Békés Megyei Népújság, 1969. október (24. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-14 / 238. szám
19M. október IC 5 Redd Zsúfoltak a lakószobák Őszi délelőtt a szociális otthonban Békéscsaba, Körgát sor 16/17. Magas rácsos kerítés. Mögötte emeletes épület Az udvaron csend fogad. A fal mellett Idős férfiak és nők üldögélnek. Az irodában Arvavölgyi Jánosné, a városi tanács „A” szociális otthonának vezetője fogad. — Két éve dolgozom ezen a poszton. A legtöbb gondozottnak nincs hozzátartozója. Olyan légkört igyekszünk teremteni, amely közvetlenné, családiassá teszi a gondozók és a gondozottak közötti kapcsolatot. A legnagyobb problémánk, hogy a lakószobák túlzsúfoltak. A következő ötéves tervben bővül majd az otthon. A tervrajz már el is készült. Az aranyos dédi Fenn a teraszon. A nap melegen süt. Idős asszonyok ülnek a fonott fotelekben. Kendőjüket kapucniként húzták a szemükre. Csendesen beszélgetnek, paroláz- gatnak. — Ilyen áldott jó időben örömest ülünk idekint. Még beszédtéma is akad, bár alaposan ismerjük egymás múltját — mondja Planicska Ferencné. — Ki szokta meglátogatni a nénit? — Hozzátartozóim közül senki Útviszonyok A békéscsabai állomásról jövet az első utcáig bizony jól ki kell nyitni a szemét annak, aki ott gyalog vagy gépkocsival közlekedik. Az útszakasz ugyanis este kivilágítatlan, s az útjavítás miatt gidrcs-gödrös. Szombaton este egy gépkocsi igyekezett az állomásról a mentirányszerinti jobb oldalon és jelezte, hogy jobbra kíván fordulni a raktárak előtti utcába. A sarkon — az útjavítás miatt szűkület van az utca bal oldalán. Tehát az állomásról jövő gépkocsinak van elsőbbsége. Ennek-ellenére a vele szembe jövő AG jelzésű gépkocsi szintén kanyarodni készülve levágott a jobb oldalra, s ha nem áll meg az állomásról jövő autó, az útszűkület miatt karambol lett volna. De megállt, és kihajolva az ablakon, kérdőre vonta a másik gépkocsi vezetőjét: „Miért nem állt meg. kolléga, itt enyém az elsőbbség!” „Eridjen már! Ilyen világítás mellett ki lát?!” — mondta a másik, nyilván arra utalva, hogy a világos útról kikerülve a koromsötét „elvakítja” az embert s könnyen balesetek okozója lehet. Ez valóban így van, de azért természetesen nem ment semmiféle KBESZ-szabály megszegést s nem mellőzheti a kötelező óvatosságot. Ennek ellenére mégis volna néhány megjegyzésünk a csabai útviszonyokat illetően. Tavaly már okozott balesetet a Tanács- köztársaság út torkolatánál föl- hántott úttest, melyet hetekig nem egyengettek el, míg aztán egy Trabant s néhány motorkerékpáros fel nem. bukott rajta. Ugyanígy a Szarvasi úti buckák is sok balesetnek voltak okozói annak idején. Addig nem is hozták rendbe az említett utakat, ameddig nem következtek be a szerencsétlenségek. Vajon most is ilyen példákra várnak az illetékesek? Enyhén szólva nem dicsérete a városnak, hogy a legforgalmasabb helyeken — például a központi posta sarkán vagy az állomás előtt — alattomos buktatók, süllyedések, rosszul betömött lyukak és kivilágítatlan szakaszok fokozzák a balesetveszélyt már hónapok óta. Nemcsak hanyagság ez, hanem felelőtlenség is a javából. sem él. Kiss Sándorék szoktak néha meglátogatni. Tetszik tudni, náluk laktam. Nemrégiben a konzervgyár Duma brigádja is felkeresett. Jó érzés tudni azt, hogy valakinek néha eszébe jut egy ilyen magányos öregasszony, mint én vagyok. Alacsony, ősz hajú asszonyka je. lenik meg az ajtóban. Fischer Károlyné, az otthon legidősebb gondozottja, 95 éves. — Megjött a dédi! Hol jártál aranyos dédi? — fogadják élénken. — A temetőben — feleli. — Meglátogattam a hozzátartozóimat. Még bírják a lábaim, addig legalább havonta megteszem ezt az utat. — Hogy érzi magát az otthonban? — Jaj, engem egy kicsit elkényeztettek Ha valaki csomagot kap, mindig engem kínál meg elsőnek. — Mert a dédinek mindig jókedve van. A múltkor még táncolt is — szólal meg egy másik asszony. — Itt voltak a vakok — magyarázza Planicska Ferencné. — Tetszik tudni a szövetségtől. Énekeltek, meg műsort adtaik. Bizony ünnep az itt nálunk, ha a Vakok Szövetségétől látogatnak meg minket. — Hozzám a Kötöttből szoktak jönni — mondja Leszkó Mária — Ott dolgoztam hatvanegy éves koromig Mikor eljönnek, kikérdezem őket, hogyan, s mint van most az üzemben? Azt mondták, valami új gépeket kaptak. Ha fiatal lennék, újra oda mennék dolgozni. Cukorkapénz A szobában rend van. Két vagy három asszony üldögél szótlanul az ágyak szélében. A cserépkályhát már befűtötték. Mellette kék melegítőbe öltözött asszony kuporog. Keze olyan, mint a halotté. Csont és bőr. — Guti Istvánná vagyok — mutatkozik be. — A fiam Kazincbarcikán él ötödmagával. Neki se könnyű. — Mennyi nyugdíjat kap? — Semmit. — Hol dolgozott? — Én mindig dolgoztam, csak rossz helyen. Valamikor a gazdáknál voltam napszámos. Tsz- be is később léptein be. — Melyik tsz-be? ♦ — Nem tudom a nevét. Remetén laktam, arra Sarkad felé. Nézze mi lett belőlem? Olyan va- ! gyök, mint ő. — Kicsoda? A falra mutat. A falon a keresztre feszített Krisztus képe lóg. — Vallásos? — Nem. Csak tönkre mentem, pedig még fiatal vagyok — sírja el magát. — Minden hónapban megkapom a cukorkapénzt. Ez az én nyugdíjam. Tizennyolc forint. A hontalan Az épület mögött kert húzódig. A szőlősorok közt két férfi egy karót ás le. Akit * keresek, a barackfa alatt üldögél. Bizalmatlanul fogad, csak mikor szlovákra váltom át a szót, akkor enyhül meg, még széket is kerít számomra. — A nevem Gyebrovszki Mihály, 80 éves vagyok. Márciusban költöztem be az otthonba. Engem senki sem látogat meg. —■ Nincs hozzátartozója? — A papírok szerint. — Nem értem. — Ügy kérem, hogy nekem senkim sincs, mert hontalan vagyok már ötven éve. Zsebéből zsineggel átkötött, elsárgult, hivatalos írásokat vesz elő. — Ezerkilencszáztizennyolcban elszöktem a monarchia hadseregéből. Bejártam az orosz földet Mikor hazajöttem, a családom kitagadott. Jómódúak voltunk. Én húsz holdat örököltem volna, de a honpolgárságomat nan tudtam visszaszerezni. Pénz kellett ahhoz. Aztán mondták rám. hogy megháborodott az elmém. Be is tettek az elmeosztályra. Hiába írtam én fűhöz fához, segítségért, csak nevettek rajtam. — Gyermeke van? — Egy lány. — Meglátogatja? — Engem ne látogasson meg senki, én hontalan vagyok. Mikor feláll, fejébe nyomja a kucsmát. Magas szál ember lenne most is, de teste az évek súlyától kétrét görnyedt. Fáradtan lépked mellettem, kezében a bottal. Mikor kezet fogunk, szeme könnyes lesz. — Köszönöm, hogy meglátogatott. * A békéscsabai A Szociális Otthonnak 75 gondozottja van. Közülük tízen 400 forint gondozási díjat fizetnek, negyvenötén pedig ingyenes ellátásban részesülnek. A városi tanács évente a gondozottak ellátására 999 ezer forintot fordít. Az otthonnak tizenkilenc dolgozója van. Serédi János Oxigénhiány oknzta a halpusztulás! Biharugrán Október 7-én, az esti órákban halpusztulást észleltek a Bihar- ugrai Halgazdaságban. A vízminőségi felügyelet másnap kora reggel megjelent a helyszíneli és a különböző vizsgálatok során megállapította, hogy a halpusztulást közvetlenül az oxigénhiány váltotta ki. Ellenőrizték a halgazdasághoz vezető tápcsatornát, annak csak az álsó szakaszán tapasztaltak vízszennyeződést. Ugyanakkor a Sebes-Körösön le folytatott vízminőségi vizsgálat negatív eredményt hozott. Férfi segédmunkásokat vasszerkezeti üzemünkbe állandó munkára felveszünk Jó kereseti lehetőség! 44 órás munkahét! Minden második szombat szabad! Vidékről bejáróknak útdköltségtérítést fizetünk! Térítés ellenében napi egyszeri étkezést biztosítunk! Jelentkezés: Vízigépészeti Vállalat II. sz. Gyáregysége. Gyula, Béke-sugarút 60. sz. 860 Törtánelemfnrmálók — Éppen ilyen verőfényes idő volt 25 évvel ezelőtt is — mondogatták gyülekezés közben Békéscsaba történelmének formálói. Emlékünnepségen vettek részt abban az épületben, a Trefort utcai munkásotthonban, ahol hazánk felszabadított területén elsőnek alakították meg a kommunista párt helyi szervezetét, két nappal a felszabadulás után. A pártszervezet egyik szervezője és vezetője dr. Blahut János elevenítette fel alapos részletességgel és hitelesen az akkori idők eseményeit, tetteit Békéscsabára 1944. október 6-án hajnalban vonultak be a felszabadító szovjet csapatok. Jóformán nem előzték meg súlyosabb harcok a város elfoglalását. Az akkor kiadott hadijelentés szerint október 6-ig a II. Ukrán Hadsereg szétverte az ellenállást megkísérlő német és magyar csapatokat, s háromszáz helységet szabadítottak fel az Alföld dél-ke- keleti részén. Másnap reggel Ko- larovszki János több olyan házba kopogtatott be, ahol Ismerete szerint baloldali gondolkodású emberek laktak. — Meddig alszunk még? — kérdezte sürgetően. Nem kérette magát senki, ismerőstől ismerőshöz mentek. s 7-én délutánra már együtt is ültek a munkásotthonban vagy negyvenen azok közül, akik kommunistáknak vallották magukat. A pártszervezet megalakulását azonban csak másnap, vasárnap délután nagygyűlésen jelentették be hivatalosan. Felhasználták az alkalmat, hogy szóljanak az emberekhez a szabadság kezdetén a jelentkező tennivalókról. Azt is bejelentették, hogy hétfőn reggel elfoglalják az elmenekült urak helyét a városházán és kezükbe veszik az élet irányítását. Viszonylag egyszerű embereknek látszottak azok, akik bátran, merészen kezdeményeztek, akik a felszabadulás pillanatától szilárkásotthonba tömörült idősebb és fiatalabb harcosok szervezték a nagy sztrájk-csatákat, a háborúéi, lenes propagandát. Lebukásáig eredményesen működött az otthonban a kommunista pártsejt, amelynek Gálik András, Deutsch Imre és Csicsely János voltak a tagjai. A sejt egy negyedik tagját, Kovács Pált budapesti detektívek tartóztatták le és halálra is kínozták. A német megszállás után nyomban 29 aktív munkás- mozgalmi harcost szedett össze a Gestapó és vitte őket Budapestre, gyűjtőfogházba. Egyszóval volt gyakorlatuk a harcban, a szervezkedésben, meg aztán sok segítséget, biztatást kaptak a szovjet tisztektől, harcosoktól is. A felszabadulás után néhány nappal október 11-én már lapjuk is jelent meg, az Alföldi Népújság. A város szovjet A régi harcosok egy csoportja. dán hittek abban, hogy végérvényesen eldőlt a munkások és az elnyomók történelmi pere. A valóságban olyan emberek vallották magukat kommunistának Békéscsabán, akik szervezett mozgalmi élétet éltek a maguk építette munkásotthonban. Álcának, az elnyomók félrevezetésére szánták a szavalókórust, az azóta is működő dalárdát, a sakk szakosz- osztályt és az eszperantó tanfolyamot. Ezek leple alatt Marx műveit olvasták, vitatták fejezetenként, szabályos szemináriumokon. Több merész akciót is szerveztek. Többek között az ifjú csoport tagjai beszivárogtak a nyilasok alakuló ülésére, a ligeti pavilonba. Közbekíabálással akadályozták meg a pesti szónok beszédét, s aztán elhíresztelték, hogy vége a gyűlésnek. A munparancsnokának arra is volt gondja, hogy megnyíljon a mozi, és hogy szervezzenek bálákat is, azaz induljon meg az élet minden vonatkozásban. November 7- én a színházban a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóját ünnepelték Az sem zavarta őket, hogy német bombázók vijjogtak a város légterében. Az emlékünnepség résztvevőinek többsége immár csaknem egy fél évszázada politizál, küzd. Kezdetben ösztönösen, aztán tudatosan Békéscsaba, hazánk új történelmének formálásáért. Az ő helytállásukat hirdeti az az emléktábla is, amit bensőséges ünnepség keretében lepleztek le a maguknak épített munkásmozgalmi bölcső, a Trefort utcai kultúrotthon falán, K, i.
