Békés Megyei Népújság, 1969. szeptember (24. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-23 / 220. szám

19M( szeptember S3, 5 Kedd MOZAIK Mstsinki&St Mindössze két napot töltöttem északi rokonainknál, Finnország fővárosában, Helsinkiben. Két nap, 48 óra — valóban nem elegendő egy (Város, különösen egy nép megismeréséhez. Mégis úgy gon­dolom, az apró, sokszor jelenték­telennek tűnő benyomások is ad­hatnak valamit az olvasónak. Rokon nép — talán mindjárt itt kezdeném. A finnek nagyra tartják és nagyra becsülik ezt a ha közelebb hajolok, / jövök rá, hogy egy szót sem értek. A finn nyelv — ugyanúgy, mint a ma­gyar — az első szótagot hangsú­lyozza. A névelő egységes, nemek nincsenek. A főnévragozás, a hely- és időhatározás, Ugyanúgy, mint nálunk, a szóhoz fűzött ra­gokkal történik. A kettős hangzók mint például el vagy eu, úgy mint a magyarban, e-i-nek és e-u-nak ejtendők. A ,,h” hangzó Á szabadság n il fasiszta rendszer utolsó hónapjai Békás megyében Helsinki egyik főutcája. Elegáns fizietek, nyüzsgő forgalom. rokonságot. Nemcsak a hivatalos nyilatkozátok, nemcsak a bővülő kulturális kapcsolatok tükrözik ezt Gondolok itt az úgynevezett egyszerű emberekre, az „utca em­berére”. Egy kis példa: Els$ este, térkép segítségével barangoltam a város utcáin, figyeltem az embe­reket, a forgalmat, a fényeket, • lüktető életet * ••• Ölök az egyik, itt bárnak neve­zett bisztróban, és úgy érzem, mintha otthon lennék. Beszéd­foszlányok jutnak el hozzám a szomszédos asztaloktól. Ha nem tudnám, hogy Helsinkiben va­gyok, azt hinném, mindenki ma­gyarul beszél. A nyelv dallama, hangsúlya — mint a mienk. Csak ugyanúgy hangzik, mént nálunk. • * » Tapiola a fővárostól 9 km-re épülő kertváros. A várost szövet­kezeti alapítványból létesítették, amelyhez az állam kölcsönnel já­rul hozzá. A szövetkezetben olyan intézmények vesznek részt, mint a szakszervezeti központ, a nyug­díjasok szövetsége és mások, A finnországi tájra jellemző tengerparti környezetben, a ter­mészetet, az erdőt érintetlenül hagyva tervezték meg a várost, amely jelenleg 16 ezer lakónak nyújt ottfiont és munkaalkalmat. A fejlesztési tervek szerint 2000- ig 80 ezer lakója lesz Tapiolának. Helsinki lakosai büszkék Ta­plóiéra, amelyet a korszerű város, építés példaképének tekintenek. mébe. Közelebb lépett, hogy — míg a fiú előkerül — elüsse az időt valamivel. Előbb szórako­zottan, majd fokozódó mohó­sággal olvasott: „Föld! Kényér! Szabadság?” „Földet a parasztságnak! Követeljük, hogy a száz hol­don felüli nagybirtok legkésőbb 1945. október 1-ig parasztkézre jusson... tía földet akarsz, ala­kítsd meg mindenütt a föld­igénylők bizottságait. Ha földet akarsz, műveld meg. Szánts, vess, tavasszal, az aratás a tiéd lesz! Pusztuljanak, akik el akar­ják gáncsolni a földreformot! Kenyeret a munkásságnak! Kenyeret követelünk az éhező Budapestnek, a salgótarjáni és borsodi bányászoknak, az ózdi és diósgyőri vasmunkásoknak! Van kenyér az országban elég! A heverő búza kicséplésére, a töretlen búza behordására van nyilas elég az országban! Mun­kásszázadokba velük, hogy ke­nyérhez jusson az éhező mun­kásság! Pusztuljanak, akik nem akarnak gondoskodni a mun­kásság mindennapi kenyeréről! Szabadságot a népnek! Nincs biztosítva a szabadság addig, amíg kesztyűs kézzel bán­nak a nép ellenségeivel, a nyi­lasokkal, a reakciósokkal, a há­borús bűnösökkel. Börtjönbe, népbíróság elé, akasztófára ve­lük! Pusztuljanak,^ akik szállást adnak a háborús bűnösöknek, akik mentik a nyilasoíkat, akik fedezik a reakciósokat! Minden becsületes magyar fogjon össze és küzdjön velünk együtt a földért, kenyérért, sza­badságért!” A teremben ismét a „leg­újabb „slágert húzta a „zene­kar”. „Az esküvődön én is ott [leszek, és hallgatom az esküvésedet...” Andris egyre késett, s Marika élőiről kezdte böngészni a röp- iratot. Nyugtalanul, döbbenten bámulta a sok felkiáltójelet: „A töretlen búza behordására van nyilas bőven az országban. Munkásszázadokba velük! Pusz­tuljanak. akik nem akarnak gondoskodni a munkásság min­dennapi kenyeréről! Börtönbe, népbíróság elé, akasztóiéra ve- lást adnak a háborús bűnösök- lás-t adnak a háborús bűnösök­nek ... akik fedezik a reakció­sokat...!” Marika nem tudta, hányadán van a világgal. Borzongott az ilyen szavaktól, hogy: „pusztul­janak”, meg „börtönbe, népbí­róság elé, akasztófára velük!” A táncot hirtelen felváltotta valami kórusféle. Egy kis kör kezdte a dalt, először még szép is volt és különösen: „Nem volt a Szása egy moszkvai nagy dá­ma, nem volt a Szása csak egy kis cigánylány...” Zúgott a terem, csakhamar alig lehetett a szavakat kivenni, csak a gitár húrjai pendültek ki néha, amint megkísérelte az ének kísérését (Folytatjuk) Magyar földön — Battonyánál A hadtörténészek többször megírták már, hogy az 1944. augusztus 23-án Bukarest­ben kirobbant antifasiszta felke­lés eredményeként Romániának a fasiszta háborús koalícióiból való kiválása katonapolitikai és stratégiai szempontból egyaránt rendkívül meggyorsította azokat a hadműveleteket, melyeket a Balkán felszabadításáért vívtak a Malinövszkij és Tolbuehin marsaitok. valamint Petrov ve­zérezredes által irányított má-' sodik, harmadik és negyedik uk­rán frontok katonái. E hadmű­veletek a „kilencedik csapás” részeként kerültek be a máso­dik világháború történetébe.. Ar­ra azonban nem számított a Sztálingrád óta kudarcokhoz hozzáedződött német hadvezetés sem, hogy a bukaresti felkelés után pontosan egy hónappal, 1944. szeptember 23-án, a Vörös Hadsereg katonái elérik és átlé­pik a magyar határt. Meg kelj azonnal jegyeznünk, hogy egy széles frontszakaszori ki. bontakozó offenzív harci tevé­kenység— éppen erőteljes dina­mizmusa miatt — nemigen veszi figyelembe sem a közigazgatási, sem az országhatárokat. Ezért a felszabadulás magyarországi hadműveletei előtörténetének tisztázásában mind ez ideig nem rendelkezünk olyan abszolút bi­zonyító erejű dokumentumokkal, melyek 25 év múltán minden kétséget kizáró módon tisztáz­nák ennek a korszaknak had­műveleti tevékenységét olyan értelemben, hogy a szovjet had­sereg katonái egyetlen, közigaz­gatásilag pontosan megjelölt egységnél szabadították fel az első magyar községet. Annál is inkább hangsúlyoznunk kell ezt a koncepciót, mert maga a fel- szabadulás fogalma is többféle­képpen értelmezhető. Katonai értelemben egy meghatározott terület teljes megtisztítását je­lenti, míg közigazgatási értel­mezésben annak a lehetőségét, hogy éppen a katonai győzel-{ mek eredményeként a régi köz- igazgatást az új lehetőségei vált­ják fel. Az is nyilvánvaló, hogy a két fogalom azután találkozik egymással. Az eddigi történeti feldolgozá­sok azonban csak 1944. szeptem­ber 26-ra teszik a Vörös Had­sereg magyarországi hadműve­leteinek e kezdetét. Néhány ko­rabeli adat, valamint a helytör­téneti irodalom területén az egészségtelen lokálpartriotiz- mus mellőzésével forrásrangra emelkedő helyszíni bejárások és visszaemlékezések azt bizonyít­ják, hogy ezt a dátumot pár nappal előbbre kell hoznunk. A magyar hadvezetés 1944. szeptember 28-án közzé­tett hadijelentésében a követke­Autósok, figyelem! Különböző típusú gépkocsik szélvédőinek pótlását, javítását rövid határidőre vállalja a BÉKÉSCSABAI LAKATOS ÉS GÉPJAVÍTÓ KTSZ karosszéria javító részlege, Békéscsaba Bartók Béla út 46—48. 810 zőket olvashatjuk: „A Makó és Nagyvárad közötti teljesen nyílt és természeti akadályokkal nem rendelkező határszakaszon a tegnapi hadijelentés (tehát szép* tembér 27-1!) kiegészítésében kö­zölt ide-oda hullámzó harcok tovább folynak, az ellenség nyo­mása e határszakasz egyes he-1* lyein nőtt, és egyes helyeken az ellenség támadása az országha­táron túljutott. így a tegnapi nap folyamán átmenetileg az el­lenség kezére került Makó és Földeák.” Feltételezhető, hogy a fenti in­formáció közzétételében a ma­gyar hadvezetés nem sietett tá­jékoztatni a hitleri hadsereg ol­dalán csődbe jutott magyar had­sereget, s a magyar közvéle­ményt sem. Számunkra bizonyí­tóbb erejű az a körülmény, hogy a 2. Ukrán Front egységei 1944. szeptember 21-re már elfoglal­ták Arad térségében gyülekezé­si körletüket, s a szovjet had­vezetés meghatározta e hadse- régcsoport támadási irányát Bu­dapest felé. A Battonyától alig 26 kilométerre fekvő Arad kö­zelsége mintegy kínálta a ma­gyarországi ’hadműveletek mi­előbbi megkezdését. És bár az előzőekben utaltunk arra, hogy ez a tevékenység széles front­szakaszon bontakozott ki, mégis hadműveleti előkészítést igé­nyelt. Ezt a feladatot pedig a 2. Uk­rán Front 18. harckocsizó had­testének felderítő egységei vál-, lalták magukra. 1944. szeptem­ber 23-án Brjuhov hadnagy ve­zetésével egy felderítő szakasz (három tank) Battonyánál átlép­te a magyar határt, s ellenállás nélkül tájékozódhatott a község­hez tartozó külterületek és ta­nyák várható katonai ellenállá­sát illetően. Tekintettel azonban arra, hogy a község belterületén még a 3. magyar hadseregcso­port visszavonulási parancsra váró egységei tartózkodtak, a község belterületét nem foglal-* ták el. Erre 1944. szeptember 26-án került.sor. Ugyanennek a hadtestnek északi éke 1944. szeptember 24-én Elek, 25"-én pedig Csanádpalotá térségében folytatott hadműveleteket, fel­szabadítva az említett községe­ket. Ä Battonyän gyűjtött szóbeli visszaemlékezések alapos összehasonlító vizsgálata a fenti megállapításokat mindenben megerősítette. A közigazgatási értelemben kezelt felszabadulás tehát jelentősebb ritmuskülönb­ségek nélkül történt meg kör­nyékünkön. ,A szovjet hadsereg katonáinak magyar földön, való megjelenése 1944. szeptember 23-án végleg eldöntötte ennek a forradalmi’ tradíciókkal rendel­kező, nemzetiségi összetétele miatt bizonyos tekintetben sajá­tos viharsarki nagyközségnek hosszú időn át folyó történelmi perét Az évforduló napján impozáns ' emlékművet avatnak Battonyám Madarassy Walter és Bicző Ta­más alkotóművészek közös mun­kája az erre járókat kifejező szimbólumrendszerével nemcsak az emlékezésre, hanem az előt­tünk álló feladatokra is figyel­meztetni fogja. Az egymással párhuzamosan nyolc méter ma­gasba emelkedő három vasosz­lop tetején elhelyezett vörös csillag Igen kifejezően jelképezi Battonya három nemzetiség-Mk- ta lakosságának magasba törő energiáját és a szocialista társa­dalomba vetett hitét. Az ez. alatt elhelyezésre kerülő ráfcs mögül szabadon kel útjára a szabadság madara. Az emlékmű talapzatá­nak jobb oldalán elhelyezett kandeláber pedig nemcsak az elmúlt 25 évre figyelmeztet ben­nünket, hanem az előttünk álló újabb szabad évszázadokra is. Takács László Új típusú szovjet gépeket kapnak kipróbálásra a texfilgyárak " A közelmúltban több szocialis­ta országot felkeresett a könnyű­ipari és külkereskedelmi szak­emberek egy csoportja, hogy fel­mérje, milyen gépek szerezhetők be onnan a textilipar következő ötéves távlati fejlesztési ’ tervei­hez. — A Szovjetunióból 33 millió forint értékben több mint száz gépet rendeltünk meg — mondot­ta Tóth Béla, a Könnyűipari Mi­nisztérium főosztályvezetője. — Árát a külkereskedelem kereske­delempolitikai alapjából fedez­Szénsav kapható! Cserepalack ellenében átvehető a Szigligeti u. 2. sz. alatti telepünkön. Békés megyei Szikvíz- és Szeszipari Vállalat. 311 zü'k, s ezeket a gyárak kapják kipróbálásra. Ha beválnak és meg akarják tartani a gépeket, csak később kell kifizetniük. Az új gé­pi berendezések között megtalál­ható a Szovjetunióban már nagy sorozatban készülő Atr-típusú, vetélő nélküli szövőautomata, amelyből üzemeinknek több ezer kellene. A Szovjetunióból már korábban is 'vásároltunk textilipari beren­dezéseket, köztük szövőgépeket; az import értéke évente mintegy egymillió rubel. A felmérések alapján úgy látjuk, hogy az ed­digi import megkétszerezhető, esetleg meg is háromszorozható a következő években. A szovjet gépim,port lehetősé­gei nagymértékben befolyásolják, hogyan, mennyi idő alatt hajtha­tó végre a magyar textilipar űj, most készülő, fejlesztési koncep­ciója, amely szerint az anyagi erőktől függően, 5—10 év alatt ki kellene cserélni 15 ezer szövőgé­pet, a meglevő gépparknak körül­belül a felét. Ehhez természetesen kapcsolódnia kéül’ az alapelőké­szítés és a fonás, valamint más munkafolyamatok, a kikészítés korszerűsítésének. I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom