Békés Megyei Népújság, 1969. szeptember (24. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-23 / 220. szám
196*. szeptember 23. 10 Redd (Fotó: Barnácz István Akcióban a ásőrség dr. Szabó Sándor, az MSZMP megyei titkára. Gáti József, a Munkásőrség Országos Parancsnokának helyettese és i városi, járási pártbizottságok itkárai. Dr. Szabó Sándor, a megyei pártbizottság köszönetét és legjobb kívánságait tolmácsolta a gyakorlatban részt vevő munkásőröknek. Gáti József a kővetkezőket mondta el kérdésünkre: Félhomályba borult erdő, hajnali hűvösség. A parancsnokság sátra előtt kis tábortűz ég. Az őrszem megállít bennünket. Kísérőnk bemondja a jelszót. Tovább mehetünk. A sátorban akkumulátoros lámpák világítják meg a térképet és az elnyűtt arcokat. Több mint 24 órája talpon vannak a három munkásőr-zászlóalj- nak parancsnokai, munkásőrei. A sátor másik nyílása előtt rádiós kocsi. Zümmög az adó-vevő. A parancsnok távmondatot diktál. — Parancs valamennyi harci egységnek. Megkezdeni a 12-es műveletet... Vége. A térképen piros körrel zárt zöld foltok. A „diverziós” csoport pillanatnyi tartózkodási helyei. Az út mentén csak sejteni lehet a rejtőzködő blokkírozó- kat. Vörös tányér emelkedik keleten a horizont szélére. Napkelte. Vacogtató hideg. A füvet lucskos harmat borítja. Szürke arcok figyelnek. A fel- derítő-kutatóosoport munkásőrei parancsnokukat hallgatják. Aztán megindul a gépezet. Mert mint a jói olajozott fegyverek. Az elfogó egység parancsnoka tüzet vezényel. Gránát robban a tisztáson és két „diverzáns” földre kerül. A többiek felemelik kezüket. — Fegyvert eldobni! — csattan a parancs. Egymás után esnek ki a puskák a kezekből. Az elfogó csoport elsősegélyt akar nyújtani a sérülteknek, de erre nincs szükség. A golyószórós és két géppisztolyos munkásőr biztosít, a többiek pedig megmotozzák az „életben” maradottakat. Minden hiába, senki sem menekülhet a szoros harapófogóból. A „diverzánsok” féle elesett, a másik fele fogoly. Az akció sikeres befejezését rádión továbbítják a parancsnokságra. A parancsnoki sátorban az akció indítása előtt néhány perccel. Mindez persze csak gyakorlat. Annak a kétnapos gyakorlatsorozatnak befejezése, amely az évi kiképzési terv mikénti végrehajtásáról adott képet. A gyakorlatot megszemlélte Tüzelőállásban a golyószórók. gép, olyan a három zászlóalj együttműködése. Nyílt terep. Ködgyertya füstje terül szét. A füstfüggöny édeskés íze marad orrukban, s már az erdő • ^ szélén vagyunk. Fegyverropogás fogadja a felderítő kutatócsoportot. Fedezékbe rejtőznek, s a válasz sem marad el. Géppisztolyok éles csattogásába golyószóró mélyebb hangja vegyül. A rádiós jelentést továbbít. — Dűlő hívja a Vasgyárat. Dűlő hívja a Vasgyárat... Vétel! A megszorított „ellenség” kitörést kísérel meg. Aki fegyverrel támad, fegyverrel kap választ.. <=a Vasgyár jelentkezőn.« Vétel! — A 12-es műveletet végrehajtottuk. Tűzharcban állunk az ellenséggel. És érkezik a parancs. Az „ellenség” elfogására vagy megsemmisítésére megalakult csoport munkásőrei egymást fedezve törnek a gyűrűbe fogott erdő közepe felé. Kézigránát robban, rakéta hasítja a levegőt. Az „ellenség” kitörést kísérel meg. Egy csoportban próbálkozik az „ellenség”, de az erdőt körülvevő gyűrű irgalmatlan tűzzel szorítja vissza a kísérletet. Az elfogásra kijelölt egység pedig módszeresen cserkészi be a „diverzánso- kat”. Minden fát, bokrot, mélyedést kihasználva közelítik meg az „ellenséges” erőt. A döntő harcra az erdőirtáson kerül sor. Kiáltás hangzik. — Tegyétek le a fegyvert! Adjátok meg magatokat. . Válaszul újra felugatnak a A kör bezárul. Jelzőrakéta mutatja az „ellenség” kitörési kísérletének irányát. — Nagyon nehéz feladatokat hajtottak végre az elvtársak. Mindenképpen tanulságos volt a gyakorlat ügy a parancsnokok, mint a munkásszámára. Valamennyien dicséretet, köszönetét érdemelnek. Botyánszki János
