebálak szépe, ma a postamesternő Zsokét alakítja. Nagy szerep ez, úgynevezett sikerszerep, éppen ezért nehéz a vele való bir. Hozás, ha valóban színész kerül szembe vele. Csábíthatnák az ezeregyszer kipróbált és mindig holtbiztos hatású megoldások, ezek azonban csak a felszínt mutatnák, csak külsőségek lennének. Szentirmay Éva a nehezebb utat választotta és ezért van méltó sikere. Tolnai Miklós Kálmán, az életzsonglőr orvos szerepét kapta. Eddigi legnagyobb itteni feladatát becsületesen valósítja meg, az orvos ■ jellemének olyan belső régióit is érzékelteti, ahová az írónő sem jutott el. Cserényi Béla (Miklós, postamester) Kötél- táncbeli nagy sikerét idézi rövid színpadi időre, Kovács Lajos és Szerencsi Hugó egy-egy, szintén tipikus jellemet formálnak meg sallangmentesen. Az előadás méltó ahhoz, hogy másodszor hozza -«színre Raffai Sarolta izgalmas drámáját, melynek sikeréhez Kai. már Zsuzsa, Lestyán Katalin, Dávid Ágnes (kettős szereposztásban Romvári Gizivel), a díszlettervező Suki Antal és a jelmezterveket készítő Vágvölgyi Ilon/’ is hozzájárult. Sass Ervin
