Békés Megyei Népújság, 1969. szeptember (24. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-04 / 204. szám

1909. szeptember 4. 2 Csütörtök Japán napalm A Jomiuri című japán lap köz­lése szerint a japán hadügyminisz. térium azt tervezi, hogy napalm­mal fegyverzi fel a japán hadsere­get. Pontosabban szólva a vegyi fegyverekkel felszerelt egységeket akarják napalm lövedékeket kibo­csátó különleges berendezésekkel ellátni. A japán napalmgyártás még a koreai háború idejére nyúlik visz- sza. Akkoriban az amerikai had­vezetőség külön parancsára állí­tották elő a napalmot a koreai há­ború céljaira, most viszont a Dél- Vietnamban működő amerikai csapatokat látják el a Japánban készült tömegpusztító fegyverrel. Orvosi jelentés: Ho Si Minh egészségi állapota aggasztó Á szocialista gazdasági • ».. rr I ii j r e * f .■ ■ egyuttmukodes uj utjai Az európai szocialista országok gazdasági együttműködésének fej­lődése fordulóponthoz érkezett. Az eddigi módszerekkel és formák­ban az együttműködés hatékony­ságát növelni nem lehet. »Tovább kell lépni. Az együttműködés új gondola­tai is az eddig megtett út értéke­léséből fakadnak és nem teljesen újat sugallnak, hanem a kialakult formák továbbfejlesztését javasol­ják. Ékre a legjobb bizonyíték, hogy a szocialista országok gaz­dasági integrációjának — együtt­működésének — terveiben első helyen azok a területek állnak, amelyek eddig is ott voltak. így az integráció alapja továbbra is a tervek egyeztetése lenne, de ki­egészülne a gazdaságpolitika ősz- szehangolásával. Ez új, hiszen elő­ször a gazdasági elképzeléseket, a fő fejlesztési irányokat és az ehhez szükséges eszközöket egyez­tetnék, majd a nemzetközi tapasz­talat birtokában kerülne sor min­den országban a tervek kidolgozá­sára, majd azok egyeztetésére. Egy helyett gyakorlatilag tehát két szakaszban történne a tervegyez­tetés. Az együttműködés gyakor­lati lebonyolításának fő területe továbbra is a külkereskedelem maradna, hiszen minden gazda­sági kapcsolat valamilyen áru­mozgással függ össze, legyen az kormányszintű döntés végrehaj­tása vagy vállalati kooperáció. Vi­szont új lenne a merev árucsere- répdszer feloldása, fokozatosan felszámolva az ún. kontingense­ket (az export és az import köte­lező mennyiségi vagy értékbem előírásait), s így eljutni a libera­lizált, vagyis a szabad külkeres­kedelemhez. Ehhez az eddigi rög­zített árakról át kellene térni a rugalmasabb és a világpiaci ár­mozgást — legalábbis nagy vo­nalaiban — jobbten követő árak­ra. Ugyancsak szükséges lenne a pénzügyi elszámolásokban is to­vább lépni, az eddigi ún. elszá­molási rubelt helyettesítené a kon­vertálható (átváltható) szocialista pénz. A példák igazolják, hogy a szo­cialista integráció az eddigi ered­mények alapján valósítható meg. S ez éppen egyik feltétele az együttműködés továbbfejlesztésé­nek. Ugyancsak elengedhetetlen az együttműködésben részt vevő országok azonos társadalmi rend­szere. Mindezeken túl vannak bi. zonyos kényszerítő erők is. Így például kialakult a szocialista or­szágok között a „kölcsönös füg­gés” a gazdaságban. Mit jelent ez? Elsősorban azt, hogy egyetlen szo­cialista ország — talán a Szovjet­uniót leszámítva — sem fejleszt­hetné gazdaságát a többi ország közreműködése nélkül. Gondol­junk csak arra, hogy a KGST- régióban az alapvető nyersanyar gok mennyire egyenlőtlenül osz­lanak meg. Az ipar pedig megkö. veteli a nyersanyagokat, s ezért azokat küföldről kell megvásárol­ni. A kölcsönös kereskedelem en­nék következtében a KGST-ben mintegy 60 százalék. Ezek a té­nyek az eddiginél sokkal hatéko­nyabb együttműködést követelnek meg, s fokozatosan a gazdasági határok felszámolását igénylik. A kölcsönös függés tehát kényszerítő erő is és egyúttal az együttműkö­dés új formái, módszerei megte­remtésének feltétele. Legalább ilyen súlyos érv, hogy több szocialista országban már be­vezették a gazdaságirányítás új módszerét, tehát a kötelező terv­előírások helyébe részben vagy teljesen a közgazdasági szabályzók lépnek. A KGST-n belüli együtt­működés eddigi módszerei a régi mechanizmusra épültek, s az új irányítási rendszer új együttmű­ködési módszereket kíván. Ezt is úgy tekinthetjük, mint feltételt és kényszerítő erőt. Igen lényeges a szocialista in­tegráció erősítése szempontjából, hogy több szinten jöjjön létre az együttműködés. Eddig a döntő az ún. kormányszint volt. Vagyis a kormányok képviselői a gazdaság- fejlesztési tervek birtokában meg­állapodtak egymással, hogy mely területeken, hogyan működnek együtt. A megállapodást minden ország otthon rendeletbe \jagy törvénybe iktatta, vagy „tervesí- tette” és ezzel minden gazdálkodó egység számára kötelezővé tette. Ma már a merev tervezési rend­szer nem felel meg a követelmé­nyeknek, nem lehetséges a mind bonyolultabbá váló gazdasági fo­lyamatokat így irányítani, tehát a nemzetközi gazdasági együttmű­ködésben is új módszerekre van szükség. S ez az egyik ,-,új” a sok. oldalú együttműködés. Az első szint a kormányközi vagy kormányok közötti. Itt a nagy, átfogó kérdéseket vitatnák meg, így a gazdaságpolitika és a népgazdasági tervek egyeztetését, a közös fejlesztési irányok megha­tározását, a pénzügypolitikát, az elszámolási módszereket, a külke­reskedelem irányát és szerkezetét. A másik szint a gazdasági ágaza­tok közötti kapcsolat, amelyet ta­lán miniszteriális (szakminiszté­riumok szerinti) szintnek nevez­hetnénk. Itt az egyes gazdasági ágak közötti kapcsolatok kerülné­nek napirendre, pl.: az energia- hordozók termelésének fejlesztése, a gépipar terveinek koordinálása, átfogó ágazati szervezetek létreho. zása (mint a már működő Inter- metall vagy az Interchim stb.). Mindkettő államigazgatási vagy hatósági szint. Leginkább hatékonynak a har­madik terület ígérkezik: a válla­latok szintje, ahol a konkrét ter­melési kooperációk, esetleg közös vállalkozások kerülnének napi­rendre. A nemzetközi méretű vál­lalati kooperáció és specializáció bővítésével a benne részt vevő vállalatok teljesítőképessége erő­sen megnövekszik. Feltehetően megszüntethető lenne a termelés­ben sok „szűk keresztmetszet”, más oldalról felszámolható lenne a párhuzamosság és ennek követ­keztében bizonyos termékekből a túltermelés. A közvetlen kapcso­latok révén a vállalatok mente­sülhetnek bizonyos beruházások­tól és anyagi eszközeiket más, kedvezőbb hatékonyságot eredmé­nyező célokra fordíthatják. Természetesen mindenhez nem­zetközileg olyan helyzetet kell te­remteni, amelyben a felhasználók gazdasági érdekeinek — összhang­ban a népgazdasági érdekkel —, megfelelően dönthetik el, hogy szükségleteiket hazai forrásból vagy importból fedezik-e. A ter­melők pedig gazdasági érdekelt­ségüktől függően választhatják meg, hogy termékeiket a belső piacon vagy az integrációban részt vevő országok piacain értékesí­tik-e. Az új gondolatok a régi elem­zésén és a kialakult formák to­vábbfejlesztésén nyugszanak — de sok új elem is van bennük. A fejlődésnek ez természetes ve­lejárója. S amennyiben jól lát­juk a valóságot és megfelelően választjuk ki az eszközöket, a KGST-keretében az együttműkö­dés új szakasza következik be. Gyulai István Hanoi Hanoiban helyi idő szerint szerdán hajnalban négy órakor orvosi közleményt adtak ki, ame­lyet a Vietnami Dolgozók Párt­jának Központi Bizottsága, a nemzetgyűlés állandó bizottsága és a VDK minisztertanácsa is aláírt. A közlemény szövege a következő: „Ho Si Minh elnök egészségi állapota az elmúlt hetekben nem volt kielégítő. Pártunk és álla­munk' mindent megtesz eredmé­nyes gyógykezeléséért. Orvosok és professzorok kollektívája őr­ködik ágya mellett éjjel-nap­pal”. Néhány órával később, reggel 8 órakor a hanoi rádió adását meg. szakítva közölte az újabb orvosi jelentést, amely szerint Ho Si Minh betegsége súlyosbodott és állapota aggasztó. Az orvosok minden erőfeszítést megtesznek megmentéséért. Brazília: Magas rangú tisztek a hatalomátvétel ellen Rio de Janeiro A brazíliai hadsereg magas rangú tisztjeinek egy csoportja a nyugati hírügynökségek jelentései szerint fel­lépett azzal a háromtagú ka­tonai juntával szemben, amely néhány nappal ezelőtt átvette a hatalmat az országban. Az említett csoportot egy négycsillagos tábornok, Maniz de Aragau vezeti, aki állítólag követelte, hogy a junta jelent­se be, milyen hosszú ideig szán­dékozik az elnöki tisztet ellátni, amelyet azzal az ürüggyel fog­lal el, hogy Costa e Silva elnök betegsége miatt képtelen eleget tenni feladatának. A tábornok követelte továbbá, hogy a trium­virátus „adjon világos politikai programot”. A hírügynökségek megjegy­zik, hogy Brazília történetének leutóbbi 40 évében így vagy úgy, de mindig a hadsereg mond­ta ki a döntő szót. * Pinto brazil külügyminiszter keddi sajtóértekezletén kérdé­sekre válaszolva kijelentette, hogy a háromtagú triumvirátus csak „átmenetileg és a beteg el­nök jóváhagyásával” vette át az ügyek irányítását. (MTI) Élénkülnek az összecsapások Dél-Vietnamban Saigon Szerdára virradó éjjel a haza­fias erők az ország különböző pontjain több tüzérségi támadást intéztek ellenséges katonai cél­pontok ellen. Ezek közül hétről tett említést a saigoni amerikai főparancsnokság. Néhány száraz­földi összecsapás is volt az el­múlt 24 órában. A leghevesebb harc színhely a tengerparton fekvő, Dúc Pho város környé­ke volt. Amerikai óriásbombázók kedd este és szerda reggel öt beve­tésben 450 tonna bombát dobtak le a szabadságharcosok feltéte­lezett csapatösszevonási helyére, Saigontól 150 kilométernyire északkeletre. (MTI) Molnár Károly: Korzikától Szent Ilonáig Császárok találkozója Q „Én mindent akarok, vagy semmit, én a legnagyobb tétre szeretek játszani.” (Napóleon) * Napóleon elfogadta a kihí- : vást és csaknem 200 000 kato­■ nát irányított Keletre. A po- i rósz templomokban a papok a 5 szószékről buzdították harcra az embereket. A franciák gyors iramban közeledtek és már az első tapogatódzó erőpróbákra • felülkerekedtek. Napóleon j egyetlen pillanatra sem enged- S te a kezéből a kezdeményezést \ és az ellenfél vezéreinek hatá- S rozatlansága csak növelte fö- ] lényét. j 1806. október 14-e fekete nap • Poroszország történetében, Jé­nánál már hajnalban összecsap­tak az ellenfelek. A franciák m eleinte lassan szorították hát- : rább Hohenlohe herceg kato- ; náit, akik később már fejetle­■ nül, rendezetlenül vonultak í vissza. Bonaparte parancsára : lovasai üldözték a menekülőket * és mindenkit' megöltek, mert S foglyokkal nem akartak baj- ; lódni. Húsz kilométerre Jéná­■ tói újabb vereség érte a po- » roszokat, Frigyes Vilmos ki- ! rály is menekült, a francia csá- : szár pedig bevonult Berlinbe. Az ország lakossága kiszol- ’ gáltatottan várta a fejleménye­ket, a franciák raboltak, fosz­togattak, amint ezt később Fe- zensao tábornok is elismerte: „A fosztogatás soha ezt meg­előzőleg, egyetlen hadjáratban sem volt ilyen gyakori, mint itt.” III. Frigyes Vilmos porosz király tehetetlenül figyelte or­szága pusztulását. Végső két­ségbeesésében feleségét, Lujzát gyorsan Tilsitbe hivatta. A ki­rályné egész Európában híres volt szépségéről. Poroszország uralkodója azt várta, felesége személyes vonzóereje majd arra készteti Napóleont, hogy leg­alább Magdeburg városát visz- szaadja a proszoknak. A talál­kozó azonban eredménytelenül végződött. A francia császár állítólag ezt mondta a király­nénak: — Ön valóban tüneményes. Ha talán még egy fél órát együtt vagyunk, akkor esetleg Magde­burg továbbra is Poroszországé lehetne. Napóleont ekkor már a to­vábbi nagyszabású elgondolásai kötötték le, végre a főellen­sége ellen akart fordulni, ezért 1806. november 21-én aláírta Szovjet tiltakozás az ENSZ-ben Az Egyesült Államok más nyu­gati hatalmak «támogatásával el­érte, hogy indokolatlanul felvet­ték a faji megkülönböztetés fel­számolásával foglalkozó ENSZ-bi- zottságba a Német Szövetségi Köztársaságot. Ezzel összefüggés­ben a faji megkülönböztetés vala­mennyi formájának felszámolá­sával foglalkozó nemzetközi kon­venció tagállamainak tanácskozá­sán részt vevő szovjet küldöttség hivatalos nyilatkozatot adott ki, amelyben elítéli az ENSZ elvei­vel és célkitűzéseivel ellentétes nyugati manővert. A szovjet delegáció egyidejűleg hivatalosan tiltakozik az NSZK arra irányuló kísérlete éllen, hogy a konvenció hatályát kiter­jessze Nyugat-Berlin területére. Az NSZK kormányának ez a pró­bálkozása ismételten arról tanús­kodik, hogy Bonn mind a kon­venciót, mind pedig a bizottság tevékenységét megalapozatlan ’ politikai igények alátámasztására igyekszik felhasználni. Idris; Görögországba!) Damaszkuszban élő líbiai diá­kok kedden este megszállták Lí­bia damaszkuszi nagykövetségé­nek épületét — jelenti az AP. A diákok eltávolították a megdön­tött Idrisz király arcképét és prok- lamációban szólították fel a hét­főn hatalomra került új vezető­ket, hogy számolják fel a Líbiá­ban létesített amerikai és angol haditámaszpontokat és az Egye­sült Államok, illetve Nagy-Bri- tannia líbiai gazdasági érdekelt­ségeit. Követeljük — hangzik a felhívás —, hogy az új rendszer játsszon aktív szerepet az Izrael elleni harcban. A trónfosztott Idrisz király szerdán reggel egy görög jacht fedélzetén a görögországi Volosz kikötőjébe érkezett. A király egyébként — ugyancsak az AP értesülése szerint — segítséget kért Angliától a hatalomátvételt végrehajtó forradalmi parancs­noki tanács ellen. Az amerikai hírügynökség londoni informáto­rai szerint Idrisz magántitkára, Omar Selhi ezt a kérést továbbí­totta Stewart brit külügyminisz­ternek alig 20 perces megbeszélé­sükön, de az angol részről szem­látomást elutasításra talált Berlinben azt a nevezetes dek­rétumát, amely szerint a brit szigeteket blokád alá helyezi és megtilt minden kereskedelmi kapcsolatot, valamint leveze- zést a szigetországgal. Ez a lépés az élet-halál küz­delem nyitányát jelentette. Na­póleon „légmentesen” akarta elzárni a kontinens partjait, ezért katonái megszállták a ki­kötőket, így például Hambur­got, Brémát és Lübecket. A londoni kormány viszont szö­vetségeseket keresett a száraz­földön. I. Sándor orosz cár haj­landónak mutatkozott arra, hogy fegyvert fog Franciaország ellen és 100 000 embert mozgó­sított. Szeretett volna törlesz­teni a fájó austerlitzi veresé­gért, és tartott attól, hogy Na­póleon támogatja a lengyelek függetlenségi törekvéseit. 1807. február 8-án mérték össze erejüket az orosz és a francia csapatok. A szín­tér Kelet-Poroszországban, Eylau közelében volt. Itt min­den idők egyik legvéresebb öl­döklése alakult ki, és mindkét fél eljutott az utolsó tartalékai bevetéséig. Napóleon ura ma­radt a csatatérnek, ehhez az eredményhez a fővezér szemé­lyes bátorsága is hozzájárult. Egy kritikus helyen az ellen­ség erős tüzében is bátran állt. Elszántságra ösztönözte embe­reit Eylau nem hozott döntést, a császár téli pihenőre küldte csapatait. 1807 nyarán folytatódnak az harcok. Friedlandnál az oro­szok 25 000 embert vesztettek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom