Békés Megyei Népújság, 1969. október (24. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-12 / 237. szám

IM», október 12. 2 Vasárnap Több halálos áldozat Montrealban Montreal A kanadai Montrealban, a vá­rosháza épületét pénteken a késő délutáni órákban több, mint ötszáz acélsisakos katona és szu­ronyokkal, könnygázgránátokkal, valamint lángszórókkal felszerelt rendőr vette körül. Az épület kör­nyékén és tetején géppuskákat állítottak fel. Az összecsapások­nak több halálos és számos sebe­sült áldozatuk volt. A montreali polgármester pén­tek esti felhívásában nyugalomra intette a lakosságot. A rendőrség mintegy húsz személyt előzetes letartóztatásba vett. Lapzártakor jelentették: A Szojuz—6 teljesíti a kitűzött feladatot Moszkva A SZOJUZ—6 űrhajó, magyar idő szerint 14 óra 56 perckor be­fejezte második fordulóját a Föld körül. Sonyin űrhajóparancsnok jelen­tette, hogy az űrhajó személyzete teljesíti a kitűzött repülési prog­ramot. A napelemek üzembe helyezése után Sonyin kézi úton elvégezte a Napra tájolást. Ez­után az űrhajósok ’hozzáfogtak a tudományos kísérletekhez. A kapcsolat az űrhajóval meg­bízható. A SZOJUZ—6 űrhajó berende­zései kifogástalanul működnek. Az űrhajósok jól érzik magu­kat. A SZOJUZ—6 folytatja repü­lését. (TASZSZ) AMERIKAI VISSZHANG Washington A Egyesült Államokban igen ! nagy érdeklődéssel fogadták az új szovjet űrkísérlet hírét. Vala- | mennyi rádióállomás hírei elején ; számolt be a SZOJUZ—6 űrhajó felbocsátásáról. Külön kiemelték! a híradásokban a kísérlet legér- j dekesebbnek minősített vonását,! azt, hogy az űrhajósok a hegesz- ! tési folyamatot is kipróbálják a világűrben. (MTI) Egy hét a világpolitikában Befejeződött az álltalános politikai vita az ENSZ-ben — Jó hír Géniből — A francia külügyminiszter Moszkvában — Előkészületek a bonni kormányalakításra Tanzánia Afrika modern országa Dar es-Salaam ma afrikaibb és modernebb, mint nyolc esztendő­vel ezelőtt, amikor e kelet-afrikai ország függetlenné vált Ez a megállapítás érvényes egész Tan­zániára, amelynek elnöke, Julius Nyerere, hétfőn néhány napos látogatásra hazánkba érkezik. Afrikaibb lett ez a tízmilliós ország, mert megszabadult az an­gol gyarmati tisztviselőktől, kato­náktól, sőt a nagy angol bankok­tól, társaságoktól is. A tanzániai földben rejlő kincseket már ko­rábban államosították, s 1967-ben erre a sorsra jutottak a külföldi tulajdonban levő bankok, a kül­| Ghánában és más országokban I történtek ilyen lépések. A Tan- : zániát kormányzó TANÚ—párt I és személyesen Nyerere elnök, í 1967 januárjában Arusha városá­ban körvonalazták a sajátosan értelmezett „tanzániai szocializ­mus” széles körű programját. Az „arushai nyilatkozat” elvei közé tartozik két a fő termelőeszközök ellenőrzése, valamint az államnak az a felelőssége, hogy megakadá­lyozza az ember ember által, vagy a csoport csoport által való ki­zsákmányolását és a nagy vagyo­nok felhalmozását. Nyerere elnök tisztán látja a tanzániai realitásokat, azokat a sürgető feladatokat, amelyekre az ország erőforrásait összpontosítani kell, hogy a „modernebb” jelző is általánossá váljék. A gyarmati örökség és a szegénység azonban olyan korlátokat szab a széles kö­rű program megvalósításának, hogy Tanzánia is kénytelen élni a külföldi segélyek adta lehetősé­gekkel. A sokfelől elfogadott se­gélyek és kölcsönök hatásával is számolniuk kell, mert e hitelek nélkül, aligha építhetnék meg pél­dául a jövőre üzembe lépő 30 ezer tonnás acélhengerművet, vagy a kínai hitellel tervezett 1100 kilométeres - Tan-Zam vasutat, amely a zambiai rész­nek biztosít tengeri kikötőt. A nagy építkezések mellett azonban elsősorban a mezőgazdaság korszerűsíté­sét kedték meg. Az ül­tetvényeken nem ritkaság a trak­tor, szivattyú. Az ország nagy részében azonban a rövid nyelű kapa helyett először a vasekét kell elterjeszteni, hogy mélyebben szántsanak a kukorica és a köles alá. Ugyancsak az egyik legkö­zelebbi teendő a gyapotban gaz­dag ország saját textiliparának megteremtése: Tanzánia a tervek szerint már 1970-ben önellátó lesz textíliákból. Ezek a modernizálás legfonto­sabb lépcsőfokai, amelyek kellő gazdasági alapot teremtenek az önálló, progresszív tanzániai kül­politikához is. Tanzánia az afri­kai kontinens progresszív erőihez tartozik, s aktívar« támogatja a nemzeti felszabadítási mozgalma­kat Dar es-Salaamban nem titkol­ják, hogy a mozambiki és más fegyveres felszabadító-mozgalmak biztos bázisra találnak Tanzániá­ban, a portugál kolonial izmus és a dél-afrikai rhodéziai fajüldözők elleni harcukban. S ha bizonyos kérdésekben — mint például a nigériai-biafrai háborúskodás — a tanzániai álláspont el is tér más progresszív afrikai országo­kétól, az Afrikai Egységszervezet­ben Tanzánia az antikolonialista erők összefogásának szervezője. Ez a politika találkozik azzal az igyekezettel, hogy szélesítse kap­csolatait a szocialista országokkal. Ennek egyik fontos mozzanata Nyerere elnök világkörüli útjá­nak, moszkvai és budapesti állo­mása is. Ebből az alkalomból meleg sze­retettel köszöntjük kedves vendé­günket a hazánkba érkező Julius Nyerere elnököt. S. T. LezáruíBt az ENSZ-közgyűlés el­ső szakasza, az általános politikai vita, s legtöbb külügyminiszter már el is hagyta a világszervezet New York-i központját. A vitá­ban 126 tagállamból 117 ország küldötte fejtette ki véleményéit a világpolitika legégetőbb kérdéséi­ről. A vita a legtöbb kommentá­torban az elégedetlenség érzetét kelti, s az ENSZ mélyülő válsá­gáról írnak annak kapcsán, hogy az idei közgyűlés sem hozott lát­ványosabb fejleményeket, olyan akciókat, amelyek elősegíthetnék a vitás nemzetközi problémák gyors rendezését. Feltűnő passzi­vitás jellemezte az Egyesült Ál­lamok és a NATO-országok de­legációit Viszont még a legelfo­gultabb nyugati kommentátorok is kénytelenek megjegyezni, hogy a szovjet delegáció tanúsította a legnagyobb kezdeményezőkészsé­get. A nemzetközi biztonság meg­szilárdítására vonatkozó szovjet javaslat és a vegyi és bakterioló­giai fegyverek eltiltásáról szóló indítvány, melyet a szocialista országok közösen terjesztettek elő, máris nagy érdeklődést kel­tettek. Ezeket a javaslatokat a későbbiek során részletesen meg­vitatják az ENSZ bizottságaiban. Kedvező fogadtatásra talált az a javaslat, melyet külügyminiszter- helyettesünk, Púja Frigyes ter­jesztett elő felszólalásában, ami­kor indítványozta, hogy jövőre az ENSZ 25 esztendős jubileumi közgyűlésén kormányfők vezessék a küldöttségeket. Nagy súllyal szerepelt a közgyűlés vitájában a vietnami háború és a közel-keleti válság problematikája. Genfben időközben eredményt ért el a Leszerelési Bizottság, mely március ót» tanácskozik. Si­került közös szovjet—amerikai tervezetet kidolgozni, amely meg­tiltja a nukleáris és egyéb tömeg- pusztító fegyverek elhelyezését a tengerek fenekén. A szerződés- tervezet kompromisszum ered­ménye. A szovjet delegáció ugyanis radikálisabb megoldásért küzdött, s azt szerette volna el­érni, hogy a tengerek fenekéről semmiféle veszély ne fenyeget­hesse az emberiséget, s ezért a szovjet javaslat teljes demilitari- zálást irányozott elő. Kitűnt azon­ban, hogy ezt Washingtonnal pil­lanatnyilag nem lehet elfogadtat­ni, s ezért a szovjet diplomácia . kereskedelem, s egyes vállalatok és ültetvények is. Az „afrikanl- zálás” az élet minden területén elkezdődött, de igazán 1967-ben kapott lendületet az ,.arushai nyilatkozat” alapján. Afrikában sokféle kísérlet kez­dődött egy olyan társadalmi rendszer megteremtésére, amely felszámolná a kolonializmus ma­radványait, s a szocialista eszmék felhasználásával a külföldi mono­póliumoktól mentes, „nem-kapi­talista” útra vezetné a kontinens országait. Guineában, az Egyesült Arab Köztársaságban, korábban A Tengerészeti Titkosszolgálat és az FBI, a Pastorius-akció fe­lett aratott sikerével nem elé­gedett meg. New York volt a központja a csapat- és hadi- anyagszállításoknak, amelyek a brit szigetekre és Afrikába irá­nyultak. Az USA elhárító szol­gálata külön főhadiszállást ren­dezett be a New York-i Skylin iroda felhőkarcolójában. Innen reggeltől estig kutatták a tenger horizontját: nem tűnik-e fel va­lahol egy tengeralattjáró? lgen- ám, de Amerika nemcsak a fa­siszta Németországgal, hanem Olaszországgal is háborúban állt. A New York-i kikötő pe­dig, amely az időben a hadiszál­lítások hetven százalékát lebo­nyolította. már évek óta a Cosa Nostra gengszterbanda ellenőr­zése alatt állt és a banda főnö­ke köztudottan olasz volt. A tit­kosszolgálat emberei képtelenek voltak minden étterem, minden szálloda portása és pincére mel­lé ügynököket állítani. Nem ve­hették át az összes bárfiú és portás állását és mégis, elenged­hetetlenül szükséges volt, hogy a szóban forgó vállalkozásokat va­lami módon ellenőrizhessék. Ho­gyan lehet feltűnés nélkül be­jutni ezekre a helyekre, amelye­ket csendben és láthatatlanul a maffia ellenőrzött. A Church Street 90. számú épület közvetlenül a móló köze­lében épült, a Wolwoorth-áru­Szamos Rudolf: A MAFFIA SZIGETE A kutyaszorító hazkonszern felhőkarcolója tö­vében és itt ütötte fel főhadi­szállását a Tengerészeti Titkos- szolgálat. Innen irányították Amerika atlanti-óceáni partvi­dékének védelmét. A régi és a frissen bevonult munkatársak a katonai hatóságokkal és az ügyészségekkel azért is szoros kapcsolatot tartottak, mert a titkosszolgálat űj tagjait ezek­ből a polgári intézetekből ver­buválták. A férfiak között, akik máról holnapra elegáns sötét­kék tengerész-egyenruhában az épületbe ki-bejártak volt James O’Malley és Anthony Marsloe is. A háború előtt mindketten a Frank Hogan vezetése alatt ál­ló New York-i kerületi ügyész­ségen dolgoztak. Hogan volt ugyanis a maffia-ügyek specia­listája. Mindaz a felvilágosítás ami a bűnözőktől és az alvilág­ból a hatóságok fülébe jutott, végül is Hogan kezében összpon­tosult. Ez a kerületi ügyészség az olasz származású Hogan ré­vén jól ismerte a maffia hall­gatási parancsát az Omerta-t, és Anthony Marsloe maga is kitű­nően beszélte a szicíliai tájszó­lást. 1942 márciusában a két új­sütetű titkosszolgálati tiszt öreg főnökük, Hogan irodájában ül­dögélt, a rakeittek (a New York-i argóban egy-egy maffia műkö­dési vonalát jelenti a szó: pél­dául a prostituáltak rakettje New York összes bordélyházát ellenőrzi) szakértője, Murray I. Gurfein társaságában. Gurfein- nek nem kevés része volt ab­ban, hogy 1936-ban a New York-i maffia egyik vezérét, Lucianót börtönbe csukhatták. O’Malley és Marsloe új munka­körük nehézségeiről panaszkod­tak, mondván, hogy szinte lehe­tetlen feladat a New York-i ki­kötőt a kémelhárító szolgálat felügyelete alá vonni. A megbeszélésre nem sokkal később megérkezett Roscoe Mc- Fall. a két tiszt elöljárója, és tanácsot kért Gurfeán-től tevé­kenységük legnagyobb akadálya, a hallgatás megtörésére. „Nyíl­tan kimondom, kutyaszorítóban vagyunk, de nekünk mégis I hajlékonyságot tanúsított. Meg- ' egyeztek abban, hogy legalább a ! legnagyobb rosszat kizárják, s | túl a 12 mérföldre kiterjedő part. menti vizeken, tilos legyen bármi­féle tömegpusztító fegyver kilö- í vésére alkalmas szerkezetet a ten- j ger vize alá süllyeszteni. Ez any- nyit jelent, hogy nem fenyegeti az embereket váratlan nukleáris ! támadás veszélye az óceán mélye ! felől. Bár ez periferikus megálla­podás lesz, ha végül is az egész [ leszerelési bizottság jóváhagyja, | de mégis azt jelzi, hogy az atom- l sorompó-szerződés által jelzett úton tovább haladnak előre. Nyugatnémetországban Heine- martn köztársasági elnök hivatalo. san is közölte Kiesinger kancel­lárral, hogy október 21-ón Brandt, nak ad megbízást kormányalakí­tásra, a szociáldemokrata—szabad demokrata kis koalíciós kormány­ban, mint híre ment, három tárca jut majd a szabad demokraták­nak. Rendkívüli érdeklődéssel várják Brandt készülő program- nyilatkozatát, mely sok tekintet­ben választ ad majd arra, hogy mennyire tanúsít a szociáldemok­rata pártvezér megértést az euró- j pai és nyugatnémetországi reali- ; tások iránt, most a választások j után. Illetve: a programnyilatko­zat ismeretében jobb áttekinté- I sunk lehet majd az új kormány leendő politikájárói, várható lé­péseiről. Schumann francia külügymi­niszter Moszkvába utazott, hogy személyesen vezesse a francia de­legációt az úgynevezett nagybi­zottság ülésén, mely rendszeresen találkozik, a szovjet és a francia fővárosban, a korábbi megállapo­dások értelmében. Schumann moszkvai útját Párizs nyilván lát. ványos gesztusnak is szánta: azt kívánja jelezni, hogy Pompiflou kormánya folytatja az együttmű­ködés keresésének azt a politi­káját, melyet De Gaulle volt francia elnök nyitott meg. Egyes kommentátorok ebben a hirtelen j elhatározott útban többet is lát- j nak: szerintük Párizs attól tart, j hogy Brandt új kormánya kezde­ményezéseket tesz, Franciaország ; manőverezési tere leszűkül, s a | francia politika háttérbe szorul. Eszerint a francia külpolitika j Schumann moszkvai útjával en- ' nek akar elébe vágni. gyorsan keQ cselekednünk.” Gurfein azt tanácsolta, hogy á szolgálat teremtsen kapcsolatot az alvilág képviselőivel, a gengszter-maffiák vezérelvéi. A kapitány fanyalogva jegyezte meg: Vajon célravezető-e ez? Bízhat-e bennük az ember és összekapcsolhatjuk-e Amerika védelmét Mussolini csatlósaival es operálhatunk-e fasisztákkal? Mi a biztosíték arra, hogy ten­geri kalózok a mi segítségünk­kel, jó fizetség ellenében nem teremtenek-e kapcsolatot ellen­ségeikkel. Hogan azonban ellentmondott: „Azt hiszem, és erre építhe­tünk, hogy az olasz rakett- gengszterek között nagyon sok lojális amerikai akad. Ahogy én őket ismerem, nem sokat adnak Mussolinire”. Hogan elmondotta mindazt, amit szicíliai útja során tapasz­talt azok után, hogy Mussolini Olaszországban a fasiszta dikta­túrát bevezette. Hogan jól szá­mított, a Cosa Nostra egyik fő­vezére még a börtönbe is lojá­lis amerikainak bizonyult. Maf­fia rakettiét utasította, hogy működjön együtt a kémelhárí­tással. Lueianonak bőségesen volt oka, hogy az olasz fasiszta diktatúrát gyűlölje. Mussolini utasítására ugyanis í 925-ben rokonait a fasiszta vésztörvény- szék megtizedelte. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom