Békés Megyei Népújság, 1969. szeptember (24. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-11 / 210. szám
196». szeptember 11. 3 Csütőríük A had kivétel? Hajdú János olvasónk panaszolja j eveiében, hogy bár Békéscsabán a Szarvasi utat mindennap seprik, de | a hidat sohasem. Pedig volna mit, hiszen az úttestről a gépkocsik az út szélére hordják a szemetet, salakot, s így a híd mindkét oldalán térdig érő dudva hajtott ki. Emiatt esős időben a víz nem tud lefolyni, ami már sok bosszúságot okozott a gyalogosoknak. Kérése az lenne, hogy a hidat szabadítsák meg ettől a nem éppen épületes látványtól, s ha nem is mindennap, de időnként seperjék! le azt is. Szarvas Lászlótól, a békéscsabai tanács építési és közlekedési osztályának vezetőjétől kaptunk választ. A | szarvasi híd a KPM Igazgatósága ke- i zelésében van, de takarításáról a: kertészeti és köztisztasági vállalatnak j kell gondoskodnia. A tanács felhívja j a vállalat figyelmét, hogy minél ha- j marabb végezze el a hídfelület kar- i ban tartás át s takarítsa el a híd két j oldalán lerakodott szemetet és gazt, I sajnos, igen. Felvételünk a Gyuiai Lrnyöképszűrö Laboratórium ban készült, ahol ilyen körj^c- zetben végzik több ezer ember tüdőfelvételeinek hívását. Szerencsére az elmúlt napokban hozzákezdtek a laboratórium rendbe hozásához. Éppen ideje. Mi less a tűseiőutalványolt sorsa f Untig egy új postahivatal felépül örömmel értesültünk arról, I repel egy új, korszerű postahiva- hogy megoldódik végre a kétegy-1 tál építése. A tervek szerint a házi postások jogos panasza. Je-(község központjában, a Dózsa lenleg ugyanis az a helyzet Két- egyházán, hogy kilenc postai dolgozó áldatlan munkakörülmények közt tevékenykedik. A túlzsúfolt hivatali helyiségben a telefonkezelő közvetlenül a pénztáros mellett dolgozik, az alkalmazottak csak egymást akadályozva tudnak megmozdulni. így aztán nem csoda, hogy állandó idegfeszültséget jelent a pénzzel v'aló munka, hiszen itt havonta 4—5 millió forintos forgalmat is lebonyolítanak. Ráadásul a huzatos helyiségben a világítás sem megfelelő. A csomagraktárt nem tudják rendeltetése szerint használni, mert olyan kicsi a- hely, hogy egy ember alig tud bemenni. A nagyobb küldeményeket a kézbesítők szobájában tárolják, ez a helyiség viszont állandóan beázik. Romhányi Istvánná hivatalvezető elmondta, hogy ebben az évben már háromszor javíttatta meg a tetőt, de hiába, nagyobb esők után mindig átned- vjpsedik a mennyezet. ^ A rohamosan fejlődő Kétegy- báza mindenképpen „kinőtte” már ezt az elavult postaépületet. A község vezetői elmondották, hogy a közeljövő tervei közt í-zeGyörgy út 25. szám alatti ház helyén építkeznének, ahol jelenleg özv. Dávid Györgyné lakik. A hetvenéves Dávid néni viszont nyugtalanul alszik, mióta meghallotta a hírt, hogy kisajátítják a házát, ezért is fordult hozzánk. Beszélt a tanácsi vezetőkkel, azok elmondták neki, hogy mit terveznek, de az idős özvegyasz- szony mégis nyugtalanságban él. Nem tudja, hogy vele mi történik majd. Nem szívesen válik meg azoktól a szobáktól, ahol az életét leélte. Harminckilenc évvel ezelőtt építették a házat a férjével, minden emlék odafúzi őt. Kertjét szépen ápolja, baromfit tart, a termelőszövetkezettől kapott terményt is el tudja helyezni. — Ilyen házat máshol úgyse tudnak nékem adni — mondta, majd így folytatta. — Voltak itt [ emberek, megnézték a lakáso- j mat. Lementek a pincébe, fölnéztek a padlásra, méricskélték a! portát, aztán elmentek. Azt se tudom, mennyire becsülték fel a ház értékét. Nem tudom, mi lesz velem. Á tanácsi vezetők megígérték, hogy megpróbálják megnyugtat• •• ni Dávid nénit, hiszen őt semmiképp se éri sérelem. A helyszínen látott tapasztalatok alapján elképzelhető viszont egy olyan megoldás is, hogy a jelenlegi postahivatal mellett építkeznének. Bár ez a telek nincsen a község mértani középpontjában, de ez is a főutcán van, az új orvosi rendelő is a közelében épül. Itt 'a kábelek átszerelése jóval kevesebbe kerülne. Tudomásunk szerint az új postahivatal elkészültéig a jelenlegi, elavult épületet fel akarják újítani, mintegy 200 ezer forintos beruházással. Ha mielőbb hozzákezdenének az új posta felépítéséhez, akkor ezt az összeget is megtakaríthatnák! Reméljük, hogy az illetékes szervek körültekintő intézkedései után, rövidesen megoldódnak Kétegyházán ezek a gondok. Itt az ősz — írja H. M. Békés. Csabáról — ás máskor már ilyenkor bent van a szén a kamrában. A békéscsabai gyárak dolgozói és főleg a kis keresetű emberek részére naigyon sok tüzelőutalványt osztottak ki, de a békéscsabai TÜZÉP-telepeken most már hónapok óta nincs szén. Mit tesz a megyei TÜZÉP Vállalat, hogy a sok kiosztott utalványt be is lehessen váltani?” Olvasónk levelét eljutattuk a Békéscsabai Tüzelőszer- és Építőanyag Kereskedelmi Vállalathoz. Onnan az alábbi választ kaptuk: A panasztevő a „barna szenet várók” nevében beszélt. Tény viszont, hogy telepünkön egész éven át 7—10 ezer mázsa borsodi szenet tárolunk, főleg azért, mert az sem a vevők, sem az állomáson „ácsorgó fuvarosok” nem voltak hajlandóak megvásárolni, mivel az dió nagyságú. Jelenleg is az tapasztalható, hogy mind a vevők, mind a fuvarosok kizárólag borsodi darabos vagy legfeljebb kockaszenet akarnak vásárolni. Bár a borsodi szenek forgalma az előző évhez viszonyítva 102,2 százalék a különböző szeneket továbbra is csak a szénbányászat termelési összetételének arányában tudjuk beszerezni. Mivel az országos széntermelés csupán 40 százaléka borsodi szén, így nyilvánvaló. hogy a vevők igényeinek kielégítése borsodi szénnel szintén ilyen mértékű lehet. A TÜZÉP-től kapott hivatalos lévél írói a témával kapcsolatban két észrevételre hívják fel a figyelmet. Az egyik az, hogy az állomáson tartózkodó magánfuvarosok összeszedik a vásárlók utalványait, azzal az ígérettel, hogy kizárólag borsodi szenet fognak szállítani. Ugyancsak a fuvarosok terjesztik a lakosság körében azt a tévhitet, hogy csak egyfajta szén létezik, és ez a borsodi, s másra nem érdemes a pénzt kiadni. A két levelet kommentár nélkül adjuk közre, de a TÜZÉP-től kapott válasz néhány befejező mondatával teljes mértékben egyetértünk. „Ha a tüzelőanyagok házhoz szállítását állami fuvarozó vállalat végezné, úgy a lakosság tüzelőanyag-ellátása mindenféle vaklárma és pánikkeltés nélkül rendben lebonyolódna.” Hogyan szá Néhány héttel ezelőtt felkereste szerkesztőségünket Belanka Judit, a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium negyedik osztályos tanulója három társával. A lányok Mezőhegyesen, az állami gazdaság belső-peregpusztai hibrid üzemében dolgoztak két hetet. Elpanaszolták, hogy lecímereztek egy olyan táblát, amelyiken az előző j turnus is dolgozott. De azok ezt a munkát hanyagul végezték el. Az előző csoportban ezer forintot keresett egy-egy lány. Ugyanakkor a második turnusban dolgozó lányok egy főre eső keresete alig haladta meg a négyszáz forintot. Vajon hogyan számolták el munkabérüket? — panaszolták a lányok. Oláh Jánostól, a Mezőhegyesi Állami Gazdaság igazgatójától kaptunk választ. Az első turnusban dolgozó brigádokba a legmagasabb egy főre eső kereset ezer fo- j rint volt. A második turnusban i dolgozó lányoknál 840 forintra csökkent. Ez azzal magyarázható, hogy az említett időszakban rossz veit az időjárás. A szerkesztőséget felkereső Belanka Judit keresete [ 647 forint, ebből a gazdaság a napi étkezésért járó pénzt levonta. A gazdaság a táborparancsnokságra bízta a címerezési terület felosztását, s azt is a parancsnokság I állapította meg, hogy egy-egy brigád mennyit teljesített. A gazdaság bérszabályozásában egy ka- tasztrális hold címerezési munkabére 236 forint, az utócímerezésé pedig katasztrális holdanként 47 forint. A kukorica nagyságára a gazdaság e munkabérre 20 százalékos bérpótlékot számolt el. A panasztevő brigádnak is módjában lett volna többet keresni. Hiszen ugyanabban a turnusban 840 forint átlagkeresetet több brigád is elért. Ehhez a válaszhoz azonban azt is hozzá kél] tennünk, hogy bizonyára nem a lányok munkakedvével volt: baj, hanem a munka elosztásával. Hiszen az utócimerezés nem kecsegtette őket magas kereseti lehetőséggel. A táborparancsnokságnak úgy kellett volna elosztani a munkát, hogy a második csoport is a jobb keresetet nyújtó címerezési hasonló arányban végezhesse, mint az első turnus. Folyik-e a kút ? Kezdjük a végén. A levél alá- j írása a következő: elvtársi üdvöz- ( lettel a környék lakói. Feladó: „Dugó”. Nem szeretnénk tréfára venni a dolgot, s reméljük, titokzatos olvasónk sem ültetett fel bennünket. A levél és egyben írásunk kérdése, folyik-e a kút? Olvasónk azt állítja, hogy folyik, mégpedig jobban is, mint kellene. Már az árok is tele van vízzel, s a környék szinte bűzlik. Túlzásokra hajlamos karikaturistánk (és melyik karikaturista nem ilyen?) ezt a rajzot készítette a panasz nyomán. A békéscsabai I V7. kerület, Vandháti úton levő I 22-es üzlet előtti kútról van szó. í Segítségül a Szerkesszen velünk rovatot kéri a nem minden ötlet nélküli, s magát Dugónak nevező kedves olvasónk. A viz- és csatornamű vállalatnál kopogtattunk a levéllel, ahol óvtak bennünket az elhamarkodott ítélettől, mondván: az emberek már nemegyszer kiáltottak tengert egy tenyérnyi tócsa láttán. Nos, az inkriminált kút környékét a vízügyi szakemberek személyesen felülvizsgálták. Sőt a távolabbi kutakhoz is elmentek és kiderült, hogy igazuk volt, nincsen semmi aggodalomra ok. Nem kell a lakóknak csónak, mint ahogy azt karikaturistánk ábrázolta. Bonyodalmak a poharas sör körül... í ...címmel levelet írt a Szerkesszen velünk rovathoz Horváth Imre békéscsabai olvasónk. A levélben elpanaszolta, hogy az egyik augusztusi napon betért a békéscsabai 6-os számú j bisztróba. Egy pohár sert rendelt, de a eör helyett azt a választ kapta, hogy ! poharas sört nem szolgálhatnak ki. Olvasónk ezt sérelmesnek találta és a ! panaszkönyvet kérte, hogy bejegyezze panaszát. De az üzletvezető nem j volt hajlandó rendelkezésére bocsátani. Azzal az indokkal, hogy a panasz nem jogos. Olvasónk ebbe nem nyugodott bele. Ezután az illetékes kereskedelmi iel- ügyelőséghez fordult. Az Állami JKe- reskedelmi Felügyelőség megvizsgálta olvasónk bejelentését, és levélben tájékoztatta a kivizsgálásról. Horváth Imre nem találta kielégítőnek ezt a választ, és ennek nyomán felkerestük a Békés megyei Vendéglátóipari Vállalat áruforgalmi osztályának vezetőjét, Benedek Gyulát, aki elmondotta, hogy a vállalat vezetői, az említett Szarvas Bisztró színvonalának biztosítására tették meg azt az intézkedést, hogy a belső presszóhelyiségben csak üveges sört szolgálhatnak ki a fogyasztóknak. Erre többek között azért is volt szükség, mert a bisztró aránylag nagy forgalmat bonyolít le, és többször előfordult, hogy hangoskodások zavarták a belső helyiségben levőket. így szeretnék biztosítani. hogy kulturált kiszolgálással vegyék elejét az oda nem illő jeleneteknek. Ez laboratórium ?
