Békés Megyei Népújság, 1969. szeptember (24. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-15 / 213. szám
969. szeptember 14. 5 Vasárnap Mosódnak a határok Aligha igényel bővebb magyarázatot az a szakadék, mely évszázadokon át fennállt a város és falu, ezen belül a központ, a periféria, az alvég és felvég lakói között. Nemcsak az ököl és dorong által mesterkélt határok idegenítették el őket egymástól, de az életmód is. A városban élőknek megközeh'the- tőbb volt a munkahely, iskola, a mozi stb., mint a tőlük kilométerekkel távolabb élő sorstársaiknak. Az ő településüket még járda is alig kötötte össze a központtal. Mi volt, ami maradt számukra? Az óhaj és a sóhaj egy parányi jobb lét után. Az ember ember akart lenni Jól ismerjük a megosztottságot, a vágyakozó, fájó megjegyzéseket: „könnyű neki, nyugdíjas állása van.” Látott valaki is a má rendszerünk előtt nyugdíjas parasztot? Soha. Ezelőtt nem volt ilyen, noha a városi és falusi szegénység dédelgetett álma volt, hogy nyugdíjhoz jusson* ne legyen kegyelemkenyéren, ne rettegjen a létbizonytalanságtól. Társadalmi egyenrangúság után sóvárgott a vaksi ablakú földes házikóban és az elhagyatott, dü- ledező, szomorú tanyákon. Sajnos, csupán a reménységet hagyta örökül az eltávozott ősi szegénység. Ennek a régi vágynak a beteljesülése kezdődött el, amikor a munkásosztály után törvény született a tsz-nyugdíj- rói, betegségi biztosításról s folytatódott több kedvező intézkedéssel. Miért érdemelnek különösebb figyelmet nap mint nap ezek az intézkedések? Mindenekelőtt pártunk IX. kongresszusán hozott határozatnak azt a pontját erősíti, amely kimondja: „Arra törekszünk, hogy végső soron megszűnjön a különbség a munkásosztály és a szövetkezeti parasztság életszínvonala, szociális, kulturális ellátottsága között.” Ebből máris következik, hogy a falu és város bel- és külterület, al- és felvég lakóinak érdeke, azért való munkálkodása máris közös. Miért mondjuk el mindezt? Jó, ha -ezeket sem felejtjük el, ezenkívül egy érdekes adat késztetett arre. Íme: a szarvasi járásban a belterületi lakások száma kilenc év alatt 1263-mal növekedett, a külterületi lakások száma 2051-gyei csökkent Ez esetben minőségi változást hozott, a lakások számának csökkenése, felépült 1317 új lakás általában két-három szobás és 75 százaléka fürdőszobás. Ez viszont nagyon is említésre méltó. A következőkben ezt a kulturált lakásépítési programot valósítják meg. És mindehhez tegyük hozzá, hogy kevés parasztcsaládnál hiányzik már a mosógép, rádió, televízió. Tehát mosódnak a határok. Üjabb lépés ez előre a jó úton, a vágyak beteljesülése felé. Rocskár János Országos fotókiállítás Békéscsabán Az idén negyedszerre rendezik meg a „Kulich Gyula bemutatkozó jellegű országos fotókiállítást”, amelyet a Békéscsabai Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának művelődésügyi osztálya és a Megyei Művelődési Ház fotóklubja közösen rendez. Most már nemcsak nevében, de tartalmában is országossá nőtt ez a kiállítás, amely az eltelt 3 év alatt sok új tehetségnek adott alkalmat á bemutatkozásra. Az idén is a hagyományokhoz híven november 7-én a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum nagytermében nyitják meg. A Népújság interjúja Miszlay István igazgatóval lédek, zsellérek, földmunkások kezébe. Kint, az előszobában a földígénylő bizottság tagjait láthattad. Pár nap, és verjük a karókat. Erről írj verset, Andris, vagy cikket, már a holnapi újságba, ha van hozzá kedv és erő. baji élénken ellenkezett. — Nem ez az első, Pali bátyám. Pali bácsiék cikk nélkül is pontosan és szépen megcsinálják a földreformot, de az ifjúság tényleg csak az érzelemeken át fogható meg. Az ifjúsági szövetségről írj, Andris már a holnapi lapban vezércikket, olyat, amiben sok szív és tűz van, erő és lelkesedés. És egy indulószö- veg is nagyon kellene. Mostanában nem a szerelmes versek idejét éljük, hanem az indulókét. Csináld meg minél előbb! — Nem, nem, a legeslegelső mégis a földreform — emelte fel az ujját Pali bácsi. — Arról szóljon az első cikk, aztán jöhet a többi. Mintha ott se lettem volna, jó ideig szenvedélyesen sorakoztattak fel egy csomó érvet igazuk mellett, de sehogy nem tudtak megegyezni, — s ez az élénk és szokatlan „háborúság” most nagyon jólesett nekem. Leírhatatlan ul jó érzés volt tudom, hogy nekem mennyi dolgom van az új életben, csak bírjam, s hogy olyan fontos erő az én toliam, hogy két ilyen ember össze is vitatkozik rajta... Hirtelen tettvágy hulláma öntött el tetőtől talpig, s meghatot- tan ígértem meg, hogy mindkét cikket hamarosan tető alá hozom. Kint, az utcán, Laji a vállam- ra csapott — Most aztán az ifjúsági háztól sem menekülsz. Azt is meg kell nézni. A Körös-parton van, a volt Bottyánffy-villáha költöztünk be. Szépen kimunkálta nekünk a volt cukorkagyáros, még uszoda is van, az épület mögött a park, ezüstfenyőkkel. Fogadom, ha oda kiülsz, öt perc alatt megszülöd a cikket a „DISZ”-ről. Engem az ifjúsági háznál is sokkal, de sokkal jobban érdekelt valami, amit már nem bírtam tovább szorongatni magamban: — Anyám azt írta legutóbb, Kővágóékról semmi hír nem érkezett. Te mit tudsz róluk? — Semmit. Valahol a Dunántúlon nyomuk veszett. Különben, ha meg is vannak, Kővágó nem bolond előkerülni.” * * * Milyen más ez a Körös parti Bottyánffy-villa, mint azelőtt, amikor a cukorkagyáros családjai lakta! Akkoriban kihalt s mogorva volt a köimyéík, a tivornyákat is „diszkréten” bonyolították le az urak. Ma zúg, zsibong a nagy ház környéke, különösen a hall. Egyre szaporodik a hallgatóság, lassan már az erkély is fürtösen duzzad a MADISZesektől. Valami furcsa izgékony- ság, vibráló várakozás teszi fűtötté a termet. Fekete szemű, mercurgyári munkáslány lép elő: „Vörös jelek a halad útján, Hunniában valami készül...” Hunniában valaki készül... Igen, ezt tisztán és világosan érzékeli Andris az elnöki emelvényen. (Folytatjuk) Sokszor nyilatkozott már a sajtónak, sokszor elmondta művészi elképzeléseit, terveit Hét éve, amikor megálmodta és okos emberek hasznos segítségével megvalósította a gyulai Várszínházát, már kibontakozott egyértelmű célratörése, mélységes hite a színházban, a színház embereket formáló erejében. Az idén a szeptember negyedi- ki évadnyitó társulati ülésen már a színház igazgatójaként üdvözölte a régi és új tagokat, körvonalazta azt, hogy mit kér és mit akar: az interjú azonban nem maradhat el. A próbák megkezdődtek, már túl vannak a hatodik tájelőadáson is, s most, amikor e sorok megjelennek, az igazgató Romániában tárgyal a színház vendégjátékáról. NÉPÚJSÁG: Kérem ismertesse meg lapunk olvasóival is azokat a művészi célokat, melyeket mint a Jókai Színház igazgatója elérni kíván. — Az 1969/70-es színházi év terveinek összeállításánál munkatársaimmal azt a célt tűztük magunk elé, hogy korszerű és népszerű színházat játszunk Békéscsaba és a megye színházszerető közönségének. Olyan színházat akarunk játszani, amelyben a közönség legszélesebb rétegei és a színész egyaránt jól érzi magát. A helyesen értelmezett népszerű színház elvéhez hozzátartozik az is, hogy nem tarthatjuk jónak azt a színházat, amely saját „magas színvonalának” bizonyítékát abban látja, ha a közönség elmarad belőle. Az üres színház vagy a sznobok színháza nem eszményképünk. Semmiképpen sem szeretnénk, ha a színvonal igénye bármilyen okból szembekerülne a közönségvonzás igényével. Inkább azokat a megoldási módokat, művészi törekvéseket kell sikerre vinni, amelyek arra alkalmasak, hogy a fokozatosság elvének messzemenő figyelembevételével nemesítsék a nagyközönség ízlését és meghódítsák minden műfaj előadásai számára. Ügy érzem, ezt a célt tükrözi műsorprogramunk változatossága is, amelyben megtalálhatók mai drámairodalmunk korszerű alkotásai, az emberiség örök értékeit képviselő klasszikusok, és a pusztán szórakozást nyújtó zenés művek is. Egészen biztos, hogy sem az élet, sem semmilyen művészetpolitikai, esztétikai elv nem indokolhatja azt az arisztokratikus álláspontot, amely eleve a színvonaltalanság gyanújával illet minden színpadi alkotást, amelyben muzsika és humor van. A teljes emberség megkívánja a vidámságot és alapvető esztétikai igény van az életvidám, derűs muzsikára is. Rendkívül oktalan cselekedet lett volna, ha valamiféle helytelen moralizálásisal vagy nagyképűséggel kiiktattuk volna műsortervünkből az ilyen jellegű műveket. NÉPÚJSÁG: Plakátok hirdetik az új évad műsortervét, a bemutatók sorrendjét és időpontját azonban még nem ismeri a nagy- közönség. — Évadnyitó előadásunk október 10-én lesz, bemutatjuk Raffai Sarolta Diplomások című színművét. További prózai bemutatóink: M. Achard: A bolond lány november 21-én, Molnár Ferenc: Játék a kastélyban január 9-én, Shaw: Szent Johanna február 20-án, Darvas József: Szakadék című színműve hazánk felszabadulásának 25. évfordulója alkalmából április 3-án, Shakespeare: Sok hűhó semmiért május 15-én. A zenés művek sorrendje: Mag- nier—Szenes—Nádas: Mona Marie mosolya október 11-én (tájon), Móricz Zsigmond: Nem élhetek muzsikaszó nélkül november 22- én (tájon), Vörösmarty—Görgey— Stark: Handabasa, avagy a fátyol titkai január 30-án, Abay—Maj- láth—Kalmár: Ne szóljatok bele! március 13-án, Szilágyi—Eise- rnann: Én és a kis öcsém április 24-én, Fehér Klára—Vujicsics Tihamér: Csak egy telefon vagy Vujicsics—Kardos—Brand: Itt Luxemburg 14—55 június 5-én. örömmel közölhetem, hogy a gyulai Várszínház programja is elkészült. Bemutatjuk Hubay Miklós átdolgozásában ismeretlen XVI. századi szerző Balassi Menyhárt áruitatása című művét, valamint Calderon: Szegény ember ésszel él című vígjátékát. NÉPÚJSÁG: Évadról évadra sok szó esett már a színészek ön képzéséről, a szocialista hivatásáról. A társulati ülésen is beszélt erről. — Igen, mert korszerű, népszerű színházat csak korszerű és népszerű, művelt, olvasott színészekkel lehet játszani. A szocialista művész tudatos formálója a tudatnak. Ez azt jelenti, hogy szerepe átélésében, vagyis mint ábrázoló lehet lángeszűén ösztönös is, de .mint népművelő, vagyis mint a társadalom tudatának módosítója, csakis tudatos lehet, aki művészetének a nézőtérre áradó hatásával a haladás eszméit teszi a közönség élményévé. Senkinek sem jut ma már eszébe az, hogy tagadja, milyen 0 ' lufflmm mi fö, vhyfaif 94 szaküzletben, 5 városban; Békéscsabán, Orosházán, Gyulán, Szarvason, Békésen nagy választékot talál Szaküzletben vásárolni előnyös! Figyelje kirakatainkat! nagy része lehet a szerep megragadásában az ösztönös ráérzés- nek. Hiszen éppen ebben az ösz- tönösségben rejlik a tehetség, amely nélkül a legfejlettebb tudatosság sem ér sokat Ez az ösz- tönösség azonban csak akkor állhat a haladás eszméinek szolgálatában, ha a művész közben pontosan érti szerepét, érti a kort és a kört, amelyben és amelyet játszik. Világosan érti a kort és kört, amelynek játszik. Az ilyen fajta tudatossághoz pedig műveltségre, tisztánlátásra, olvasottságra van szükség. Hiba volna, ha tagadnánk, hogy mindmáig kísért színházainkban a művészi ösztön osség vulgarizá- lóának idegenkedése a világnézeti, az általános irodalmi és a szorosan vett szakmai műveltség ellen, mondván, hogy a megismert tényeken alapuló rendszeres gondolkodás károsén befolyásolja a művészi ösztönszerűségben megnyilvánuló tehetségét. Annyi bizonyos, hogy tehetség nélkül nem művész a művész, de ábrázolható-e a hitelesség igényével olyan jellem, akinek tudattartalma merőben ismeretlen az ábrázoló tudatától? A színház művésze pedig minden előadásban az emberről és társadalomról, múltról és jelenről, erkölcsről és szépségről vall. Hogyan teheti ezt, ha jómaga sincs tisztában azzal, amit közölni akar? A műveltséget, kultúrát nem adják Ingyen. A fejlett gondolkodásért nap mint nap keményen meg kell, dolgozni, a magasabb rendű szépségek birtokbavétele szellemi erőkifejtést igénvel. Ezt sohasem mondhatjuk elégszer. NÉPÚJSÁG: A külföldi vendégszereplések és a kamaraszínház híre már a közönségig eljutott. Mit terveznek? — Munkatervünkben szerepel egyhetes romániai vendéeszerepművész ! l®3 a két állam közötti kulturális csereegyezmény keretében, még ebben az esztendőben. Az első vidékj színház leszünk, amely Romániában vendégszerepei. Csereszínházunk az Aradi Román Színház, amelynek társulata 1970-ben mutatkozik be Békéscsabán és a megyében. Tavaszi programunkban szerepel Békéscsaba testvérvárosában, a jugoszláviai Zrenjaninban néhány napos vendégszereplés, és márciusban a kamaradarabok országos fesztiválja Békéscsabán. Ezen budapesti és vidéki színházak vesznek részt. Szintén ebben az évadban szeretnénk létrehozni a békéscsabai ifjúsági házban színházunk kamaraszínházát, ahol kísérletező kedvüket kiélni szándékozó rendezőink, színészeink dolgozhatnak saját és egy szűkebb színházszerető közönség örömére. NÉPÚJSÁG: Kérem mutassa még be olvasóinknak a társulat új tagjait! — Szívesen. Az új évadban színházunk tagja lett Kalmár Zsuzsa a Debreceni Csokonay Színháztól, Páva Mária a Szolnoki Szigligeti Színháztól, Csernák Árpád a Szegedi Nemzeti Színháztól, Gonda György a Miskolci Nemzeti Színháztól. Külön szerepekre szerződött hozzánk Szekeres Ilona és Horváth _Sándor Já- szai-díjas. Remélem valamennyien jól érzik majd magukat itt és megértik művészi törekvésünket, melyet — újból hangsúlyozom — egyetlen szempont vezérel: korszerű és népszerű színházzá formálni a Békés megyei Jókai Színházat. NÉPÚJSÁG: Köszönjük az interjút. Sass £rvin
