Békés Megyei Népújság, 1969. szeptember (24. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-11 / 210. szám
19W. szeptember 11. 4 Csiltörtfik Kitüntetett népűvelii Két dolog foglalkoztatja, köti le minden szabadidejét, hangarchívumot készít neves sárréti emberekkel, parasztköltőkkel, muzsikusokkal, nótafákkal és mesemondókkal és a Szeghalmi Földművesszövetkezet történetét írja. Csanádapéca története című munkájára annak idején felfigyelt mindenki, akit a helytorté- netírás hivatalból vagy nem hivatalból érdekel, aztán Szegha- lom-Halaspusztára került tanyai tanítónak, most Szeghalmon tanít, és a lelke, mozgatója a járási honismereti bizottságnak. Kitüntetése, a Miniszteri Dicsérő Oklevél teljesen megérdemelt. Elismerés és nem előlegezett bizalom, Miklya Jenő másfél évtizedes kutatómunkája, gyűjtő- szenvedélye és álhatatossága nemhogy töretlen, hanem évről -évre alaposabb, következetesebb. Ízléssel berendezett lakásának egyik szobájában ülünk, a magnetofon lassan surrogva indul, mikrofonzúgás, egy-két kattanás, aztán okarina-futamok: Tóth András népzenész okarinán, aztán furulyán, tárogatón és citerán játszik, közben elmondja élete történetét. „Legénykoromban egyik faluból a másikba jártunk a cite- razenekarral...” ötvenéves emlékek. Nemcsak a kitüntetése az apropó, hogy itt, a lakásán rengeteg festmény, népi kerámia társaságában az elmúlt évekről beszélgetünk, hanem a szeghalmi múzeum ügye is, mely ugyan még nem létezik, de ha meg lesz, Miklya Jenő nagy érdemeit felsorolják majd. „A Nemzeti Bank épületébe költözünk, ott lesz a Sárréti Múzeum, — mondja. A terv az, hogy már jövőre közgyűjteménnyé nyilvánítják az összegyűjtött anyagot. A múzeumbarátok körét is megalakítottuk. Sok az áldozatkész érdeklődő ember Szeghalmon, és ha a múzeumról van szó, mindegyik kész tenni valamit”. Aztán mégis a kitüntetés. „Örülök, nagyon jól esett. Céljaim vannak, sok mindent szeretnék mégírni, összegyűjteni, rendszerezni. A tanítói munka is alaposan leköt, de ami szabad időm van, az mind a helytörténetírásé, és a múzeumé”. Sétálunk kicsit a községben. Jobbról is, balról is a városiasodó Szeghalom tekint ránk. A tanácsháza modern épülettömbje már a jövőt varázsolja ide, a főtérre. Álmodozni kell, igen, a jövőről álmodozni kell. A Sárréti Múzeumról, kitűnő tanulmányokról, melyek megírásra várnak. „Most fejeztem be a Szeghalom környéki felszabadító harcok történetét összegező tanulmányomat, említi még, és már most szóba hozza az 1970-es Sárréti Napokat, mely a tavalyinál sokkal izgalmasabb, érdekesebb lesz. Mert erre is gondol már, és hamarosan Szabó Pálhoz utazik ez "■ " b-n Budapestre... Sass Ervin Ankét u nagy hozamú búzatermesztésről Fontos kérdést tárgyalnak megyénk és Csongrád megye mező- gazdasági szakemberei azon az értekezleten, amelyet az Állami Gazdaságok Országos Központjának Békés—Cnongrád megyei Főosztálya hívott egybe szeptember 11-én, csütörtökön 9 órára az Orosházi Állami Gazdaságba. Zsibók András területi igazgató tájékoztatása szerint az értekezleten a nagy hozamú búzatermesztés és a búzatermesztés időszerű problémáit vitatják meg. Népfront-ülés A Hazafias Népfront Szeghal-1 mi Járási Elnöksége szeptember 10-én kibővített elnökségi ülést tartott, amelyen Vujovich Zoltánná, a járási könyvtár vezetője értékelte Az olvasó népért mozgalom munkáját. Ezt követően Molnár Erzsébet népfront járási titkár tartott tájékoztatótj hazánk felszabadulásának 25. j évfordulójával kapcsolatos te-J endőkről. Tanévnyitás Szarvason A Szarvasi Óvónőképző Intézet szeptember 14-én, vasárnap délelőtt tartja tanévnyitó ünnepségét. Ez alkalomból Szabó Mihály igazgató mond ünnepi beszédet. A nap kedves színfoltja lesz az arany- és gyémántdiplomák átadása és a most indulók eskütétele. Az évnyitót az intézet énekkarának és szólistáinak kultúrműsora zárja. [Nagy ünnepre készülünk: Szorgos kezek friss szint varázsolnak Sattongán Kaptuk az alábbi levelet: „Battonya község dolgozói nagy megelégedéssel olvasták a Békés megyei Népújság 1969. szeptember 7-i számában megjelent „Nagy ünnepre készülünk: szépítsük megyénket” című cikket, ami a Hazafias Népfront megyei elnökségének felhívását tartalmazza. Miután a felszabadulási ünnepségek megyénkben, de országos viszonylatban is községünkben veszi kezdetét, örömmel számolhatunk be, hogy községünk ünnepi díszben akarja megünnepelni szeptember 23-át, október 6-át és április 4-ét. A 25 éves évforduló napjára készülve mozgalmasak a község utcái, szépül a főtér, készül a felszabadulási emlékmű. Az utcai nyár végi virá- goskertekben a felszabadult szórgos emberek kezei üde, friss szint varázsolnak. Magunkévá tesszük a felhívásnak azt a részét is, hogy gondoskodunk azokról, akik velünk együtt igazán tudnak örülni az ünnepnek, de fizikai erejük nem teszi őket képessé arra, hogy házuk táját szépíteni tudják. A felhívás elfogadása mellett a községi Hazafias Népfront bizottság elnöksége, aktivistái — együtt kérünk minden községet és várost, csatlakozzanak a felhíváshoz, s az abban közöltek teljesítésével mindannyiunk gyönyörködtetésével köszöntsük felszabadulásunk 25 éves évfordulóját." Hazafias Népfront BizottságBattonyai Elnöksége Húszéves születésnap Szamárfogattól az összkomfortos lakásig Falunapon ünnepelte fennállásának 20. évfordulóját a kamuti Béke Tsz. Ott volt mindenki, egy teremtett lélek sem maradt odahaza. Kíváncsiak voltak, milyen is egy jubileumi ünnepség. A rendező bizottságot az a cél vezette, hogy a tsz alapításának 20. évfordulóján afféle történelmi tükröt tartson a kamuti emberek elé. Fellapozták az emlékeket. Kutatták, hogyan is indult el a szövetkezeti gazdálkodás útján 45 kamuti paraszt. Mijük volt akkor és milyen vagyonnal rendelkeznek ma? Ez volt a,mottó. Azután a gondolatsort ízére bontották és a fakuló emlékek közül kibányásztak egy szamárfogatot. Húsz esztendővel ezelőtt egy csacsipár alkotta a Béke Tsz első hámosjószágát. Akik abban az időben kívül voltak a tsz-en — lehettek 800-an vagy 900-an — csak legyintettek a szamárfogat láttán. Mit akarnak ezek az egy pár szamárral? — mondták úton-útfélen. Ezekkel még szántani sem lehet. Ha pedig az ekét nem engedik le a kormánylemez tetejéig, nézhetik mát terem a zsíros kamuti föld. Az akkori állapotok ma legfeljebb mosolyt csalnak, varázsolnak az emberek arcára. Az ünnepségen felvonuló alapító tagok előtt „ez volt akkor” felirattal ott kocogott a szamár- fogat. Azután ahogyan a tsz fejlődött, erősödött, vonultak a szebbnél szebb lovak fényesre kefélt, csillogó szőrrel, s olyan szerszámmal, amilyen 25 évvel ezelőtt csak a grófnak volt. A lovak és lovasak díszmenetét a gépek sora követte. Ismét egy kis ízelítő az emlékekből. Az emberek hiányolták, hogy a korszerű gépek sora előtt miért nem kajtatott egy Hoffer? Lehet, hogy célzásnak szánták: a traktorosok jól becsüljék meg a Szuper-Zetorokat meg az MTZ- ket, mert ezek nagyon kényelmes gépek és jól lehet velük dolgozni. Azt mondták, az volt csak a szép idő, amikor a Hoffer egész nap ringatta a traktorost. Reggeltől estig égy helyben ülve annyira kifáradt az ember, hogy aludni sem tudott. De hát akkoriban a Hoffer volt a modern technika, most pedig a vezetőfülkével ellátott traktorok, kombájnok és munkagépek szolgálják és kímélik az embert. S amikor a különféle gépek hosszú sora elvonult, feltűnt vagy harminc személyautó. Trabant. Wartburg, Moszkvics, Warszawa és még néhány típusú kocsi, valamennyi „C”-s rendszámmal. A volán mellett tsz-tagok ültek, s a kocsiból fülig erő szájjal mosolyogtak, örültek az életnek felnőttek, gyerekek. Erre jegyezte meg Püski Sándor, a községi tanács vb-titkára: Hát ez lett a csacsifogatból ! Hát igen, ez lett a kamuti csacsifogatból és még valami: a tsz-talapító 45 kamuti ember nemcsak a szövetkezeti mozgalmat indította el ebben a községben, hanem sorsot fordító tettével megvetette, az alapját annak, hogy Kamuiból végre község lehessen. Jelenleg 800—820 család él Kamuton. Valamikor Kamut tengernyi tanyavilág volt. 1962- töl 150—160 család épített új, két-három szoba komfortos lakást a zárt településen. Így Kamut most már község formájú, mivel a falut átszelő múút melletti házsorok között, ezekre merőlegesen utcákat nyitottak. Korszerűen élnek a kamutiak. A zárt településen már ott áll a nyólctantermes, emeletes iskola, a gyönyörű kultúrház, s az ÁFÉSZ-üzlet szomszédságában már a presszó ajtaja is nyitódik olykor. Mind erőteljesebben lüktet az újfajta élet. hozza be a községbe a ma még tanyán* élő 400-7-450 parasztcsaládot. Az utóbbi húsz esztendőben tehát történt valami a tanyán FOKDIIL Dctl^ ENDRE 15. Persze, azt is világosan tudta Andris, hogy ő akkor is ezt az utat rója, ha Belanka nem kapaszkodnék ilyen elszántan mellette, akkor is, ha egyáltalán senki sem tartana vele, akkor is, ha egyedül és az utolsó szívdobbanásáig harapna és marcangolna, mint a csikasz, az üldözött. Valami vad elszántság, — bosszú az apjáért, öröm télén, szenvedéssel terhes fiatalságáért, ezért a minden képzeletet felülmúló aljasságért, ezért a kegyetlen tébolyért: ezért a fasiszta háborúért. Tomboló érzéseit a minap próbálta versbe rendezni. Ilyenformán kezdődik: „Gálád a világ. Sár és vér a föld, Peremén a sátán üvölt, A vasfog minden mulandót [kirág...” Már valami ez, de még nem minden, nem az a végsőkig feszített, fortyogó indulat, amelyet mindenképpen szándéka sorokba zsúfolni, hogy ezeknek az apokaliptikus napoknak megfelelő hevületú hangot adjon. Olyan vad orgiáját kellene megélő kamuti emberrel. Történhetett is, hiszen a község lakosainak egyes rétegeit nyomó húsz évvel ezelőtti gond már a múlté. Mára azonban nemcsak a két-három szobás komfortos, gépkocsival is felszerelt lakások iránti igényig nőtt fel a kamuti ember, hanem vérében hordozza a község fejlesztésének, szépítésének anyagi áldozattal járó gondját is. A községi vízműről van szó, amely úgy mindenestől 4—4,5 millió forintba kerül. Ezt a lakosság valószínű társulati alapon hozza létre. Szóval ide is kell a jó artézi víz. Amilyen eredménynyel az utóbbi húsz esztendőben kibomlott itt a szövetkezeti mozgalom, nem kétséges, a vízmű is meglesz. Jól keresnek az emberek, igy annak nincs különösebb akadálya, hogy a tanyasiak beköltözzenek a faluba. A tsz és a községi politika itt ilyen irányba ösztönöz. A viszonylag olcsó telkek és a 20 kedvezményes (50 százalékos) fuvar meg a tsz építőbrigád eddigi munkája fedezet ahhoz, hogy Kamuion sikeresen járják a megkezdett utat. Dupsi Károly A FÖLD KÖREGENrE szólaltatni az érzéseknek, az indulatoknak, hogy a kései unokák hátán is a hideg futkároz- zon, hogy a verssorok olvastán az emberek elementáris erővel tapossanak el minden olyan kísérletet, mely ezeknek a borzalmaknak a megismétlődését célozza. Érezte Andris, hogy még nem nőtt hangban, kifejezésbeli dinamikában az eseményekhez, de azt is érezte, hogy karaktere ércesedésével a hangja is emelkedik és szilárdul, s valahogy egyre sóvárabb vágy kerítette hatalmába, hogy igazán nagy, milliókhoz szóló költészetet kellene teremtenie. Egy idő óta még Marika is kiszorult a fókuszból, a helytállás és ennek költői kifejezése mindennél fontosabb volt ezekben az órákban. Pár perc múlva félelmetes szisszenéssel fütyült el valami a füle mellett. — Dupp! Dupp! Vagy százötven méternyire tőlük, a hegytető irányában sugár alakban csapta fel a földet valami. — Dupp! Dupp! Most oldalt, úgy harminc méAz ország első művelődési háza, a Békési Járási Művelődési Központ november végén ünnepli fennállásának 20. évfordulóját. Az évfordulót egyhetes ünnepi rendezvénysorozat köszönti. Kiemelkedő eseménye lesz az országos népművelési tanácskozás és a békési művelődési házban bemutatandó dokumentációs kiállítás, amely jegyzőkönyvek, fényképek, plakátok, cikkek alapján számol be a kezdeti nehézségekről, a Békés megyei művelődési házak hálózatának kialakuj- lásáról, népművelési intézményinek eredményeiről. Tanácskozik az SZMT elnöksége A Szakszervezetek Megyei Tanácsának elnöksége szeptember 12-én, pénteken délelőtt 9 órai kezdettel tartja e havi ülését Békéscsabán, a MEDOSZ-székházban. A tanácskozáson megtárgyalják az 1970. évi tanácsi költségvetést és tervjavaslatot. Ezután az elnökség megvitatja az egészségügyi dolgozók bérkeretének felhasználását, kereseti és foglalkoztatási helyzetét, valamint a téli tüzelőellátást. ternyire nyílt meg a föld és vágott a magasba a szökőkútszerü törmeléktömeg, husángok, leveles gallyak vetődtek vele együtt a magasba. —r Akna — súgta Belanka, s intett a legénységnek: — Feküdj! Andris egy kormos kérgű bükk tövében lapult, s feszülten leste: rájuk találnak-e az aknavetők. — Ha igen, s kitör a pánik, nincs más hátra: roham, s harcolni a végsőkig — vélte Jani. — Dehogyis rohamozunk — intett energikusan Belanka. — Inkább egészen közel engedjük őket, s akkor a fák mögül egyszerre köpetünk rájuk a géppuskánkkal. Hadd törjön ki ná. 'uk a pánik, s ne nálunk. — Dupp! Dupp! Dupp! Az utolsó földfröccsenés nem lehetett távolabb huszonöt méternél. Andris ajzott idegekkel figyelt. Egyelőre senki sem mozdult a Belanka-századból. Elszántan, fegyelmezetten hasaltak a fatörzsek mögött. Belanka a géppuskák felé kúszott. S Andris megérezte: ha rájuk találnak az aknavetők, egy pillanatig sem fog habozni az elszánt kis csapat... A másik oldalon nem magyarok, nem is emberek fenyegetnek a felkon- colással. s tobzódnak az emberi vérben, hanem egy végvonaglá- sában is veszett vadállat karma fenyeget halállal — az Élet
