Békés Megyei Népújság, 1969. szeptember (24. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-04 / 204. szám
1959. szeptember t 3 Csütörtök A Lábatlani Vékonypapír Gyár építkezéséhez kéthetes út után megérkezett a második papírszárító nagyhenger. A 96 tonna súlyú, több mint 7,5 méter hosszú, svéd gyártmányú henger Hamburgig hajóval, onnan a Prága melletti Melnik községig uszály- lyal „utazott”. A Hungarocaminn itt vette át július 28-án a hatalmas darab árut. Innen különleges útbiztosítással szállították rendeltetési helyére. Mint a Hungaro- eamion szállítói elmondották, útközben hidakat erősítettek, falakat döntöttek, fákat irtottak, villamos vezetékeket állítottak helyre, melyek a nagy szállítmány útját akadályozták. Végül is kéthetes „utazás” után sértetlenül megérkezett a lábatlani Vékony- papír Gyárhoz a különleges szállítmány. (MTI fotó — Mező Sándor felvétele) P Úttörők a névadó ünnepségeken — Üj házasságkötő-termek kellenek Népszerűek a családi és társadalmi ünnepségek A Mezőkovácsházi Járási Tanács, Végrehajtó Bizottsága Balogh Béla osztályvezető beszámolója alapján a családi ünnepségek megrendezéséről, az elmúlt években tapasztalt eredményekről tárgyalt. A beszámoló szerint a családi és társadalmi ünnepségek szervezésében a járásban komoly fejlődés tapasztalható, bár ez még mindig csak kezdeti lépéseknek tekinthető. Nagyobb társadalmi és döntő vereséget szenvedtek. Napóleon június tizenkilencedikén Tilsit közelébe ért és még aznap megérkezett hozzá a cár követe, aki fegyverszünetet kért. Személyesen is találkozott a két uralkodó, a történelmi jelentőségű ismerkedés a Nye- man folyón, egy tutajon játszódott le. Napóleon kedvelte a színpadias jeleneteket, megölelte ellenfelét, aztán megkérdezte: — Miért háborúzunk tulajdonképpen? — Gyűlölöm az angolokat — válaszolt a cár. — Ugyanúgy, mint Ön. — Akkor megegyeztünk — jelentette ki Napóleon. — Kész a béke... Viszonylag egyszerűen megállapodtak és jó viszony alakult ki köztük. Ezel szemben III. Frigyes Vilmos porosz királlyal a francia császár barátságtalanul viselkedett és minden diplomáciai formaság mellőzésével egyszerűen „gyávának” nevezte. A tilsiti béke a többi közöt kimondta: Oroszország is csatlakozik az Anglia elleni zárlathoz, Poroszország területének felét elveszíti, Napóleon és Sándor titkos véd- és dacszövetséget köt egymással. A francia császárt ezután minden előzőt felülmúló hódolattal fogadják. A világméretű birodalma pedig, szinte még fel sem épült, már kezdett ingadozni. Kritikusai azt mondták róla, hogy ő az az államférfi, aki kiengesztelhetetlen ellenségeket, de gyenge és kétséges barátokat szerzett Franciaországnak. A főellenség, Anglia változatlanul érintetlen maradt, nem érhették el Napóleon fegyverei, sőt a trafalgári győzelem nyomán még inkább megköze- líthetetlenné vált. A császárt ezekben az időkben az is foglalkoztatta, hogy Spanyolországot és Portugáliát is bekapcsolja politikai, katonai terveibe. A spanyol trónra fivérét, Józsefet ültette, a nép azonban szembeszállt a francia császár helytartójával. Napóleon felismerte, hogy személyesen kell az Ibériaifélszigetre mennie, ha meg akarja erősíteni fivére ingatag trónját. Előbb azönban találkozni akart Sándor cárral, hogy megerősítse kettőjük szövetségét, mert kölcsönös bizalmatlanság rontotta kapcsolatukat. 1808. szeptember huszonhete- dikén Erfurtban tárgyaltak és egykorú leírások szerint „királyokból álló nézőtér előtt történt meg a két császár találkozása”, többször megölelték és megcsókolták egymást, de ez a külvilágnak szólt; a jelenetek nem oszlatták el a gyanakvás légkörét. Napóleon mégis úgy vélte: közvetlen veszély nem fenyegeti Pétervár felől és így novemberben elindult Spanyolországba, hogy megpróbálja eloltani ezt az egyre izzóbb tűzfészket. Amint Henri Jomini, az egyik nagy kritikusa mondta róla: — Az egész világot átfogó politikájának az volt az egyik következménye, hogy mindig új feladatok keletkeztek, mielőtt a korábbiakat megoldhatta volna. (Folytatjuk) összefogásra, valamint anyagi áldozatvállalásra van szükség ahhoz, hogy a további fejlődést biztosítsák. Az elmúlt öt év bebizonyította, hogy a munka oroszlán- részét a községi tanácsok vezetői, dolgozói végzik. Különösen jó eredményeket értek el Mezőhegyesen, Almáskamaráson, Nagykamaráson, Kétegyházán és Ma- gyardombegyházán, ahol a vezetők munkájuk egy részének tekintik e feladatot. Az almáskamarási vb-titkár állandó feladatának tekinti, hogy a házasságkötő-termet minél csino- sabbá, ízlésesebbé tegye. A végegyházi vezetők azon fáradoznak, hogy külsőségekben is egyre inkább ünnepélyesebbé tegyék a rendezvényeket. Van azonban a járásban, több olyan község, ahol ezzel kevésbé törődnek. Bizonyítja az is, hogy például Magyarbánhegyesen 1967- ben és 1968-ban egyetlen névadóünnepséget sem rendeztek. Pedig volt olyan is, hogy az apparátus dolgozói közül született valakinek gyermeke, de még annak sem rendezték meg a névadót. Az ünnepségeken a tanácsok mellett igen aktívan vesznek részt, s a legnagyobb gyakorlati segítséget adják ezekhez az US’ törők. Műsorral, ajándékkal kedveskednek és segítenek a díszítésben is. Több helyen a KISZ is bekapcsolódik ebbe, így például Mezőhegyesen védnökséget vállalt a KISZ-esküvők rendezése felett. A fejlődést és a társadalmi rendezvények népszerűségét az alábbi statisztika is bizonyítja. Almáskamaráson 1964-ben csupán 1 névadó volt, tavaly viszont már 12. Mezőhegyesen 27 névadót tartottak 1964-ben, tavaly pedig 63- at. Végegyházán 2-őt és 1968-ban már 15-öt. A társadalmi házasságkötések száma Almáskamaráson 1964-ben 5, 1968-ban 14. Mezőhegyesen 31, 1968-ban 64, Végegyházán öt évvel ezelőtt 13, tavaly 22 volt. Az ünnepségek megrendezésében Mezőhegyes vezet, éppen ezért indokolttá tenné, hogy a községben egy reprezentatív házasságötő-termet létesítsenek, hasonlóképpen Mezőko- i vácsházán, a járási székhelyen is. Befejezéshez közeledik a tankönyvárusítás Ahogy lapunkban arról hírt adtunk, jóval a tanév kezdete előtt elkezdődött, s jelenleg is tart az általános és középiskolák tan. könyv-ellátása. Az általános iskolákban az árusítás, az ott működő. ezzel a feladattal megbízott pedagógusok közreműködése révén a befejezéshez közeledik. A békéscsabai Radnóti M iklós Könyvesboltban kapott értesüléseink szerint a 7-es számú általános iskolában 13 ezer, a 9-esben 12 ezer, a 3-asban 14 ezer, a 11-esben 26 ezer, az 5-ös és 10-es számú iskolákban 11 — illetve 20 ezer forint értékben fogytak el tankönyvek. A középiskolák ban később kezdődött ugyan a terjesztés, de néhány napon belül folyamatosan minden diák hozzájut tankönyveihez. Olcsó hazai kivitel A Baromfiipari Országos Vállalat békéscsabai gyára közös vállalkozásra lépett a körösdadá- nyi Üj Barázda Tsz-szel a francia pulyka tenyésztésére, nevelésére. E munka hatékonyságára jellemző, hogy a BOV a tsz rendelkezésére bocsátotta egy 700 négyzetméter alapterületű ól teljes tervdokumentációját, melynek alapján a körösladányi Üj Barázda Tsz-ben négy hét alatt felépítik a mintegy 350 ezer forint beruházást igénylő pulykane- velő-házat. A francia pulyka nagyüzemi nevelésére és az épületek megtekintésére szeptemberben bemutatót szerveznek azért, hogy mind több termelőszövetkezet ismerhesse meg a legolcsóbb hazai kivitel alapján tervezett baromfiól- típust. A vezetés próbája U izonyításra ma már aligha szorul, hogy a nagyobb vállalati önállóság megsokszorozta a vezetők felelősségét. Hogy mást ne mondjunk: a reform nyomán 20 hónap alatt nem oldódtak meg a népgazdaság évtizedes problémai, s így ma bizonyos feszültségek nem annyira az irányító szerveknél, mint inkább a vállalatoknál tapasztalhatók. Jelenleg sincs például lényegesen töhb erőforrás, anyagi eszköz felhalmozásra (fejlesztésre és a forgóeszközök növelésére), mint néhány esztendővel ezelőtt, a tervalkudozások idején. Csakhogy most a vállalatok kerülnek nehéz pénzügyi helyzetbe, ha tovább nyújtózkodnak, mint ameddig a takaró ér. A gazdasági vezetők felelőssége ma nem általánosságban, hanem nagyon is témaszerűen mérhető a vállalatok gazdasági eredményeiben. Nem véletlen például, hogy az egyik főkönyvelő még mielőtt teljesen összecsaptak volna a feje felett a hullámok, felmentését és alacsonyabb beosztásba helyezését kérte. Az irányító szervek által kezdeményezett leváltások indoklásában is gyakrabban szerepel: alkalmatlan a feladat ellátására. S a kádermunka elsősorban azért lett szókimondóbb, mert a frontvonalak is nyíltabbak, a vállalatok, s a felettes hatóságok felelőssége kevésbé mosódik össze, és szembetűnőbb a kis- szerűség, a maradiság. A megnövekedett és mérhe- többé vált személyi felelősségnek azonban egyáltalán nem az alkalmatlanság a legjellegzetesebb kísérőjegye. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy az igazgatók, a főmérnökök, a főkönyvelők többsége képes új, kezdeményező módon vezetni, a kockázatot, a felelősséget vállalni. És nem lett igazuk azoknak, akik féltek az önállóság növelésétől, s a reform sikerét a vállalati vezetéstől féltették. A gazdasági vezető gárda méltónak bizonyult a bizalomra, s a nagyobb követelmények hatására fejlődése is meggyorsult. Természetesen húsz hónap tapasztalatai alapján legfeljebb azt mondhatjuk, hogy a vállalatok szerencsésen túljutottak az első akadályon, ám még senki sem szakította át a célszalagot. Az idei év már több munkát, feladatot adott, mint a tavalyi. A reform kibontakozásával — ahogy csökkentik, illetve megszüntetik az állami támogatásokat, a központi kedvezményeket és fékeket —, a teljesebb körű önállósággal és felelőséggel mind élesebb határvonal kerül a jó és a rossz munka, a tehetséges és bátran kezdeményező, valamint az új módon dolgozni képtelen vezetők közé. S mivel a vezetés lényege az előrelátás, a mai döntések, intézkedések csupán több év távlatából, a holnap nagyobb követelményeinek mércéjével értékelhetők igazán. Vajon, a vállalat szervezetét. belső mechanizmusát, a beosztott vezetőket, az egész kollektívát előrelátó módon már most felkészítik-e az új feladatokra? A kérdésre majd a jövő gyakorlata ad egyértelmű vá]ac7t Az idei szigorú — tegyük ** hozzá, nem mindig elég következetes és hibamentes — bankpolitika következtében a vezetés pénzügyi-gazdálkodó funkciója került előtérbe, gyakran elnyomva más teendőket. A szakmai felkészültség egyoldalú hangsúlyozásával korábban is találkozhattunk. Pedig nem szabad elfelejteni, hogy a vezető posztok betöltésénél az új mechanizmusban is változatlan követelmény a népi demokráciához való hűség, a szakmain kívül a politikai fel- készültség, a szervező- és irányítókészség. Mindez persze magában foglalja az emberekkel való bánni tudást, s a példaadó vezetői magatartást, morált is. A vezetőképességek értékét nem szabad arisztokratikusan önmagukban vagy néhány látványos megnyilatkozásban lemérni. Á tehetség, az alkalmasság fokmérője az egész kollektíva eredményes munkája. Ezért az a jó vezető, aki a „csapatjátékra” épít, jól válogatja meg munkatársait. Nemcsak, hogy érvényesülni hagyja minden szinten a tehetséges szakembereket, hanem el is söpri útjukból az akadályokat. Korszerűsítik például a vállalati szervezetet, amelynek régi formája sok középszintű vezető kényelmének, kiváltságainak, anyagi előnyének is mentsvára. A reform a vállalati munka minden szintjén változást igényel a szervezetben, a módszerekben, a szemléletben. S ez az igény mindenütt találkozik a dolgozók felfokozott várakozásaival is. 11 úsz hónap elteltével egy- re jogosabb követelmény a reform gyakorlatias végrehajtása, minden szinten, a munkapadokig bezáróan. Nem látványos, de elkerülhetetlen, hogy a vezetők ügyéből a tömegek napi munkájának részévé váljék mindaz, ami a vállalat új helyzetéből, nagyobb önállóságából adódik. Ehhez pedig mindenekelőtt az üzemi demokrácia fejlesztésével, a párt- és szakszervezetek tevékeny közreműködésével fel keli számolni a vállalati munka és szemlélet megújítását, a tehetség, az alkotó kezdeményezések útját álló bürokráciát és középszerűséget. Ugyancsak a vezetés dolga a műhelyek számára is érthető nyelvezetre fordítani, mozgósító erejű feladatokra bontani a sok éves programot adó vállalati reformtennivalókat. Ma csak így lehet a dolgozó kollektívák ösz- szefogását, fegyelmét, tulajdonosi öntudatát erősíteni, magasabb szintre emelni, az igazi vezetőképességeket, a rátermettséget igazolni. Kovács József
